A nemzeti bajnokságot vasárnapi napon ibrányban rendezték. Az egész napos tikkasztó melegtől és a nyeregben eltöltött 175 kilómétertől elcsigázottan örültünk együtt a csapat első országúti magyar bajnoki címének, de ünnepelni nemigen maradt sem erőnk, sem időnk-még várt ránk egy 250 kilóméteres transzfer Pestig. Este szétpakolás, logisztika, kerékpárok, eszközök, állványok, dobozok rendszerezése, mert másnap délben már úton is voltunk a következő meghívásos UCI 2.2es bejegyzésű lengyel többnapos versenyre! A GESU bikewear-nek hála - a csapat kerékpáros ruha szponzora- a hétfő délelőtti indulásig elkészültek a friss magyar bajnok-Szarka Gergely mezei,hiszen a szabályok szerint csak bajnoki ruhában állhatott rajthoz a 30th Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions verseny keddi startján, Lodz-ban! A dizájn és a nyomdaanyag még a helyszínen elkészült, mert a nyers mezek már vasárnap este a varrodába kellett kerüljenek.
Az utazás Lengyelországban végeláthatatlannak tűnt, mintegy 9 órás autóút végeztével érkeztünk meg a Lodz-i hotelbe hétfőn késő este –ami a vasárnap esti transzferrel együtt és zaklatott készülődéssel megtoldva bizony nem esett jól.
Lodz belvárosában egy klassz hotelben volt elszállásolva a teljes mezőny, ahol semmiben nem szenvedtünk hiányt. A szállások és az ellátás milyensége nagyon sokat számít, kiváltképpen a többnapos versenyeken, ahol a transzferek, a hosszú szakaszok miatt a csapat körüli teendők összezsúfolódnak.
A verseny 5 napja alatt összesen 920 km várt ránk, a szinte teljes egészében sík, vagy enyhén hullámos terepen : nyitóetap 230km; majd 155km, 175km és 180km-es távok következtek, egyedül a 185km-es záró etap profilja volt hegyesebb-mint később kiderült nem is kicsit.
A verseny nagyon fontos rendezvény a lengyel versenynaptárban, különös tekintettel arra, hogy az idei volt a jubileumi 30. kiadás, mint ezt hangsúlyozták a szervezők: élőben közvetítették a szakaszokat és ehhez mérten nagy hangsúlyt fektettek a megjelenésre, mind a start, mind a befutók helyszínein, a szakaszok előtti aláírási ceremóniákon. A csapatbemutatók alkalmával külön kiemelték, hogy az Epronex-BSS Oil csapata soraiban tudhatja az aktuális magyar bajnokot is!
A nyitó 230 kilóméteres etap a ráhangolódás jegyében telt zámunkra, próbáltuk kiheverni az előző napokat. Nem is sikerült senkinek belekerülni a nap elmenésébe. Szinte nekirontott a mezőny a távnak, igen sokáig nem engedtek el senkit, végül egy triót ért a megtiszteltetés, hogy egész napos húzd meg ereszd meg-et játsszon a pelotonnal. A kaotikus nyitótáncban én is a földön találtam magam egy fekvőrendőr kombináció után - megálltam de egy hátulról érkező játékos földre vitt. A váltópapucs megsemmisült, élettelünl lógott a madzagon a váltóm :( Egyetlen szerencsém, hogy isteni sugallatra magammal hoztam egy tarcsi bicót, ami így megmentett és nem kellett feladnom a 10. kilóméterben az 5 napos viadalt...csere, stéher: 5km-re 76os átlag 90km/h max, és egy csapásra újra a mezőnyben voltam-nyalogathattam a sebeimet. Minden többnapos első napja arról szól hogy megismerkedünk a gruppal, ki veszélyes, ki szerencsétlen és persze kik irányítják az eseményeket, ki-ki megtalálja a helyét. Szakasz után mindenki kicsit megkönnyebbülve konstatálta, hogy alig néhányszor széleztek le és kapcsolt űrsebességre a mezőny.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-1
Másnap aztán megmutatta az igazi arcát a 30th Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions verseny. Minden túlzás nélkül az idei év egyik legnehezebb sík etapja kerekedett a hurrikán erejű oldal pofaszélben. A városból kiérve azonnal átléptük a szökési sebességet, érezhető volt, hogy ez a nap nem zenés táncos körmenet lesz. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az 5. kilóméterben megszakadt sor nem fog összezárni többet, annak ellenére, hogy a spicc előnye a 15"-40”között mozgott az első 50-70 kilóméterben végig. A mezőny ugyanúgy maxot ment, mint a szökevények, ennek következtében valahol az 50.kilóméternél az üldöző boly is darabokra szakadt-míg Csabi, Bukta, és Gönczy kimozogták a szélezést, mi hátul ragadtunk Szarka Gerivel és Ádámmal. A frisstítő ponton azon élcelődtek a segítők , hogy szinte senki nem vett fel a kulacsokat, csak fogakat láttak – 47es átlaggal az első 2 órában a pofaszél ellenére! Egyik sor követte a másikat, és a távolságok alig-alig változtak, 100 kilcsinél egy