Hiánypótló versenyen vehettem részt ezen a hétvégén, nevezetesen a Gemenci nagydíjon. Már 5 éve megtehetném, hogy elinduljak rajta, de eddig valahogy ez kimaradt az életemből, viszont ami késik, az nem múlik…
Már csütörtökön leutaztunk, nem apróztuk el, a teljes gépparkkal érkeztünk. Mindhárom Skoda Octavia és a kisbuszunk, mondanom sem kell nagyon impresszív volt ez a kis Epronex karaván. Király Levi kivételével minden versenyzőnk vagy a klubcsapat vagy a nemzeti válogatott színeiben jelen volt. A szállásunk príma volt és az étel is példátlanul jó volt, le a kalappal a szervezők előtt!
Pénteken elkezdődött a derbi, kezdésnek egy 175km-es szakasz volt Bonyhád környéki dombos körözéssel és szekszárdi befutóval a kilátónál, ahova új út vezetett fel, szolid 20-25%-os részekkel. A verseny elején mentek a szokásos próbálkozások, nekem össze is jött egy 10-15 perc erejéig, azalatt nyertem egy részhajrát is, de a következő emelkedőn jöttek sorra a támadások a mezőnyből, így sajnos felrángatták ránk, ezután még pár kilométernyi lószolgatás és Bonyhád után Rózsa Balázsnak sikerült elszakadnia egy Novákos versenyzővel. Ezután megnyugodott a mezőny, már kezdtük azt hinni, hogy haza is érhetnek Balázsék olyan sokáig nem akartak menni, de az utolsó körben megfogtuk őket majd utána többé-kevésbé egyben érkezett a mezőny Szekszárdra. Még a sík részen megkérdeztem Valter Atit:
-Jól érzed magad, nyered?
-Aha, jó lesz!
Kicsit agresszívabb helyezkedéssel sikerült is egész jó helyről elkezdeni a meredek mászást. Az emelkedő elején elmentek mellettem páran, de nem estem pánikba, bejártuk délelőtt az emelkedőt, tudtam már, hogy ennek nem szabad izomból nekiesni. Az emelkedő felére már ki is kerültem azokat, akik az elején rámkerültek és előzgettem tovább az embereket. Mondanom se kell, az én alkatommal ez az emelkedő nem volt egy kéjutazás :D Az emelkedő vége felé megpróbáltam beülve is forgatni miután már lassan egy kilométert mentem kiállva, de akkor azonnal visszarúgott a pedál úgyhogy az utolsó 200m-re még kiálltam a nyeregből és felerőltettem magam. Ezután egy technikás meredek lejtő következett és végül még 400m +10%-os emelkedő macskakővel együtt. Itt már csak megtartottam a pozícióm, előzni nem sikerült, de bejöttem 17. helyen, kevesebb, mint 1 percen belül (jó ez talán csak nekem nagy dolog :D )Valter Atihoz, aki tényleg meg is nyerte! Gratula neki!
Másnap délután egy 153km-es többnyire sík szakasz következett, de hegyi körözéssel ért véget. Esőben rajtoltunk, azért ez kicsit megtörte a lelkesedést, de abban motivált voltam, hogy a kiadott munkát elvégezzem, „Elmenésbe kell kerülni!”. De ez mindenkire igaz volt a csapatból és elég korán el is ment a szökés, amibe végül Krisztiánnak és Vas Balázsnak is sikerült belekerülnie. A szökevények egészen a hegyi körökig jutottak, ahol aztán szétszakadt a spicc. Az elmenésben Krisztián majd minden síkhajrát lenyert, így a nap végén felölthette a sprinttrikót! Hála a a két magyarnak , akik az öt fős szökevény csoportban voltak, nekünk hátul csak szerelni kellett a további próbálkozásokat, ami sikerült is és mondhatni pihenten érkeztünk a hegyi körökbe. Nekem a végén ez a körözés nem adta ki sajnos, előző nap túl mélyre nyúltam az erőmbe vagy talán jobb lett volna, ha kicsit nehezebb úton jutunk el idáig, nem tudom. Végigszenvedtem a hegyi köröket és 28. helyen bejöttem. Pelikán Jani nyerte és Valter Ati 2. lett, óriási gratula Nekik, ez nagyon kemény!
