Tour of Hellas - UCI 2.1 race in Greece - team's report

The team started for the first time at the Tour of Hellas, a UCI 2.1 race in Greece.

Tomáš Bárta after Stage 1:
“Today was a very calm stage. Seven riders went into the breakaway, controlled by Jayco AlUla. Our plan was to sprint with me, and we did what we could. Unfortunately, Tord crashed heavily 4.2 km before the finish, so I had to do it all alone. I was in a good position through the final roundabouts, but in the sprint I got boxed in against the barrier, so I finished outside the top 20. I felt I was capable of my first top 10 of the year, but hopefully there will be at least one more opportunity. We will keep fighting.”

The second stage of the Tour of Hellas is about to start! There was a huge crash in the last kilometers of yesterday's stage, which unfortunately involved Tord. He had to be taken to the hospital for examinations, but luckily the X-ray showed no fractures – only wounds that needed treatment. Today, he pinned his race numbers back on again!

Geri Gönczy after Stage 2:
“The first stage was really easy – I haven’t experienced anything like that in years. The WorldTour teams controlled everything until the last kilometers. In the final 10km we tried to put Tomáš in a good position and protect him. In the end, with a little more luck, or if he had launched earlier, he could have easily made the top 10. After I had done my job and was drifting back, a mass crash happened 3.5 km from the finish. I avoided it, but my chain dropped. I couldn’t put it back on, so I had to stop and fix it by hand. I wasn’t too stressed about it. On the second day, there will be more than 3000 meters of elevation.”

After Stage 2, Geri added:
“Today was similar to yesterday – very calm, not much happened. With one unlucky bottle pick-up I broke a third of my nail, but at least the adrenaline kept me going until the finish. From halfway it started to rain, but at least it wasn’t cold. After about four hours of riding, we hit the last climb – 21 km long. I stayed with the bunch as long as I could, but the first part of the climb was steep and that’s where the selection happened. I didn’t force myself over the limit, as it was a very long climb and quite cold, so I rode it at my own pace. I think I had never climbed such a long mountain in a race before. In the end, I finished 55th.”

On Friday, the third stage was completely affected by the weather – pouring rain, storm, hail. The stage was neutralized and cancelled.

Geri Gönczy on Stage 4:
“I have never raced such a difficult stage before. On the first climb Tietema already attacked. After a few kilometers we settled into our own pace, taking turns with Balázs and Steki. The descent was dangerous, a couple of times we almost went off the road. On the second climb the grupetto formed, getting bigger and bigger, and on the last climb we were already in the third group – with riders like Luke Plapp and Luka Mezgec. The final climb was once again very hard, but luckily I still had the strength to hang on with the front of our group. Then it was a big push on the final descent and we rolled to the finish. By then it wasn’t really about anything – maybe just madness.

The others suffered a bit more by the end, but health-wise we are okay. Yesterday’s heavy rain really took its toll on Tomáš. The rain was so intense that sewage was overflowing from the drains. The Jurassic Park that entered his digestive system caused him trouble.”

Balázs Rózsa on the final stage:
“We started the last day at a very high speed, since the first intermediate sprint came early and the GC podium was still completely open. After the sprint the pace calmed down and a four-man breakaway went clear, but we caught them on the outskirts of Athens – with still four city laps to go. Unfortunately, Tomáš had caught a stomach virus during the all-day rain on Friday, so I had to go for it on the fifth day. I ended up finishing 40th. Overall, this race was extremely valuable for us, even though I wasn’t feeling well after the fourth stage and the all-day soaking before that. But I trust this will pass through me faster than the virus I caught in Rhodes.”


#epronex #visithungary #hungary #gesubikewear #specialbikesat #wilierbikes #nutridepo #sis #rudyprojecthungary #alfabiztosito #sharankft #sharan #soudalhungary #porschebuda #powerade #ligetbudapest

 

Tour of Hellas – Csapatbeszámoló

A csapat először indult a Tour of Hellas-on, a görögországi UCI 2.1-es versenyen.

Bárta Tomáš az 1. szakasz után:
„A mai szakasz nagyon nyugodt volt. Heten kerültek szökésbe, amit a Jayco AlUla kontrollált. A tervünk az volt, hogy rám sprintelünk, és mindent megtettünk ezért. Sajnos Tord 4,2 km-rel a cél előtt nagyot bukott, így egyedül kellett megoldanom a végét. Az utolsó körforgalmaknál jó pozícióban voltam, de a sprintben beszorultam a kordonhoz, így a legjobb 20-ba sem fértem be. Úgy érzem, megvolt bennem az első idei top 10 lehetősége, de remélhetőleg lesz még alkalom. Harcolni fogunk.”

