Kiss Gergely - a csapatvezetés összegzése a Cseh V4 napjáról:
A cseh V4 minden valószínűség szerint 2021-hez hasonlóan idén is az év legnehezebb egynaposa lesz az Epronex naptárában, hiszen akárcsak tavaly , idén is mindössze 38-an fejezték be a versenyt a 140 indulóból!
A rajttól azonnal űrsebességre kapcsolt a mezőny és hamar hullani kezdett a ‘férgese’, a gyengék, akik elesnek, mert maxot kell menjenek, ahol a titánok még csak köszörülik a torkukat. Ennek sokan áldozatul esnek akik nem elég szemfülesek, vagy csak ‘elalszanak’ a rajtban, mert a szétszakadó sorokat összezárni nem kis erőfeszítésbe kerül! Tulajdonképpen örök érvényű, hogy a verseny elől zajlik, hátul pedig az agónia-a: leszakadók, hajótöröttek, akik folyamatos felérésben vannak, próbálnak lépést tartani a robogó mezőnnyel.
A Brnoban elrajtoló versenyzőink :: Istlstekker Zsolt, Karl Ádám Kristóf, Kiss Gergely, Nagy Bendegúz - egyetlen U23-as indulónk, Rózsa Balázs
A szakvezetés: Köllő Zsuzsanna, Árvai Attila, Ivanics Gergely
Cseh V4 profilja!
A Cseh V4 előzetes széltérképe, melyet a versenyzők eligazításához használtunk.
A verseny előtt sejthető volt, hogy a kellemetlen hullámos terep, keskeny rossz minőségű utak, és a jócskán megerősödött szél hamar megtizedeli a mezőnyt! A verseny Brno-ból dél-keleti irányba vezetetett, igen erős 20 km/h-s oldal-oldalhátszeles útszakaszokon, majd a ‘fordítóra’ a tavaknál lévő hegyen került sor, ez volt idén is az első igazi vízválasztó, itt tulajdonképpen ketté szakadt a szélezésekben 50-60 főre zsugorodott ‘mezőny’ és többé nem zárt össze. Tőlünk Ádi és Balázs tudtak átkelni a hegyen az elejével.
Tulajdonképpen egész nap a padkán közlekedtek a srácok, állandó bukások és tucatnyi defekt jellemezte a napot - ahogy a csapatvezetés:Zsuzsi és Ata beszámoltak a kísérőautóból: nem volt sem állandó kocsisor, sem összezáró szétterülő mezőny, mert az egy egyes oszlop volt a rajttól a célig, a csapatautók pedig lépten-nyomon az út szélén mentették a bajbajutott versenyzőiket. Tőlünk Bende defektelt el egy hatalmas kátyúban, gyors kerékcsere és egészen a 4-es autóig tudtál előresegíteni, mikor egy újabb nagy bukás miatt a kocsisor ismét megállt és a szélező mezőny ‘végleg kiment’ a képernyőből (miénk volt a 22. kocsisorszám- balszerencsés sorsolás, bár a konti csapatok és válogatottak mindenkor elsőbbséget élveznek,így a legjobb ‘occ’ ezen a napon a 15-ös szám lehetett volna).
Steki a fordítónál lévő hegynél ragadt hátul és ugyan majdnem elcsípte a ‘hegyi hajránál a sor végét: 20 méter hiányozhatott, de ahogy a spicc átbukott a tetőn pillanatok alatt óriásira nőtt a hátrány és az összerázódott 2. sor nem tudott már felzárkózni az elejére! Őket a mozgó útzár miatt a zsűri a 120.kiloméernél lévő frissítőzónánál kiintette: “jövőre újra lehet próbálni” jeligére! - itt egyébként alig 4’ hátrányuk volt, bár látszott, hogy az élmezőny kegyetlenül aprítja egymást így kilométerről kilométerre nő a távolság a sebességkülönbség miatt!