Ennyivel még nem ért véget a műsor, mert az 5 óra körüli befutó után gyors zuhany és vacsora következett, mert 20:00-kor lőtték el a szokásos záró verseny, a városi kritérium rajtját. Vacsira persze csak keveset volt szabad enni, hiába versenyeztünk előtte! Szóval a kritérium…
Szerintem kevesen álltunk oda motiváltan, olyan célokkal, hogy szétszaggatjuk az aszfaltot és ugratunk a sétálóutca tetején. Bevallom én se így álltam oda, 20 perccel rajt előtt nem mondom hova mentem még el, mert azt hittem ráérek még. Fenét! Talán a 10. sorba vagy még hátrébb tudtam már csak beállni, amikor 10 perccel rajt előtt odamentem. Na ekkor már az esélytelenek nyugalmával indultam el, hogy talán 10 kört megyek és végetérnek megpróbáltatásaim. Viszont a kiadott feladat szerint: „Harcosan gyerekek, csak erőből ér leszakadni, küzdjetek meg! Valakinek be kell fejeznie, ne érje szégyen a csapatot!”
Rajt után nyúlt is a sor, ahogy kell, egyesével 100m hosszan elnyúlva a mezőny. Nem izgultam túl a dolgot a fentiek után. De valahogy csak sikerült egyre feljebb ugrálni és a 10. kör felé már megelőztem minden csapattársam, innentől jött egy baljós érzés, hogy ezt nekem kell majd befejezni :D Közben az eső hol esett, hol nem, kicsit nyálkás utakon mentünk a táv feléig, onnantól végre elállt. Ugráltam egyre feljebb és a 15. kör felé már egész elöl voltam. A hangulat hatalmas volt, Bíró Ádám, a speaker felismert elöl és nagy erőkkel buzdította a közönséget, hogy szurkoljanak nekem, ami elmondhatatlan érzés volt, túlment a kizárható szinten, nagyon jól hatott rám. Hárman szökésben voltak és követtük őket, közben a mi csoportunk is fogyatkozott. Igyekeztem elöl helyezkedni, de nem annyira, hogy vezetni is kelljen, mert két csapat is ott volt 3-3 emberrel. Ők elvégezték a munkát és csak az utolsó körökben kezdett megbomlani az egység, de végig simán átvettem a támadásokat, közben utolértünk egy leszakadó Dukla-s versenyzőt is az elmenésből, innentől már a dobogóért ment a csata, igyekeztem spórolni az erőmmel és csak akkor menni, ha nagyon muszáj. 1 körrel a vége előtt Istlstekker Zsolt próbált hosszút nyitni, de két versenyző ugrott rá. A célegyenes utáni lejtőn megelőztük Zsoltit és így hárman mentünk elöl. A célegyenesre a harmadik helyen fordultam és hosszút nyitva, 300m-re a végétől én indultam meg először. Éreztem, hogy ezt a hajrát erőből kell megcsinálni, nem gyorsasággal. Ki is tartott a lendület a célig és sikerült megnyerni ezt az erősen megfogyatkozott mezőnyhajrát J
A célban tudtam meg, hogy Peák Barna nyert, ami tényleg feltette a pontot az i-re ezen a hétvégén, már ami a magyarok szereplését illeti. Persze azért magamnak is örültem, hát még a csapat, GESU-ék már-már jobban örültek, mint én.
Így telt hát az első Gemenc kupám. Várom a következőt J
Most hétvégén Kranj-ban állunk rajthoz, ahova egy villámnyaralás után érkezem, persze velem van a Wilier, nem marad el edzés attól még!
Hajrá Epronex!
