65th DOOKOLA MAZOWSZA / Poland, Krakow

A Dookola Mazowsza sorjában a harmadik lenygel UCI 2.2 többnapos versenyünk, mely Varsó körül főképp sík terepen került megrendezésre, minden szakasz egy-egy 20-40 kilóméteres körökön zajlott, a környező kis városkák érintésével.

Az alig 10 nappal ezelőtti Gemenc GP-n elért szakasz 3. helyet sikerült felülmúlni a zárószakaszon: Istlstekker Zsolt az esős nap végén a sprintbefutón 2.-nak helyet szerezte meg, ezzel Zsolt az összetettben is az előkelő helyen 7. helyen zárt igen nívós mezőnyben!

Procyclingstats : Results Dookola Mazowsza UCI 2.2

Alig 10 nappal a Gemenc GP-n elért 3. helyet (Karl Ádám) sikerült felülmúlni a záró szakaszon: Istlstekker Zsolt a 2. helyet szerezte meg a remek csapatmunkának - Rózsa Balázs sprintfelvezetésének- köszönhetően, ezzel az összetett 7. helyen végzett értékes UCI ranglista pontokat gyűjtve! Ez volt 2022-ben csapatunknak második UCI dobogós helyezése! Zsolt részletes beszámolóját olvashatjátok a Dookola Mazowsza négynaposáról:

  1. szakasz Teresin - Teresin 168 km

Az első szakasz egy 21 km-es körpályán zajlott, amiből 8 kört kellett teljesíteni.

A pálya nagy része eléggé szűk utakon volt kijelölve, ezért nagyon kellett figyelni a helyezkedésre, illetve a szél is beleszólt helyenként a verseny menetébe. A rajt előtt átbeszéltük a csapattal, hogy mikre kell majd oda figyelni a verseny során. Én ekkor jeleztem, hogy szeretnék rámenni a 3., 5. és a 7. körben a sprint hajrákra.

Sajnos nem sikerült 1-3-ba megjönni az első kettő hajrában, ezért az utolsót már elengedtem és csak a végbefutóra koncentráltam. Viszont minden csapat jó pozícióba szeretett volna lenni a cél előtt és emiatt nagy volt a tolakodás a mezőnyben. Ennek az lett az eredménye, hogy 12 km-el a vége előtt egy nagy bukás volt a mezőny közepén, Karl Ádám sajnos földre került. Rózsa Balázs az első bolyban maradt, Pöll Stefan a második sorban ragadt, de az a két sor gyorsan összezárt.

Én sajnos a harmadik kisebb csoportban ragadtam és nagyon lassan közeledtünk csak az elejéhez, nehezen, de felzárkóztunk 3 km-l a vége előtt. Balázst megkértem, hogy segítsen előre menni, mert úgy éreztem, hogy a végén még egy sprint belefér...de sajnos 100 méterrel a vége előtt teljesen elsavasodtam és végül a 14. helyen értem célba, míg Balázs a 17. helyen gurult át a célvonalon.

Stefan a mezőnnyel érkezett, Szatmáry András és Ádi 1 percet kaptak az elejétől, míg Drijver Bertold 1:35 hátránnyal fejezte be a szakaszt.

2. szakasz Grodzisk Mazowiecki - Grodzisk Mazowiecki 173,6 km

A második szakasz egy másik körpályán zajlott, hasonlóan ez előző naphoz. 8 kört kellett teljesíteni egy 21,7 km-es körpályán.

A mezőny végéről rajtoltam el, de gond nélkül felértem, és elég gyorsan a mezőny elején találtam magam. Egymást érték a próbálkozások, mindenki benne akart lenni a nap szökésbében, de a mezőny nem akart elengedni sok embert, ezért óriási volt a tempó. Megpróbáltam rámenni az első részhajrára az időjóváírás miatt, de a nagyobb csapatok ellen nem értem sokat egyedül, így elengedtem a sprinteket, ezek után még egy-két szökési kísérletre odatettem a kereket, de nem tudtunk eltávolodni a mezőnytől. Közben volt egy nagy tömegbukás a mezőny közepe táján és sajnálatos módon Bertold bele került - másnap térdsérülés miatt sajnos fel is kellett adnia a versenyt. Végül a befutóra próbáltam koncentrálni, Balázs próbált segíteni a jó pozíció megtartásában, viszont olyan nagy volt a tülekedés az utolsó körforgalom előtt, hogy nem sikerült a megfelelő pozícióba kerülni.

Ádi jó pozícióban tudott maradni a végén és végül 8. helyen ért célba.

Mi a többiekkel a mezőnybe gurultunk be a célba. Végül Berti is be tudta fejezni a szakaszt 2 perc hátránnyal a bukást követően.

3. szakasz Plonsk - Plonsk 163,8 km

Meglepő módon megint körpályán zajlott a verseny, viszont most 3 nagyobb kör és 3 városi kisebb kör várt ránk.

Ismét az volt a tervem, hogy szökésbe kerüljek és a sprint hajrán jóváírást gyűjtsek. De természetesen ez most se jött össze...