A Tour of Hellas második szakasza éppen indulni készül! A tegnapi befutó előtti kilométereken hatalmas bukás történt, amiben sajnos Tord is érintett volt. Kórházba kellett vinni kivizsgálásra, de szerencsére a röntgen nem mutatott törést, csak sebeket kellett ellátni. Ma újra feltűzte a rajtszámát!

Gönczy Geri a 2. szakasz előtt:
„Az első szakasz nagyon könnyű volt – évek óta nem tapasztaltam ilyet. A WorldTour-csapatok az utolsó kilométerekig mindent kontrolláltak. Az utolsó 10 km-en próbáltuk Tomášt jó pozícióba hozni és védeni. A végén egy kis szerencsével, vagy ha korábban indít, simán benne lehetett volna a top 10-ben. Miután elvégeztem a feladatom és hátrafelé sodródtam, 3,5 km-rel a cél előtt történt egy tömegbukás. Ezt elkerültem, de leesett a láncom. Nem tudtam visszatenni, így meg kellett állnom és kézzel felraknom. Nem idegeskedtem rajta különösebben. A második napon több mint 3000 méter szint lesz a szakaszban.”

A 2. szakasz után Geri így fogalmazott:
„A mai nap is hasonlóan nyugodtan telt, mint a tegnapi, sok esemény nem volt. Egy szerencsétlen kulacsfelvételnél letörtem a körmöm harmadát, de az adrenalin kitartott a végéig. Félidőtől esett az eső, de legalább nem volt hideg. A végén kb. 4 óra tekerés után kezdtük az utolsó emelkedőt, ami 21 km hosszú volt. Amíg tudtam, a mezőnnyel mentem, de a hegy eleje meredekebb volt, ott történt a szelekció. Nem erőltettem sokáig a limiten túli tempót, mert nagyon hosszú hegy volt és elég hideg is, inkább saját tempóban másztam meg. Azt hiszem, még soha nem mentem ilyen hosszú hegyet versenyen. Végül 55. lettem.”

Pénteken következett a 3. szakasz, amit az időjárás teljesen felülírt: szakadó eső, vihar, jégeső miatt a szervezők lefújták, a szakaszt neutralizálták.

Gönczy Geri a 4. szakaszról:
„Soha nem versenyeztem még ennyire nehéz szakaszon. Már az első emelkedőn támadott Tietema. Pár kilométer után Balázzsal és Stekivel saját tempóra váltottunk, kerülgettük egymást. A lejtmenet veszélyes volt, párszor majdnem elmentünk. A második hegyre összeállt a grupetto, ami egyre csak nőtt, az utolsó emelkedőn pedig már a harmadik csoportban voltunk – többek között Luke Plapp-pel és Luka Mezgeccel. Az utolsó hegyen ismét nagy tempó ment, de szerencsére volt még erőm, és a csoport elejével fel tudtam érni. Onnan nagy hajtás volt a lejtőn és befutottunk. A végén már nem is tudom, miért, inkább csak őrültködés lehetett.

A többiek a végére kicsit elfogytak, de egészségileg rendben vagyunk. Tomáš-t nagyon megviselte a tegnapi eső. Olyan intenzív volt, hogy a csatornákból feltört a szennyvíz. A Jurassic Park, ami így az emésztőrendszerébe került, sajnos nem tett jót neki.”

Rózsa Balázs az utolsó szakasz után, hazaérkezve:
„Az utolsó nap nagyon nagy tempóban indult, mert az első részhajrá hamar jött, és az összetett dobogó is teljesen nyitott volt. A sprint után kicsit nyugodtabb lett a mezőny, négyen el is mentek, de őket Athén határában befogtuk – úgy, hogy még négy városi kör várt ránk. Sajnos Tomáš a pénteki egész napos esőben gyomorvírust kapott, így az ötödik napon nekem kellett mennem. Végül a 40. helyen értem be. Összességében rendkívül hasznos verseny volt számunkra, még ha a negyedik szakasz és az azt megelőző eső után nem is éreztem magam jól. Bízom benne, hogy ez gyorsabban átfut rajtam, mint a rhodos-i vírus.”

Tour de Hongrie - UCI Pro series

A Tour de Hongrie Pro series besorolású verseny az év egyik ha nem a legfontosabb eseménye az Epronex-Hungary Continental Team számára - persze egyben alegnehezebb is,.

