A Bolgár körverseny és a Footsteps in the Romans, az év utolsó többnaposai az Epronex csapata számára - összesen 8 nap alatt 9 szakasz - egy végtelenül hosszúnak tűnő szezon záró akkordja. Sikerült megkoronáznunk a már eleve remekül sikerült évet : 6 napnyi küzdelem árán megszereztük a sprinttrikót 2021 után második alkalommal, valamint megszületett a csapat első UCI szakasz győzelme a Footsteps in the Romans záró etapján. Így 2022-es szezonban összesen 5 UCI dobogós helyezés, összetettben 3., 5. és 7. helyek születtek többnaposokon - amivel összesen 197 UCI pontot gyűjtöttek az Epronex-Hungary Cycling Team versenyzői!
Gratuláció a csapat minden tagjának, a versenyzőknek, a fáradhatatlan Staffnak, mindenkinek akik napról napra , hétről hétre 110%-on teljesített , ha fújt ha esett - ebből rengeteg jutott idén. Ennek és persze az eredményeknek köszönhetően a szezon végére a nagy kontinentális csapatok is egyenlő ellenfélként és teljes értékű konti gárdaként tekintettek az Epronex-Hungary csapatára. Óriási köszönettel tartozunk minden szponzorunknak és támogatónknak, akik mindezt lehetővé tették, akik hittek az Epronex kerékpáros projektben és kitartottak mellettünk 2022-ben, a hetedik szezonunkban!
Rózsa Balázs beszámolója:
Az idei utolsó UCI versenyblokkunkra Bulgáriában került sor, ahol a 69. alkalommal megrendezett Bulgár Körversenyen és az „In the footsteps of the Romans” többnaposán álltunk rajthoz. Előzetesen a tavaly elért eredményeinket szerettük volna beállítani, illetve megszerezni a csapat első UCI győzelmét, ami már hónapok óta lógott a levegőben. A Bolgár Körversenyen ennek megfelelően az első naptól aktívan versenyeztünk és Istlstekker Zsoltival egymásnak adogattuk a zöld trikót, mely végül az utolsó napon heroikus küzdelem után hozzám került Kiss Geri hatalmas munkájának és Karl Ádi sprintjének köszönhetően. A versenyen minden szakaszon ott volt valaki a szökésben képviselve az Epronex-Hungary CT színeit, és Ádi révén szakasz 2., 5., 6., 10., illetve Zsolti által 7 helyet. , valamint a sprint összetett 1., és 3. hellyel zártuk a hetet. Ugyanakkor sajnálatos módon Zsolti az utolsó napon hatalmasat bukott, és óriási fájdalmakkal küzdve, de befejezte a Bolgár Kört! A második versenyen azonban már nem tudott rajthoz állni és az esés következtében a lehetőséget is elveszítette, hogy velem együtt küzdjön a zöldért, ami neki is kijárt volna a héten nyújtott teljesítményéért.
In the footsteps of the Romans!
Az „In the footsteps of the Romans” többnaposának már nyomás nélkül állhattunk neki, mert az előzetesen kitűzött céljainkat elértük, csupán a szezon megkoronázása, a szakaszgyőzelem hiányzott… Ennek megfelelően aktívan versenyeztünk az elejétől kezdve és Ádi bele is tudta verekedni magát a győztes elmenésbe, ahol aztán végül a 4. helyen zárt. A második napon az UCI szezonunk zárásaként mindent egy lapra feltéve próbáltuk megszerezni a hőn áhított első győzelmünket. A szakasz során a szökevények üldözésében tevékeny részt vállalt Gönczy Gergő és Stefan Pöll, míg Gerivel Ádi pozícionálásában segédkeztünk. Sajnos a végére Ádival elvesztettem a kontaktot és nem tudtam a felvezetésből kivenni a részem, úgy ahogy szerettem volna, de nélkülem is megoldotta, és megszerezte a saját maga, illetve a csapat első UCI győzelmét! Ezúton is szeretném megköszönni az összes csapattársamnak a szezonban nyújtott segítségét, illetve a „csapatnak a csapat mögött”, hogy 110%-ot nyújtottak azért, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt és csak a versenyzésre kelljen koncentrálnunk! Köszönjük a szponzorainknak a támogatást, bízunk benne, hogy az idei évben nekik sem okoztunk csalódást a teljesítményünkkel, és a továbbiakban is kitartanak a csapat mellett! Továbbá köszönjük mindenkinek a szurkolást, rengeteg plusz energiát adott a nehéz pillanatokban!
