Magyar Országúti OB - Pannonhalma / Hungarian National Road Championship

Kiss Gergely, a csapatvezetés beszámolója!

A 2022-es bajnokság talán 7 éves történelmünk leghánytatottabb bajnoksága lett. Az OB mindig más és mindig nehéz verseny - ez különösen igaz , mióta a mezőnyben egyre több World Tour induló profival kell felvennünk a küzdelmet. 2019-ben aranyat , 2020-ban és 2021-ben ezüstöt vihetett haza az Epronex a bajnokságról. Idén új pálya, nagyobb és erősebb mezőnyben kellett helyt állniuk a srácoknak. A kimondott taktika is ehhez igazodott - nem elég egy bármilyen elmenés, olyan szökést kell generálni, ami erőben és összetételében 'hazaérésre' is képes , tehát olyan korán akkora potenciált kovácsolni, hogy a 2 külön részre bontott OB (sík és a hegyi kis körök) első felét dominálva a kis körökre elég előnnyel érkezzünk, mert a hegyi körözésben nehezen tudjuk felvenni a versenyt a Giro-t is megjárt profikkal. A verseny nehezen, zaklatottan indult, a rajttól kezdődően állandó támadásokkal végül sikerült a második körre eltávolodnia a nap szökésének - csodával határos módon összehozták a srácok a lehetetlent, mert legerősebb elitjeink közül ketten is ott voltak elől: Istlstekker Zsolt, és Gönczy Gergő! A nap elmenéséhez kellett a 2 legerősebb MKB versenyző: Fejes Gábor és Vermeser Zsombor is, valamint a francia csapatnál idegenlégiós Orosz Gergő! (Dina Márton ugyancsak elől volt, de géphiba miatt kiesett az elmenésből : nem kapott segítséget így meg kellett állnia, hogy a mezőny mögött haladó kísérőautóból kapjon kereket). A szökés a 3. körre 2 perc feletti előnnyel rendelkezett már, mikor megtörtént a tragédia: nem megfelelő útvonal biztosításnak köszönhetően a Pannonhalmi főút leejtőjén , ahol a versenyzők közel 60km/h-val haladtak, az elmenés elé fordult álló helyzetből egy autó, melyet a spicc előtt haladó rendőrmotoros megállított és az út szélére terelt (a rendőri felszólítás ellenére nem maradt az út szélén, más kérdés mit csinált azon a szakaszon abban a 2 'ben az autó). Az öt fős elmenést gyakorlatilag megsemmisítette a karambol: négyen ütköztek neki az autónak, és csak Istlstekker Zsolt maradt talpon valami csodának köszönhetően, aki néhány körrel később kiállt és még a versenyt követően is sokkos állapotban volt. A balesetet szenvedők közül Gönczy Gergő járt legrosszabbul , akinek kulcscsontja tört és egyik lábán 6 centis lyukat ütött a lánctányér, rajta kívül Fejes Gábort kellett kórházba szállítani….……..

/ a nap elmenése, melyet később baleset ért - egy autós elütött az 5 fős szökevény csoportból 4 embert -, teljesen újraírva ezzel a bajnokság forgatókönyvét! /

Fotók : Vanik Zoltán és Vígh Attila!