Byron Munton beszámolója / How Byron values 2024 Tdh:

Overall for the team I think it was a great display. On the first Stage Adi fought hard in the final for a result mixing it up with the best sprinters in the World, While Balazs claimed the jersey of best Hungarian rider by securing bonus seconds in the breakaway. On stage 2 the jersey was then passed to Steki the following day. After once again having another rider present in the breakaway and getting valuable exposure for the team. Unfortunately, on the day I had targeted, stage 3. I was held up by a crash 3 km from the finish. After weeks of preparation and anticipation for this stage, having the team help put me in a good position, and feeling super on the day. That brief moment was enough to throw me off what I set out to achieve. Putting that behind over the next two days, I changed focus and gave everything on getting into a breakaway. With only two stages left, the bigger teams also began to show interest, as seen in the final composition of the moves that went clear. Sadly, I wasn't among the riders who managed to go clear! Although getting a fair amount of tv coverage and definitely making the race harder for myself than it could have been. Leaving the tour without achieving what I set out to was a hard blow, but I came away with some positives. I left knowing I have a lot more to show in the coming races, form wise. And also with a lot more confidence in my ability to be in the front of these Pro races racing for a result. To the people of Hungary, I'm still amazed at what I witnessed during the 5 days of racing. Hands down one of the best supported events I'll likely ever take part in. And again a huge thank you to the Team and all the sponsors/supporters for everything you do behind the scenes to make this possible!


Istlstekker Zsolt beszámolója a PRO series Tdh szereplésről!

Karcag - Hajdúszoboszló 166km

Hosszas megbeszélgetés és tervezés után sikerült eldönteni, hogy a versenyen mi is lesz a csapat célja. Ez a karcagi rajt után megvalósulni látszott, hiszen a lassú rajt után a mezőny gyorsan elengedte a szökést.: a "nap szökésébe" tőlünk Rózsa Balázs került bele, másik három fővel, köztük a magyar válogatottból Filutás Viktorral. A csapatnak a mezőnyben innentől kezdve csak a frissítésre kellett figyelnie, hogy minél jobb állapotban érkezzünk meg a befutóra, hogy Karl Ádámot tudjuk segíteni a sprinten. 

Eközben a szökésben folyamatosan harcoltak a sprint hajrákért és az idő jóváírásokért, ez a fehér trikó megszerzése miatt volt fontos. A fehér trikót a legjobb magyar versenyző viselhette az összetett alapján.

Az első hajrán Balázs második lett, Viktor a harmadik, így ekkor pillanatnyilag a trikó meg volt Balázsnak, viszont volt még vissza 2 hajrá illetve a befutó.  A második sprintet viszont Viktor nyerte Balázs előtt, így ugyan úgy álltak pontok terén és jóváírásokban is..  

Viszont a mezőny megfogta őket az utolsó sprint előtt, ott megpróbáltunk segíteni Balázsnak, de elfogyott az erejével és lássuk be másokat is érdekelt a sprint. 

Végül eljött az utolsó pár kilométer, ahol már Ádira kellett koncentrálnunk. A vonatunk nem tudott összeállni, illetve az utolsó 150-200 m-en óriási bukás volt, ami a befutási sorrendet is befolyásolta. Ádi végül 15. helyet szerezte meg és hála az égnek a bukásba nem került bele senki tőlünk. Balázs viszont felvehette a szakasz után az áhított fehér trikót, mivel jobb pozícióban gurult át a célvonalon, mint Viktor.

Még a befutó előtt nem sokkal viszont volt egy bukás, kb 7km-el a vége előtt, amiben viszont Orosz Gergő benne volt. Az álla sérült meg, amit célba érkezés után el kellett látni és kórházba szállították, ahol 14 varratot kapott...


Tokaj - Kazincbarcika 162km 

Az előző nap pozitív és negatív történései után mindenki nagyon optimistán állt a rajtvonal mögé. Orosz Geri egy hatalmas kötéssel az állán, szintén harcra készen ott volt velünk a rajtvonalnál.

A cél ismét szökésbe kerülés volt illetve a fehér trikót megtartani, amennyiben ez lehetséges.

Az előző naphoz hasonlóan most is az első lósz után elengedték a szökést, amiben most én voltam benne másik 3 fővel. Szépen összedolgozva haladtunk, de persze mindenkit érdekelt az első hegyi hajrá, ami engem is nagyon csábított., de sajnos nem jött össze és csak második lettem. 

Utána ismét összedolgozva haladtunk tovább, amíg nem jött az első sprint, amit kicsit benéztem és nem sikerült pontot gyűjtenem. A második hajrán már második lettem és végül a harmadik hajrát nagy küzdelmek árán sikerült megnyernem.

A mezőny egyre közelebb és közelebb került hozzánk, de még vissza volt a szakaszon a második hegyi hajrá., ami ismét piszkálta a fantáziám, ezért egyre többet vállaltam, ez vissza is rúgott a hegyen... Csak a 3. helyen értem fel és a lejtmenet végén utolért a mezőny minket. Onnan már csak annyi volt a feladatom, hogy beérjek és ne kapjak külön időt, mert a részhajrákon gyűjtöttem annyi idő jóváírást, hogy itt most én vehettem fel a fehér trikót, ha sikerül átgurulnom a célvonalon.

