A Tour of Malopolska 2021 óta szerepel a csapat versenynaptárában, de lengyel többnaposokra, már 2019 óta rendszeresen jár az Epronex-hunagry CT -a Solidarnosc és a Dookla Mazowsza is szerepel a naptárunkban 2019 óta. 2021 óta mindhárom nagy UCI 2.2 lengyel többnaposon állandó ‘vendégek’ vagyunk. Azért írom hogy vendégek, mert Lengyelországban valóban úgy bánnak velünk, magyarokkal mint vendéggel - előzékenyek és bizony a csapatot is nagyon kedvelik a helyi rendezők, szurkolók , olyannyira, hogy a csapatnak vannak rajongói Tarnovban, akik csak a csapat miatt idén Magyarországra utaztak a Tour de Hongrie miatt például. A versenyeken ismernek bennünket, többeket névről is - ebben Gönczy Gergő bajszának igen nagy szerepe volt - a csapat prezentációk alkalmával sokszor Mr Bajusszal konferáltatják fel a csapattagokat. Alapvetően remek a hangulata a szervezés és a media megjelenése is ezeknek e versenyeknek-egy szóval megadják a módját.
Ezek a lengyel UCI többnaposok a régió versenyei előtt járnak, a rendezése, az útzár, a körítés,és a kiszolgálás mind meghaladja a közép európai UCI 2.2-es szintet - természetesen a verseny színvonalán is érződik ez, mert leszámítva a Tour de Hongrie-t kétségkívül ezek a legnehezebb versenyeink -itt rajthoz áll az összes jegyzett észak európai nagy sor - dánok, hollandok, szlovének, német és osztrák csapatok, sokszor tengeren túlról is érkeznek résztvevők plusz természetesen az összes jelentős kontinentális lengyel, cseh és szlovák csapat.
Az évek alatt mi is letettük a névjegyünket, sok szakaszon szerepeltünk a nap elmenésében, évről évre és rengeteg top tízes helyet szereztünk, olyannyira, hogy 2024-ben először nem kell majd nevezési költséget fizetnünk, mert a legjobb 8 csapat között végeztünk 2023-ban, akiknek a szervezőség fizeti a részvételt, hotelokat! (még a verseny kiadvány füzetének borítóján is az Epronex szerepelt 2023-ban!)
Az idei éveben az összetettre koncentráltunk Byron Munton személyében , hiszen a 3 befutóból 2 kifejezetten kelelmetlen emelkedőben végződik az egyik 4, lépcsőzetesen hol meredekebb, hol lankásabb, amolyan Paprét Visegrád felől jellegű, míg a zárószakasz utolsó 10km 1200 méterre kúszik fel, sokszor 10-15%-os szakaszokkal. Ilyen befutókon eldől ki a legény a gáton, nincsenek véletlenek és talált UCI pontok! Ez az év kétségkívül Dina Mártoné volt, aki a Prológot, az első szakasz hegyi befutóján is épphogy lemaradt a dobogóról, 4. helyen ért fel. 30” hátrányban , de a záró , Király etapot megnyerte, ezzel pedig az összetett is az övé lett nem akármilyen mezőnyben! Ezúton is gratulálunk neki!
A mieink közül Byron Munton a zárószakaszon a 9. lett, ami egy összetett 12. helyet jelentett, a frissen igazolt U23-asunk Valent Márk is kitett magáért , hiszen az első napon alig 1’30”-re érkezett a spicctől, a végelszámolásban pedig a 33. helyen zárt alig 4’ hátrányban Duina Marci mögött.
Ami talán a legfontosabb és említést érdemlő történés a 2023 Malopolskával kapcsolatban, hogy Solymosi Márton 1 év ‘kihagyás’ után itt debütált. Bukta, ahogy valójában mindenki ismeri Mártont megjárta a ‘hadak útját’, tavaly ez időtájt kezdett betegeskedni, aminek a végpontja agydaganat, koponyaműtét és hosszas lábadozás követte. Így nagy szó hogy nemcsak felépült Bukta a műtétek után, hanem visszatért a csapthoz , a versenyzéshez és elrajtolt a 2023-as Tour of Malopolskan!
Olvassátok miként írt erről a verseny végeztével!
“ Talán a legérzelmesebb versenybeszámolóm következik amit valaha írtam.