A baleset következtében a verseny teljesen felborult, átrendeződött, a baleset pillanatában felérésben lévő Dina Márton és szemfüles U23-as versenyzőnk Drijver Bertold lettek a korábbi elmenésből talpon maradt Istlstekker Zsolttal az új spicc. A káoszban még Valter Attila zárkózott fel a trióhoz és a Pannonhalma előtti frissítőponthoz már ez a 4 fő ért mint aktuális szökevénycsoport. Hátul káosz , elől sokk..de hála a srácoknak, a fegyelmezettségüknek továbbra is versenyben voltunk a dobogóért, hiszen a mindenképpen bombaerős 4 fős elmenésben továbbra is 2 Epronexes volt elől! Sajnos Steki sokkos állapotán nem tudott felül kerekedni, és 2 körrel később kiállt, így első éves U23-as Drijver Bertoldunk egyedül maradt a Valter-Dina kettőssel a spiccen. Egyértelmű lett, hogy a harmadik helyért küzdhetünk innentől, mert az elmenés előnye körről körre nőtt! Hátul Ádi és Balázs szerelték a támadásokat és a végére tartalékolták az erőt, ha mégsem adná ki Bertinek a nehéz hegyi körökre a dobogó. Végül Valter és Dina a kis körökre érve megkezdték a bajnoki címért folyó harcot, Bertold pedig majd 5 ' előnnyel és 2 görcsölő lábbal veselkedhetett neki a 3 és fél pannonhalmi körnek. A szakvezetés hajtotta, buzdította, a körről körre fogyó előnnyel haladó Bertit, a mögötte érkező folyton fogyatkozó sorban pedig Peák-Karl duó harcoltak egymással. Mi az út szélén rekedtre ordítottuk magunkat és stopperrel, összeszorult gyomorral vártuk elég lesz-e az előny. Az utolsó kört 1'10" előnnyel kezdte Berti, de Peák és Karl űrsebességgel kanyarodtak fel a díszköves meredekre mögötte! Telefonon online hallgattuk , ahogy a szakvezetés a cél felé ordítja a teljesen kimerült Bertit... az utólsó 30 méteren, már a macskakövön kerülte ki Peák Barna Bertoldot. Így Bertold 4. Karl Ádi 5. , Rózsa Balázs pedig 8. helyen érkezett egy rettenetesen hánytatott OB-n, sokszori újratervezés végeredményeként. Nemmellesleg Berti nyerte az U23-at!! (összesen 16-an fejezték be értékelhetően a versenyt) Szokták mondani hogy nehéz nap a bányában, ezúttal azonban volt bányaomlás, többen bent ragadtak a tárnákban. Megindító küzdelem volt! Gratulációnk a dobogós triónak, megérdemelték! A sérülteknek pedig mielőbbi felépülést kívánunk!

Jövő keddtől 5 szakaszos 4 napos kedvenc lengyel UCI 2.2-es Solidarnosc et des Champion-son állunk rajthoz a még hadra fogható versenyzőinkkel! Szurkoljatok!

Magyar Országúti OB - Pannonhalma eredmélnyek/ Procyclingstats.com

Fotók: Vanik Zoltán és Vígh Attila

Istlstekker Zsolt beszámolója:

Idén Pannonhalmán rendezték meg a magyar OB-t, ahol 9 nagy és 3,5 kis körből álló pályán kellett teljesíteni az összesen 166 km-s távot Elég népes mezőny gyűlt össze erre a napra, 82 előnevező volt a versenyre.

Az időjárásnak ismét nagy szerepe volt ezen a napon, a nagy szél és a nagy meleg nem könnyített meg a versenyzők dolgát.

A csapattal a verseny előtt átbeszéltük, hogy mi legyen a taktika, kinek mi legyen a feladata. Mivel a csapatban volt előző versenyen sérült illetve betegségből nem rég gyógyult rider nehéz volt meghatározni, hogy ki mivel tudja támogatni a napi verseny eredményességét. Nehéz napnak néztünk elébe...

A verseny egy 1,5 km-es lassú rajttal indult és utána elkezdődött a losz parádé. Mindjárt az elején sokan próbálkoztak szökéssel. Körülbelül 5-en elszakadtak, viszont a mezőnyben voltak akiknek ez nem tetszett, ezért tovább próbálkoztak. Így alakul ki egy több mint, 10 fős elmenés, amiben Filutás, Dina, Szarka és jó magam is benne voltam. Sajnos nem volt összhang és együttműködés elől, ezért gyorsan változott a helyzet. Elkezdtek kihagyni, megszakították a sort és ez addig ment, míg végül csak 5-en maradtunk elől. Fejes Gábor, Wermeser Zsombor, Orosz Gergő, Gönczy Gergő és jó magam.

A harmadik kör végéhez érve kaptuk az infót, hogy jönnek utánunk ketten és "várjuk meg őket". A két üldöző Dina Márton és Drijver Bertold volt. Viszont a sors nem ezt akarta... Pár száz méterrel később a rendőr motoros félre intett egy autóst, aki fittyet hányva a rendőr kézjelzésre, úgy gondolta, hogy ő akkor is bekanyarodik balra. Nem is kellet több... Az úttest közepén keresztbe fordult autósba nagyjából 50km/h sebességgel csapódott bele Gönczy és Fejes, míg Wermeser és Orosz a pánik miatt akadtak össze és estek el. Óriási szerencsém volt, hogy én talpon tudtam maradni. Megálltam és egyből Gerihez mentem, nem nézet ki túl jól, de legalább magánál volt. A zsűritől kérdeztem, hogy nem állítják meg a versenyt??? Mire az volt a válasz, hogy nem... Közben odaért az orvosi kocsi is illetve a mezőnytől elszakadt Dina és Drijver, akiket szintén nem állítottak meg. Mivel ők nem tudták mi történt így lassan tovább gurultak. Utánuk mentem és így hárman forogtunk tovább.