A feladatot sikerült nagy nehezen teljesítenem, de nem volt álmaim befejezése. A csapat többi tagja próbálta ismét Ádit pozícióba hozni, de ismét ‘csak’ top 20-at sikerült behúznia.  


Kazincbarcika - Kékestető 183km

Az előző két naphoz hasonlóan viszonylag hamar elengedték a szökést, amibe ismét Balázs került bele. De ezen a szakaszon már nagyon nehéz feladat lett volna megtartani a fehér trikót, Kékes tetőre Dina Mártonnal vagy Valent Márkkal szemben a versenyre érkezett sorunkkal. Velük csak Byron Munton tudta volna felvenni a versenyt, viszont ő meg nem viselhette volna a legjobb magyarnak járó trikót…

Így az is nagy öröm volt számunkra, hogy ebben a nem akármilyen neveket sorakoztató szökésben megint ott tudott lenni a csapatból valaki. 

Az első mátraházai felmenetel során sem érződött még, hogy nagyobb tempót mennének az esélyesek sorai, viszont mikor jött a végső felmenetel, ott már komoly helyezkedés volt a poziciókért. Byront próbáltuk mi is jó pozícióba tartani, de "sok" volt a tempó számunkra. Byron viszont jól tartotta magát. Sajnos volt egy bukás Mátraházai felkanyarodáskor pont előtte, ahol nem esett el, de meg kellett állnia nullára. Így az eleje elment és a Top 10-20- s eredmény is elúszott egy pillanat alatt. 


Budapest - Etyek 165km

Budapestről lassúrajttal indultunk el, de a nulladik kilométertől mindenki szökésbe akart kerülni illetve nem is akartak nagyobb csoportot elengedni az esélyesek csapatai. 

Így az elején úgy voltunk még mi is, hogy meg kell próbálni a szökést, de gyorsan beláttuk, hogy ez nem fog menni. Az első 1 órára kb 51km/h átlag sebességünk lett, ami nagyon kellemetlen volt az előző 3 szakasszal a lábunkban. Olyan sokszor szakadt szét a mezőny darabokra, hogy pontosan arra se emlékszem mikor vagy hogy egyáltalán volt-e szökés a szakaszon. 

Az viszont biztos, hogy mi a mezőnyben maradtunk és próbáltuk leküzdeni, túlélni a szakaszt. Illetve minél többet pihenni, regenerálódni, hogy a végén Ádit és Byront jó pozícióba tudjuk hozni hátha a befutónál elsül még a lábuk, de sajnos beszorultunk az utolsó jobbos kanyarban, így elengedték a srácok. 


Siófok - Pécs 173km

Eljött az utolsó nap is, ami szerintem a legnehezebb szakasza az egész körversenynek. Sokak szerint ez volt a király etap... Nem is a pécsi körözés miatt, ahol a Bárány utat kellett megmászni 3x, hanem az hogy ismét senkit se engedjünk el az első órában... A szakasz nagy részét a mezőny egyes sorban tette meg, ami nem egy sétagalopp olykor. 

De természetesen mivel ez volt az utolsó etap, ezért mindenki megpróbálta berúgni magát a szökésbe, ami ismét nem sikerült. 

Sajnos idő előtt már jeleztem a csapat felé, hogy nekem vannak problémáim, így gyorsan el fognak veszíteni. És ez olyan gyorsan történt, hogy Magyarhertelend környékén már kocsisorra kerültem, nagy nehezen visszaértem Orfű környékén a mezőnybe, ahol kibekeltem még a meredek emelkedőt... Viszont onnantól kezdve olyan tempót mentek az emelkedőn, hogy az már sok volt és ismét kocsisoron találtam magam. De már a Pécsre vezető szerpentinen nem kockáztattam és a körözést a kocsik között kezdtem meg. A Bárány úton sok versenyzőt értem utol, de nem találtam meg a sorom. Volt amikor 3-n mentünk aztán a lejtőn ismét nem kockáztattam, így leszakadtam. Aztán utolértem egy versenyzőt, de vele se tudtam haladni. Így nagyrészt egyedül közlekedtem saját tempóban a körözés alatt. 

Nem volt könnyű, de leküzdöttem a démonaimat és befejeztem a versenyt. Úgy ahogy a csapatból abszolválta Karl Ádám, Rózsa Balász, Byron Munton és Orosz Gergő is. Őt még az első szakaszon elszenvedett bukása után varrni is kellett az állán, de nagyon keményen végig rakta a versenyt és le a kalappal előtte. Egyedül Tim Bierkens adta fel az utolsó szakaszon a csapatból. 

