A csapat összetétele a bajnokságon (a pódium fotón balról jobbra)
Dina Dániel, Istlstekker Zsolt, Lovassy Krisztián, Vas Balázs, Gönczy Gergő, Durucz Miklós, Orosz Gergő, Pápai Ádám, Pályi Csaba, Solymosi Márton
Fotó: Vanik Zoltán
Kiss Gergely beszámolója
A Magyar Országúti Elit férfi bajnokságnak 2020-ban Mád adott otthont. Szerencsénkre szurkolótáborhoz tartozik a mádi Sós Borház vendégház tulajdonosa is , így abban a kiváltságos helyzetben volt részünk, hogy 'pályaszállásunk' volt a teljes hétvégére. Ezúton is köszönet a szíves vendéglátásért, illetve amiért minden téren maximálisan ki lettünk szolgálva, pedig ez csöppet sem egyszerű- tizenöt fővel érkeztünk és rengeteg kerékpárral, tartalék kerekekkel, teljes szervíz háttérrel. A menüt jó előre leegyeztettük, hiszen a kerékpáros étrend merőben eltér a szokványos borvidékjáró turisták étrendjétől, mi több sok étel érzékeny is van a csapatban. Így minden tökéletesen zajlott, senki és semmi nem zavart bennünket hogy ráhangolódjunk a vasárnapi megmérettetésre. Szombaton bejártuk a pályát és alaposan átbeszéltük hol lesz előre láthatóan kellemetlen szél , hol érdemes támadni, hol vannak a pályának gyorsabb vagy lassabb szegmensei.
Este megtartottuk az eligazítást, ki lettek mondva a feladatok, a csoportok , és ellenfelek akikre különösen kell figyelni. A legfőbb taktikai vezérelv : a rajt pillanatától olyan szökéseket generálni, melyekben erő/létszámfölényben vagyunk, hogy lépéskényszerbe hozzuk az ellenfeleket, akik közül többen is protour, vagy prokonti szintű csapatokban versenyeznek és nyers erő alapú küzdelemben valószínűleg felül kerekedtek volna rajtunk, sprintbefutó esetére Krisztián volt a megoldókulcs,mert remek formában volt! Ami az útvonalat illeti, a mi malmunkra hajtotta a vizet a kijelölt pálya nyomvonal is, hiszen a végig hullámos terepen, nem érvényesült úgy a puszta erő- az egyetlen hosszabb emelkedőre is gond nélkül fel lehetett közlekedni 35-40el. Bíztunk benne hogy feltámad majd a szél és megérkezik a beígért özönvíz is másnap - mivel többen is nagyon otthonosan mozgunk esős hideg versenykörülmények között.
A vasárnapi rajtot koradélután,fülledt meleg időben lőtték el. Azonnal neki is feszültünk a megbeszélteknek megfelelően, ám az első próbálkozások kicsit félszegen alakultak, összetételükben vagy létszámukban nem feletek meg sem nekünk, sem másnak. Istlstekker Zsolt, ahogyan szokta szemfülesen indította meg a támadást egy kontra kontrájából valahol a 20. kilométer környékén, amire Kusztor Peti reagált meglepő könnyedséggel - látszott rajta, hogy aznap érkezett haza a 'Tour de Limouzin' körversenyről, ahol összetettben is előkelő helyen végzett. Én nem akartam ennyire az elején ugrálni, mivel kicsit nehezen melegszem be, de ez egy elszalaszthatatlan pillanat volt, azonnal kellett reagálni - majd pár perc elteltével már hivatalosan is szökésben voltunk. A 'hegy' előtti hullámokon az oldal-pofaszélben távolodtunk el, ami után igazi megváltás volt az erdő adta szélcsendben nekitámaszkodni a lankás kaptatónak, még ha relatív kellemetlen tempóval kellett is haladnunk felfelé. A szökés első 10-20 perce mindig vízválasztó, ekkor dől el, hogy kialakul-e az a már megnyugtató másfél perc körüli előny, hogy hivatalosan szökéssé nyilvánítsanak , megérkezzen mögénk a kísérőautónk és kicsit rendezzük sorainkat és higgadtan át tudjuk gondolni a rövid és hosszú távú szcenáriókat.
Fotó: Vanik Zoltán
Ketten voltunk elől epronexesek. Zsolti eléggé könnyedén mozgott, ami engem illet az idő múlásával egyre jobban kezdtem magam érezni, ugyanakkor egyértelmű volt, hogy ez bíztató kezdet, de valószínűleg nem végső helyes megfejtése a napi feladványnak, mivel Kusztinak sokszor több versenykilométer volt a lábában, továbbá nagyon rutinos versenyző, így nem valószínű, hogy eltaktikázná magát! Egyelőre elég volt annyi hogy hátul dolgoznia kell a mezőnynek, míg a csapattársaink 'pihenhetnek'. Nem nagyon spóroltam, tudtam a lehető legnagyobb előnyt kell kicsikarni a lehető legrövidebb idő alatt, most amíg még nem mondanak be sűrűn időket és a mezőnyt is meglepi a hirtelen kialakult távolság. Valahol az 50.km környékén érkezett meg a beígért szupercella, minek következtében azonnal zuhant legalább 10°C-ot a hőmérséklet, és elkezdett szakadni az eső. Ez kedvezett nekünk, hiszen könnyebb a gödrös úton , vízben vakon kerékpározva hárman haladni, mint a mezőnyben megindulásokat átvéve 'gépészkedni'.