Viszont éreztem, hogy ez így nem fog sokáig menni. Nem tudtam innentől sem enni, sem inni, rázott a hideg, hányingerem lett. Egyszer hátra nézve láttuk, hogy jön valaki magányosan utánunk, Valter Attila volt az. Megvártuk és innentől így négyen róttuk tovább a kilométereket. Én egyre rosszabbul éreztem magam, egy körrel később leszakadtam, majd utólért a mezőny is. De innen is kiszakadtam és ezek után feladtam a versenyt. A frissítő pontig még elgurultam, leültem a földre és csak bámultam magam elé. Nem értettem mi történt, szó szerint sokkos állapotban voltam.

Viszont Bertold kitartott, Marcival és Atival nyomták tovább, a mezőny pedig csak távolodott. Az első kiskörös emelkedőn szakadt le Bertold és onnan óriásit küzdve tette meg a három 5 km-s kört. A mezőny közben darabokra hullott. Peák ellépet és nagyon közeledett Bertoldhoz, az utolsó 100 méteren belül érte utol és előzte meg. Így sajnos lecsúszott az abszolút dobogóról, viszont az U23-t megnyerte.

A balesetet Orosz és Wermeser kisebb sérülésekkel megúszta, viszont Fejes-t és Gönczy-t kórházba szállították.

A legsúlyosabban Gönczy sérült, eltörött a kulcscsontja több helyen illetve 2 bordája is és a lábán van egy csúnya vágás...

Mihamarabbi felépülést kívánok mindenkinek.

Tour of Malopolska - UCI 2.2

A 60. Tour of Malopolska - végre elérkezett a 2022-es év első többnaposa számunkra!

Fotók: Köllő Zsuzsanna

Kiss Gergely beszámolója :

A 60. Tour of Malopolska - megtisztelő volt ,hogy a szervezők még decemberben jelezték, hogy egy helyet fent tartottak a csapatunk számára, mert óriási a túljelentkezés. Mintegy 25 meghívott capat 146 kerekese állt ezúttal a rajban , összesen 19 nemzet képviseletáben.

A verseny 2022-es kiadása egy a Krakkó történelmi belvárosában megrendezett gála kritériumversenyből és 3 ‘elit létékkel mérve’ rövidebb szakaszokból áll. Ezek többsége jellemzően szűk utakon meredek falakkal tűzdelt hullámos profilú pályán zajlik. Az idén kevésbé volt erős a mezőny, kevesebb nagy csapat nevezett mint 2021-ben, ez a verseny lefolyását is erősen befolyásolta: kevesebb volt a kimagasló dominanciájú sor akik végig karmesterkedjenek és meghatározzák a versenymenetét, ahogy az a nagy könyvben szerepel. Nekünk így is akadtak nehézségeink mert a csapatok többsége már jócskán túl volt az első többnaposain, így más sebesség volt a lábaikban ez azt is jelentette, hogy a tavalyi kiadással ellentétben idén nem sikerült az elmenésekbe embert delegálnunk, noha többször is rápróbáltak a srácok! A szökések mindegyik szakaszon nagyon nehezen szakadtak el, sokáig kellett űrsebességgel közlekednie a szökevényeknek, mire a mezőny ‘jóváhagyta’ az elmenéseket. Bukta és Andris egyaránt több kísérletnek is részesei voltak , ám nem sikerült a jó vonatra felszállniuk ezúttal.