Giro d'Abruzzo - UCI 2.1 / Italy

A csapat első Giro d’Abruzzo szereplése - első többnapos versenyünk Itáliában - nem kisebb csapatokkal mint az UAE, ASTANA, és 7 Pro kontinentális csapat, melyek javarésze már a Giro-ra való felkészülés jegyében érkezett Pescara-ba…

Ez a verseny mind a versenyzők mind a Staff számára komoly kihívást jelentett a rendkívül nehéz szakasz profilok - 4 nap alatt csaknem 10000m szint emelkedés - valamint a szakaszok előtt és után lévő transzferek egyaránt nehezítő körülmények voltak.

A rendezésről csupán annyit írnék: a Giro rendezői gárdája, motorosok, szervezők, útvonal irányítók és infrastruktúra vonult fel - ami elképesztő pontossággal és hihetetlenül olajozottan működött. A hotelok, a háttérkiszolgálás, rajt-cél területek, a teljes útzár egyaránt kifogástalan volt!

Maga a verseny? Óriási élmény volt nem csak versenyzőinknek, hanem a szakvezetőként is : említésre méltó, hogy egy a Tour de Hongrie szintű Pro Series eseménnyel ellentétben itt nem nézték ki a ‘kis’ (Kontinentális csapatokat sem a kocsisoron, sem a versenyzők nem voltak amatőrként a mezőny farkára száműzve. Teljesen egyenrangúként kezeltek minket mind a résztvevők, mind a szervezők!

Minden szakasz teljes profilja, itinerje minden versenyzőnek külön nyomtatott matrica amit a korményszárra ragasztanak a szakaszok előtt a szerelők, a tartalék kerékpárok rajtszámai, csipjei kérdés nélkül névreszólóan előrecsomagolva.

Az első szakasz rajtja előtt a rajt területen felsorakozott 12 Giro zsűriautó között nehezen találtam meg a ‘Radiós autót’ , kicsit meg is lepődtek, mikor a ‘tour radio’-t kerestem, kértem, hiszen itt alap, hogy minden kísérőautóban, buszban saját URH van építve és csak a Tour radio hullámhosszát adják meg a tehcnikai értekezleten a csapatoknak…

A zsűri és a teljes karaván hihetetlenül profi volt. Ellentétben az UCI 2.2-es versenyeinkkel itt nem voltak zsűri autók a kocsisoron 5 autónként, kizárólag zsűri motorosok mozogtak, szlalomoztak a baloldali sávban, ami az előresiető csapatautók számára fentartott sáv - defektek, géphibák vagy frissítés esetén a balodali sávban zárkóznak fel előre a csapatautók az 1. számú zsűri autóig. A leszakadt sorokat, mezőnyöket sokszor egyáltalán nem kísérte zsűri autó, mindenki fegyelmezetten kísérte a versenyzőit a sorszámának megfelelő helyén és a 4 nap alatt kivétel nélkül minden csapatautó segítette a kocsisoron a defektekből, bukásból felzárkózó versenyzőket. Szemtanúi voltunk hogy a 3. sorra felzárkózó versenyzőt maga a zsűri autó segíti fel, stéherezteti meg, hogy visszazárkózzon. Büntetéseket jobbára csak szemetelésért osztottak, igaz ilyenkor nem kevesebb, mint 250 svájci frank és 15 UCI pont büntetést kaptak a delikvensek! Minden nap tanultunk valami újat - különösen hogy mi rádiót és kettes kocsit nem használhatunk versenyeink javarészén (UCI 2.2 szinten), kizárólag a Tour de Honfrie, a Szlovák kör és most a Giro d’Abruzzo , tehát az UCI 2.1 és az efölött lévő Pro series versnyeken megengedett!

Kerékcsere/ kerékpárcsere? mire kicserélték egy eldefektelt Polti Kometa versenyző kerekét , megtolta a szerelő, addigra fénysebességgel érkezett meg a bal oldalon a kettes autójuk és már vitte is stéherben előre a ridert, mindezt pillanatok alatt és teljesen zökkenőmentesen- hiába nem ma kezdték.

