Tour du Loire Et-cher első francia többnapos versenyünk volt a csapat történetében!
A Tour du Loire Et-Cher 2023 -első alkalom, hogy az Epronex gárdája francia földön versenyzett 8 éves fennállása óta A Loire Et-Cher az egyetlen komolyabb többnaposunk lett a Tour de Hongrie májusi rajtját megelőző időszakban - a felkészülés jegyében. A csapatvezetés minden követ megmozgatott hogy többnapos versenyekre meghívókat szerezzen a tavaszi időszakban - számos francia, egy portugál és a Rodoszi körversenyekre is megküldtük a meghívóbekérőket még 2022 decemberben! Mégis a Loire Et-Cher az egyetlen francia többnapos ahova meghívót kaptunk - ennek legfőbb oka, hogy meglehetősen nehéz meghívókat szerezni a ‘bejáratott’, megszokott mezőnnyel/csapatokkal rendelkező tavaszi versenyekre. Például az Istarsko Proljece horvátországi többnapos UCI versenyre az idén szám szerint 56 csapat adta le a nevezési igényét - ezt a főszervező közölte velünk telefonon, miszerint 2 teljes versenyt tudott volna indítani párhuzamosan a bejelentkezett létszám alapján (hozzávetőlegesen 5000-6000.- EUR nevezési költség mellett!!).
Eddig csapatunk nemigen versenyzett a lélektaninak mondható 800-1000 km rádiuszon kívül, mivel ezen a hatósugáron belül még könnyen megoldható a logisztika. Ahogy távolodunk Budapesttől, mind anyagilag, mind fizikálisan egyre nagyobb terhet jelent mindenkinek az utazás a beiktatott megállók.
A Loire Et-Cher-re 5 napos versenye összességében 9 napig tartott az oda és visszaúttal együtt,
Bátran mondhatom hogy ez volt a szezon egyik legnehezebb 2.2 UCI rendezvénye, érzésre olyan volt mint egy 5 napos ‘Flandria’ 8-12°C, eső, legtöbbször hurrikán erejű széllel, így egész nap a padkán közlekedett a teljes mezőny egyesével. Sok bukás, technikai probléma, hosszú transzferek. Az első szakaszon elrajtoló 155versenyzőből mindössze 108-an futottak be Blois-ban a zárónapon. Nagyon komoly kihívást jelentettek a rendkívül keskeny utak,a kísérőautók is külön versenyt futottaka a kocsisoron, sokszor 2 kerékkel az árokban próbáltak előrébb kerülni a sorban, hogy a bukásba keveredett vagy defektet szenvedett versenyzőjükön segítsenek. A World Tour és PRO csapatok helyismerete és ahogy helyezkedtek tolakodtak a kocsisorban az egészen egyszerűen ‘B’ level volt, a Bogár Gabi és Köllő Zsuzsi teljesen lefáradva szálltak ki a kísérőautóból. Az ítéletidőhöz hozzáadódik a rengeteg transzfer, ami szakaszok előtt és után időt emészt fel, így mindig sötétedésig tartott minden napunk: a kerékpárok, autók mosása, a géppark szervizelése, a masszírozás és alapvetően technika következő napra való felkészítése..
Az első nap nem alakult túl jól: rögtön a 10. km-nél hegyiha, előtte pedig bukásba keveredett Gönczy Gergő, felállt, továbbment, de sajnos eltörött az első átdobója. ezért végül kerékpárt kellett cserélnie, így sajnos már nem tudott felzárkózni a konstans 55-el közlekedő mezőnyre. A verseny elején eltávolodott egy 3 fős szökevénycsoport - egész nap üldözöte a mezőny a szökevényeket, a nagy tmepó és a kegyetlen oldalszél megtizedelte a mezőnyt, a mieink is megküzdöttek az elemekkel és megérkeztek második illetve a harmadik sorokkal..
A legnehezebbnek egyértelműen a harmadik szakasz 180 km-es távja bizonyult, ahol a rajt pillanatában alig 7°C volt!! - sokan kockára fagytak a jeges szélben , szakadó esőben - Byront lilára fagyott szájjal szedtük össze a 2. frissítőponton a 110.km magasságában (az első frissítőponton űrsebességgel haladt keresztül a mezőny, mert egyik kísérlet érte a másikat, és még nem sikerült elszakadnia szökevénycsoportnak. Így gyakorlatilag esélye sem volt a srácoknak frissítőt felvenni.. Karl Ádit szó szerint fel kellett öltöztetnie Gabiéknak mert úgy elfagyott a keze, hogy nem tudta felhúzni az esődzseki cipzárját, ehhez sajnos meg is kellett álljanak,mert esélytelen volt menet közben, így Ádi legalább 15 km-t töltött el a kocsisoron, mire sikerült felzárkóznia a mezőnyhöz..Balázs érkezett meg az első mezőnnyel a többiek alig 2 perccel később, köszönhetően rutinjának és a hosszú éveknek alatt összegyűlt versenykilómétereknek köszönhetően. Márk és Ádi ugyancsak jól túlélték ezt a borzasztó szakaszt.Mindenkit kimosdattunk a koszból és siettünk vissza a szállásra, hogy elkezdjük a géppark rendbetételét.,a mosások, szerelés, masszírozás, kerékpárokat szerelni szingókat ragasztani plusz ráadásul még ételt is szerezni kellett mert a kantin koszt ami járt a szálláshoz nem csak kevés volt de érdemtelen is arra hogy 15 percet autókázzunk érte.