Közben a verseny elején elvesztettük Bertit, az előző napi bukása miatt komoly térd fájdalmai voltak és feladta a versenyt. A második körben Ádinak gyomorrontás miatt kellett félre állnia, majd később feladnia a versenyt. Ezzel elég nagy fejtörést okozva számunkra, hogy mi legyen a továbbiakban? A harmadik körben defektet kaptam a macskaköves rész legvégén, viszont mivel a mezőny ott szétszakadt és a kocsisor is messze volt így próbáltam a mezőny végén minél tovább ott maradni. Úgy 2 km után ért utol Andris, aki adott egy kereket és onnan egy elég nehéz felzárkózás kezdődött el. 25 km-el a vége előtt értem vissza, így volt egy kis időm pihenni a városi körözés előtt. Úgy éreztem, hogy van bennem annyi, hogy megpróbáljam a sprint hajrát, de sajnos csak 5. lettem. Onnan volt még két kör a befutóig és mindenki egyre idegesebb lett a mezőnyben, óriási harcok voltak a körforgalmak előtt, hogy ki forduljon be elsőnek. Balázs ismét megpróbált segíteni, a végén viszont már nem éreztem annyira komfortosan magam a lökdösődésben és inkább biztonsági játékosként a 23. helyen értem célba.

4. szakaszKozienice - Kozienice 165 km

Természetesen az utolsó szakasz is egy körpályán zajlott, ahol 5 kört kellett teljesíteni.

A taktikám ugyan az volt, mint az előző napokban és ugyan annyi sikerült is belőlük, semmi …

A szakasz során sokat segített Stefan és Balázs is, viszont a befutóhoz közeledve már csak Balázs maradt velem. Az utolsó 1 km-él egy elég technikás kanyar volt, ahol a nagyobb csapatok szétestek, emiatt megtorpant a mezőny eleje. Balázs viszont jelezte, hogy menjek a kerekén és az utolsó előtti jobbos kanyar előtt rákerültünk az egész mezőnyre. Onnan még nagyjából 600 méter volt vissza, óriásit tempót ment az utolsó kanyarig, ahol én rásprinteltem, hogy elsőnek kanyarodjak be. Az utolsó 250 méteren nagyot mentem, végül 75 méterrel a vége előtt kikerült egy Abloc CT -s versenyző és így 2. helyen értem célba!!

Ezzel a csapatnak megszereztem a második UCI dobogóját ebben az évben. Ez nekem is és a csapatnak is új erőt adott/ad a további versenyekre.

48. GEMENC GP / Szekszárd

Dobogós helyezés, UCI ranglista pontok , legjobb magyar trikó a hétvége eredménye Szekszárdon!

Minden idők egyik leggyorsabb Gemenc kupáját tudhatjuk magunk mögött (mindkét szakaszon 47-48km/h átlag született) nagy tempó a hőség komoly szelktációhoz vezetett, de a srácok minden elvárást felülmúlva kontrollálták az eseményeket és a hétvége balansza: 3. hely a 2. szakasz sprintbefutóján, Legjobb magyar trikó, nap szökése és a végjátékban az idő jóváírásoknak köszönhetően Karl Ádám és Rózsa Balázs is értékes UCI ranglista pontokat gyűjtött az összetett 5., és 7.helyével!

Az esti lámpafényes kritérium verseny, mely az elmúlt évek legnehezebb pályáján zajlott szombat este Szekszárd főterén, Istlstekker Zsoltnak szurkolhattunk , aki negyedmagával utasította maga mögé a pelotont.

Fotók : Bringasport / Vanik Zoltán


Olvassátok Rózsa Balázs és Istlstekker Zsolt beszámolóját a 48. Gemenc GP-ről:


Nagy célokkal vágtunk neki az idei Gemenci Nagydíjnak ismételten egy felforgatott sorral, ezúttal Ádi, Bende, Oli, Patrick és Zsolti alkották a csapatot velem kiegészülve. A versenyen az első nap mindent megtettünk, hogy szökésbe keveredjünk, de a mezőny aznap nem engedett el senkit, ugyanakkor Ádi az első hajrán szerzett jóváírással az összetettben a legjobb 10 versenyző közé került, mely a fő célunk volt a versenyt megelőzően. A szakaszon Ádi 10., Zsolti 11. helyen zárt. A második napon is folyamatosak voltak a próbálkozások, a harmadik hajrá előtt azonban Pelikán Janival sikerült elszakadnom a mezőnytől és kiválóan együttműködve az előnyünk a részhajráig is kitartott, ahol a 3 másodperces jóváírást meg tudtam szerezni. Ennek köszönhetően az összetett verseny 7. helyén végeztem, de ami fontosabb, hogy Ádi a szakaszon 3., Zsolti 11. lett! Ádi az időjóváírásnak köszönhetően az összetett 5. helyére lépett fel, ezzel mindketten értékes UCI világranglista pontokat gyűjtve!


Procyclingstats - Gemenc GP - Results


Istlstekker Zsolt beszámolója a Gemenc Gp-ről!:

Alisca Bau 48. Gemenc Nagydíj


Paks - Szekszárd 163 km

A rajtot követően egyből óriási tempót diktált a mezőny, mivel a 6. km-él volt az első sprint hajrá, ahol Karl Ádám harmadik lett tőlünk.

Sokat próbálkoztunk Rózsa Balázzsal szökésbe kerülni, de a mezőny senkit sem hagyott elmenni. Egyszer-kétszer volt, hogy elengedtek valakit szökni, de azt is csak kontrollálható távolságon belül.

A hegyi és a sprint hajrák előtt óriási tempót diktáltak egyes csapatok, ilyenkor a mezőny megnyúlt és meg is szakadt olykor. De továbbra sem engedtek el senkit és csak teltek a kilométerek...

Nem tehetünk mást beletörődtünk és beültünk a mezőnybe pihenni, megbeszéltük, hogy a végére koncentrálunk innen. A befutóhoz közeledve Balázs segített Ádinak minél jobb pozícióba kerülni. Én ekkor már nem éreztem elég frissnek magam, így csak megpróbáltam megbújni a mezőny elejében. A befutóra kanyarodva páran majdnem összeakadtak és ezért Ádi is elveszítette a lendületét, így csak a 10. helyen futott be, míg én a 11. helyen mögötte.

A csapatból Balázs, Dolleshal Patric és Móré-Gosselin Olivier a mezőnnyel megjött, de sajnos Nagy Bendegúz nem tudta befejezni a szakaszt.


Szekszárd - Szekszárd 127km

Az előző nap  nagyon sokat kivett belőlem, eléggé fáradtnak éreztem magam a rajt pillanatában.

A lassú rajtot követően egy oldal szeles, sík terep várt ránk kezdésnek és ahogy várható volt természetesen el is széleztek. A mezőny nagyon gyorsan darabokra hullott és elég nehezen zárt ezek után össze. Végül az első részhajrá előtt ismét leszéleztek és ismét szétszakadt a mezőny. Nagyjából 20-an maradtak elől, de tőlünk sajnos senki nem volt az első bójban. Onnantól kezdve egy üldözőverseny indult el, legalább 15 km kellett, hogy összezárjunk az elsejével ismét. Egy kis megtorpanás után elkezdődött a lósz parádé, míg végül a második sprinthajrá után elengedték Balázst és Pelikán Jánost. Balázs sikeresen elhozta a hegyi és a sprint hajrát, míg végül a mezőnnyel az utolsó hegymenetben utolértük őket. Onnantól ismét próbálkoztak többen szökéssel. de senki sem járt sikerrel. Így a mezőny ismét együtt ért be Szekszárdra és már mindenki készült a sprintre. Ádi az utolsó kanyart tökéletes íven tudta bevenni és így 3. helyen gurult át a célvonalon, én ismét a 11. helyen futottam be. A szakaszt sajnálatos módon Patric és Olivier sem tudta  befejezni.

Végül a versenyben összetettben Ádi 5., Balázs 7. és én a 14. helyen zártam, illetve Ádi lett a legjobb magyar versenyző.


Pálinkás Csaba Emlékverseny

Eléggé fáradtan álltam oda a rajthoz, viszont nagyon jó volt látni, hogy ismét rengeteg ember érdeklődik a lámpafényes gálaverseny után. Ez hatalmas plusz erőt adott számomra.

A rajt nem sikerült a legjobban, nem tudtam egyből belépni a pedálba és ezért eléggé hátra szorultam. Az első pár kör arról szólt, hogy felzárkóztam az elejéhez és minden kanyart probléma mentessen be tudjak venni.

A 2. sprint hajrára mentem rá, ahol második lettem, ekkor szakadtak el 4-én a mezőnytől, a Bezerédi utcában pedig felugrottam rájuk én is. Így 5-en kezdünk el forogni elől és szépen lassan egyre jobban el távolodtunk a mezőnytől. Onnantól kezdve a sprint hajrák nem érdekeltek csak a végére koncentráltam. Körről körre egyre nagyobb lett az előnyünk, ezért biztosak voltunk abban, hogy köztünk dől el a vége.

Viszont én ekkora már éreztem, hogy egyre kevesebb erőm van a kanyarok után kigyorsítani illetve a macskakövön tartani velük a tempót. Mígnem nem a 24. körben a részhajránál leszakadtam róluk, ekkor kezdődött az én külön versenyem. Egyedül kellett tovább szenvednem és csak abban bíztam, hogy nem rogyok meg annyira, hogy utolérjen a mezőny.

Kitartott az előnyöm és így az 5. helyen értem célba.

A versenyen a közönség fergeteges hangulatot varázsolt, rengeteg plusz erőt adott nem csak nekem, hanem a többi versenyzőnek is. Mondhatom, hogy "lubickoltunk" a a közönség szeretetében. 

V4 GP Czech Republic - Brno ; V4 GP Poland duplanap

Kiss Gergely - a csapatvezetés összegzése a Cseh V4 napjáról:

A cseh V4 minden valószínűség szerint 2021-hez hasonlóan idén is az év legnehezebb egynaposa lesz az Epronex naptárában, hiszen akárcsak tavaly , idén is mindössze 38-an fejezték be a versenyt a 140 indulóból!

A rajttól azonnal űrsebességre kapcsolt a mezőny és hamar hullani kezdett a ‘férgese’, a gyengék, akik elesnek, mert maxot kell menjenek, ahol a titánok még csak köszörülik a torkukat. Ennek sokan áldozatul esnek akik nem elég szemfülesek, vagy csak ‘elalszanak’ a rajtban, mert a szétszakadó sorokat összezárni nem kis erőfeszítésbe kerül! Tulajdonképpen örök érvényű, hogy a verseny elől zajlik, hátul pedig az agónia-a: leszakadók, hajótöröttek, akik folyamatos felérésben vannak, próbálnak lépést tartani a robogó mezőnnyel.

A Brnoban elrajtoló versenyzőink :: Istlstekker Zsolt, Karl Ádám Kristóf, Kiss Gergely, Nagy Bendegúz - egyetlen U23-as indulónk, Rózsa Balázs

A szakvezetés: Köllő Zsuzsanna, Árvai Attila, Ivanics Gergely

Cseh V4 profilja!

A Cseh V4 előzetes széltérképe, melyet a versenyzők eligazításához használtunk.


A verseny előtt sejthető volt, hogy a kellemetlen hullámos terep, keskeny rossz minőségű utak, és a jócskán megerősödött szél hamar megtizedeli a mezőnyt! A verseny Brno-ból dél-keleti irányba vezetetett, igen erős 20 km/h-s oldal-oldalhátszeles útszakaszokon, majd a ‘fordítóra’ a tavaknál lévő hegyen került sor, ez volt idén is az első igazi vízválasztó, itt tulajdonképpen ketté szakadt a szélezésekben 50-60 főre zsugorodott ‘mezőny’ és többé nem zárt össze. Tőlünk Ádi és Balázs tudtak átkelni a hegyen az elejével.

Tulajdonképpen egész nap a padkán közlekedtek a srácok, állandó bukások és tucatnyi defekt jellemezte a napot - ahogy a csapatvezetés:Zsuzsi és Ata beszámoltak a kísérőautóból: nem volt sem állandó kocsisor, sem összezáró szétterülő mezőny, mert az egy egyes oszlop volt a rajttól a célig, a csapatautók pedig lépten-nyomon az út szélén mentették a bajbajutott versenyzőiket. Tőlünk Bende defektelt el egy hatalmas kátyúban, gyors kerékcsere és egészen a 4-es autóig tudtál előresegíteni, mikor egy újabb nagy bukás miatt a kocsisor ismét megállt és a szélező mezőny ‘végleg kiment’ a képernyőből (miénk volt a 22. kocsisorszám- balszerencsés sorsolás, bár a konti csapatok és válogatottak mindenkor elsőbbséget élveznek,így a legjobb ‘occ’ ezen a napon a 15-ös szám lehetett volna).

Steki a fordítónál lévő hegynél ragadt hátul és ugyan majdnem elcsípte a ‘hegyi hajránál a sor végét: 20 méter hiányozhatott, de ahogy a spicc átbukott a tetőn pillanatok alatt óriásira nőtt a hátrány és az összerázódott 2. sor nem tudott már felzárkózni az elejére! Őket a mozgó útzár miatt a zsűri a 120.kiloméernél lévő frissítőzónánál kiintette: “jövőre újra lehet próbálni” jeligére! - itt egyébként alig 4’ hátrányuk volt, bár látszott, hogy az élmezőny kegyetlenül aprítja egymást így kilométerről kilométerre nő a távolság a sebességkülönbség miatt!

A frissítőpontnál Ádi éppen elmenésben volt harmadmagával, de előnyük alig 30” lehetett és hamarosan el is olvadt. Ádi és Balázs az éveknek rutinnak meg a lóerőknek köszönhetően jól ‘kimozogták’ az összes crash-t, krízishelyzetet, jól összedolgoztak és jól mozogtak a 130.kilométerre mindössze 40 főre zsugorodott mezőnyben! Az utolsó kegyetlen rosta az utolsó 50’-ben a számtalan kis meredek fal és keskeny gödrös lefelé volt, ahol az Elkov forgott kíméletlenül elől, míg a Mazowse és a Voster lengyel top sorai 4-4 emberrel vártak a megfelelő pillanatra. Brno külvárosában volt az utolsó kellemtlen bukkanó - olyan ‘Bimbó’ út féle profillal, itt aztán kegyetlen lószparádéban hárman szakadtak el végleg: a későbbi győztes Adam Toupalik (Elkov) és 2 Mazowse ‘kiválóság’: Jakub Kacmarek és Marcin Budzinski. Az üldözők 7-en voltak : 2 ATT Voster, 2 Att Investments, 2 SAntic Wibatech és 1 Friuli, versenyző, körülbelül 30-40” hátrányban. Ádi és Balázs 1-1 sorral hátrébb ragadtak, gyakorlatilag egyesével érkeztek meg a macskaköves Brno-i várba a hegytetőre. Aam Toupalik megvédte Gp Cseh V4 címét , másodiként Jakub KAcmarek , a dobogó harmadik fokára pedig az ATT Investments versenyzője:Jan Kaspar állhatott fel. Mindenki kegyetlenül kimerülten érkezett meg a 190. kilométer, 2200 méter szint majd 42-es átlaggal való megtételét követően!

Ádi végül a 20. , Balázs pedig 25.helyen végzett! Óriási szó, hiszen 102-en pontozódtak ki, ami azt jelenti hogy vagy egy tucat csapatnak egy embere sem tudta befejeznia rendezvényt!!

Ádira felhúzták ünnepélyesen a legjobb magyarnak járó V4 trikót, majd gyors mosakodás a parkolóban, pakolás kulacsko szortírozása, míg a rajtszámokat, chippeket és rádiót leadta Zsuzsi a rendezőségnél…és már ültünk is az sutóba, mert 4és fél óra transzfer várt ránk a lenygelországi Wroclawig.

Este 22 órakor érkeztünk meg a szállásra, ahol a szállásadó hála istennek még adott vacsorát és utána is mindenben segítségünkre volt: reflektorok, víz biztosítása, hiszen a kerékpárokat kerekeket, kulacsokat el kellett mosni, rendbe lkellett tenni-,amit szorgos kísérőinkigykeeztek mihamarabb elvégezni. Ezalatt a srácok versenytől és majd 5 óra autóúttol beállt lábait hajnali 0.30-ig próbálta kimasszírozni Ata, hogy a másnapi 145 kilóméteres Lengyel V4 GP-n újra belerúgjanak a pedálba!


Procyclingstats results : Gp Czech Republic / Brno

Procyclingstats results : Gp Poland

Rózsa Balázs eképp látta a napot - ami biztosan egyik legkellemetlenebb egynapos volt a 2022-es szezonban:


Ha a pénteken rendezett mezőny OB-t is beleszámoljuk, sorozatban a 3. hétvégénket is versenyzéssel töltöttük, ezúttal a cseh, illetve lengyel V4-eken álltunk rajthoz. Balesetek, betegségek, na meg a Buktáról érkező szörnyű híreket követően ismételten egy erősen felforgatott sorral versenyeztünk; Istlstekker Zsolti, Patrick Dolleschal, Nagy Bende, Karl Ádi és Kiss Geri volt ott a rajtnál rajtam kívül. A cseh versenyen a rövidebb, meredek dombok és a szél is nehezítette az amúgy is ideges mezőny dolgát. Az első szelekcióra nagyjából 30 kilométert kellett várni, ahol a szélezésben a mezőny rögtön megfeleződött, majd a dombok közé érve nagyjából 50 fő maradt elől. Ezt követően több próbálkozás is volt a hazaérés reményében, de az Elkov-Kasper sora kontrollálta az eseményeket. 25 kilométerre a céltól már csak nagyjából 30-an maradhattunk az első sorban, velem együtt Ádi is. Azonban a céltól nagyjából 15 km-re egy úthibának köszönhetően én elvesztettem a kontaktot a mezőnnyel, mert egy úthibának köszönhetően ki kellett rántanom a lábam a pedálból, pont akkor, amikor a HRE-Mazowsze Serce Polski támadásba lendült, és sajnos nem sikerült elkapnom a "mezőny" végét. Ádi az utolsó előtti emelkedőn úszott meg, és a 20. helyen zárt, én végül 26. helyen futottam be. Sajnáltam a végét, mert reális esélyét láttam annak, hogy a 15-ben érkezzek. A lengyel V4-nek már Patrickal kiegészülve, 6-an vágtunk neki, és a bemelegítés alatt sejtettük, hogy a teljesen sík pályán a helyenként 30-35 km/h-s szél fogja a versenyt megmehezíteni A rajt pillanatában az eső is el kezdett szakadni és a szélezést is rögtön megkezdtük, de minden egyes próbálkozás után összezárt a mezőny. Eközben Zsolti Filuval és további 3 versenyzővel sikeresen eltávolodott, és a körözés nagy részét szökésben töltötték, de 20 km-rel a céltól a HRE-Mazowsze ritmusváltásának köszönhetően utolértük őket, és ezúttal már 19 fő sikeresen el is szakadt. Végül Ádi, Bende és én a 2. sorral futottunk be, Ádi végzett legelőrébb a 22. helyen. Összességében két nagyon nehéz versenynappal a lábunkban távoztunk ezekről a versenyekről, bizakodva várjuk a Gemenc Nagydíjat, és bízunk az összes hiányzónk mihamarabbi felépülésében, gyógyulásában! Szurkolni nekik most ér

Ha a pénteken rendezett mezőny OB-t is beleszámoljuk, sorozatban a 3. hétvégénket is versenyzéssel töltöttük, ezúttal a cseh, illetve lengyel V4-eken álltunk rajthoz. Balesetek, betegségek, na meg a Buktáról érkező szörnyű híreket követően ismételten egy erősen felforgatott sorral versenyeztünk; Istlstekker Zsolti, Patrick Dolleschal, Nagy Bende, Karl Ádi és Kiss Geri volt ott a rajtnál rajtam kívül. A cseh versenyen a rövidebb, meredek dombok és a szél is nehezítette az amúgy is ideges mezőny dolgát. Az első szelekcióra nagyjából 30 kilométert kellett várni, ahol a szélezésben a mezőny rögtön megfeleződött, majd a dombok közé érve nagyjából 50 fő maradt elől. Ezt követően több próbálkozás is volt a hazaérés reményében, de az Elkov-Kasper sora kontrollálta az eseményeket. 25 kilométerre a céltól már csak nagyjából 30-an maradhattunk az első sorban, velem együtt Ádi is. Azonban a céltól nagyjából 15 km-re egy úthibának köszönhetően én elvesztettem a kontaktot a mezőnnyel, mert egy úthibának köszönhetően ki kellett rántanom a lábam a pedálból, pont akkor, amikor a HRE-Mazowsze Serce Polski támadásba lendült, és sajnos nem sikerült elkapnom a "mezőny" végét. Ádi az utolsó előtti emelkedőn úszott meg, és a 20. helyen zárt, én végül 26. helyen futottam be. Sajnáltam a végét, mert reális esélyét láttam annak, hogy a 15-ben érkezzek. A lengyel V4-nek már Patrickal kiegészülve, 6-an vágtunk neki, és a bemelegítés alatt sejtettük, hogy a teljesen sík pályán a helyenként 30-35 km/h-s szél fogja a versenyt megmehezíteni A rajt pillanatában az eső is el kezdett szakadni és a szélezést is rögtön megkezdtük, de minden egyes próbálkozás után összezárt a mezőny. Eközben Zsolti Filuval és további 3 versenyzővel sikeresen eltávolodott, és a körözés nagy részét szökésben töltötték, de 20 km-rel a céltól a HRE-Mazowsze ritmusváltásának köszönhetően utolértük őket, és ezúttal már 19 fő sikeresen el is szakadt. Végül Ádi, Bende és én a 2. sorral futottunk be, Ádi végzett legelőrébb a 22. helyen. Összességében két nagyon nehéz versenynappal a lábunkban távoztunk ezekről a versenyekről, bizakodva várjuk a Gemenc Nagydíjat, és bízunk az összes hiányzónk mihamarabbi felépülésében, gyógyulásában! Szurkolni nekik most ér

Istlstekker Zsolt beszámolója a dupla versenynapról - riport első kézből az elmenésből, egy újabb nap szökevényként:

V4 - GP Czech Republic (UCI 1.2) 2022.07.09.

A cseh szakasz a tavalyi pályához képest csak egy kicsivel lett módosítva, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok.

Nem elég hogy a pálya már önmagában elég nehéz a maga 190 km-s távjával és 2100 méteres szintjével, de még a szél is nehezítette a dolgunkat. Az éles rajtot követően óriási tempót kezdtek diktálni és sokan próbálkoztak szökéssel is, de mindhiába... A mezőny nem engedett el senkit.

Egyszer csak az Elkov-Kasper előre állt és egy nyílt terepen leszéleztek és elkezdték szétszedni a mezőnyt. Így körülbelül 25-en tudtak elől maradni és ekkor kezdetét vette egy hatalmas üldözőverseny.

Sok csapat teljes sora maradt hátul, így bíztunk benne, hogy gyorsan megfogjuk a szökevényeket. Az első komolyabb emelkedő 65 km-él volt és ott sikerült is utolérni őket. Viszont olyan tempót diktáltak fölfelé, hogy azt sokan nem bírták ki, köztük én sem... De Karl Ádám és Rózsa Balázs ott tudtak maradni az elejével. Én innen egy kisebb bollyal haladtam tovább és szépen lassan megfogtuk és elhagytuk a elszakadt versenyzőket. Mivel ekkor még a verseny felénél sem voltunk tudtam, hogy limitet fogok kapni. Innentől az volt a cél, hogy a második frissítő pontig eljussak, ahol ki tudok állni és beülhetek a csapat autóba.

Ez így is történt, elértünk a frissítő pontig és én ott kiálltam, mert ha nem teszem meg, akkor viszont a versenybíró intett volna ki a hátrányunk miatt. Ádi és Balázs óriásit küzdve elől tudtak maradni és így befejezték a versenyt.

Ádi a 20. helyen ért célba, így megszerezte a legjobb magyarnak járó trikót, míg Balázs a 26. helyen fejezte be a versenyt.

Egy kis érdekesség a versenyről magáról, és arról, hogy menyire volt nehéz ez a nap. A rajthoz 140 fő állt oda és csak 38-an fejezték be a versenyt.

V4 - GP Poland (UCI 1.2) 2022.07.10.

A lengyel szakasz ugyan azon a pályán zajlott, mint tavaly, azzal a különbséggel, hogy a tavalyi rajt helyszín idén cél város lett és illetve a tavalyi befutóváros idén rajtoltathatta a mezőnyt.

Amikor rajthoz odaállunk, el kezdett esni az eső, és természetesen az előző naphoz hasonlóan a szél is elkísért ismét minket.

A rajt után egyből szétszakadt a mezőny, ez köszönhető volt a vizes útnak és a szélnek is. Az első pár kilométer nagyon kaotikus és zaklatott volt, mindenki ideges volt még az elején.

Amikor elértünk a körpályához, ahol 9 kört kellett megtennie a mezőnynek- egy nagyjából 13 km-s pályán-, akkor kezdet megnyugodni a mezőny.

Sokan próbálkoztak szökéssel, de mindhiába. Talán a 3. kör végén lehettünk, amikor elléptek 4-en a mezőnytől, közöttük ott volt Filutás Viktor is. Amikor már volt körülbelül 200-m előnyük, akkor elindultam utánuk én is. Gyorsan utolértem őket és onnan 5-n tekertünk tovább. Elég gyorsan kiszakadt az elő srác a sorból, majd egy körrel később a még egy leszakadt, így végül hárman maradtunk elől. Viktoron láttam, hogy nagyon jól érzi magát és beletesz mindent, hogy ne legyen könnyű dolga a mezőnynek. A legnagyobb előnyünk 1p 40mp volt, de sajnos ez se volt elég... Az utolsó előtti kört már csak 30 mp előnnyel kezdtük. Nekem ez már nagyon nem esett jól és egy kisebb húzódáson le is szakadtam róluk, a mezőny pedig utolért, Viktorékat pedig a kör végén fogták meg. Én teljesen "megfingottam" és elengedtem a versenyt, amikor pedig leszéleztek és atomjaira szakadt a mezőny, akkor már nem foglalkoztam semmivel csak saját tempóban befejeztem a versenyt.

Mondhatjuk azt, hogy elégedett vagyok ezzel a két nappal. Edzőversenynek fogtam fel ezt a két napot, úgy voltam vele, hogy bukás és technikai hiba nélkül abszolváljam a versenyeket, mert a következő verseny nagyon fontos nekem.

Folytatás július 16 -17-én Szekszárdon, az Alisca Bau 48. Gemenci Nagydíj 2.2-es UCI versenyen.

Solidarnosc et des Champions : 4 nap, 5 szakasz lengyelországban! / UCI 2.2

Kiss Gergely beszámolója a nehéz 4 nap/5 szakaszos lengyel körversenyünkről

2022 második lengyel többnapos UCI 2.2-es versenye a Solidarnosc et des Champion, melyen idén harmadszor állhattunk rajthoz. Ez a verseny nagyon közel áll a szívünkhöz, részint a verseny profi rendezése, remek szakaszai, részint pedig a helybeliek vendégszeretete miatt..

Idén mintegy 27 csapat, 149 versenyzője állt a rajtban , 17 nemzetből. Ebből összesen 13 konti csapat és 2 nemzeti válogatott képviselte magát!

Mindezzel együtt ez az év egyik legnehezebb körversenye számiunkra, mert mindig emberes távok , hőség és sok transzfer vár ránk.

Idén 4 nap , 5 szakasz volt a penzum az alábbi lebontásban: 1a szakasz:90km, 1b szakasz:130km (rajt 17.30-kor!!); 2.szakasz : 207km (a harag napja); 3.szakasz : 144km (piano-itt próbálta kiheverni mindenki a 2.szakasz sokját); 4.szakasz : 210km (sík, pofaszél egész nap, hőségben).

A szakaszok közötti transzferek pedig legkevesebb 40’, de 2 napon is több, mint 1óra 30’-et kellett a hotelig utazni, ami 21.03-22.00 közötti érkezéseket jelentett - hajnali 00.30-as fekvés jelent a Staffnak és a versenyzők egy részének - kerékpárok mosása, masszázsok, géppark rendbe tétele, másnapi menetrend összeállítása, kulacsok elmosása, defektes szingók cseréje ..stb.... Eleve akinek volt alkalma dupla napot teljesíteni többnaposon, az tudja, hogy meglehetősen nehéz kétszer kell megindulni, felkészülni,csúcsra járni, közte pedig igen nehéz enni, és feltöltődni,mert a hotelban összesen 1-2 óránk van a restart-ra!

A Staff feje::Köllő Zsuzsanna (kis feleségem) aki DS-ként volt megnevezve a rendezvényre, Árvai Ata-a technikai DS, aki a kapitány és vezeti szakaszok alatt az autót; Bogár Gabi, aki a Staff lelke, aki 00.30-kor még reflektofénynél szereli és mossa a kerékpárokat, hogy aztán másnap 6.00-kor nekiálljon a csapatautók lesuvickolásának - mindezt csak azért,hogy ténylegesen PRO legyen a csapat külleme; Soós Gabi, aki mindent is elintéz, frissít bennünket szakaszok alatt - és bizony vagy 1 kilométerről látszik a Fluo epronex mellényében :).

A csapat tartalékokkal kiegészülve érkezett meg Bytom-ba a regisztrációra, sajnos a múlt heti bajnokságon Gönczy Gergő kulcscsontját törte, Solymosi Márton és Szatmáry András pedig betegeskedtek. Ezzel együtt bizakodóak voltunk a performanszunkat illetően: 5 elittel: Istlstekker Zsolti, Karl Ádi, Rózsa Balázs, Patrick Dolleschall, jómagam és a bajnokságon remeklő elsőéves U23-asunk: Drijver Bertold képviselték az Epronex-Hungary csapatát.

Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindenki legjobbját nyújtotta: ez 3 top tízes helyezést ért Karl Ádi személyében sprintbefutókon, valamint kétszer szerepelt a csapat a nap elmenésében Steki révén -aki számos prémium hajrát elhozott! -, ami nem kis szó ilyen mezőnyben! Végül összetett 14. helyen zárt csapatunk a 27 elrajtoló klub közül, Karl Ádi pedig összetett 23. helyen végzett.

Ritka, de az elrajtoló 146 főből mindössze 101-en jutottak el a Lodz-i zárószakasz sprintbefutójáig, ehhez elég volt a 2. napon a hőségben a 200km-es szakasz és a pusztító tempó, amit a mezőny diktált, hogy utól érje a szökevénycsoportot /a 10 fő között Stekivel /, ám ez nem sikerült és végül 4-en hazaértek-innentől az Alpecin dominált és védte a sárga trikót! Ezen a napon összesen mintegy 37 versenyzőtől búcsuztunk el : 10 OTL (out of time limit, mely több,mint 25’ hátránytet jelentett a spicctől, azaz első idejének 8%-a), valamint 27 DNF (did not finish) a szumma. Első 2 félszakaszon sok bukás, defekt és hektikus lefolyás jellemzte a szakaszokat, ez a probléma egycsapásra megoldódott a pusztító 2, nappal, mert elhullottak a ‘füvek’. (2 teljes csapat hazautazott, mert minden embere kipontozódott ezen a napon - ez elég szokatlan ezen az UCI 2.2 szinten!) Mi ezen a napon elvesztettük Patrickot, aki az utolsó pillanatban ugrott be az OB-n kulcscsont törést szenvedett Gönczy helyett, de a többiek gond nélkül , mi több eredményesen hazaértek, teljesítették ezt a majd 800km -t, behozva az Epronex-Hungary gárdáját az összetett 14. helyre, legjobb regionalis csapatként

Procyclingstats Results / Soidarnosc et des Champions UCI 2.2

Istlstekker Zsolt , a nagy szökevény beszámolója a lengyel 4 naposról!

Forrás: www.stekizsolti.hu

“Az első nap dupla szakasszal kezdtünk, délelőtt egy 92,5 km-s, míg délután egy 125,8 km-es táv várt ránk.

Délelőtt mindenki friss volt, ezért sok volt a próbálkozás. Természetesen én is sokat próbálkoztam a szökéssel, de nem jártam sikerrel. Így inkább beültem a mezőnybe a többiekkel és csak vártam…

A végére egy körpályán kellett megtenni egy kört, ami elég technikás volt. Én sajnos eléggé hátul ragadtam, viszont Rózsa Balázs, Karl Ádám és Dolleschal Patrick eléggé jó pozícióban voltak, de nem jött ki nekik a lépés, így nem sikerült jó eredményt elérni. De nem búslakodtunk, mert tudtuk, hogy van még vissza négy szakasz, ahol lehet majd villantani.