Összességében nehéz, de nagyon hasznos 4 versenynapot teljesített a csapat, öten eljutottak a HC kategóriás záróetapig, Ádi az első szakaszon 17. lett a sprintbefutón - sík szakasz, mintegy 2100 m szintel - , ennél ugyan előrébb várta magát, de az utolsó dombokon olyan szelektáció és tempó volt, több bukással, hogy igazán nem lehet okunk panaszra. Byron a harmadik szakaszon remekelt, 24. helyen futott be (3700m szint) - összetett 26. helyen zárta a napot, ami elképesztő, különösen annak tükrében hogy egy családi tragédia miatt Byron technikailag február utolsó hetében kezdte meg a felkészülését. A többiek remekül helytálltak, segítettek Ádniak és Byronnak, frissítetttek és nagyon hasznos versenykilómétereket gyűjtöttek. Steki és Balázs is limiten belül érkezett a záró, 4. szakaszon, ám a szűk útzár miatt nem kerültek fel az eredménylistára: a záróautó 30km-rel a vége előtt rákerült a sorukra..Nagyon biztató a Tour de Hongrie előtt a a srácok formája, hiszen az ezt megelőző években nem tudtak ennyi versenyen részt venni ennyi versenykilómétert gyűjteni az év ezen szakaszában !

Az idei Giro d’Abruzzon minden idők legjobb watt/kg adatait produkálta a Lutsenko-Ulissi-Yates trió a harmadik Prati di Tivolo 1450m 14km hosszú hegyi befutójára UCI 2.1 -es szintű versenyek történetében! - lásd a nemzetközi hírportálon megjelent cikket:

https://lanternerouge.com/2024/04/11/uae-and-lutsenko-push-mega-watts-on-prati-di-tivo-giro-dabruzzo-stage-3-2024/

Giro d’Abruzzo szakaszai , szintrajzuk:

Rózsa Balázs - csapat kapitány beszámolója az eseményről:

“A 2024-es Tour de Hongriera való egyik utolsó felkészülési versenyen, Olaszországban álltunk rajthoz Abruzzo régióban. A verseny a szintrajzát tekintve inkább feküdt a hegyimenőknek, de Ádi révén az első nap mezőnysprintjén is érdekeltek voltunk, ahol sprinterünk a 17. helyet szerezte meg. Ezt követően Byron napjai következtek, aki a 3. napon az igen nívós mezőnyben a 24. helyen érkezett célba, és összetettben is feljött a 26. helyre. Sajnos a záró etap egyik utolsó emelkedőjén megszakították előtte a sort, és már nem tudta elkapni a mezőny végét, így az összetettben visszacsúszott a 32. helyre, amely még így is egy elég impozáns eredmény. A versenyt Byronon kívül Stekivel fejeztük be, habár nem értékeltek minket, mert az utolsó napon az időlimitet a szervező saját hatáskörben 17%-ról 8%-ra csökkentette. Ettől függetlenül a 3200m szintkülönbséget tartalmazó szakaszt 36 km/h átlaggal teljesítettük, amely hasznos volt a következő versenyeket tekintve. Összességében nagyon kemény 4 napon vagyunk túl,ez a verseny pedig önbizalmat ad a TdH-s céljainkat tekintve. “

“One of our last races before the Tour of Hungary was held in Italy, Abruzzo which suited more to the climbers. Despite the hilly race profile Adam was able to go for the victory on the first day and he finished at P17. On the 3rd stage Byron showed his climbing skills and was able to follow the best pro riders and finished at P24 and moved to P26 in the GC rankings. Unfortunately on the last stage during one of the last climbs the bunch split in front of him and he was unable to close the gap and dropped back in the GC rankings to P32 which is still a quite enormous result by him and the team as well. I was able to finish the race with Steki even if we are not on the result sheet because the race organizer changed the time cut to 8% from the original 17% one. We had an avg. speed of 36 km/h for the 3200m of elevation stage that was really useful for our preparation for the upcoming races, especially the Tour of Hungary in our minds.”

Karl Ádám beszámolója:

“Az idei Giro d'Abruzzo az első nap kivételével a hegyimenőknek kedvezett. Az első szakaszon sem volt nagyon sík rész a pályán, fel-le mentünk egész nap, ami azért megrostálta a mezőnyt. Itamar Einhorn és Bonifazio is leszakadtak a dombokon, pedig ők befejező emberek voltak. Én jól éreztem magam, nem voltak gondjaim egészen az utolsó emelkedőig (kb 10km-rel a cél előtt), amikor beszúrt az oldalam és nem tudtam rendesen levegőt venni. Úgyhogy én itt a helyezkedés helyett azzal voltam elfoglalva, hogy ezt helyrehozzam (próbáltam csak az orromon levegőt venni, ami azért nem túl egyszerű úgy hogy 500watton kell menni). Nem szokott velem előfordulni ilyen, maximum futás közben, úgyhogy nem teljesen értem hogy ez miért volt. Mindenestre kb 6kmrel a cél előtt jöttem rendbe, a lejtőn. Itt volt egy bukás, Adam Yatessel mi is majdnem összeakadtunk, de nem lett belőle végül probléma, viszont Byron sajnos pont az egyik bukás mögött volt és onnan már nem tudott sajnos visszaérni. A befutónál jó felvezetést csinált az Astana, nehezen lehetett hátulról előrébb menni, főleg hogy a kanyargós lejtmenet miatt megnyúlt a sor. 17.lettem a végén, egy kis sebesség hiányzott a sprintemből, de ennek ellenére nem bánkódom, az alapjaim jók, a gyorsaságon kell még egy kicsit fejlesztenem a következő hetekben és jó lesz ez. A 2, 3, 4 szakasz nekem sajnos nem feküdt, de igyekeztem Byron-t ott segíteni, ahol tudtam. Jó volt látni, hogy Byron fel tudja venni a legnagyobbakkal is a versenyt a hegyekben. Jó felkészülés volt a következő versenyekre: két osztrák egynapost követően a Tour de Hongrie-n állunk rajthoz.”