Fotó: Vanik Zoltán
Sajnos idő különbségeket szinte egyáltalán nem mondtak, így kicsit 'vakon' közlekedtünk elől- mire a 3 perc előnyt bemondták, már jócskán lecsökkent , mert a 2. kör elején a hullámos pofaszeles szakaszon megkaptuk az első vasúti sorompónkat, ahonnan alig 2'20" előnnyel indulhattunk útnak majd 5 perces veszteglés után. Ez az 5 perc pontosan arra volt elég hogy teljesen kihűljünk, ezért már ott kikértünk az kísérőautóból a sztreccs hosszúmezt, mellény. A hőmérsékletről árulkodott, hogy nem győztem eleget enni, alig nyeltem le egy gélt már vehettem elő a következő szeletet... Második körben a szakadó esőt nyelve, szemüveget törölgetve szinte éjszakai sötétségben verettünk felfelé az erdőben.Mindhárman egyformán kivettük a részünket a vezetésből, jól haladtunk és számomra nagy könnyebbség volt hogy ha magas is, de legalább egyenletes volt a tempó. Mint utóbb kiderült a második körben a hegyen volt a tűzijáték, ahol isten igazából először szétrázták a mezőnyt, ezzel akkor szembesültünk mikor a síkra leérve egyszercsak bemondták hogy 1'20" az előny, itt foszlott szerte a remény, hogy hazaérhetünk hárman. Mikor úgy 10 km múlva 45"et hallottunk a zsűri autóból, szóltam Zsoltnak hogy innen maxot kell menni, 'ami szól',nincs hova tartalékolni, had fáradjanak hátul! A 105. kilométer után vágott hátba a viharvert mezőny, látszott hogy nem lehetett könnyű hátul a húzdmeg-ereszdmeg. Kuszti utólag mondta el, hogy 310 átlag Wattot adott le az első 2,5 órára, ami az ő súlyával több, mint 5W/kg - és egyformán kivettük elől a részünket, így nem csoda, hogy megfáradtunk ekkorra. Az eső is elállt, csak hatalmas pocsolyák átfolyások és sóderhalmok jelezték a nemrég elvonult szupercellát.
Fotók: Vanik Zoltán
Innen újratervezés és lószparádé, aminek eredményeképpen jóval a hegy előtt Pályi Csabi és Gönczy Gergő távolodott el majd 1 percre Vermeser Zsomborral együtt, ám a trió előnye csak a hegytetőig tartott ki, mert az emelkedőn próbáltak a titánok kenyértörésre vinni a dolgot-ezt én már nem tudtam átvenni,így innen saját tempóval gurultam el a célig. A srácok óriási tűzijátékról számoltak be, egyik támadás érte a másikat, tulajdonképpen egy mezőny ellen kellett versenyezniük, megköttettek a dac-véd szövetségek, sőt elhangzott a "csak epronexes ne nyerje!"...Így mikor Karl Ádám támadott, Buktának kellett minden maradék erejét összeszedve felhúzni a sort. Innen pedig már nem a kimondott taktika szerint sprintre próbálták meghozni a végét, hanem Dani kapott szabad kezet , hogy rápróbáljon Gönczy Gergővel a befejezésre. Dani beleállt és egyedül próbálkozott be az utolsó 8km-en belül, erre csak a Fliutás, Pelikán , Fejes trió regált időben - Gönczy éppen a kritikus pillanatban kapott defektet, így veszítettük el a véghajrára az erőfölényünket. A befutóra hosszú hajrát indított Filutás Viktor aki egyértelműen esélyes volt a négyesből egy sprintbefutón. Dani másodikként érkezett Fejes Gabi előtt.
