2019.05.04. "One Belt One Road" Cycling Tournament of Qinghai Lake – Hungary
Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto
Beszámoló Gönczy Gergő tollából, aki a Budapest-Hatvan versenyén a dobogó harmadik fokára állt fel:
“ Szombaton esős hideg reggelre keltünk, általában kerékpárra ülni van ilyenkor legkevésbé kedve az embernek, mezőnyben versenyezni pedig még vadabb elgondolás a csúszós és sáros utakon. De valahogy ezen a hétvégén mintha nekünk, magyaroknak és főleg az Epronex versenyzőinek több kedvünk lett volna ehhez, ha átpörgetjük az eredménylistákat, mert a szokásosnál jobban mentünk a mezőnyben.
Így volt ez “OneBeltOneRoad” CyclingTournament of Qinghai Lake – Hungarymezőnyversenyen is, ahol relatív korán, 9:30-kor lőtték el a rajtot. Az elején lassúrajt, kigurultunk az Ázsaicentertől, ha addig nem, akkor itt elkezdtünk fázni 7°C, eső mellett. Budapest határán megvolt az élesrajt, nem finomkodtunk, azonnal nagy tempóval kezdtünk és máris belekeveredtünk 3-4-en a csapatból egy 10 fős elmenésbe, bár sajnos rövid életű volt, csak az első 20km-t sikerült így együtt megtenni, utána felért a mezőny, mert több csapat nem került bele ebbe a sorba, viszont a 10 főből mellettünk többen is csak nehezéknek voltak ott, nem vezettek. Miután felért a mezőny nem sokat szusszantunk, Galgalmácsa előtt a lejtmenetben Ádám állt előre, ami csak nagy tempót jelenthet. Így hatan a bátrabbak közül elszakadtunk lefelé és megint sikerül elszakadni a mezőnytől kis időre, de a következő körben megfogtak minket. Innen megint továbbment egy sor benne három emberünkkel, ez már hosszabb életű volt, két kört tudtak elöl menni a srácok, de nem engedték messzire őket a szlovákok, 55 másodperc volt a legnagyobb előnyük. Mi addig a mezőnyben „élvezkedtünk”, ettünk ittunk, hogy ki ne hűljünk ki még jobban és igyekeztünk elöl helyezkedni, hogy lássuk a versenyt.
Az utolsó áthaladásnál Veresegyházán megfogtuk a szökést, ekkor Kiss Gerivel azonnal megkontráztuk az üldöző Spartac és WSA-Graz csapatát, ketten sikerült is elszakadnunk, de sajnos nem húztuk sokáig, mert többen próbáltak ránk felzárkózni, 10km után, Galgamácsán utolértek minket, akkor Szarka Geri ment tovább lendületből egy darabig. Megint egy rövid szusszanás és Ikladnál újra megpróbáltunk elmenni Buktával, de a mezőny nem engedett, többen is jönni akartak utánunk. Aszódon Bukta még egyszer nekifeszült egyedül és sikerült is elszakadnia, ebbe beleegyezett a mezőny is, megint a Spartac kontrollálta a távolságot. 10km-re a céltól kezdtük megbeszélni, hogy mi legyen, ha utolérjük Buktát, onnantól nyilván nem engednek el senkit. Én nagyon jól éreztem magam, szinte szárnyaltam miután levettem az esőkabátom és nem kapott bele a szél. Felálltunk egyes sorba, mint sprintvonat, irányítgattam is kicsit a fiúkat, mentünk azok után, akik megpróbáltak felugrani a szökevényünkre, illetve felkészültünk lélekben egy mezőnyhajrára is. Ismerve az utolsó kilométert tudtuk, hogy ott mindenképp elöl kell lennünk, ez sikerült is, a körforgalmakban szétterültünk az úton, hogy senki ne akarja gyorsabban bevenni nálunk (mi nagyon lassan vettük, hogy Bukta szökése sikeres legyen) és ugyanígy 700m-re a céltól a visszafordító kanyarban. Itt már Buktának elég nagy előnye volt az utolsó kilométerre, 14”-et bőven be tudott osztani, így már gondolhattunk arra, hogy hogyan szerezzük meg a második helyet. Ádám indult meg először a visszafordító után és én követtem őt, a cél utolsó 300m-én volt még 4db 90°-os kanyar úgyhogy innentől nem is volt nehéz megtartanunk a helyünket. A célegyenesben még felrúgtam magam Ádám mellé és úgy örültünk egymásnak és magunknak, mint a gyerekek .
Sikerült egy remek versenyt összehoznunk, Bukta 1., Ádám 2., én 3. lettem ezzel, de a legfontosabb, hogy a csapat sikere óriási! Feltöltöttük a dobogós helyeket és még 5., 6. helyre is bejött Szari és Zatu.
Köszönjük a segítséget a csapatnak, le a kalappal a staff előtt, ők is motiváltak voltak a segítésünkben, nem tudta őket se megborítani az eső, ezt még szüleim is megjegyezték, akiknek szintén köszönet, hogy kivittek és verseny után otthon segítettek harcra kész állapotba kerülni a másnapi versenyre, ahol még kevésbé volt kegyes az időjárás.
-Gergő”