Gönczy Gergő beszámolója a 9 szakaszról és a visszatérésről:
Visszatértem! Még nem vagyok 100%-os, még mindig 1,5-2 hónap munkája lenne elérni a formát, amivel kiestem a nemzeti bajnokságon, de most már megfelelő formában voltam ahhoz, hogy alkalmas legyek az év utolsó UCI többnapos versenyére. Tudom, két külön verseny volt, de technikailag egy versenynek tekinthetjük a 6+2 napot. Ez volt benne a legnagyobb kihívás, 6+2 nap. A júniusi formámmal nem remegett volna meg a térdem tőle, de ez most csak a felkészülésemre, a rutinomra és a tudásomra volt alapozható, Nem sokat tudtunk együtt edzeni a csapattal, hogy közös edzésen bizonyíthassak valamit, hiszen a srácok egy nagyon kemény versenyprogramot teljesítettek egész nyáron. Az egyetlen lehetőség egy esős hétvégén lett VOLNA. De enélkül is megkaptam a lehetőséget az indulásra a szubjektív tapasztalataim és számaim alapján. Egyébként határesetnek éreztem előzetesen, hogy fogom-e tudni teljesíteni. Magáról a versenyről. 1 prológ, 2 félszakasz és 6 normál szakasz. Amit vállaltam előzetesen, sikerült teljesítenem, hogy intézem a kulacshordást és frissítést, ha kell, beállok előre tempót menni, elmenéseket összezárni. Az első szakasz már egy komolyabb erőpróbának és technikai próbának bizonyult. Az első szakaszon rengeteg volt az úthiba, hatalmas kátyúk között kellett lavírozni, nagyon sokan kaptak defektet és törtek kereket, tőlünk szerencsére mindenki megoldotta. Az elején eléggé jól tartottam magam, viszont az első emelkedő utáni fennsíkon Gerivel felváltva mentünk a mezőny elején tempót, hogy csillapodjon a mezőny, addig senki nem akart kontrollálni, tempót menni, úgyhogy mi álltunk előre, hogy el tudjon távolodni az elmenés, amiben Steki benne volt. Ebben így elsőre lefőttem és le is szakadtam a hegyi hajrá előtt, de sikerült felérni kocsisoron. Onnantól már csak a kulacsokat kellett hordanom. A nap végén miénk lett a zöld trikó, aminek megszerzése célunk is volt a versenyen. A többi nap forgatókönyve is hasonló volt, a 4. szakasz volt húzósabb, mert pont leszéleztek, amikor felérésben voltam frissítés után 6-7 kulaccsal a hátamon. Még volna 20-30 méter kellett, hogy felérjek a csapatomig a mezőnyben, de elhúzták előlem a sort és ezzel a plusz 3,5 kg-val a hátamon nem mondom, hogy lendületes volt a haladás Később Bujtinál le tudtam adni őket szerencsére. Az utolsó napon még harcolnunk kellett a zöld trikóért, amihez elég hamar kialakult az elmenésünk egy szerencsétlen bukás miatt, amiben Steki is érintett volt, de Balázs és Geri el tudtak szakadni ezzel a szökéssel. Amíg utol nem értük az elmenést, részt vettem a pozícióharcban, frissítettem, igyekeztem elöl tartani a sort. A szakasz vége felé, az utolsó frissítésem után hátramaradtam egy ritmusváltás után, láttam, hogy Steki is küszködik, úgyhogy igyekeztem vele maradni és végigsegíteni a szakaszon. A verseny végére megtartottuk a zöld trikót, Balázs megnyerte.
In the Footsteps of the Romans:
A második versenyünk a Pirin-hegység egyik völgyében volt. Az első szakasz nem csak nekem, a többiek elmondása alapján is az év legnehezebb szakasza volt. Sajnos hamar leszakadtam, keveset tudtam segíteni előtte a csapatnak, de ez versenyzés volt mindenkinek 110%-on, minimális taktika, rengeteg erő. A pálya önmagában nem lett volna nehéz, de kellően erős szél fújt hozzá, hogy vérszemet kapjanak a lengyelek. Miután leszakadtam azért nem álltam meg, mindig voltak előttem néhányan, vagy kocsisoron tudtam feljebb ugrálni és végül összejött egy bő 50 fős grupetto az utolsó körökre, úgyhogy jól tettem, hogy nem adtam fel 40km után. Ebben a csoportban már viszonylagos nyugalom volt, az elöl maradó 20 fő lemeccselte egymás között a szakaszt. A második etap már sokkal békésebben kezdődött, az első 20km-en elengedték az elmenést. Ebbe majdnem sikerült is bekerülnöm, amikor azt hittem, hogy Stefannak vezetem fel épp a próbálkozást, amikor kiálltam volna előle tűnt fel, hogy már nincs is a kerekemen, bezárta őt a mezőny. Akkor megpróbáltam saját zsíron felérni az elöl lévő 3 emberre, de sajnos ehhez még kevés voltam, pár perc után lefőtt a kávé és eltávolodtak tőlem, úgyhogy megvártam a mezőnyt és megpróbáltam hasznossá tenni magam a csapat számára. Ez mondhatjuk, hogy sikerült is, mert Ádi megnyerte a szakaszt. A csapat első UCI többnaposán szakaszt nyertünk, hihetetlen jó érzés volt, hogy részese lehettem az eddig elért jó eredményeknek, ez a szakaszgyőzelem viszont más volt: óriási örömtett az is hogy hozzátehettem a részelese lehettem. Összességében nagyon elfáradtam a versenyen, a kiesett edzésmunka és kihagyott versenyek még sok korlátot állítottak elém, de az OB-n elszenvedett balesetből már kevesebb egészségügyi problémám volt. Néha még zsibbadt a karom egy-egy mozdulatra, a bordáim viszont mintha újra eltörtek volna. Ennek a fájdalomnak még utána kell járni. A verseny teljesítésének végülis nagyon örülök, a csapat jó szereplésének pedig még jobban. A problémákon dolgozunk tovább a gyógytornászokkal.
Köszönöm mindenkinek az érdeklődő, biztató üzeneteket, köszönöm a lehetőséget a csapatnak, külön köszönöm a gyors felépülésben való segítséget Ákosnak, Máténak, Nórinak, Szilveszternek, Tibinek és Zsófinak, akikre mondhatom, hogy a team-em és segítenek a gyógytornában, edzésben, sport tudományban..