Idén sem hagyhattuk ki a Tour de Zalakaros versenyt, ami kétségkívül a legjobban megrendezett hazai amatőr országúti verseny volt 2020-as szezonban, külön köszönet a szervezőknek, útvonal biztosítóknak, kísérőknek és a kivonult hivatalos szerveknek munkájukért!
Fotók: Tirszin János
A pálya nyomvonalán több apró módosítást is eszközöltek, melyek mindegyike a verseny biztonságosabb lebonyolítását célozta: így került bele az útvonalba egy 10%-os fal a lassúrajt után közvetlenül. Ez a meredek emelkedő rögtön a legelején meg is rostálta a mezőnyt - nagyon rosszul tud esni, ha valaki melegítés nélkül ‘hideg lábakkal’ áll rajthoz abban a hitben, hogy majd a verseny első felében majd bemelegszik. Tulajdonképpen itt elszakadt az az alig közel 15-20 fő, akiből a későbbiekben a végleges szökevény csoport is kikerült.
A szakadást észlelve az elől maradtak, már nem vettek vissza - mi hatan ragadtunk meg elől. Érezhető volt, hogy a DKSI, illetve a többi csapat U19-es versenyzője meg tudja nehezíteni a dolgunkat a verseny első felében, egyrészt koruknál fogva a melegítés nem játszik akkora szerepet náluk, másrészt a pálya meredek emelkedőkkel tartkított profilja kedvezett a lepkesúlyú fiataloknak. A többi ellenfél közül leginkább a tavalyi győztessel -Blazsó Mártonnal és a NOVAK kerekesével, Rózsa Balázzsal kellett számolnunk. Továbbá 2 Zengős versenyző is meg tudott ragadni a spiccen a verseny első harmadában.
A hullámos terepen meglehetősen keményen beleálltunk és folyamatosan tartottuk a 45-53-as tempót-az oldal-hátszélben. Ez arra elég volt, hogy hátulról senki nem tudott már felzárkózni, de ahhoz kevés hogy bárkit elrázzunk az élbolyból. Tulajdonképpen így futottunk rá a 37.kilométernél a gelsei falra, amin csupán hárman jutottunk túl az első 14 fős sorban - ez igen nyugtalanító volt, de tulajdonképpen ‘még el sem kezdődött a verseny’ -lassan mi is bemelegszünk gondoltammagamban. A síkon szerencsére Krisztián és Bukta is felzárkózott hozzánk, így már jobb volt a leosztás nekünk. A következő meredek emelkedő a 47. kilométerre esett, hosszabb volt és lépcsőzetesen emelkedett a hegyi hajráig. Ez már lényegesen jobban esett… Zsolt nyerte ezt a KOM-ot is, és megszakadva ugyan de Gönczy, Krisztián és én is összezártunk azonnal lefelé az első 13 fővel, míg Bukta kicsit később ért csak fel miután kilankult a terep - Ő a ‘no fear’ ereszkedés koronázatlan királya. A harmadik és egyben utolsó komolyabb kaptató az 57.kilométerre esett- ahogy felkanyarodtunk a dombra megindítottam a támadást - kicsit meg is lepett milyen hosszú a hegy, de jól kitartottuk a tempót egészen a tetőig -ahol kilankult 37km/h-re gyorsultunk fel - , így Zsolt ezt a harmadik hegyihajrát is levette. Itt már jobban szétrázódott az eleje és beletelt egy kis időbe mire újra összeért a 13 fős spicc - Buktát sajnos elvesztettük, de az ellenfeleken is érződött, hogy a kitartott tempó, a folyamatos nyomás megteszi hatását.
Fotók: Tirszin János
Ahogy magunk mögött hagytuk az utolsó emelkedőt is, a síkra leérve igen erős pofa-oldalpofa szélbe futottunk bele, ami egészen a célig elkísért bennünket - ez kifejezetten nagy előnyt jelentett számunkra, mert más pofaszélben beleállni a kemény áttételbe órákon keresztül, mint dombokon húzdmeg- ereszdmeget játszani! Krisztiánnal össze is néztünk, hogy négyen vagyunk, meg kell kezdeni a 13 fős sor leszelektálását - felváltva egyesével majd kettesével lószolgatva kezdtük szétcincálni a megmaradt sort. Körülbelül a harmadik kontra el is lépett : Zsolt, Blazsó és én távolodtunk el elsőként, de hamarosan Mack Márton (U19) Gönczy Gerivel is csatlakozott hozzánk - Krisztián miatt nem aggódtam ilyen tempónál ha begyújtja a rakétákat maximum 3 percen belül felér ránk ezen a terepen. Így is lett, megjött, de Balázzsal érkezett, kialakítva így a végleges szökevény csoportot , ahol 7 főből négy fővel képviselte magát az Epronex csapata. Innen én már nem spóroltam, elég emberesen meglöktük, hadd fáradjon mindenki a kellemetlen szélben, én éreztem hogy a rajt óta közel maxot megyek, így a véghajrá nem fog elég erő maradni, inkább hosszúakat vezettem és megbeszéltük, hogy a végét intézik a többiek.
Fotók: Tirszin János
Valahol 30 kilométerre a végétől folytattuk ahol abbahagytuk az adok -kapok játékot. Geri, majd kontrázott Zsolt, aki végül el is távolodott a szélben. Blazsó nem adta olcsón magátt és üldözőbe vette Krisztiánnal és Gerivel a nyakában Stekkert. Egészen addig bizonytalan volt a fogócska kimenetele, míg Gönczy Geri fel nem lószolt Zsoltra, így ketten már folymatosan távolodtak és magabiztosan hazaértek kéz a kézben átszakítva a célszalagot . Krisztiánnak éppen csak megkerülnie kellett a megfáradt Blazsót a célban. Én körülbelül 7 kilométerrel a vége előtt egy bukkanón intettem búcsút a Rózsa Balázs-Mack Márton duónak, és bár nagyon fájt a pofaszélben a vége, megérte végigszenvedni a napot! Jól esett mindannyiónknak hogy taktikázhattunk , versenyezhettünk, nem a túlélésért kellett küzdeni egész álló nap a konti, prokonti sorokkal. Ráfért egy kis sikerélmény a sorra így év végén. Különösen nagy öröm volt , hogy remek rendezés mellett , lezárt utakon és nem utolsó sorban szép időben tudtunk versenyezni végre itthon.
Fotók: Tirszin János
Köszönet a szakvezetésnek és kísérőinknek a támogatásért!
Köllő Zsuzsanna, Kenyeres Ábel
Spirit Auto - Skoda Országúti Maraton eredmények
Külön köszönet Tirszin Jánosnak a fotókért!