Február közepén vettek részt sportolóink az aktuális teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csapatunk egyik támogatójánál, a LifeLike Egészségügyi és Mozgásdiagnosztikai Központban.
A fantasztikus környezetben, a Duna partján álló intézmény komplex egészségügyi/sportegészségügyi szolgáltatásokkal áll a sportolók és nem sportolók rendelkezésére. Számunkra különösen érdekes a Sportlabor, ahonnan jó idő esetén gyönyörű kilátás nyílik a Várhegyre, a Margitszigetre és a Budai-hegyekre. Persze nem nézelődni járunk oda, de ilyen panoráma mellett még a szenvedést is jobban el lehet viselni, mint mondjuk az üres falat nézve.
A labor vezetője régi ismerősünk: Fülöp Tibor, a Német Kerékpáros Szövetség A-licences edzője 1993 óta tevékenykedik a sportágban. Fő szakterülete az állóképességi edzés és a terhelésdiagnosztika, a Testnevelési Egyetem kerékpáros edzőképzésének vezetőjeként pedig évek óta adja át tudását és tapasztalatait a jövő edzőinek. Nála tanult többek között csapatunk vezetőedzője, Bogár Gábor és versenyzőnk, Solymosi Márton (Bukta) is.
De mi is ez a teljesítménydiagnosztika tulajdonképpen?
A sportdiagnosztikán belül a terhelésdiagnosztika, vagyis a terheléses vizsgálatok csoportjába tartozó vizsgálati eljárásokat jelenti. A teljesítménydiagnosztika arra kíváncsi, hogy milyen teljesítményt nyújt aktuálisan a sportoló, milyen állapotban nyújtja ezt a teljesítményt és választ ad a legfontosabb kérdésre: milyen területeken kell változtatnia ahhoz, hogy sportágában/versenyszámában jobb teljesítmény elérésére legyen képes.
Úgy működik ez, mint a GPS. Van egy kitűzött célunk, ahová el szeretnénk jutni - ezt hívjuk „KELL” értéknek. Sportszakmai értelemben ez azokat a mutatókat jelenti, amelyek a kerékpársportban egy adott szintű megfeleléshez szükségesek. Azonba ahhoz, hogy a GPS elvezessen bennünket a célunkhoz, először is meg kell találnia az aktuális tartózkodási helyet. Ezt lesz a „VAN” érték, melyet a teljesítménydiagnosztika hivatott beazonosítani. A kettő közti út pedig az edzésmunka lesz, azonban nem mindegy, hogy jó irányba haladunk-e a megkezdett úton. Ezért szükséges időnként megismételni ezeket a vizsgálatokat, így a „fordulj jobbra”, „haladj tovább egyenesen” vagy éppen az „újratervezés” optimalizálhatja az edzésprogramot.
A teljesítménydiagnosztika nem kerékpározással, hanem nyugalmi mérésekkel kezdődik. Ennek része a sok érdekes információt hordozó testösszetétel analízis, amely két részből áll. Az ún. bioelektromos impedancia mérleggel például a testvíz, a zsigeri zsír, a jobb-bal oldali izomtömeg arány és a csontépítő ásványok monitorozhatók, míg a kaliperes bőrredőmérés a testzsírszázalék pontosabb megítélését teszi lehetővé. A hidratáció mértéke a sportoló szervezetének optimális működése szempontjából lényeges információ, a testzsírszázalék mértéke pedig a feleslegesen cipelt többletről ad tájékoztatást, ez emelkedőn nem elhanyagolható szempont, ráadásul a relatív oxigénfelvevő képesség értékét is befolyásolja.
Az egész procedúra legkellemesebb része a szívfrekvencia-változékonyság (HRV) mérése, mely egy 5 perces, fekvésben eltöltött pihenést jelent. Néhányan meg is jegyezték, hogy ez tarthatott volna tovább is…
A nyugalmi pulzus, a kipihentség mutatóinak és a vegetatív idegrendszer működésének ismerete birtokában következett az érdemi rész, vagyis maga a terhelés!
A leggyakrabban alkalmazott vizsgálati módszer az ún. laktátméréses lépcsőteszt. Versenyzőink ehhez a saját kerékpárjukat vitték magukkal, így speciálisan kerékpárversenyzők tesztelésére tervezett professzionális laborergométeren is a saját megszokott üléspozíciójukban tudták hajtani a pedált, ezáltal a legjobb teljesítményüket tudták nyújtani. A Német Kerékpáros Szövetség standard tesztprotokollját alkalmazva 100 watt kezdő értékről 3 percenként 20 wattal növekedett a terhelés, megállás nélkül. Az instrukció annyi volt, hogy mindenki a saját megszokott síkúti alapfordulatával hajtson, aztán ahogy változik a terhelés, ez automatikusan változni fog, egyénenként eltérő mértékben.
A nagyjából 45 perces, teljes kifáradásig tartó kerékpározás során folyamatosan rögzítik a pulzusszámot, regisztrálják az egyes terhelési szakaszok átlag pedálfordulatát, és minden lépcső végén a fülcimpából vett kapilláris vérből meghatározzák a tejsavfelszaporodás mértékét. Fontos a kiértékelés szempontjából, hogy mindenki maximálisa kihajtsa magát a vizsgálat során, így az aerob és az anaerob rendszer működéséről is értékes információkat kaphatunk.
Érdekes módon a legkellemetlenebb az 5 perces pihenő a végén, amikor nyugodtan kell ülni a nyeregben, hogy a regenerációs képesség mérése is zavartalanul megtörténjen. Szinte felüdülés volt versenyzőinknek, amikor a vérnyomás- és szaturáció-kontroll vissza kellett szállniuk a kerékpárjukra a 10 perces levezető tekerésre.
A feladatot mindenki komolyan vette, és mivel már többször részt vettek ilyen méréseken, senki sem lepődött meg a vizsgálat menetén. Senki nem lett rosszul a fülszúrástól, senkit nem harapott meg a bőrredőmérő kaliper, és még a pulzoximéterbe is bátran be merték dugni az ujjukat…
Tibor is elégedetten nyugtázta az eredményeket és konzultálta meg a sportolókkal, valamint Gáborral a kapott értékeket. A fejlesztésre várok területek mellett adatokat kaptunk az aktuális pulzus- és watt-alapú célzónákról, az aerob és anaerob rendszer fejlettségéről is. Ezen információk birtokában még hatékonyabban tudunk dolgozni az előttünk álló edzőtáborban, amely munka a versenyszezonban kamatozhat majd.
Köszönjük szépen a hasznos szakmai információkat és a LifeLike támogatását, a magunk részéről az eredményeinkkel igyekszünk meghálálni!