Az első szakasz 4. hegyi hajrájánál hullott darabokra az addig egyben robogó mezőny. Ez egy alig 1,5 kilométer hosszú ám annál meredekebb fal volt, ám az igazi nehézséget az jelentette , hogy a 3. hegyihajrá alig 4 kilivel korábban lévő csúcsra volt kijelölve, így az ott meg-megszakadó sor épp csak összezárt a lejtmenetben, hogy onnen ugorjunk neki a következő csúcsnak - ráadásul egy bukás is megszakította a mezőnyt pont a hegy alján a kikanyarodásnál. Így esett, hogy sajnos a teljes sorunk a 2. vonalban ragadt és felzárkózni már nem tudtunk , mintegy 3’-4’-es hátrányban értük el a 4 kilométer hosszú befutó hegyet. Számomra külön pech, hogy a közel 30 főt számláló sorban haladva egyzsercsak a földön találtam magam, mert az út közepén egy öklömnyi bazaltkavics hevert, amit csodával határos módon mindenki elkerült engem leszámítva, mi több a mögöttem jövök sem estek át rajtam a bukást követően, pedig 40-42km/h-val szaladtam rá a ’kavicsra’ Ez volt az elmúlt 10 év legnagyobb bukása számomra, 5’-et töltöttem magzatpozícióban a betonon mire fel tudtam tápászkodni és visszaülni a nyeregbe - meglepő és hihetetlen, de a kerékpáromnak semmi baja nem esett! A hegytetőig sorban értek utol a leszakadó sorok , de egyikkel sem tudtam közlekedni, örültem hogy pörivel felküzdöm magam valahogy a célba, ahol a mentőorvosok besprickoltak tetőtől talpig fertőtlenítővel ,megmozgatták a karjaimat, ellenőrizték a kulcs csontomat, majd nyugtázták hogy : “See You Tomorrow”. Sajnos a csípőm és a lábam úgy zúzódott és rándult, hogy a további szakaszokat csak fájdalomcsillapítóval tudtam abszolválni. Sajnos a sérülés makacsabbnak és komolyabbnak bizonyult így, bár törést , repedést nem diagnosztizáltak, de a lágyrész sérülés miatt -húzódás, rándulás, zúzódás miatt mégis feladtam a kövcetkező héten az Oberösterreich Rundfahrt-tot és kihagyni kényszerültem a Magyar Országúti Banokságot is.

A csapat legjobb napja kétségkívül Karl Ádinak köszönhetően a második szakasz sprintbefutóján elért 6. helye volt! Egy rendkívül technikás , több körforgalmat, hidat és díszköves célegyenest magában foglaló befutón beverekedte magát a top 10-be. A szakaszon sok kellemetlen emelkedőt kellett megmászni, a célhoz közeledve egyre gyorsuló tempóban, ráadásul az eső is rákezdett - így közülünk Balázs és Ádi tudtak elől ragadni; Steki, Bukta , Andris és jómagam a második sorral érkeztünk.4’42” hátrányban. Az esőnek és hektikus ritmusnak köszönhetően elég sok bukás volt főképp a lejtmenetek során- meg kell jegyezni, hogy ezen a 2.2 UCI szinten a mezőnynek körülbelül a fele, maximum harmada használ tárcsaféket, ami igen nagy rizikófaktor a technikás ereszkedések esetében. A tárcsafékkel egészen más ritmusban más féktávokkal közlekednek a versenyzők - járulékos probléma, hogy a tárcsafékkel sokan saját magukat is kipontozzák , mert a max sebességes kigyorsítások között a visszafordító kanyarokra történő lassításoknál sokszor magukat is földre viszik a tárcsaféknek köszönhetően - a ‘Mazowsze Serce Polski’ is így vesztette el egyik első emberét ezen az esős szerpentinen.

Szakasz után transzfer következett, mert költözni kellett a következő hotelba - ami az esős szakasz után késő estébe hajló teendőket jelentett a csapat szakvezetése számára: Bogár Gabi sötétedésig szerelte, mosta a kerékpárjainkat, majd hajnalban a csapatautókat tette rendbe, ezalatt Árvai Attila masszírozta srácokat. Zsuzsi, Soós Gabival együtt a másnapi frissítőket készítette elő-kulacsokat mosta el és keverte be; frissítő pontokat , menekülőutakat jelöltek ki a térképen az esti eligazításhoz.