Az utolsó előtti nap távja 203km volt . Bár hála istennek cspadék nem nehezítette a dolgunkat, de a 133.km -nél ráfutott a mezőny a városi körökre, itt a szűk utak és az egyre fokozódó tempó miatt egyre több bukás és technikai probléma adódott a befutóhoz közeledve. Márk sajnos 7 km-el a finis előtt csúnya tömegbukásba keveredett, és szó szerint ordítva közlekedett a csapatautó mögött, közben teljesen összevérezte a kormányát, nyakasságának hála még épp felért a mezőni farkára pont a utolsó kilóméteres kapunál és azonos időt kapott. A célban a mentősök igen praktikusan kezekték a szittuációt és ott helyben összevarrták az állát a mentőautóban - érzéstelenítés nélkül.
A zárónap Blois-ban ugyan Ádi, Márk és Balázs is aláírtak a podiumon, de végül csak Balázs és Ádi álltak rajthoz , mert Márk a tegnapi bukásban enyhébb agyrázklódást szenvedett és enyhe szédülésre panaszkodott, így inkább úgy döntött, hogy nem engedi elrajtolni. Ádi még a harmadik napon megfázott, így sajnos nem ért végig a záró etpon.
Összességében technikailag hárman jutottak el a záró szakaszig, de csak Balázsnak sikerült értékelhetően befutnia első francia UCI 2.2 -es versenyünkön. A srácok formája ugyan alakul, de még sok a teendőnk hogy megfelelő formában állhassunk a Tour de Hongrie Szentgothárdi rajtjánál!
Eredmények:
Rózsa Balázs, a csapatkapitány beszámolója a francia hétről!
A harmadik szakaszon minden eddiginél rosszabb időjárási körülmények közepette kellett rajthoz állnunk. Az egész napos esőt és 6 fokot személy szerint egész jól kimozogtam, és az első sorral érkeztem meg. Sajnos a hidegben Byront is elveszítettük, ezért a negyedik napra már csak hárman álltunk rajtvonalhoz. Megint hideg idő fogadott minket, de az addigi szakaszoktól jóval könnyebb szélviszonyok és pálya várt minket. A sprintben Ádinak igyekeztem segíteni és végül a 15. helyen érkezett a célba. Sajnos Márk elesett az utolsó 5 kilométeren belül, és fejsérülése miatt elővigyázatosságból az utolsó napra már ő sem állt rajthoz. Ádi immunrendszerét az előző napok zord időjárása szintén megviselte és az utolsó szakaszon lázasan, formalitásból rajtolt csak el, de azonnal félre is állt.
Valent Márk , a csapat legfiatalabb versenyzője eképp számolt be élete első felnőtt többnapos versenyéről:
"Ez volt életem legelső többnapos versenye, így óriási motivációval és izgalommal álltam rajthoz. Tudtam, hogy komoly csapatok lesznek versenyben és, hogy az ilyen jellegű versenyeken van a legtöbb hiányosságom amit pótolnom kell. (fizikálisan és taktikailag is)
Az idő sajnos nem kedvezett számunkra.. Az első három napon esőzés nehezítette a dolgunkat, amit szépen kimozogtunk a csapatból hárman is. A negyedik szakaszon remekül éreztem magam, és a helyezkedés is nagyon szépen ment. 200 km megtétele után ketten összeakadtak előttem, és már nem tudtam kikerülni őket, így sajnos a földre kerültem.. Igaz nagyon gyorsan sikerült felállnom és egy kis idő hátránnyal beérnem a mezőny mögött, de a mentőben kiderült, hogy felszakadt az állam amit varrni kellet, és agyrázkódást kaptam.. Aznap nem éreztem fájdalmat, de az utolsó szakasz reggelén nagyon rosszul lettem, és sajnálatos módon nem sikerült rajthoz állnom bármennyire szerettem volna.
Rengeteget tanultam ezen a versenyen, szerintem ez a csúnya befejezés ellenére is egy hasznos, és nagyon jó verseny volt a számomra. Sokkal több motivációt adott ez a szerencsétlenség mint amennyit elvett, így bizakodva várom a csapattal a folytatást ! "
ReplyForward