Gönczy Gergő beszámolója:
Az alaptaktika az volt, hogy hasonlóan mint tavaly opportunista versenyzést folytattunk, igyekeztünk élni a létszámfölénnyel és, hogy ezzel lefárasztjuk fizikailag és szellemileg a profikat. Több hullámban támadva, felosztva, ki mikor - én a harmadik hullámba voltam beosztva a 100. km után. A verseny egészen barátságosan indult, elment 2 emberünk, Pályi és Pápai majd elkezdtek rájuk felugrálni, köztük Kuszti is, akit már nem hagytak szó nélkül, mert ő azért veszélyes mindenkire nézve. Ahogy felértünk ment is a kontra, Kiss G. és 'Stekker szöktek el Kusztival, ezt már el is engedték. A hosszú emelkedő aljában elment még 3 fő, de nem sikerült felérniük a spiccre. Az emelkedőt és utána a lejtőt még békésen vettük majd utána a síkon volt egy kis szélezés majd elkezdték kontrollálni a szökést. Ez még így jó volt nekünk. A második kör elején leszakadt az ég, az nem volt ajándék, egy óra leforgása alatt leesett 20mm csapadék. A 2. kör viszonylag békésen telt, kaptunk szünetet is, amíg elment egy vonat, utána elég vacogós volt az újraindul az emelkedőig, ott sikerült újra kimelegedni, komolyan megindult az üldözés, az emelkedő tetején szét is szakadt a sor. Itt sikerült fogást találniuk rajtunk, mert relatív hátul volt szinte az egész csapat, amikor megindultak, mert kb 15 ember dolgozott az üldözésen. Az emelkedő tetején sikerült még kikerülni pár embert, de egy bevállalós lejmenet kellett hozzá, hogy felérjek, végülis sikerült, mert közeledtem, a kanyarokban kívülről, belülről kerültem az embereket de még így is nagy volt a rés. Az utolsó kanyarnál utolértem Krisztiánt is, akit aztán tényleg fel kellett juttatni az életem árán is. Sikerült, de azt hittem megszülök, itt már voltak csatakiáltások Kerültem közben a síkon vagy enyhe emelkedőn leszakadó Dina Marcit, Pelikán Janit A lejtő aljában voltunk talán 10-en, 4-en a csapatból és még mindig ketten elől- ez egy nagyon jó leosztás, tulajdonképpen erre jétszottunk. A csapatból mi nem is forogtunk be, a profik pedig méltatlankodtak ezen, itt már sejtettük, hogy fáradnak. Ebből az egyet nem értésből csak az lett, hogy hátulról felértek és még többen lettünk a csapatból. Gyors meeting, megbeszéltük, hogy mikor és hogyan tovább, rövisesen mi is beforogtunk hogy haladjunk -ha nem is teljes létszámban, azonban sajnos nemsokára összezárt a mezőny leszakadt fele. A harmadik, egyben utolsó kör elején megfogtuk az elmenést - Zsoltot,KissGét és Kusztit- és újra kezdődött az adok-kapok.
Fotó: Vanik Zoltán
Itt volt pár megmozdulásom már nekem is, nagyon rosszul esett, újra a lószparádéba a meredek huplikon, azt hittem le is szakadok itt, majd megint sorompót kaptunk, így kifújhattam magam egy kicsit. Ezután Pályi Csabival támadtunk és sikerült is eltávolodni, velünk volt Wermesser Zsombor is. Jól haladtunk, csak a pofaszél keserítette az életünket, körülbelül 10km múlva értük el az emelkedőt, ahol már el is tűntünk a mezőny elől, itt már sokkal jobbakat tudtam vezetni, majdnem olyan sebességgel, mint a szélben. Hátul ezen a ponton vezetett egy nagyon keményet Valter Ati, amit még Peák Barna kontrázott meg, Krisztián ment itt egy 600W-os 1 percet anschlussban. Az emelkedő tetejére megfogtak minket sajnos, nagyot kellett vicsorítani, hogy beálljak, a többieknek nem is sikerült. Ezután megint egy veretős lefelé jött, de ezúttal nem volt utána nézelődés, ott voltunk még hatan úgyhogy támadás támadást ért, amint egy kicsit is megtorpant a forgás valamelyikünk után. A lenti részen még én is bepróbálkoztam 5-6 alkalommal biztos mielőtt defektet kaptam a vízátfolyás alatti kátyúban. A többit már leírtam. Addig elöl belószolt Dina Dani majd utána ment Filutás, Pelikán és Fejes. Az utolsó kis emelkedőn Filutás és Dina elszakadtak és ebben a sorrendben megérkeztek, Dani 2. lett. A mezőnyhajrát Peák nyerte, mögötte Lovassy és Orosz.
eredmények:
Magyar Országúti Elit férfi bajnokság
A csapat vezetés következőképpen értékelte e napot:
Összességében a csapat maximumot nyújtott, mindenki hozzátette a saját részét kivétel nélkül, versenyzők, kísérők egyaránt. Végig mi irányítottuk az eseményeket, állandó nyomást alatt tartottuk az ellenfeleket. A technika is emberesen állta a sarat, az időjárás ellenére csak 2 defektet kaptunk. Ugyan nem sikerült megvédeni a bajnoki címet, de csak nüanszok választottak el bennünket tőle egy a korábbiaknál erősebb mezőnyben. Köszönet a szponzorainknak, támogatóinknak hogy ide s tova 5. éve megteremtik a csapat számára a versenyzéshez szükséges feltételeket és hátteret, továbbá a versenyzőknek és kísérőknek áldozatos munkájukért. 2021-ben újra nekiveselkedünk hogy visszaszerezzük a bajnoki trikót!
A csapat kísérői és szakvezetői:
Köllő Zsuzsanna, Kenyeres Ábel, Bogár Gábor és Bujtás Krisztián
Fotók : Köllő Zsuzsanna, Kiss Gergely