Az utolsó nap az igazság napja, kétségkívül minden évben itt dőlt el véglegesen az összetett, hiszen az alig 125 kilométeres szakasz befutóját ezúttal is a Przehyba-i 5 kilométer hosszú átlagban 10%-os meredekségű hegycsúcsrára tették (ez a Radziejowa hegység nyugati részén található csúcs 1175 méteren). A rajttól rögtön magas tempóra kapcsolt a mezőny és a célhoz közeledve, az utolsó hegyihajrá előtt váltottak ritmust a ‘nagyok’, a csiki-csuki utakon igen hamar darabokra szakadt a teljes mezőny. Aki hátul volt, egészen biztosan nem tudott többet előre felzárkózni már az utolsó 10-15 kilométeren belül, így ki-ki megtalálta a ‘saját sorát’ és nekiveselkedett a 4 napos verseny záró emelkedőjének. A csapatból Stekker , Andris és Balázs értek fel elsőként a tetőre a bíztató 40-50. hel környékén,

Összességében napról napra jobban érezte magát mindenki, könnyebben estek a kilométerek és lassan de biztosan mi is felvesszük a hétmérföldes versenybakancsunkat! A csapat végül az előkelőnek mondható 14. helyen zárta a csapat összetettet!

Innen mintegy 6 óra transzfer vár ránk, a hét elején rövid akklimatizáció, a géppark rendbetétele és már utazunk is tovább a Linzi körre csütörtök hajnalban!

Results - Procyclingstats - 60th Tour of Malopolska 2022

Fotók forrása: Tour of Malopolska.eu ; Illetve Köllő Zsuzsanna

Istlstekker Zsolt beszámolója :


Az első szakaszon küzdöttem az életemért, fénysebességnek tűnt ahogy a mezőny közlekedett. Az sem kedvezett, hogy a hőmérséklet nem volt magas viszont a napnak olyan ereje volt, hogy arra nem voltam felkészülve. A sok rövid, meredek emelkedő emiatt nagyon nehéz volt számomra. 30 kilométerrel a vége előtt több részre szakadt a mezőny, mi pedig sajnos a második bolyban ragadtunk. A lényeg ekkor már csak az volt, hogy beérjünk a célba.

A második szakasz a sprinterek szakasza volt, így Karl Ádi-é volt a főszerep ezen a napon. Körülbelül 30 kilométerrel a vége előtt kezdett esni az eső, ami nehezebbé tette az emelkedőt, a lejtmenetet pedig veszélyessé. Én sajnos leszakadtam az elejéről a hegymenetben... Ádi viszont ott tudott maradni és egy bravúros 6.helyet sikerült összehoznia a hajrában. Harmadik etapra kicsit kezdtem összeszedni magam, és csak az járt a fejemben, hogy eljussak a mezőnnyel az utolsó hegy lábáig, ami 5 kilométeres átléagban közel 10% meredekségű volt. Viszont úgy alakult, hogy egészen elöl tudtam maradni és akkor már úgy voltam vele, hogy akkor had szóljon.... De sajnos összeakadtak egy éles visszafordítós kanyarba előttem páran, így ketté szakadt az eleje és már nem értünk fel a spiccre. Onnantól szépen, saját tempóban megmásztam az utolsó hegyet és a 42. helyen értem fel a csúcsra.

Kezdésnek, bemelegítésnek nem volt olyan rossz ez az első több napos versenyünk, innen hosszú és nehéz szezon vár még ránk, jövő héten az Oberösterreich Rundfahrt-on állunk rajthoz Linzben…


Epronex-Hungary erősítette a válogatottat a Tour de Hongrie-n

Az Epronex-Hungary csapatból Karl Ádám és Solymosi Márton erősítették a magyar válogatottat, ők adták a sor kemény, idősebb magját. A 2022-es Tour de Hongrie kétségkívül egy rendkívül nehéz kiadás volt, a mintegy 11 World Tour csapatot és 8 Pro csapatot számláló mezőnyben. Nagyon büszkék vagyunk a srácokra, mert maximumot hoztak minden nap! Nagyon sokat jelenthet a begyűjtött 900 verseny kilométer a soron következő hónap többnaposain, szám szerint 7 ilyen vár a csapatunkra Lengyelországtól a kiemelt fontosságú Székely körön át a Fekete tenger partján kígyózó 6 napos Bulgár körversenyig, ahol sprinttrikó címvédésre készülünk majd!

