Gönczy Gergő következőképpen számolt be a 2019-es kerékpáros szezonunk első versenyéről, melynek helyszíne Ausztria, Leonding városa.
“ Egy rövid szombat reggeli átmozgatás után délben útnak indultam Ausztriába, Leondingba az év első versenyére, Pesten tali Ottóékkal majd a GESU-laknál gyors pakolás és indulás. Az utazás hamar eltelt a jó hangulatban. Kipakolás után vacsi, verseny előtti meeting és az este hátralévő részében mindenki kedve szerint hangolódhatott.
A verseny napján még mindig inkább csak a pozitív izgalom járt át, nem feszültem rá a versenyre, inkább csak a vele járó flow élményt vártam. Rajt előtt 2 órával már ott voltunk, akkor még utolsó ellenőrzés a bringákon, ügyeltünk a Soudal termékek kihasználtságára :P. Rajtszámokat feltűztük, prezentáció, kávé, kis bemelegítés és beálltunk a rajthoz. Én inkább a bemelegítésre helyeztem a hangsúlyt, mint arra, hogy jó helyről induljak így csak 5 perccel rajt előtt álltam oda és egészen hátulról sikerült elrajtolni a több, mint 180 fős mezőnyben. Pár perccel rajt előtt még mindig egész nyugodt voltam, nem voltam ideges, csak izgatott, hogy végre versenyezhetünk.
A pályáról annyit, hogy nem igen volt benne sík rész. Kezdett egy 4km-es lankás emelkedővel majd lankás lejtő, ahol mindig 60 fölötti tempóval közlekedtünk, majd egy 2km-es meredekebb emelkedő, aminek az eleje 5-8% körüli és az utolsó 500m átlaga 10% fölött volt. Naitt az eleje mindig 20km/h fölötti tempóval haladt, ezután gyors lefelé sok kanyarral Leonding utcáin és célegyenes 200m macskakővel, ebből megtettünk ötöt majd még 4 kisebb kört, amiben már csak a 2km-es emelkedő és a lejtő volt.
Rajt után az első két kilométeren megvolt minden, ami egy első verseny kelléke lehet, 500m után majdnem összeakadtak előttem, kis fékezés, 1000m-nél már ugyanez farolással, hogy ne akadjak fel majd 1500m-nél már bukás is volt előttem. Itt érdemes megjegyezni, hogy minél előrébb van valaki annál ügyesebbek általában a versenyzők, van kivétel, de többnyire így van. Ebből következik, hogy hátul ennek ellentétét tapasztaltam, mert az előbb említett bukás is kivédhető volt hidegvérrel. Amíg ki sem kellett vennem a lábam a pedálból úgy ugrottam át egy földön fekvő bringának a kerekén, addig tőlem jobbra és balra farolva csapódtak bele a már felálló versenyzőkbe a hátulról jövők, pedig lehetett látni, hogy két ember előttünk bukni fog és még inkább, amikor már a földön feküdtek. Na ezután gondoltam úgy, hogy inkább egy kicsit több erőt teszek bele és felzárkózom az első 30 környékére, minthogy csak az ügyességre hagyva majd előre gurulok energiát spórolva. Innentől kezdve a verseny további részében is sikerült az első 50 között helyezkedni és a maradék 150km-en tényleg csak két húzós helyzetre emlékszem. Az első óra igen gyorsan eltelt, nem csak időben, 45km/h-s átlaggal ment le. Az első óra vége felé már sikerült egymásra találnunk Buktával és Ádámmal, így hárman tudtunk együtt helyezkedni és az emelkedőket jó helyről kezdeni. A meredek emelkedőt mindig igyekeztem elölről kezdeni, mert az út is összeszűkült és így lehetett a legkevesebb lendületet elveszíteni, ebbe a 4 percbe energiát kellett tenni, de kifizetődő volt, mert hátulról inkább 10 percig üldözték a mezőny elejét, akik hátul maradtak és csak az első 4km-es emelkedőre értek fel. A meredek emelkedő előtt mindig őrült helyezkedés ment, itt történt a fent említett maradék két, húzós helyzet is, amiben egyszer Ádámot ki is küllőzték. Tehát így mentek a nagy körök, közben többé-kevésbé mindig szétszakadt a mezőny majd később összeért. Az utolsó nagy körben nagyon jó helyről kezdtem a meredek emelkedőt, ott voltam az első 20 között és elég kemény tempóval kezdtük, de jól bírtam. Nem csúsztam vissza a lankás részeken, de ahogy nekimentünk az 500m-es falnak a lábaim úgy gondolták, hogy ennél keményebben menni kizárt, vagyis 10-13%-on mentem én 20-25-tel és az eleje távolodott, hogy érezzük mit tud egy sprinter szerűség, mint én és mit tudnak a hegyi menők. Veszítettem talán 20 helyet és az eleje ezzel el is távolodott sajnos, nem tudtunk rájuk felérni innentől, de ez nem jelenti, hogy nem küzdöttünk volna a felérésért, személy szerint elég sokat vicsorogtam az ezután következő 4 kis körben. Innentől szépen összedolgozva a többi csapattal forogtunk, de az eleje sajnos távolodott. Az utolsó körre fordulva a macskakövön a láncom is leesett, ami miatt meg kellett állnom, szerencsére Ottó ott volt tőlem pár méterre és egy szempillantás alatt megcsinálta, betolt és kb. 10 másodperc hátrányt kellett ledolgoznom a 2km-es emelkedőn. Szerencsére nem fájt annyira a SiS koffeines gel-nek köszönhetően és 40-nel repültem fel a 2-3%-os bevezető részen és a meredek emelkedő tetejére már újra ott voltam a csoportban, ezután egy ügyes lejtmenet kellett és fel is jöttem a kb. 30 fős csoport elejére. A végén becsületből még sprinteltünk, de a macskakőnél megint leesett a láncom úgyhogy csak begurultam.
Ettől eltekintve a bicaj versenykörülmények között is kiválóan vizsgázott, nem keveset tett hozzá, hogy így tudtam venni a kanyarokat és 70km/h fölött is magabiztosan viselkedett alattam. Végül 49. helyen értem be 3:55 hátránnyal, a bő 180 főből nagyjából 80-an fejezhettük be úgyhogy egész komolyan ette a tempó és a terep a versenyzőket. A verseny során 4 kulacs SiS izotóniás sportitalt fogyasztottam, 3 energiaszeletet és 3 gel-t.
További számok tekintetében megtaláljátok Starva profilomon az adatokat.
Köszönjük a supportot Zsuzsinak, Gerinek és Ottónak és mindenkinek, aki a háttérben dolgozott otthon és támogat minket!
Hajrá-hajrá!
Gergő “