A kissé döcögősen induló 2023-as szezon végre számomra is beindult, ugyanis a múlt héten került sor a lengyel, 61. Tour of Malopolska UCI 2.2 kategóriás 4 napos versenyre, 'mely egy hegyi prológból és három dombos-hegyes szakaszból állt.
A verseny helyszínére, Krakkó mellé már szerdán kiutazott a csapat, hogy néhány átmozgató gurulás után nekivágjunk az idei első lengyel többnaposunknak. Az első nap estéjén, egy 1400m-es hegyi időfutam várt ránk.
Általában, az ilyen jellegű szakaszok nem az erősségeim, így ennek megfelelően, nem is vártam tőle sokat, a cél, a táv teljesítése volt értékelhető időn belül. Végül 138. idővel végeztem, mintegy bő fél perccel a szakaszgyőztes, az ATT Investments csapatkapitánya, honfitársam és jó barátom, DIna Marci mögött.
Ezután következtek a szakaszok. Az első napon egy 146km-es etap várt a mezőnyre, Koszyce és a már-már szokásosnak mondható Myślenice-i hegyi befutó között. Az elvárások minimálisak voltak, első többnaposon a versenykilóméterek gyűjtése, a mezőnyben való mozgás megszokása volt a cél. Az első 20-30km-ben számos alkalommal próbálkoztam a szökésbe kerülésért, ám sajnos sikertelenül.
Végül egy kisebb csoporttal, 4 perc hátrányban értem célba.
Szombaton, a 2. szakasz, egy 164km-es, sok-sok kisebb, ám annál meredekebb emelkedővel tűzdelt etap volt, de ezúttal a befutó nem emelkedett, a sprinterek mérhették össze tudásukat Nowy Targ főterén.
A nap eleje meglehetősen szenvedős volt számomra, az első két órában igencsak meg kellett küzdenem a mezőnyben maradásért, éreztem a tegnapot. Aztán át a holtponton, és onnantól tudtam, hogy nem lesz gond, a lábak tették, amit kell, így a főmezőnnyel együtt érkeztem meg.
A záró nap, a szintén szokásosnak mondható Jablonkából indult, és 141km megtétele után, a közel 1200m magasan fekvő Przehyba hegycsúcson ért véget. Nem kérdés, hogy a hegyimenőké volt a főszerep. A csapatból óriási teljesítménnyel, a Dél-Afrikai csapattársunk, Byron a legjobbakkal ért fel a hegytetőre, és a 9. helyen ért célba, így az összetettben az előkelő 12. helyre került.
Az utolsó napon újfent Dina Marci diadalmaskodott, óriási sikert aratva, ugyanis a szakasz győzelem mellett, az összetett első helye is az övé lett, ezúton is gratulálok, gyönyörű teljesítmény!
A végén 66-ként értem be, összetetben pedig 61. helyen zártam, de a legfontosabb, egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Legfőképp "edzőverseny" volt ez számomra, hiszen pontosan egy éve nem versenyeztem ilyen mezőnyben, ilyen terepen, ráadásul több napon át.
Tavaly éppen ez a verseny volt az utolsó, amin indultam, majd kezdődött egy igazi rémálom, több hónap kihagyás, rosszullét, két koponyaműtét, és egy lassú rehab.
Szép újrakezdésként, óriási örömmel éltem meg az elmúlt napokat a nyeregben, mégha a forma nem is ért a csúcsra, de az iránya bíztató.
Hatalmas köszönettel tartozom mindazoknak, akik nélkül ezek a sorok nem születhettek volna meg, köszönöm a családomnak, barátnőmnek, orvosaimnak, edzőmnek Bogár Gábornak, masszőrömnek, aki egyben mentorom és lelki támaszom Suskó Zoltánnak és családjának, hogy mindvégig mellettem voltak segítenek és hittek/hisznek bennem, de mindenekfelett az Epronex-Hungary Cycling Team minden tagjának, a csapatvezetésnek és csapattársaknak egyaránt, hogy megkaptam a bizalmat, hogy idén is a csapat tagja lehetek, ráadásul profi szerződéssel.
A következő országúti megmérettetés a magyar bajnokság lesz, ám addig is pályán lesz lehetőségem gyűjteni a versenynapokat, Szlovákiában és Csehországban.”
