Egy újabb cseh verseny, nagyon várta mindenki , hogy végre rajtszámot tűzhessen és egy rendes távon, nemzetközi mezőnnyel állhasson rajthoz! 130 fő, számos kontinentális csapattal, a táv 153 kilométer. A pálya nyomvonala sejtette, ez egy igazán nehéz nap lesz: szűk utak- néha alig fért el rajta a kísérőautó, belógó fák, rengeteg derékszögű kanyar, mohás nedves útfelület és kátyúk, gödrök mindenütt. Így utólag értékelve technikailag és fejben sokkal megerőltetőbb volt a nap, mint fizikálisan. A folyamatos koncentráció, minden kanyar előtt agresszívan összetorlódó mezőny, a füvön kerülések, padkázások és a rengeteg kigyorsítás nagyon fárasztó. Hasonlót az első többnaposon szoktunk tapasztalni tavasszal, hiszen erre edzésen nehezebb felkészülni, mint a fizikális terhelésre: centikre egymástól 45-55km/h-val , összeérnek a kormányok, térelőny harcok minden egyes pozícióért...Belülről olyan egy ilyen hömpölygő mezőny mint a folyó ami körülfolyja a kerékpárost, a szélek előre törnek, ezek a leggyorsabb részek, míg a boly közepén lévők szép lassan tehetetlenül sodródnak hátra - aki nagyon érzi a helyezkedést ,meg tudja tartani a pozícióját középütt is, de ez általában meglehetősen nehéz, igencsak fürgén és hatékonyan kell minden talpalatnyi helyre betenni a kereket, kormányt. Előre rettegtem mi lesz ha ezen a pályán elered az eső, de szerencsénk volt, néha még ki is derült az idő.
Várható módon az első körben a még friss és ideges mezőny csomót kötött a saját derekára, kicsi a rakást játszottak legalább 15-en egy éles balos kanyar utáni útszűkületnél. Mivel a rajtot hátsó harmadból indítottuk, Orosz Gerivel, Danival és Buktával az esés pillanatában már igyekeztünk a mezőny első felébe verekedni magunkat a széltől szélig tömött úton, de nem elég gyorsan, mert megállásra kényszerültünk, míg a szerencsétlenül jártak összeszedik magukat és szabaddá válik az út. Innen kisebb nagyobb sorok próbáltak a folyamatosan robogó spicchez felzárkózni. Meg is volt ezzel az első savsokk, sebaj legalább lassan bemelegedtünk :). Hála istennek elmenéseket teljesen kontrollálta a mezőny, így mikor sikerült felzárkózni szinte minden epronexes előre menekült és a mezőny első harmadában vert sátrat. Sajnos a verseny egészét nézve pech, hogy a nagy konti csaaptok foghíjas sorokkal érkeztek , illetve 1-2 nagyobb csapat el sem jött, mivel a párhuzamosan folyó lengyel UCI többnaposon vitézkedtek. Ezért a tempó néha földöntúli volt, amikor az elmenéseket próbálták összehozni vagy utolérni, de 1-1 gyors kört követően mindig belassultunk, megtorpant a boly- összességében nemigen akadt csapat aki összefogja és levezényelje kíméletlen sebességet diktálva a nap folyását. Ez a sebességen is megmutatkozott néhány átlaga 44-45km/h lett a csiki-csuki folyamatosan hullámzó pálya ellenére, de volt hogy alig 38-al dülöngéltünk, ilyenkor a leszakadó sorok mindig felértek, magukkal hozva a megfáradt lovasokat. Ez Ábelünknek és a teljes kocsisornak egyaránt komoly feladatot adott, miként kerülgessék, vagy engedjék el újra és újra a leszakadókat a zsebkendőnyi utakon.
Összességében mindenki kitett magáért, próbálkoztak szökésekkel, jól helyezkedtek a srácok, egyedül Ádám esett el az egyik derékszögű kanyarban a sóderen megcsúszva, de visszaült és befejezte a versenyt sajgó háttal, elgörbült váltópapuccsal.
