GP Slovenia - UCI 1.2, az első kategorizált versenyünk 2021-ben:
2021-ben első kategorizált UCI 1.2 versenyünk a GP Slovenia volt., Kamnik környékén dombos pályán zsebkendő szélességű utakon megrendezett 173km-es verseny, melyen 21 csapat, 11 nemzet képviseltette magát.
A meghívót ezúton is köszönjük D Kovács Dávidnak, aki csapatuk visszalépésekor jelezte a rendezőnek , hogy az Epronex csapata kapja a felszabadult maghívót! :)
A csapatprezentáció és a lassúrajt egyaránt Terme Snovikban a thermal és wellnes hotelnél bonyolították le, a szállásuk is itt volt. Magáról a versenyről elég annyit mondani, hogy első osztályú volt mind helyszín, mind rendezés tekintetében: hermetikusan lezárt pályán, elképzelhetetlen mennyiségű kísérő motoros és rendőr biztosította, hogy zavartalanul folyjon le az esemény. A színvonalat a megjelent csapatok mellett többek között az is jelzi, hogy a kiszólítási limit mindössze 4 perc volt, tehát leszakadó versenyző technikailag nem volt, hiszen aki elvesztette a kontaktot a mezőnnyel (nem technikai okokból), arról szinte azonnal levették a rajtszámot - erre részben a szakaszos, hermetikus útzár miatt volt szükség. A pálya 3 hegyesebb jellegű 20 kilóméteres nagy körből, majd 6 kisebb körből állt - ezutóbbi Cerklje városa körül volt kijelölve a sík, kanyargós csiki-csuki mezőgazdasági utakon. A cerkjlei befutó egyenesen hajmeresztőre sikerült, mert az utolsó kilóméteren belül útszűkület, kanyargós kordonnal övezett, körforgalomban végződő utolsó 500m fogadta a hajrázókat egy alig 200m hosszú célegyenessel.
Meglepő módon az idejekorán kialkult 7 fős szökevénycsoport magja végül hazaért, annak ellenére, hogy a legnagyobb előnyük alig érete el a 1’40”-et. Az utolsó 50 kilóméteren pedig végig 30-45“ között mozgott az előnyük, ahonnan a véghajrában egy Bardianis versenyző diadalmaskodott. Csapatunkból mindenki jól érezte magát egész nap, jól vették az akadályokat: hegymenet, hegytetőn átbukva ereszkedés az erdőben, a nedves, néhol saras úttesten. Egyedül Pápai Ádám keveredett a szűk hegyi úton való ereszkedés közepette tömegbukásba, végül Ádám vissza tudott ülni a kerékpárra, de a kocsisoron való felzárkózás már nem sikerült neki. Rózsa Balázs végül 23. , Bukta pedig 34. helyen végzett, mindketten épphogy megúszták ép bőrrel az utolsó kilóméteren az útszűkületnél történt tömegbukást. Nagyon fontos és hasznos versenykilómétereket gyűjtöttek a srácok , amire nagy szükség lesz a most hétvéginél nehezebbnek ígérkező 4 napos lengyel ‘Tour of Malopolska’ UCI 2.2 -es versenyen, ahova szerdán délután utazunk!
Eredmények:
GP Slovenia / procyclingstats oldal
Gönczy Gergő a következőképp számol be az eseényről a mezőnyből:
“Na ez verseny volt!” Nehezen indult be, az elején csak pislogtam, hogy mi ez a sebességtartomány, de másnak sem lehetett könnyű, mert általában a mezőny elejében tudtam mozogni, viszont esélytelennek éreztem, hogy ezt a tempóról támadni tudjak. Az elején a nagykörök voltak nehezebbek és technikásabbak, de menedzselhető volt. Még a mezőny is egész kultúrált volt, így kevés bukás és veszélyes helyzet alakult ki. Talán 3 bukást láttam összesen, bár abból egy pont félbevágta a mezőnyt egy rövid időre. A második nagy körben kialakult az elmenés legnagyobb előnye 1'30” volt , nagyon sokáig cicáztott velük a mezőny, 20-40" környékén az utolsó körökben. A nagy körökben a meredekek meg a kigyorsítások egész jól mentek, ezek az 1 perces vagy rövidebb mászások most jók voltak. Rövid átvezető szakasszal mentünk át a kisebb körökbe, ami már nem volt annyira technikás, csak kicsit lasabb, mert az éles kanyarokkal tűzdelt szűk utakon, volt, hogy csak hárman fértünk el egymás mellett, emiatt sokszor közlekedtünk a porban, ha helyezkedni kellett vagy levágni egy-egy kanyart - ez elég jól ment. A kis körökre már megszoktam a sebességet és a mezőnyt is. A frissítő felvételével voltak nehézségeim, még nem nőttem elég nagyra, hogy észrevegyen az emberünket, de ki tudtak segíteni a csapattársaim. 2 óra környékén volt egy kis holtpontom, ott kezdtem úgy érezni, hogy most már fejben kellően elfáradtam és egy kis ideig csak automatizmusok működtek. Az utolsó 50km-en kezdtem el nyomni a géleket meg egy koffeintabit, Odáig 4 SIS energiaszelet fogyasztottam el. Ahogy közeledett a vége úgy kezdtem egyre jobban érezni magam, jobban mentek a nehéz részek és a kigyorsítások, mint másoknak körülöttem úgyhogy bizakodó voltam. Az utolsó dombon még egész előre is kerültem és az azt követő technikás részeken remekül tartottam a pozíciót, csak az kavart be, hogy az utolsó 5km az már nem volt annyira nehéz, sík, széles út és nem volt olyan tempó, hogy egyesével menjünk, de ahhoz sok volt, hogy belószoljon valaki és felzárkózott a mezőny többi része, elkezdődött a tülekedés. Jól ment ez a része is az utolsó 500m-ig, de ekkor valaki úgy gondolta, hogy kiegyensít egy balkanyart és visz magával néhány embert, itt valakinek a kiskertjébe ugrottam be, hogy kivédjem az esést így sajnos lemaradtam a sprintről, de legalább talpon maradtam. Egész idáig úgy éreztem jól megy a verseny, görcsre utaló jelek nem voltak, amíg be nem ugrottam a kertbe, ott a vészhelyzet miatt csak berántotta a combom. Végül az elmenés hazaért pár másodperccel, elszámolta a mezőny. Én meg begurultam valahol a 70. hely környékén. Ráadásul most már nem úgy halok meg, hogy ne versenyeztem volna Davide Rebellin-nel Az utolsó 500m-től eltekintve örülök ennek a versenynek, mert versenyképesnek éreztem magam végre és minőségi versenykilométerek kerültek a lábakba.