A frissítőpontnál Ádi éppen elmenésben volt harmadmagával, de előnyük alig 30” lehetett és hamarosan el is olvadt. Ádi és Balázs az éveknek rutinnak meg a lóerőknek köszönhetően jól ‘kimozogták’ az összes crash-t, krízishelyzetet, jól összedolgoztak és jól mozogtak a 130.kilométerre mindössze 40 főre zsugorodott mezőnyben! Az utolsó kegyetlen rosta az utolsó 50’-ben a számtalan kis meredek fal és keskeny gödrös lefelé volt, ahol az Elkov forgott kíméletlenül elől, míg a Mazowse és a Voster lengyel top sorai 4-4 emberrel vártak a megfelelő pillanatra. Brno külvárosában volt az utolsó kellemtlen bukkanó - olyan ‘Bimbó’ út féle profillal, itt aztán kegyetlen lószparádéban hárman szakadtak el végleg: a későbbi győztes Adam Toupalik (Elkov) és 2 Mazowse ‘kiválóság’: Jakub Kacmarek és Marcin Budzinski. Az üldözők 7-en voltak : 2 ATT Voster, 2 Att Investments, 2 SAntic Wibatech és 1 Friuli, versenyző, körülbelül 30-40” hátrányban. Ádi és Balázs 1-1 sorral hátrébb ragadtak, gyakorlatilag egyesével érkeztek meg a macskaköves Brno-i várba a hegytetőre. Aam Toupalik megvédte Gp Cseh V4 címét , másodiként Jakub KAcmarek , a dobogó harmadik fokára pedig az ATT Investments versenyzője:Jan Kaspar állhatott fel. Mindenki kegyetlenül kimerülten érkezett meg a 190. kilométer, 2200 méter szint majd 42-es átlaggal való megtételét követően!
Ádi végül a 20. , Balázs pedig 25.helyen végzett! Óriási szó, hiszen 102-en pontozódtak ki, ami azt jelenti hogy vagy egy tucat csapatnak egy embere sem tudta befejeznia rendezvényt!!
Ádira felhúzták ünnepélyesen a legjobb magyarnak járó V4 trikót, majd gyors mosakodás a parkolóban, pakolás kulacsko szortírozása, míg a rajtszámokat, chippeket és rádiót leadta Zsuzsi a rendezőségnél…és már ültünk is az sutóba, mert 4és fél óra transzfer várt ránk a lenygelországi Wroclawig.
Este 22 órakor érkeztünk meg a szállásra, ahol a szállásadó hála istennek még adott vacsorát és utána is mindenben segítségünkre volt: reflektorok, víz biztosítása, hiszen a kerékpárokat kerekeket, kulacsokat el kellett mosni, rendbe lkellett tenni-,amit szorgos kísérőinkigykeeztek mihamarabb elvégezni. Ezalatt a srácok versenytől és majd 5 óra autóúttol beállt lábait hajnali 0.30-ig próbálta kimasszírozni Ata, hogy a másnapi 145 kilóméteres Lengyel V4 GP-n újra belerúgjanak a pedálba!
Procyclingstats results : Gp Czech Republic / Brno
Procyclingstats results : Gp Poland
Rózsa Balázs eképp látta a napot - ami biztosan egyik legkellemetlenebb egynapos volt a 2022-es szezonban:
Ha a pénteken rendezett mezőny OB-t is beleszámoljuk, sorozatban a 3. hétvégénket is versenyzéssel töltöttük, ezúttal a cseh, illetve lengyel V4-eken álltunk rajthoz. Balesetek, betegségek, na meg a Buktáról érkező szörnyű híreket követően ismételten egy erősen felforgatott sorral versenyeztünk; Istlstekker Zsolti, Patrick Dolleschal, Nagy Bende, Karl Ádi és Kiss Geri volt ott a rajtnál rajtam kívül. A cseh versenyen a rövidebb, meredek dombok és a szél is nehezítette az amúgy is ideges mezőny dolgát. Az első szelekcióra nagyjából 30 kilométert kellett várni, ahol a szélezésben a mezőny rögtön megfeleződött, majd a dombok közé érve nagyjából 50 fő maradt elől. Ezt követően több próbálkozás is volt a hazaérés reményében, de az Elkov-Kasper sora kontrollálta az eseményeket. 