Kiss Gergely beszámolója:
A Kirschblutrennen, Ausztria egyik legidősebb országúti kerékpárversenye, idén a 60. kiadását élte!
Az Epronex gárdája utoljára 2017-ben rajtolt el rajta, mert a rákövetkező években ebben az időszakban a Marokkói körversenyen voltunk, majd ezt követően a COVID lehetetlenítette el az indulásunkat, azonban idén végre újra ott állhattunk a rajtban! Kihívások a rendezvénnyel kapcsolatban: reggel 9 órás éles rajt, ami hajnali kelést, reggelit, rajthoz való utazást jelent. Idén ehhez ráadásként járt havas eső és 3-4°C igen erős széllel. A kábelkötegelő , amivel a chipeket kellett volna rögzíteni eltörtek a hidegben, a szigetelőszalag pedig nem ragatd :)., de végül mindenki megkapta a ‘felszerszámozott’, előkészített paripáját időben, bekevert kulacsokat ,a frissítők kiosztásra kerültek, autók átrendezve (függően melyik kísér, melyik megy a ehygre frissítő zónába és meyik marad a célban….). Gyors aláírás, csapatfotó a pódiumon és maradt szűk 5’ az éles rajtig: 10, 9, 8, 7…….és hopp márki is rántották alólunk a s sort és ‘Race’ üzemmódba kellett kapcsolni minden átmenet nélkül, mert hamarosan ráfutottunk a hullámokkal majd hosszabb emelkedőkre. Összesen 4 nagy kör, majd 2 kisebb kör várt ránk 2200 m szintemelkedéssel, a rajtban mintegy 170 főt számláló ‘UCI 2.2-es mezőnnyel’.
Az első két kör igen gyorsan eltelt, voltak nehéz pillanatok, ezalatt szakdt el a nap elmenése is-amiben a nagyobb csapatok szinte mindegyike szerepelt 1-1 verseynzővel . Tulajdonképpen a verseny teljes távja alatt nagy volt a tempó, mert nem mindenkinek sikerült előre embert delegálnia, így csak a 3. nagy kör végén torpantunk meg, itt 3’re emelkedett az addig 1’30”-2§ közötti előny, látszott hogy a szökés valószínüleg már haza fog érni. Eközben a mezőny folyamatosan kopott, ahogy teltek a kilométerek, bukás is akadt néhány, sajnos az egyikben legelől helyezkedő Ádi és Balázs is belekeveredett / maga az esés az alább megosztott Live stream videón 3óra 19’-nél látható!!/. Ádinak végül sikerült felzárkóznia, kocsisoron. Steki kiszúrta a sor végéről Ádit ahogy a kocsisoron közeledik, vissza is szakadt hozzá, hogy visszasegítse a mezőnybe, majd a mezőny elejére - Balázsnak sajnos letört a váltója és a hátsó kereke is megsérült így ő már nem tudta folytatni a versenyt. Az utolsó 2 kis körhöz érve egyre nagyobb tempó kerekedett, az oldalhát szeles szakaszokon idén másodszor széleztek le bennünket, ami fáradtabb lábakkal nekem már néha nehezebben ment - igyekeztem mindig forgatni, hogy az erő megmaradjon a meredek 10%-os rövid falakra, ahova fel kellett rohanni minden alkalommal…Végül az elmenést nem értük utól, de 1’30’ hátrányban a mezőnyhajrán Ádi 2.-nak érkezett, ami nem kis szó bukásból felzárkózva - egyre jobban mozognak a srácok, 4-en befejeztük a darabokra szakadt mezőny valamelyik sorával , Balázs szerencsétlen esésé miatt ugyan feladni kényszerült, de addig könnyedén az elejével mozgott. Az U23-asaink újra mély vízben találták magukat: hideg, havaseső, nagy tempó és hektikus mezőny bukásokkal - megküzdöttek az elemekkel, jól teljesítettek, de befejezni ezúttal nem tudták a versenyt. Mindent összevetve ez egy meglehetősen nehéz Kirschblütenrennen kiadás volt.
A véghajrában az osztrák Hirnkow, Voralberg, és a helyi Felbermayr csapat állhatott fel a dogobóra. Az ADria Mobil, a WSA és az ATT Invest (korábbi Topforex) versenyzői pedig a 4-6.helyeken érkeztek.
Photos from the organizators site; Credit : Lisa Eder
Alább Rózsa Balázs beszámolóját olvashatjátok:
A hétvégén az immár 60. alkalommal megrendezett Kirschblütenrennen versenyen álltunk rajthoz, 9 fővel. Ahogy az már lassan “szokássá válik” a hétközi kellemes idő ellenére megint a csúnyább arcát mutatta a tavasz: 4 fok, erős hideg szél és helyenként havas eső nehezítette a versenyzők dolgát. A verseny első hegyi körében elment egy erős csoport, melyben majdnem minden konti csapat képviseltette magát, mindeközben a mezőnyben az emelkedőkön, illetve oldalszeles részeken továbbra is nagy volt a szelekció. A csapatból Ádi szerepelt a legjobban, aki a mezőnybefutón 2. helyen, összességében 13. helyen futott be annak ellenére, hogy 50 km-rel a verseny vége előtt velem együtt benne volt egy nagyobb tömeg bukásban. Ami nekem a versenyem végét jelentette, neki egy hosszú, kemény felzárkózást eredményezett. Összességében a körülményeket figyelembe véve egy újabb kemény versenyen vagyunk túl, a következő megálló az Epronex-Tours jóvoltából pedig a Hegyi OB lesz, aztán megkezdjük a lengyel túráinkat.