Magyar versenyzők a mezőnyben : Dina Márton - Eolo-Kométa; ; Filutás Viktor - Adria Mobil; Kusztor Péter - Team Novo Nordisk; Szarka Gergely - Giotti Victoria; illetve a 6 fős magyar válogatott keret mutathatta meg magát hazai közönség előtt az ötnapos , mintegy 900km hosszú Tour de Hongrien. Mindig hatalmas megtiszteltetés a nemzeti körversenyen rajthoz állni, hazai közönség előtt , hazai pályán versenyezni, ezért mindig komolyan veszik a versenyzők és igyekeznek minden körülmények között legjobbjukat adni!

Solymosi Márton alias Bukta beszámolója a 43. Tour de Hongrie-ról:

2022-ben viszonylag váratlanul, szinte az utolsó pillanatban bekerültem a magyar válogatott 43. Tour de Hongrie 6 fős keretébe, Szíjjártó Zétény, Mészáros Bence, D. Kovács Dávid, Orosz Gergő valamint az Epronex-Hungary Cycling Teames csapattársam Karl Ádám mellé.
Rendkívül nagy megtiszteltetés volt a magyar körön indulni, ahol nem kevesebb, mint 11 WT, 8 Pro, és 2 Kontinentális csapat indult.
A mezőny tehát a világ kerékpársportjának élvonalát képviselte, olyan World Team sorokkal, melyek a Tour de France-ra való felkészítő versenyként érkeztek hazánk kerékpáros körversenyére.
5 szakasz, bő 900km, és egy hegyi befutó az ország tetején, Kékestetőn.
Kis csapatként, a taktikai feladat az összes szakaszon ugyanaz volt, benne lenni a nap szökésében, a mezőnyhajrán pedig Ádinak segíteni elöl helyezkedni amennyire csak lehetett, leszámítva az utolsó szakasz hegyi befutóját.
Sajnos a szakaszok elején nem sikerült az elmenésekbe kerülnünk, kivéve az utolsó szakaszon, ahol Ádám ügyesen felzárkózott a szökevényekhez a nap elején a bükki emelkedőn, és közel 150km-t töltött szökésben.
A szakaszok forgatókönyvei viszonylag egysíkúak voltak, az eleje "űrsebesség", amíg el nem távolodott egy kisebb szökevény sor, amit a mezőny önhatalmúlag engedett el, onnantól egy husszú, könnyebb periódus vette kezdetét, amikor is a nagy csapatok elkezdték az egész napos üldözését az elmenésnek, majd az utolsó 20-30km-ben megkezdődött a végjáték, melyben négyszer a sprintereké, a verseny végén pedig a hegyimenőké volt a főszerep.
Nem volt könnyű dolgunk tehát felvenni a kesztyűt a profi csapatokkal szemben, ésszerűen nem is lehetett volna elvárás, hiszen minden szempontból komoly "handicap"-ből indultunk. A válogatott tagjai idén összesen kevesebb versenykilóméterrel rendelkeztek, mint egy-egy WT csapatban tekerő versenyző egyedül, a technikai, illetve a szakmai hátteret már nem is emlegetve, ezek is jócskán alulmaradtak egy ilyen kaliberű verseny szintjéhez képest. Ezekkel a tényekkel megbirkózva, mégis mindenki a tudása legjavát hozta a csapatból, különösképp Ádi, hiszen minden sprinten együtt érkezett a nagy esélyesekkel, és négyszer is a top 10-hez közel végzett.
Mindenért kárpótolt az a szeretet, drukkolás és őrjöngés, ami az utak mentén kísért végig minket a szurkolók által, 'melyet ezúton is köszönünk.
Szumma szummárum, tanulságos 5 nap után, sikeres Tour de Hongriet zártam, zártunk, mindannyiunk derekasan helytállt egy ilyen elit mezőnyben, valamint az itt elvégzett munka és a nagy sebesség beépül, és a jövőben csak kamatoztathatunk belőle.
Folytatás Lengyelországban, az Epronex-Hungary Cycling team színeiben, egy 2.2-es besorolású többnaposon, a helyi konti sorok társaságában.

Karl Ádám beszámolója a 2. szakaszról:

1-2szó a mai napról.

Tour de Hongrie 2. szakasz 192km. 30+fok

130km-ig különösebb történés nélkül zajlott a verseny, amikoris előreállt többek közt a Quickstep Alpha Vinyl Team és leszélezték a mezőnyt, ami szétszakadt. Gyanítottam, hogy ezt bejátszák, úgyhogy nem lepett meg és sikerült az első csoportban maradnom.