Én személy szerint a mezőny farkán kerestem a formámat amit még tavaly ősszel akasztottam szegre ilyen tájt a székely körversenyt követően. Próbáltam akklimatizálódni és kerülgettem a leszakadókat, alkalmatlanokat. Legalább hatszor kellett összezárni a sor végét,mikor nagyobb űr támadt -ebben remek partnerre találtam 2 Sparta Praha pályásban. Ilyen esetekben érdemes olyan kerékpárosokkal 'körülvenni magunkat' akik láthatóan magabiztosan és magától értetődően kezelik a kerékpárt meg persze a szituációkat: nem vész-fékelnek, hagynak helyet maguk körül, inkább kihagynak, nem lökdösődnek feleslegesen és erőből, meglepő könnyedséggel kompenzálva zárkóznak fel. A pálya nyomvonalát körülbelül 2 kör alatt sikerült kiismerni, innen tudatosan azokon az íveken és oldalakon közlekedtem egész verseny alatt , ahol sem gödör sem nedves moha nem kerülhetett a kerekem útjába - mindez persze csak a laza szövetű hátsó szekcióban opció, előrébb, a sűrűjében ez nem adatik meg, ott pillanat-kríziskezelni kell a gödrök , törött útszélek között ugrálva...!
A végéhez közeledve nagyjából 4 körrel a finish előtt sajnos pont mikor Ádámot elvesztettük hihetetlen sebességre kapcsolt a spicc és végérvényesen elszakadt 11 fő, akiket már csak a célban láttunk újra. Ebbe a szökésbe nem tudtunk embert delegálni. Az utolsó 2 kör már nyugdíjas tempóban zajlott, hiszen a legtöbb csapatnak volt elől embere.
A szakasz után, mikor már mindenki lehiggadt és tisztába tette magát, átbeszéljük a történteket, ki hogy végezte a feladatokat és min múlott hogy a végső szituációban lemaradtunk laposztásnál.
Következő héten újra nekiveselkedünk, ezúttal a festői Kranj városában egy hihetetlennek tetsző 35!! csapatot magába foglaló mezőnnyel.
Solymosi Márton alias ‘Bukta’ beszámolója az eseményről
Múlt szombaton, újból Csehországban álltunk rajthoz. A cseh Skoda Kupa ezen fordulója a Plzen és Ceske Budejovice között található Zaboriban került megrendezésre. Nívós mezőny sorakozott a rajtvonalhoz, cseh, német, szlovák, osztrák, lengyel csapatokkal, köztük jó pár erős kontinentális sorral. A táv 156km volt, amit egy 12,2km-es körpályán abszolváltunk.
Melegítés gyanánt bejártuk a pályát a verseny rajtja előtt, amely nyomvonala egy igencsak technikás, nagyon keskeny, folyamatosan hullámzó aszfaltcsíkon futott körbe. Sok veszélyes kanyart tartalmazott, egyes szakaszokon pedig az út minősége is rossz volt, nagy, mély kátyúkkal tarkítva.
A közel 140 fős mezőny hatalmas tempóban kezdte a körözést, azonnal 60-70km/h-s sebességgel haladtunk a szűk utakon. A rajtnál viszonylag hátul álltam, így komoly meló volt előrébb jutni a mezőnyben ilyen iramnál. Az első kör, mint minden ilyen verseny eleje, belülről nagyon hektikus volt. 7km-nél egy bukás miatt a mezőny hátsó része megállni kényszerült, hosszú időbe telt átjutni a póruljártakon, aztán kezdődhetett a felzárkózás. Egy ponton már igencsak reménytelennek tűnt, a mezőny nem látszott, a csapatautók már közvetlenül mögöttünk voltak, aztán egy teljes kör nyélen forgás után, egyszer csak felértünk. Ettől kezdve többnyire a mezőny első negyedében próbáltam tartani a pozíciót, ahonnan könnyebb volt követni a verseny eseményeit. Sok próbálkozás volt a szökésre, de a mezőny kontrollált mindent. Kb féltáv után 2 főnek sikerült elszakadni, 'kiket 5 percre elengedett a peloton. 5 körrel a vége előtt azonban megkezdődött a különbség megsemmisítése. Az üldözés közben 11 fő meg tudott lépni, abban sajnos tőlünk nem volt ott senki, a mezőny pedig kényelmes tempóra váltott egészen a célig.
Végül 35-ként végeztem, a főmezőnyben átgurulva a célon.
Nehéz verseny volt, személy szerint inkább fejben volt nagyon fárasztó, folyamatosan figyelni és koncentrálni kellett a szűk pálya és a haladós tempó miatt.
Folytatás jövő hétvégén, Szlovéniában az idei első UCI kategóriás versenyünkön, Kranjban.
Eredménylista:
