A csapat első külföldi versenye Déván volt egy kétnapos rendezvény keretében, első nap 20km időfutam , míg a második napon egy 125km-es országúti szakasz , igen hegyes, technikás pályán. Nagyon fontos volt, hogy végre elkezdje a versenyszezont a csapat, hogy mihamarabb belerázódjanak a srácok a ritmusba, hiszen hamarosan UCI többnapos körversenyeken kell majd helytállnunk, igen kemény mezőnyökben.
Ide s tova 8 hónapja nem versenyeztünk ,ami hihetetlenül hosszú idő, ez a csapat taktikáját is meghatározta annyiban, hogy alaptaktikát és párokat határoztunk meg bizonyos feladatokra: két részre osztottuk a sort aszerint , hogy ki végez offenzív feladatokat a verseny elején és ki az a 4 ember akik befejező szerepkörben lesznek.
A verseny végül jól ‘sült el’, egy 3. hellyel és számos top tíz helyezéssel, annak ellenére, hogy voltak géphibák, defektjeink és bukás is - mindez szerencsére komolyabb ember vagy gép veszteség nélkül! Így csak bizakodóan tekinthetünk a következő hetek versenyeire, Csehország SKODA kupa, Kecskeméti Kun kör, a GP Slovenia, majd június első hetében az első lengyel UCI többnapos, a Tour of Malopolska.
Köszönet a STAFF tagjaink Köllő Zsuzsannának, Kenyeres Ábelnek a csapatvezetőnknek odaadó és remek munkájukért, hogy kísérnek, támogatnak és alapvetően mindenben rájuk támaszkodhatunk!
Továbbá, Bagoly Botond barátunk rengeteget segített a versenyre való kijutás, szállás és minden ügyes bajos dolog intézésében, ezúton is köszönjük neki!
VERSENYZŐINK beszámolói:
Solymosi Márton alias ‘Bukta’ beszámolója az eseményről:
Megkezdtük májusban a 2021-es nemzetközi szereplésünket. Dévában versenyeztünk a múlt hétvégén. Dupla nap várt ránk, szombaton egy közel 20 km-es egyenkénti időfutammal, míg vasárnap, egy 125 km-es mezőnyversennyel.
A szombati nap, amolyan ráhangoló nap volt, nagy elvárások nem voltak, viszont mindenki derekasan helytállt. A távot a csapatból mindenki hagyományos országúti bringával teljesítette, "parasztba'". Szép volt, jó volt, viszont nagyon szeles volt a pálya, de így is odafértem a 11. helyre az eliteknél. Az időfutam után, közösen levezetésképp megnéztük a másnapi szakasz "vízválasztó" emelkedőjét, aztán vissza a szállásra.
Országúti szakasz:
Vasárnap 11-kor Déva főteréről rajtolva kezdődött a mezőnyverseny. A pálya, egy az egyben a tavalyi román országúti bajnokság pályája volt, így némi előnyben voltak a helyiek. Az előnyt tovább növelte, hogy jóformán minden hasznos információt románul közöltek, így azokat sem értettük kristálytisztán. Pl.: hivatalosan beszólításos lett volna a rajt, aztán végül ennek nyomát sem láttuk, össze-vissza, mindenki ahogy épp odaért. Papíron volt lassúrajt, de aztán valahogy mégsem, vagy ha volt is, nem tudni meddig.
Ilyen és ehhez hasonló körülmények tarkították a versenyt, továbbá a nekünk már nem ismeretlen tömegrajtos rendszer, ahol minden kategória minden résztvevője egyszerre indult. Szerencsére ebből semmit nem érzékeltem. A rajtvonalon áthaladva, azonnal a sor elején találtam magam. Talán még a városból sem értünk ki, amikor kis hezitálás után, hogy ez most vajon még a lassú rajt, vagy már ellőtték az élesrajtot? az andalgós tempót megunva ritmust váltottam, aztán azonnal egyedül találtam magam. Nem nagyon nézelődtem, de úgy tűnt elengedtek. Saját tempóban követtem a felvezető rendőrautót és a zsűri 1-et. Bár sokszor teljesen magamra hagytak, eltűntek előlem, csak-csak gyanítani tudtam, hogy merre is kell mennem, pláne, hogy a forgalom is zavartalanul hömpölygött mellettem a főutakon. Az első kör így telt el, magányosan valahol a felvezető autó és a mezőny között. Természetesen semmi információm nem volt az előnyömről, de még a csapatautónknak sem, amivel először nagyjából a versenytáv felénél találkoztam, mert egy komplett 150 fős mezőnyön kellett keresztülverekedniük magát a szkvezetésnek a szűk utakon. Addigra már harmad magammal voltam elöl, ugyanis utolért az első meredek hegy mászásánál a román bajnok, Daniel Crista, valamint két Giotti Vittoriás, Dima Emil és az U23-as Raul Sinza.
Velük a második meredek fal mászásig jutottam a spiccel, a meredek emelkedőn elráztak, aztán a harmadik kör elején csatlakoztam, az addigra már igencsak megfogyatkozott üldöző mezőnyhöz, ahol tőlünk már csak Andris volt ott. Andris bő 20 km-rel a vége előtt támadott egyet, és előnyét megőrizve az elmenés mögött az abszolút 4. helyen ért célba, ezzel megszerezve az elit kategória bronzérmét, ezúton is gratula, nagy voltál!
Nekem végül ezen kategória 7. helye jutott.
Folytatás: május 16. vasárnap, Csehország, Force kupa.
Gönczy Gergő így kommentálta az országúti szakaszt:
Nehéz verseny volt. Az alap taktikánk az volt, hogy 4 fő van, akit szeretnénk az elején előre küldeni. Ádám, Bukta, Geri, Marci volt erre kijelölve. Bukta a rajt után 1km-rel azonnal elrakta és da solo nagyon sokáig. Mi hátul helyezkedtünk a mezőnyben és nagyon szépen együtt mozogtunk. A 12.km környékén 4 sávról 1-re szűkült az út egy 10%-os emelkedőre fordulva. Odáig volt egy közepes erősségű verekedés, de jól megoldottuk. A mezőny ezután megnyugodott, jó ideig 30-35-tel ügettünk, néha megráncigálták a rövidebb emelkedőket, de semmi komoly támadás nem történt, Bukta ezalatt igencsak eltávolodott, bár a pontos előnyről semmi nem tudtunk. A második hosszabb emelkedőt végig egy kemény tempóval nyomták, ott nagyon kinyúlt a mezőny és nem is maradtunk sokan. A lejtmenetben és a városi kivezető szakaszon némileg összeért a mezőny, de legalább a fele eltűnt. A meredek emlkedőnek viszoont keményen nekirontottunk - tegnap bejártuk ezt az emelkedőt és tudtam, hogy ez a tempó sok lesz, megpróbáltam hát saját tempóban, lássuk mire megyek vele. Egész jól felértem, kb 16-18. helyen és még előttem elérhető távolságban az első csoport vége alig 30-40m-re volt, mikor átbuktunk a tetőn. Marci és Andris ott tudtak maradni az első sorral. A lejtmenetben nagyon fel akartam zárkózni, de sajnos a hypoxia kicsit tompította az emlékeket, hogy milyenek voltak a kanyarok, az íveket láttam ugyan az órámon, de azt nem, hogy melyik poros vagy nedves. Hát sikerült az első kanyarban kicsúszni a poron, ami az ideális íven volt. Egyszer megcsúszott, megfogtam, a második porcsíkon viszont megint megcsúsztam és onnantól csak azon tudtam gondolkozni, hogy az aszfaltra vagy az árokba feküdjek. Utóbbit választottam. Megúsztam kisebb vágásokkal a lábamon, karomon, megzúztam a bordáim (jó ez kicsit fáj, ha nevetek vagy köhögök) a nyakamat húztam meg vagy fejrázkódásom lett, de szerintem előbbi. 5 másodperc pihenés után összeszedtem magam és a bringát, helyretettem, amit kellett és folytattam. Itt sajnos elment a felzárkózás lehetősége úgyhogy csak összeszedtem egy 4 fős sort és annak voltam a motorja. Innentől leginkább saját tempó és szedegettük össze szép lassan a többi leszakadót, mert a saját ritmusom egészen jó volt szerintem, könnyedén talpaltam 320-370W környékén. A második kör meredek emelkedője előtt megfogtuk Marcit is pár másik versenyzővel és még az emelkedőn is elkaptunk pár srácot. A harmadik kört többé-kevésbé egyetértésben forogtuk végig 8 fővel, csak amikor dőlt az út, akkor nem akartak beforogni. A második emelkedőn egyikük meg is lószolt minket, ennek nem örültünk különösebben, hiszen idáig nem segített... Mindegy, saját tempómban felértünk rá, és ő pedig belerogyott a támadásába, de legalább volt egy kis szelekció, öten maradtunk, a meredekig és mindenki beforgott. A meredek előtt mondtam Marcinak, hogy ha bárki meglószol minket, akkor ugorjon rá, ne várjon meg és lehetőleg még kontrázza is meg Végülis ketten egymás mellett "billegtünk" addig, amíg nem lett igazán goromba az emelkedő. Ott még szóltak is, hogy lassítsunk, dehát nem volt könnyebb áttétel Így aztán ebből a billegésből (anaerob küszöbön) ketten maradtunk, el is távolodtunk annyira, hogy ketten maradtunk a célig. Beértünk 13 perc hátrányban a 10. és 9. helyen. Helyezés tekintetében azt hittem rosszabb lett. Andris 3. lett, Bukta pedig 7., nagyon szép tőlük! A magam részéről úgy érzem, hogy nagyon jó most már hozzám képest a saját tempó, még az anaerob részen kell fejleszteni majd.