A problémát az jelentette, hogy a kocsi hátulmaradt a szakadás miatt, a kulacsokkal. Fél kulacs vizet kellett beosztanom az utolsó 50-60km-re. Mondanom sem kell, hogy ez max 10km után elfogyott. Az utolsó 10-20km-en éreztem, hogy teljesen kiszáradtam és görcsös állapotban vannak a lábaim. Volt nálam pár gél, azokat fogyasztottam el, némi folyadéktartalmuk miatt.

Előnyünk meghaladta az 50másodpercet is, de az utolsó 5km-re felért ránk a mezőny hátulról, valószínűleg azért mert többek közt hátul maradt Groenewegen és a csapata mindent bevetett azért, hogy felérjenek ránk.

Az utolsó pár kilóméteren azért beleadtam mindent a helyezkedésbe és kb felvezettem magamnak. Rákerültem az Ineosra az utolsó kanyar előtt, ami 800 méterrel volt a vége előtt, így tökéletes pozícóban, az 5.helyen jöttem ki a kanyarból. Innen számoltam vissza a métereket, hogy fogyjon már el az út, mert tudtam hogy az ilyen versenyzők ellen nem fér bele a dehidratáció és az, hogy a szélben menjek 60nal az utolsó kilómétereken. Minden eltöltött méter a szélben elvesz a véghajrából. Hiányzott is, nem is volt nagyon erőm az utolsó 500méteren, de beleadtam mindent.

A szakaszt végül 48km/h fölötti átlaggal teljesítettük, Jakobsen nyert, én a 13.helyen végeztem.

Elégedett vagyok a mai teljesítményemmel, ha még a végredemény nem is a legfényesebb. Úgy érzem benne van egy jó eredmény.

Ez a dehidratáció ma nem tett jót, de bízok benne, hogy sikerül regenerálódnom a következő szakaszokra.

Köszönöm a szurkolást!

Tour de Hongrie - 1. szakasz - procyclingstats results


Karl Ádám beszámolója a kékesi zárószakaszt követően:

Tdh 5. Szakasz: 180km, 2800m szintemelkedés 9km-es emelkedővel kezdtünk Lillafürednél és rögtön, a verseny elején mentek a szökési próbálkozások és viszonylag hamar, 5-en elszakadtak a mezőnytől. A nagyobb csapatok nem akartak több embert elengedni, kontrollálták és blokkolták az utat, hogy már senki ne tudjon elszökni. A Borások jól látták, hogy a szökés után akarok menni, nem nyugodtam és kerestem a helyet, hol tudnék kibújni. Ordították is hátulról, az elől lévő csapattársaiknak, hogy "Block on the right" hogy még véletlenül se tudjak utánuk szökni. Kezdtem nyugtalan lenni, hogy a szökevények már forognak elől és egyre több az előnyük, engem meg nem engednek el. Majd láttam, hogy a jobb oldalon lesz egy járdaszigetes buszmegálló. Tudtam, hogy ez lesz a lehetőségem. Felugrattam a buszmegálló járdájára és sprinteltem egy olyat, hogy le tudjak ugratni a mezőny elé, viszonylag nagy sebesség különbséggel. Nem vették át a megindulásom. 20-30mp hátrányom volt a szökéshez képest, szerencsére elég gyorsan sikerült ledolgoznom. Végül 160km-t töltöttem elől mielőtt megfogott a mezőny, 2 sprinthajrán 2., a mátraházai hegyihajrán pedig 3.lettem. Köszönöm szépen mindenkinek a szurkolást!

43. Tour de Hongrie - összetett eredmény - procyclingstats results

Fotók : Vanik Zoltán ; forrás: Magyar Kerékpáros Szövetség

Etyeki szurkolópont : Epronex-Hungary csapata és a Porsche Budával szervezte kitelepülést a TdH nyitó szakaszán

Az Epronex-Hungary csapat egyik fő támogatójávala Porsche Budával karöltve szurkolói pontot épített ki a nyitószakasz Etyeki hegyi hajrájához, ahol háromszor haladt keresztül a mezőny. Megünnepeltük a magyar versenyzőket, különösen a válogatottal elrajtoló Ádit és Buktát, valamint üdvözöltük a 43. alkalommal megrednezésre kerülő Tour de Hongrie-t!