25 kilométerre a céltól már csak nagyjából 30-an maradhattunk az első sorban, velem együtt Ádi is. Azonban a céltól nagyjából 15 km-re egy úthibának köszönhetően én elvesztettem a kontaktot a mezőnnyel, mert egy úthibának köszönhetően ki kellett rántanom a lábam a pedálból, pont akkor, amikor a HRE-Mazowsze Serce Polski támadásba lendült, és sajnos nem sikerült elkapnom a "mezőny" végét. Ádi az utolsó előtti emelkedőn úszott meg, és a 20. helyen zárt, én végül 26. helyen futottam be. Sajnáltam a végét, mert reális esélyét láttam annak, hogy a 15-ben érkezzek. A lengyel V4-nek már Patrickal kiegészülve, 6-an vágtunk neki, és a bemelegítés alatt sejtettük, hogy a teljesen sík pályán a helyenként 30-35 km/h-s szél fogja a versenyt megmehezíteni A rajt pillanatában az eső is el kezdett szakadni és a szélezést is rögtön megkezdtük, de minden egyes próbálkozás után összezárt a mezőny. Eközben Zsolti Filuval és további 3 versenyzővel sikeresen eltávolodott, és a körözés nagy részét szökésben töltötték, de 20 km-rel a céltól a HRE-Mazowsze ritmusváltásának köszönhetően utolértük őket, és ezúttal már 19 fő sikeresen el is szakadt. Végül Ádi, Bende és én a 2. sorral futottunk be, Ádi végzett legelőrébb a 22. helyen. Összességében két nagyon nehéz versenynappal a lábunkban távoztunk ezekről a versenyekről, bizakodva várjuk a Gemenc Nagydíjat, és bízunk az összes hiányzónk mihamarabbi felépülésében, gyógyulásában! Szurkolni nekik most ér
Ha a pénteken rendezett mezőny OB-t is beleszámoljuk, sorozatban a 3. hétvégénket is versenyzéssel töltöttük, ezúttal a cseh, illetve lengyel V4-eken álltunk rajthoz. Balesetek, betegségek, na meg a Buktáról érkező szörnyű híreket követően ismételten egy erősen felforgatott sorral versenyeztünk; Istlstekker Zsolti, Patrick Dolleschal, Nagy Bende, Karl Ádi és Kiss Geri volt ott a rajtnál rajtam kívül. A cseh versenyen a rövidebb, meredek dombok és a szél is nehezítette az amúgy is ideges mezőny dolgát. Az első szelekcióra nagyjából 30 kilométert kellett várni, ahol a szélezésben a mezőny rögtön megfeleződött, majd a dombok közé érve nagyjából 50 fő maradt elől. Ezt követően több próbálkozás is volt a hazaérés reményében, de az Elkov-Kasper sora kontrollálta az eseményeket. 25 kilométerre a céltól már csak nagyjából 30-an maradhattunk az első sorban, velem együtt Ádi is. Azonban a céltól nagyjából 15 km-re egy úthibának köszönhetően én elvesztettem a kontaktot a mezőnnyel, mert egy úthibának köszönhetően ki kellett rántanom a lábam a pedálból, pont akkor, amikor a HRE-Mazowsze Serce Polski támadásba lendült, és sajnos nem sikerült elkapnom a "mezőny" végét. Ádi az utolsó előtti emelkedőn úszott meg, és a 20. helyen zárt, én végül 26. helyen futottam be. Sajnáltam a végét, mert reális esélyét láttam annak, hogy a 15-ben érkezzek. A lengyel V4-nek már Patrickal kiegészülve, 6-an vágtunk neki, és a bemelegítés alatt sejtettük, hogy a teljesen sík pályán a helyenként 30-35 km/h-s szél fogja a versenyt megmehezíteni A rajt pillanatában az eső is el kezdett szakadni és a szélezést is rögtön megkezdtük, de minden egyes próbálkozás után összezárt a mezőny. Eközben Zsolti Filuval és további 3 versenyzővel sikeresen eltávolodott, és a körözés nagy részét szökésben töltötték, de 20 km-rel a céltól a HRE-Mazowsze ritmusváltásának köszönhetően utolértük őket, és ezúttal már 19 fő sikeresen el is szakadt. Végül Ádi, Bende és én a 2. sorral futottunk be, Ádi végzett legelőrébb a 22. helyen. Összességében két nagyon nehéz versenynappal a lábunkban távoztunk ezekről a versenyekről, bizakodva várjuk a Gemenc Nagydíjat, és bízunk az összes hiányzónk mihamarabbi felépülésében, gyógyulásában! Szurkolni nekik most ér
Istlstekker Zsolt beszámolója a dupla versenynapról - riport első kézből az elmenésből, egy újabb nap szökevényként:
V4 - GP Czech Republic (UCI 1.2) 2022.07.09.
A cseh szakasz a tavalyi pályához képest csak egy kicsivel lett módosítva, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok.