61. Tour lof Malopolska / 1st of our 3 Polish UCI 2.2 Tours/

A Tour of Malopolska 2021 óta szerepel a csapat versenynaptárában, de lengyel többnaposokra, már 2019 óta rendszeresen jár az Epronex-hunagry CT -a Solidarnosc és a Dookla Mazowsza is szerepel a naptárunkban 2019 óta. 2021 óta mindhárom nagy UCI 2.2 lengyel többnaposon állandó ‘vendégek’ vagyunk. Azért írom hogy vendégek, mert Lengyelországban valóban úgy bánnak velünk, magyarokkal mint vendéggel - előzékenyek és bizony a csapatot is nagyon kedvelik a helyi rendezők, szurkolók , olyannyira, hogy a csapatnak vannak rajongói Tarnovban, akik csak a csapat miatt idén Magyarországra utaztak a Tour de Hongrie miatt például. A versenyeken ismernek bennünket, többeket névről is - ebben Gönczy Gergő bajszának igen nagy szerepe volt - a csapat prezentációk alkalmával sokszor Mr Bajusszal konferáltatják fel a csapattagokat. Alapvetően remek a hangulata a szervezés és a media megjelenése is ezeknek e versenyeknek-egy szóval megadják a módját.

Ezek a lengyel UCI többnaposok a régió versenyei előtt járnak, a rendezése, az útzár, a körítés,és a kiszolgálás mind meghaladja a közép európai UCI 2.2-es szintet - természetesen a verseny színvonalán is érződik ez, mert leszámítva a Tour de Hongrie-t kétségkívül ezek a legnehezebb versenyeink -itt rajthoz áll az összes jegyzett észak európai nagy sor - dánok, hollandok, szlovének, német és osztrák csapatok, sokszor tengeren túlról is érkeznek résztvevők plusz természetesen az összes jelentős kontinentális lengyel, cseh és szlovák csapat.

Az évek alatt mi is letettük a névjegyünket, sok szakaszon szerepeltünk a nap elmenésében, évről évre és rengeteg top tízes helyet szereztünk, olyannyira, hogy 2024-ben először nem kell majd nevezési költséget fizetnünk, mert a legjobb 8 csapat között végeztünk 2023-ban, akiknek a szervezőség fizeti a részvételt, hotelokat! (még a verseny kiadvány füzetének borítóján is az Epronex szerepelt 2023-ban!)

Az idei éveben az összetettre koncentráltunk Byron Munton személyében , hiszen a 3 befutóból 2 kifejezetten kelelmetlen emelkedőben végződik az egyik 4, lépcsőzetesen hol meredekebb, hol lankásabb, amolyan Paprét Visegrád felől jellegű, míg a zárószakasz utolsó 10km 1200 méterre kúszik fel, sokszor 10-15%-os szakaszokkal. Ilyen befutókon eldől ki a legény a gáton, nincsenek véletlenek és talált UCI pontok! Ez az év kétségkívül Dina Mártoné volt, aki a Prológot, az első szakasz hegyi befutóján is épphogy lemaradt a dobogóról, 4. helyen ért fel. 30” hátrányban , de a záró , Király etapot megnyerte, ezzel pedig az összetett is az övé lett nem akármilyen mezőnyben! Ezúton is gratulálunk neki!

A mieink közül Byron Munton a zárószakaszon a 9. lett, ami egy összetett 12. helyet jelentett, a frissen igazolt U23-asunk Valent Márk is kitett magáért , hiszen az első napon alig 1’30”-re érkezett a spicctől, a végelszámolásban pedig a 33. helyen zárt alig 4’ hátrányban Duina Marci mögött.

Proccyclingstats: Tour of Malopolska GC

Ami talán a legfontosabb és említést érdemlő történés a 2023 Malopolskával kapcsolatban, hogy Solymosi Márton 1 év ‘kihagyás’ után itt debütált. Bukta, ahogy valójában mindenki ismeri Mártont megjárta a ‘hadak útját’, tavaly ez időtájt kezdett betegeskedni, aminek a végpontja agydaganat, koponyaműtét és hosszas lábadozás követte. Így nagy szó hogy nemcsak felépült Bukta a műtétek után, hanem visszatért a csapthoz , a versenyzéshez és elrajtolt a 2023-as Tour of Malopolskan!