Fotók : Nagy Zsolt , Kimura

Carpatian Courier 2.2 U23 - Nagy Bendegúz Válogatott színekben

A Carpatian Courier U23-as többnaposán a 4 magyar rajtolt el a válogatott színeiben, az Epronex-Hungary Cycling Team-ből Nagy Bendegúz állhatott rajthoz a 3 napos versenyen. mely Magyarországról indul, érintette Szlovákiát és Lengyelországot.

A válogatott csapat tagjai: Hrenkó Norbert; Lepold Zoltán Antal ; Nagy Bendegúz Mátyás; Szíjjárt Zétény

Első szakasz a Csepelen megrendezésre kerülő 2km hosszú prológ, melyet a Cycling Team Friuli ASD kerekese, Buratti Nicolo nyert 53 km/h feletti átlaggal.

Carpatian Courier 2.2U / prolog - Procyclingstats reasult

Az első országúti szakasz: 149 kilométer , 2100 szintemelkedéssel, a győztes (42,4km/h átlaggal) , az a Fran Miholhjevic lett a Cycling Team Friuli ASD-ből, aki alig egy hónapja nyerte le a GP Vipava-Valley UCI 1.2 szlovén-olasz egynaposát nem akármilyen mezőnyben. Hrenkó és Zétény a 68-69. helyen érkezett, Bendegúz a defektekból felzárkózva bukásba keveredett, ahol újabbkerékpárcsere után 95. helyen fejezte be a napot. Dér Zsolt a szövetségi kapitánnyal telefonon egyeztettünk a szakasz után, aki elmondta: a technikai értekezleten elhangzott ugyan, hogy lesz két 10kilométeres ‘gravel’ szekció , ám ez inkább szakaszosan foltokban megmaradt útmaradványokat jelentett, ahol a kísérőautók alja is leért, ráadásul nem csak kavicsok, hanem ökölnyi kődarabok borították sok helyen az ‘utat’, így már az első 10kilométeres áthaladás 15-20 defektet eredményezett a mezőnyben és több bukáshoz is vezetett!

Bendegúz beszámolóját olvashatjátok a versenyről:

A Carpathian első mezőny szakaszán 138 km-t és közel 2000m szintet kellet megtennünk. A rajt után igyekeztem elöl helyezkedni. Ez mind addig sikerült is míg rá nem fordultunk az első 10 km-es hegyi “gravel” szakaszra ami inkább hasonlított a hold felszínére mint útra. Így nem meglepő módon le is defekteltem ráadásul mind 2 kerékkel. Gyors bicó csere után a hegy utolsó 2 km-re felértem a mezőnyre. Ezt a “graveles”hegyet ismét megmásztuk de ekkor már zökkenőmentesen ment a dolog. De az izgalmak csak ezután jöttek. Egy meredek és hosszú lejtmenet után beértünk egy kis faluba ahol egy hídon poros kanyar várt ránk. Itt nem sokkal előttem elestek és ahogyan próbáltuk kikerülni beleakadtam egy Szlovák kormányába majd onnan kiszabadulva a kezemet végighúztam a szalagkorlát külső részén. Egy újabb bicó csere után folytattam a versenyt de már nem tudtam felérni a mezőnyre így saját tempóban fejeztem be a szakaszt.

Carpatian Courier U2.2 - procyclingstats result - stage 1

A második szakaszra lengyelországban került sor, ezt a szakaszt Heming Mika ‘húzta be’ , a Friulis Buratti előtt, mintegy 40,8 km/h átlaggal teljesítve a 2100m szintet a 149km-es szakaszon!; a magyar sorból Szíjjártó érkezett 1’28” hátrányban a 46. helyen, míg Hrenkó és Bendegúz a 80. illetve 83. helyen végeztek a szakaszon. Elmondásuk szerint igen hektikus és nehéz nap volt , részitn a terep, részint az útviszonyok miatt. Sajons sok defekt és számtalan bukás nehezítette a versenyzők boldogulását a 3 nap alatt, de 3 magyar U23-as kerekes így is értékelhetően , jól teljesítette a neves U23-as töbanpost!

A 3. országúti szakaszt törölték, így a záró ‘dupla napból’ összesen a hegyi időfutam került megrendezésre!

Carpatian Courier U2.2 - procyclingstats result - stage2

Carpatian Courier U2.2 - záró TT szakasz - procyclingstats resultss