A Tour de Hongrie Pro series besorolású verseny az év egyik ha nem a legfontosabb eseménye az Epronex-Hungary Continental Team számára - persze egyben alegnehezebb is,.
Byron Munton beszámolója / How Byron values 2024 Tdh:
Overall for the team I think it was a great display. On the first Stage Adi fought hard in the final for a result mixing it up with the best sprinters in the World, While Balazs claimed the jersey of best Hungarian rider by securing bonus seconds in the breakaway. On stage 2 the jersey was then passed to Steki the following day. After once again having another rider present in the breakaway and getting valuable exposure for the team. Unfortunately, on the day I had targeted, stage 3. I was held up by a crash 3 km from the finish. After weeks of preparation and anticipation for this stage, having the team help put me in a good position, and feeling super on the day. That brief moment was enough to throw me off what I set out to achieve. Putting that behind over the next two days, I changed focus and gave everything on getting into a breakaway. With only two stages left, the bigger teams also began to show interest, as seen in the final composition of the moves that went clear. Sadly, I wasn't among the riders who managed to go clear! Although getting a fair amount of tv coverage and definitely making the race harder for myself than it could have been. Leaving the tour without achieving what I set out to was a hard blow, but I came away with some positives. I left knowing I have a lot more to show in the coming races, form wise. And also with a lot more confidence in my ability to be in the front of these Pro races racing for a result. To the people of Hungary, I'm still amazed at what I witnessed during the 5 days of racing. Hands down one of the best supported events I'll likely ever take part in. And again a huge thank you to the Team and all the sponsors/supporters for everything you do behind the scenes to make this possible!
Istlstekker Zsolt beszámolója a PRO series Tdh szereplésről!
Karcag - Hajdúszoboszló 166km
Hosszas megbeszélgetés és tervezés után sikerült eldönteni, hogy a versenyen mi is lesz a csapat célja. Ez a karcagi rajt után megvalósulni látszott, hiszen a lassú rajt után a mezőny gyorsan elengedte a szökést.: a "nap szökésébe" tőlünk Rózsa Balázs került bele, másik három fővel, köztük a magyar válogatottból Filutás Viktorral. A csapatnak a mezőnyben innentől kezdve csak a frissítésre kellett figyelnie, hogy minél jobb állapotban érkezzünk meg a befutóra, hogy Karl Ádámot tudjuk segíteni a sprinten.
Eközben a szökésben folyamatosan harcoltak a sprint hajrákért és az idő jóváírásokért, ez a fehér trikó megszerzése miatt volt fontos. A fehér trikót a legjobb magyar versenyző viselhette az összetett alapján.
Az első hajrán Balázs második lett, Viktor a harmadik, így ekkor pillanatnyilag a trikó meg volt Balázsnak, viszont volt még vissza 2 hajrá illetve a befutó. A második sprintet viszont Viktor nyerte Balázs előtt, így ugyan úgy álltak pontok terén és jóváírásokban is..
Viszont a mezőny megfogta őket az utolsó sprint előtt, ott megpróbáltunk segíteni Balázsnak, de elfogyott az erejével és lássuk be másokat is érdekelt a sprint.
Végül eljött az utolsó pár kilométer, ahol már Ádira kellett koncentrálnunk. A vonatunk nem tudott összeállni, illetve az utolsó 150-200 m-en óriási bukás volt, ami a befutási sorrendet is befolyásolta. Ádi végül 15. helyet szerezte meg és hála az égnek a bukásba nem került bele senki tőlünk. Balázs viszont felvehette a szakasz után az áhított fehér trikót, mivel jobb pozícióban gurult át a célvonalon, mint Viktor.
Még a befutó előtt nem sokkal viszont volt egy bukás, kb 7km-el a vége előtt, amiben viszont Orosz Gergő benne volt. Az álla sérült meg, amit célba érkezés után el kellett látni és kórházba szállították, ahol 14 varratot kapott...
Tokaj - Kazincbarcika 162km
Az előző nap pozitív és negatív történései után mindenki nagyon optimistán állt a rajtvonal mögé. Orosz Geri egy hatalmas kötéssel az állán, szintén harcra készen ott volt velünk a rajtvonalnál.
A cél ismét szökésbe kerülés volt illetve a fehér trikót megtartani, amennyiben ez lehetséges.
Az előző naphoz hasonlóan most is az első lósz után elengedték a szökést, amiben most én voltam benne másik 3 fővel. Szépen összedolgozva haladtunk, de persze mindenkit érdekelt az első hegyi hajrá, ami engem is nagyon csábított., de sajnos nem jött össze és csak második lettem.
Utána ismét összedolgozva haladtunk tovább, amíg nem jött az első sprint, amit kicsit benéztem és nem sikerült pontot gyűjtenem. A második hajrán már második lettem és végül a harmadik hajrát nagy küzdelmek árán sikerült megnyernem.