Olvassátok miként írt erről a verseny végeztével!

“ Talán a legérzelmesebb versenybeszámolóm következik amit valaha írtam.
A kissé döcögősen induló 2023-as szezon végre számomra is beindult, ugyanis a múlt héten került sor a lengyel, 61. Tour of Malopolska UCI 2.2 kategóriás 4 napos versenyre, 'mely egy hegyi prológból és három dombos-hegyes szakaszból állt.
A verseny helyszínére, Krakkó mellé már szerdán kiutazott a csapat, hogy néhány átmozgató gurulás után nekivágjunk az idei első lengyel többnaposunknak. Az első nap estéjén, egy 1400m-es hegyi időfutam várt ránk.
Általában, az ilyen jellegű szakaszok nem az erősségeim, így ennek megfelelően, nem is vártam tőle sokat, a cél, a táv teljesítése volt értékelhető időn belül. Végül 138. idővel végeztem, mintegy bő fél perccel a szakaszgyőztes, az ATT Investments csapatkapitánya, honfitársam és jó barátom, DIna Marci mögött.
Ezután következtek a szakaszok. Az első napon egy 146km-es etap várt a mezőnyre, Koszyce és a már-már szokásosnak mondható Myślenice-i hegyi befutó között. Az elvárások minimálisak voltak, első többnaposon a versenykilóméterek gyűjtése, a mezőnyben való mozgás megszokása volt a cél. Az első 20-30km-ben számos alkalommal próbálkoztam a szökésbe kerülésért, ám sajnos sikertelenül.
Végül egy kisebb csoporttal, 4 perc hátrányban értem célba.
Szombaton, a 2. szakasz, egy 164km-es, sok-sok kisebb, ám annál meredekebb emelkedővel tűzdelt etap volt, de ezúttal a befutó nem emelkedett, a sprinterek mérhették össze tudásukat Nowy Targ főterén.
A nap eleje meglehetősen szenvedős volt számomra, az első két órában igencsak meg kellett küzdenem a mezőnyben maradásért, éreztem a tegnapot. Aztán át a holtponton, és onnantól tudtam, hogy nem lesz gond, a lábak tették, amit kell, így a főmezőnnyel együtt érkeztem meg.
A záró nap, a szintén szokásosnak mondható Jablonkából indult, és 141km megtétele után, a közel 1200m magasan fekvő Przehyba hegycsúcson ért véget. Nem kérdés, hogy a hegyimenőké volt a főszerep. A csapatból óriási teljesítménnyel, a Dél-Afrikai csapattársunk, Byron a legjobbakkal ért fel a hegytetőre, és a 9. helyen ért célba, így az összetettben az előkelő 12. helyre került.
Az utolsó napon újfent Dina Marci diadalmaskodott, óriási sikert aratva, ugyanis a szakasz győzelem mellett, az összetett első helye is az övé lett, ezúton is gratulálok, gyönyörű teljesítmény!
A végén 66-ként értem be, összetetben pedig 61. helyen zártam, de a legfontosabb, egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Legfőképp "edzőverseny" volt ez számomra, hiszen pontosan egy éve nem versenyeztem ilyen mezőnyben, ilyen terepen, ráadásul több napon át.
Tavaly éppen ez a verseny volt az utolsó, amin indultam, majd kezdődött egy igazi rémálom, több hónap kihagyás, rosszullét, két koponyaműtét, és egy lassú rehab.
Szép újrakezdésként, óriási örömmel éltem meg az elmúlt napokat a nyeregben, mégha a forma nem is ért a csúcsra, de az iránya bíztató.
Hatalmas köszönettel tartozom mindazoknak, akik nélkül ezek a sorok nem születhettek volna meg, köszönöm a családomnak, barátnőmnek, orvosaimnak, edzőmnek Bogár Gábornak, masszőrömnek, aki egyben mentorom és lelki támaszom Suskó Zoltánnak és családjának, hogy mindvégig mellettem voltak segítenek és hittek/hisznek bennem, de mindenekfelett az Epronex-Hungary Cycling Team minden tagjának, a csapatvezetésnek és csapattársaknak egyaránt, hogy megkaptam a bizalmat, hogy idén is a csapat tagja lehetek, ráadásul profi szerződéssel.
A következő országúti megmérettetés a magyar bajnokság lesz, ám addig is pályán lesz lehetőségem gyűjteni a versenynapokat, Szlovákiában és Csehországban.”