A délutáni szakasz előtt nem sok időnk volt pihenni. A mezőnyön is érződött, hogy agresszívebb, sokan tolakodtak, lökdösődtek. Ennek következtében a 10 km körül volt egy útszűkület és ott összeakadtak páran, ezzel több részre szakítva a mezőnyt. Balázsnak és nekem sikerült elől maradnom a csapatból. Egy-két csapat egyből élre állt és óriási tempót kezdek el diktálni, hogy ne érjenek fel hátulról. Először egy 20-30 fős sor ért fel ránk, majd 20-30 km-l később, egy újabb csoport csatlakozott, amiben Ádi is ott volt. A mezőny fele 70 km környékén zárkózott fel, ahol Kiss Gergely, Patrick és Drijver Bertold is volt. Nem sokkal később elkezdett esni az eső, így a mezőny is óvatosabb tempóra váltott. A cél város előtt sajnos kaptam egy hátsó defektet és utána egy nagyon nehéz felzárkózás következett. Az eső miatt egyedül gyorsabban tudtam haladni, mint a mezőny, így a városi körözésben sikeresen utolértem őket. Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, amint felértem jött is az első bukás, amiben sajnos Balázs is benne volt. A mezőny szétszakadt és kezdődhetett a felzárkózás ismét… Végül 3 km-l a vége előtt felértünk páran az elejére, ami már nagyon meg volt fogyatkozva. Láttam, hogy Ádi jó pozícióban van, de már sajnos nem tudtam neki segíteni, mert sokat kivett belőlem a felzárkózás, így csak begurultam a célba, míg Ádi a 7. helyen érkezett meg.

A második szakasz - a kellemetlen dupla nap után- , egy 210 km-s táv, mintegy 2100 méter szintemelkedéssel. A szakasz elején sokan szerettek volna bekerülni a szökésbe, ezért elég nagy “lószparádé” volt.

Elszöktek 6-an a mezőnytől, de ez nem tetszett egy-két csapatnak, ezért tovább mentek a próbálkozások, amíg elszakadt a mezőnytől újabb 6 ember, akik között ott voltam én is.

Utolértük az előttünk haladókat és így 12-en haladtunk tovább, a mezőny megnyugodott és elengedték a szökést. Ez nagyjából az első sprint hajrá után lehetet, 25 km-él. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy megáll a versenybíró autója és jelzi, hogy álljunk meg. Hirtelen nem értettük mi történhetett… Az UCI bíró közölte velünk, hogy technikai problémák vannak a rádióikkal és nem tudnak egymás között illetve a csapatokkal kommunikálni. Közben a mezőny is felért, azt mondták, hogy amíg ez nem oldódik meg nem indítanak miket újra. Úgy gondoltuk hogy, 5-10 percet várunk és mehetünk tovább, de ez nem így volt… 30 perc várakozás után még mindig nem történt semmi. Már abban bíztunk, hogy neutralizálják a szakaszt, de nem így lett. 55 perc után sikerült megoldaniuk a probléma és tovább engedtek minket. Éreztem, hogy ez “nagyon fog fájni”, mert csak még akkor kezdődtek az emelkedők illetve nem volt olyan nagy egyetértés köztünk sem. Mindig kihagyott valaki és ezzel megbomlasztotta az egyenletes haladást, összhangot.

Nagyon lassan teltek a kilométerek és nekem egyre rosszabbul esett, a második hegyi hajrá előtt leszakadtam és onnantól pár kilométert egyedül tettem meg, amíg utol nem ért a mezőny. Akkor szembesültem vele, hogy ez számomra nagyon nehéz lesz még, mert kb a táv felénél lehettünk még csak. Vissza volt a leghosszabb emelkedő ráadásul… Próbáltam regenerálódni, pihenni, hogy túléljem valahogy a szakaszt. Az utolsó emelkedőn szakadt szét a mezőny darabjaira és végül egy 30-40 fős bóllyal fejeztem be a szakaszt.

Sajnos Patrick korábban leszakadt és egy kisseb bóllyal tette meg a verseny jelentős részét, viszont olyan hátrányt szereztek, hogy idő limitet kaptak így másnap nem álhatott már rajthoz.


A harmadik szakasz mondhatni egy “gyógy” szakasz volt. Gyorsan elengedték a szökést és senkinek nem volt kedve kontrollálni a mezőnyből az elmenést. Végül olyan előnyre tettek szert a szökevények, amit nagyon nehéz volt ledolgozni és végül nem is sikerült. De persze ettől függetlenül arra törekedtünk, hogy Ádi a lehető legjobb helyezés érje el a befutónál.

Az utolsó 3-4 km-en megpróbáltam minél jobb pozícióba előre vinni, végül a mezőny sprinten a 6. helyen ért célba, ami abszolútban a 10. helyet jelentette számára.


A negyedik szakasz a lassú rajttal együtt 214 km volt. Ismételten a szakasz eleje a “lószparádéról” szólt és az se könnyítette meg a dolgunk, hogy elég nagy oldal és szembe szelünk volt. Próbálkozott tőlünk Balázs, Ádi és én is jó párszor, míg végül egy kisebb dombocskán lószoltam egyet, ahol utánam jött egy Mazowsze-s és egy kicsivel később felugrott ránk egy Santic - Wibatech-es. A mezőny megnyugodott és hagyott minket elmenni, innentől kezdve hárman szépen összedolgozva tettük meg a szakasz több mint felét, kb 120 km-t.

A legnagyobb előnyünk 5 perc 55 másodperc volt , 140 km környékén kezdett el rohamosan csökkeni az előnyünk. Próbáltunk minél tovább kitartani elöl és végül 170 km körül fogtak meg minket. Viszont a mezőny már több részre szakadt a szélezés miatt, nagyjából 30-an maradtak elől, ahol Ádi volt csak a csapatból. Később hátulról felértek a többiek is és így haladtunk a cél fellé. Az utolsó 10 km-n belül volt egy bukás, ahol le kellett lassítanom és ott el is engedtem a versenyt. Łódź központjában a kört már egyedül teljesítettem és magányosan fejeztem be a versenyt a mezőny végén.

Folytatás július 9-10-én a V4 cseh, majd a V4 lengyel állmásán.