vasúti átkelő, sorompó, innen lankadt a lelkesedés és a befutó városig felduzzadt a hátrányunk 2'-ről közel 7'-re. A befutó városi körözés mindig problematikus, itt sem volt másképp! Az 6 km-es körbe minket már nem engedhettek be,mert közvetlenül az elmenés elé kerültünk volna, így bemérték az időt és megállítottak, végignéztük az utolsó 30 km kergetőzést az út széléről, ezután jött csak az igazi meglepetés: a zsűri közölte, hogy miután minden sor befutott a mi 30 fős mezőnyünknek is teljesítenie kell a 6 városi kört. Meglehetősen elkedvetlenedtünk a hír hallatán, mert 45'et ácsorogtunk levizesedve a szélviharban, megettük megittuk minden frissítőnket-volt akinek ott volt a 2es kísérő autója és át is öltözött utcai ruhába :) - emellett persze eléggé elment a harci kedvünk is, mindenki szeretett volna mihamarabb elindulni a karavánnal vissza a hotelbe-70km transzfer. Eg y szóval jó nehéz, kalandos , végül a megfáradt jelzőkkel illetném a napot. Bukta, CSabi és Gönczy Geri is az üldöző sorral érkezett meg!
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-2
A Harmadik etapon borzalmasan rosszak voltak az utak, meg is küzdöttünk az elemekkel: hatalmas gödrök , útjavítások, rázató, hogy a szó szoros értelmében a mezőny nem tudott haladni, mert mindenki azzal volt elfoglalva hogy egyben tartsa kerékpárját és nyeregben maradjon valamiképpen. Így telt vagy 1,5 óra, mire végre valahára nagyobb főútra kiértünk, ami megváltás volt. Szarka Gerinek a rázkódástól leszakadt a hátsóváltó, papucsostul, ami rögtön fel is tekeredett, így végül kerékpárcsere (pedálcserével) majd stéher, felzárkózás kocsisoron és újra velünk volt .Gari harcedzett Wilierjével tudta befejezni a szakasz - egy váltó, egy váltópapucs egy lánc és a teljes bovdenezés semmisült meg,végül a TUFO Prostejovtól tudtunk venni egy új hátsó váltót..A szakasz vége egy csiki-csuki városi körözésben végződött, ahol igen kemény tempó és lökdösődés, így végül Gönczy és Bukta futottak be 25. és 26. helyeken. 10kilire elgurultunk a szállásra, ami a korábbi napokhoz képest kiábárndító kamionos szállás volt a város határában. Vacsora technikailag nem volt reggeli is alig, a szállást csak nagy sokára tudtuk elfoglalni, ami kellemetlen , ha több kerékpárt is újra kell éleszteni a másnap reggeli startig.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-3
A negyedik napon mintha csak a 2. szakaszt folytattuk volna, lószparádé, állandó kontrák és alapjában véve nagy tempó, 50-100km is eltelt mire elengedték az elmenést. Bukta nagyon harcos volt, vagy 4 szökésben is benne volt, mire óriási küzdelem árán végre átlépte másodmagával a lélektani 1'30" körüli előnyt. Egész nap 2-3'en belül tartotta őket a CCC sora, aki utánuk forgott! 110. km-nél felkanyarodtunk egy terméskövekből kirakott fellegvárba - sok bénázó, dölöngélő kerékpáros összetorlódott, a járdán próbáltunk mi is kerülni a sor végét, pedig az is macskakő volt. Mire legurultunk a várdomb túloldalán már nem is látszódott az első sor - lefelé a macskakövön jó páran eldobták a vasat, ez is lelassított bennünket felzárkózókat. Konzekvencia, a farka tényleg mindig leszakad és valóban mindig gyorsabban kell hátul menni , mint elől. Ami innen következett talán a legnehezebb 40 kilométer az 5 nap alatt: 50 feletti átlaggal, a hátul ragadt sorokat magunk mögött hagyva nyélen forogva próbáltunk felérni a mezőnyre: egy szlovénnel Csabi, és Szarka Gerivel először még 4en, majd 3 felzárkózó litvánnal. Egy tízes után nekem már a kapuzás is emberfeletti erőfeszítésembe került, csak lobogtam hatuk mögött - maxot mentem szélárnyékban, géleket mind elnyomtam és abba kapaszkodtam fejben , ennél egyszerűen nem lehet rosszabb. A mezőny farka nem volt messze, végig láttuk, éppen csak nem közeledtünk! Akkor torpant meg a mezőny egy lélegzetvételnyi időre, mikor a szökevényeket - Buktástul- utólérték, ez éppen elég, hogy végre valahára elcsípjük a kocsisort, majda a sor farkát. A befutó városban, ezúttal fel-alá köröztünk a főúton: 4 kör -természetesen hatalmas tömegbukással az utolsó 500-on! Bukta ma hatalmasat ment elől és a többiek is mind kitették a lelküket az aszfaltra! Mára már a Staff is eléggé megrogyott az elmúlt 1 hét teendőitől, ezért klüön öröm volt, hogy egy szuper hotelben lettünk elszállásolva, a befutótól néhány sarokra, így mindenre jutott időnk, bicókat, autókat mosni, szerelni, ruhát mosni és kicsit összeszedni magunkat a záró etapra!