Nem elég hogy a pálya már önmagában elég nehéz a maga 190 km-s távjával és 2100 méteres szintjével, de még a szél is nehezítette a dolgunkat. Az éles rajtot követően óriási tempót kezdtek diktálni és sokan próbálkoztak szökéssel is, de mindhiába... A mezőny nem engedett el senkit.
Egyszer csak az Elkov-Kasper előre állt és egy nyílt terepen leszéleztek és elkezdték szétszedni a mezőnyt. Így körülbelül 25-en tudtak elől maradni és ekkor kezdetét vette egy hatalmas üldözőverseny.
Sok csapat teljes sora maradt hátul, így bíztunk benne, hogy gyorsan megfogjuk a szökevényeket. Az első komolyabb emelkedő 65 km-él volt és ott sikerült is utolérni őket. Viszont olyan tempót diktáltak fölfelé, hogy azt sokan nem bírták ki, köztük én sem... De Karl Ádám és Rózsa Balázs ott tudtak maradni az elejével. Én innen egy kisebb bollyal haladtam tovább és szépen lassan megfogtuk és elhagytuk a elszakadt versenyzőket. Mivel ekkor még a verseny felénél sem voltunk tudtam, hogy limitet fogok kapni. Innentől az volt a cél, hogy a második frissítő pontig eljussak, ahol ki tudok állni és beülhetek a csapat autóba.
Ez így is történt, elértünk a frissítő pontig és én ott kiálltam, mert ha nem teszem meg, akkor viszont a versenybíró intett volna ki a hátrányunk miatt. Ádi és Balázs óriásit küzdve elől tudtak maradni és így befejezték a versenyt.
Ádi a 20. helyen ért célba, így megszerezte a legjobb magyarnak járó trikót, míg Balázs a 26. helyen fejezte be a versenyt.
Egy kis érdekesség a versenyről magáról, és arról, hogy menyire volt nehéz ez a nap. A rajthoz 140 fő állt oda és csak 38-an fejezték be a versenyt.
V4 - GP Poland (UCI 1.2) 2022.07.10.
A lengyel szakasz ugyan azon a pályán zajlott, mint tavaly, azzal a különbséggel, hogy a tavalyi rajt helyszín idén cél város lett és illetve a tavalyi befutóváros idén rajtoltathatta a mezőnyt.
Amikor rajthoz odaállunk, el kezdett esni az eső, és természetesen az előző naphoz hasonlóan a szél is elkísért ismét minket.
A rajt után egyből szétszakadt a mezőny, ez köszönhető volt a vizes útnak és a szélnek is. Az első pár kilométer nagyon kaotikus és zaklatott volt, mindenki ideges volt még az elején.
Amikor elértünk a körpályához, ahol 9 kört kellett megtennie a mezőnynek- egy nagyjából 13 km-s pályán-, akkor kezdet megnyugodni a mezőny.
Sokan próbálkoztak szökéssel, de mindhiába. Talán a 3. kör végén lehettünk, amikor elléptek 4-en a mezőnytől, közöttük ott volt Filutás Viktor is. Amikor már volt körülbelül 200-m előnyük, akkor elindultam utánuk én is. Gyorsan utolértem őket és onnan 5-n tekertünk tovább. Elég gyorsan kiszakadt az elő srác a sorból, majd egy körrel később a még egy leszakadt, így végül hárman maradtunk elől. Viktoron láttam, hogy nagyon jól érzi magát és beletesz mindent, hogy ne legyen könnyű dolga a mezőnynek. A legnagyobb előnyünk 1p 40mp volt, de sajnos ez se volt elég... Az utolsó előtti kört már csak 30 mp előnnyel kezdtük. Nekem ez már nagyon nem esett jól és egy kisebb húzódáson le is szakadtam róluk, a mezőny pedig utolért, Viktorékat pedig a kör végén fogták meg. Én teljesen "megfingottam" és elengedtem a versenyt, amikor pedig leszéleztek és atomjaira szakadt a mezőny, akkor már nem foglalkoztam semmivel csak saját tempóban befejeztem a versenyt.
Mondhatjuk azt, hogy elégedett vagyok ezzel a két nappal. Edzőversenynek fogtam fel ezt a két napot, úgy voltam vele, hogy bukás és technikai hiba nélkül abszolváljam a versenyeket, mert a következő verseny nagyon fontos nekem.
Folytatás július 16 -17-én Szekszárdon, az Alisca Bau 48. Gemenci Nagydíj 2.2-es UCI versenyen.