A mezőny egyre közelebb és közelebb került hozzánk, de még vissza volt a szakaszon a második hegyi hajrá., ami ismét piszkálta a fantáziám, ezért egyre többet vállaltam, ez vissza is rúgott a hegyen... Csak a 3. helyen értem fel és a lejtmenet végén utolért a mezőny minket. Onnan már csak annyi volt a feladatom, hogy beérjek és ne kapjak külön időt, mert a részhajrákon gyűjtöttem annyi idő jóváírást, hogy itt most én vehettem fel a fehér trikót, ha sikerül átgurulnom a célvonalon.
A feladatot sikerült nagy nehezen teljesítenem, de nem volt álmaim befejezése. A csapat többi tagja próbálta ismét Ádit pozícióba hozni, de ismét ‘csak’ top 20-at sikerült behúznia.
Kazincbarcika - Kékestető 183km
Az előző két naphoz hasonlóan viszonylag hamar elengedték a szökést, amibe ismét Balázs került bele. De ezen a szakaszon már nagyon nehéz feladat lett volna megtartani a fehér trikót, Kékes tetőre Dina Mártonnal vagy Valent Márkkal szemben a versenyre érkezett sorunkkal. Velük csak Byron Munton tudta volna felvenni a versenyt, viszont ő meg nem viselhette volna a legjobb magyarnak járó trikót…
Így az is nagy öröm volt számunkra, hogy ebben a nem akármilyen neveket sorakoztató szökésben megint ott tudott lenni a csapatból valaki.
Az első mátraházai felmenetel során sem érződött még, hogy nagyobb tempót mennének az esélyesek sorai, viszont mikor jött a végső felmenetel, ott már komoly helyezkedés volt a poziciókért. Byront próbáltuk mi is jó pozícióba tartani, de "sok" volt a tempó számunkra. Byron viszont jól tartotta magát. Sajnos volt egy bukás Mátraházai felkanyarodáskor pont előtte, ahol nem esett el, de meg kellett állnia nullára. Így az eleje elment és a Top 10-20- s eredmény is elúszott egy pillanat alatt.
Budapest - Etyek 165km
Budapestről lassúrajttal indultunk el, de a nulladik kilométertől mindenki szökésbe akart kerülni illetve nem is akartak nagyobb csoportot elengedni az esélyesek csapatai.
Így az elején úgy voltunk még mi is, hogy meg kell próbálni a szökést, de gyorsan beláttuk, hogy ez nem fog menni. Az első 1 órára kb 51km/h átlag sebességünk lett, ami nagyon kellemetlen volt az előző 3 szakasszal a lábunkban. Olyan sokszor szakadt szét a mezőny darabokra, hogy pontosan arra se emlékszem mikor vagy hogy egyáltalán volt-e szökés a szakaszon.
Az viszont biztos, hogy mi a mezőnyben maradtunk és próbáltuk leküzdeni, túlélni a szakaszt. Illetve minél többet pihenni, regenerálódni, hogy a végén Ádit és Byront jó pozícióba tudjuk hozni hátha a befutónál elsül még a lábuk, de sajnos beszorultunk az utolsó jobbos kanyarban, így elengedték a srácok.
Siófok - Pécs 173km
Eljött az utolsó nap is, ami szerintem a legnehezebb szakasza az egész körversenynek. Sokak szerint ez volt a király etap... Nem is a pécsi körözés miatt, ahol a Bárány utat kellett megmászni 3x, hanem az hogy ismét senkit se engedjünk el az első órában... A szakasz nagy részét a mezőny egyes sorban tette meg, ami nem egy sétagalopp olykor.
De természetesen mivel ez volt az utolsó etap, ezért mindenki megpróbálta berúgni magát a szökésbe, ami ismét nem sikerült.
Sajnos idő előtt már jeleztem a csapat felé, hogy nekem vannak problémáim, így gyorsan el fognak veszíteni. És ez olyan gyorsan történt, hogy Magyarhertelend környékén már kocsisorra kerültem, nagy nehezen visszaértem Orfű környékén a mezőnybe, ahol kibekeltem még a meredek emelkedőt... Viszont onnantól kezdve olyan tempót mentek az emelkedőn, hogy az már sok volt és ismét kocsisoron találtam magam. De már a Pécsre vezető szerpentinen nem kockáztattam és a körözést a kocsik között kezdtem meg. A Bárány úton sok versenyzőt értem utol, de nem találtam meg a sorom. Volt amikor 3-n mentünk aztán a lejtőn ismét nem kockáztattam, így leszakadtam. Aztán utolértem egy versenyzőt, de vele se tudtam haladni. Így nagyrészt egyedül közlekedtem saját tempóban a körözés alatt.
Nem volt könnyű, de leküzdöttem a démonaimat és befejeztem a versenyt. Úgy ahogy a csapatból abszolválta Karl Ádám, Rózsa Balász, Byron Munton és Orosz Gergő is. Őt még az első szakaszon elszenvedett bukása után varrni is kellett az állán, de nagyon keményen végig rakta a versenyt és le a kalappal előtte. Egyedül Tim Bierkens adta fel az utolsó szakaszon a csapatból.