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-4
A záró szakasz hullámosnak ígérkezett, a vége pedig kifejezetten kellemetlen merdek hegyi körözésben végződött. De ne szaladjunk előre: újra adok kapok volt a rajttól, szökés nem tudott kialakulni , csak valahol 50 km után szakadtak el 3an Szarka Geri , két litván társaságában , akikre felugrott még 3 rider. Sajnos Geri így az 5. napon fáradt volt már és leszakadt a szökevényekről. Végül Gönczy Geri volt aki mentette a szitut és 20 km fogócska árán egy Belorusz válogatottal felrúgta magát a spiccer! Ez a hét szökésének bizonyult, úgy megállt a mezőny, teadélután kerekedett hátul, 25-el gurulgattunk - csakhamar kiírtak egy 7'30" előnyt!-ami rengeteg még ha 110 van is hátra a befutóig. Majdnem pezsgőt bontottam hátul örömömben, mert Gönczy az egyik leggyorabnb elől , ebben biztosak voltunk. Először a sárgatrikós sora forgott elől, de csak távolodtak a menekülők, a legnagyobb előny 8'20" körül volt! Álmomban sem gondoltam volna hogy utól érhetik őket. Majd a a lengyel konti sorok előre álltak és pontosan addig gyorsultak , míg utol nem értünk előbb 4 főt, majd végül Gönczyék hármasát is a hegyi körökben! Hihetetlen volt, ahogy robogott elől kíméletlen tempót diktálva a CCC,a Hurom és a Voster sora- pedig mi 'csak' a CCC diétás sorát kaptuk erre az 5 napra... A szakaszt, ezúttal a harmadikat ismét behúzta a sárgatrikós észt óriás a macsakaköves városi befutón. Ez érthetetlen, mert az első hegyi körben velünk szakadt le, és csak hajszál híján csípte el a spicc farkát a második fal aljában 'rottyon'- innen 2-3-5 fős sorok követték egymást. Egyértelműen Gönczy volt aki letette a csapat nevét a mai napon az asztalra, de mindannyian megküzdöttük a magunkét.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-5
Összességében nagyon erős vállalás volt a az elmúlt hetekkel a hátunk mögött ez az ötnapos, ráadásul lengyel többnapos rendezvény, de nem lehet okunk panaszra, aktívan részt vettünk az eseményekben , majd minden nap volt emberünk a nap szökésében, ami önmagában is komoly kihívás volt. Többször sikerült top 20-ba érkezni!
Hála istennek a befutó közelebb volt a magyar határhoz, mint a a rajt városa, Lodz, innen csupán 6 óra kocsikázás várt ránk és már pesten is voltunk, újra..
Most rövid pihenő következik , majd a magyar V4 versenyek és a Gemenc van a júliusi étlapon.
Köszönjük a Szakvezetésnek , hogy erőn felül teljesítve segített bennünket ezalatt az 1000 versenykilométer és másik 500 transzferkilométer alatt. Szereltek, mostak, élelmiszert varászoltak, kávét szereztek és próbálták minél elviselhetőbbé tenni az nehéz pillanatokat! Köszi Zsuzsi, Bujti és Ottó.
Versenyzők: Gönczy Gergő; Kiss Gergely; Pályi Csaba, Pápai Ádám; Solymosi Márton; Szarka Gergely,
Szakvezetők: Köllő Zsuzsanna; Bujtás Krisztián, direktor: Garamszegi László
