A 60. Tour of Malopolska - végre elérkezett a 2022-es év első többnaposa számunkra!
Fotók: Köllő Zsuzsanna
Kiss Gergely beszámolója :
A 60. Tour of Malopolska - megtisztelő volt ,hogy a szervezők még decemberben jelezték, hogy egy helyet fent tartottak a csapatunk számára, mert óriási a túljelentkezés. Mintegy 25 meghívott capat 146 kerekese állt ezúttal a rajban , összesen 19 nemzet képviseletáben.
A verseny 2022-es kiadása egy a Krakkó történelmi belvárosában megrendezett gála kritériumversenyből és 3 ‘elit létékkel mérve’ rövidebb szakaszokból áll. Ezek többsége jellemzően szűk utakon meredek falakkal tűzdelt hullámos profilú pályán zajlik. Az idén kevésbé volt erős a mezőny, kevesebb nagy csapat nevezett mint 2021-ben, ez a verseny lefolyását is erősen befolyásolta: kevesebb volt a kimagasló dominanciájú sor akik végig karmesterkedjenek és meghatározzák a versenymenetét, ahogy az a nagy könyvben szerepel. Nekünk így is akadtak nehézségeink mert a csapatok többsége már jócskán túl volt az első többnaposain, így más sebesség volt a lábaikban ez azt is jelentette, hogy a tavalyi kiadással ellentétben idén nem sikerült az elmenésekbe embert delegálnunk, noha többször is rápróbáltak a srácok! A szökések mindegyik szakaszon nagyon nehezen szakadtak el, sokáig kellett űrsebességgel közlekednie a szökevényeknek, mire a mezőny ‘jóváhagyta’ az elmenéseket. Bukta és Andris egyaránt több kísérletnek is részesei voltak , ám nem sikerült a jó vonatra felszállniuk ezúttal.
Az első szakasz 4. hegyi hajrájánál hullott darabokra az addig egyben robogó mezőny. Ez egy alig 1,5 kilométer hosszú ám annál meredekebb fal volt, ám az igazi nehézséget az jelentette , hogy a 3. hegyihajrá alig 4 kilivel korábban lévő csúcsra volt kijelölve, így az ott meg-megszakadó sor épp csak összezárt a lejtmenetben, hogy onnen ugorjunk neki a következő csúcsnak - ráadásul egy bukás is megszakította a mezőnyt pont a hegy alján a kikanyarodásnál. Így esett, hogy sajnos a teljes sorunk a 2. vonalban ragadt és felzárkózni már nem tudtunk , mintegy 3’-4’-es hátrányban értük el a 4 kilométer hosszú befutó hegyet. Számomra külön pech, hogy a közel 30 főt számláló sorban haladva egyzsercsak a földön találtam magam, mert az út közepén egy öklömnyi bazaltkavics hevert, amit csodával határos módon mindenki elkerült engem leszámítva, mi több a mögöttem jövök sem estek át rajtam a bukást követően, pedig 40-42km/h-val szaladtam rá a ’kavicsra’ Ez volt az elmúlt 10 év legnagyobb bukása számomra, 5’-et töltöttem magzatpozícióban a betonon mire fel tudtam tápászkodni és visszaülni a nyeregbe - meglepő és hihetetlen, de a kerékpáromnak semmi baja nem esett! A hegytetőig sorban értek utol a leszakadó sorok , de egyikkel sem tudtam közlekedni, örültem hogy pörivel felküzdöm magam valahogy a célba, ahol a mentőorvosok besprickoltak tetőtől talpig fertőtlenítővel ,megmozgatták a karjaimat, ellenőrizték a kulcs csontomat, majd nyugtázták hogy : “See You Tomorrow”. Sajnos a csípőm és a lábam úgy zúzódott és rándult, hogy a további szakaszokat csak fájdalomcsillapítóval tudtam abszolválni. Sajnos a sérülés makacsabbnak és komolyabbnak bizonyult így, bár törést , repedést nem diagnosztizáltak, de a lágyrész sérülés miatt -húzódás, rándulás, zúzódás miatt mégis feladtam a kövcetkező héten az Oberösterreich Rundfahrt-tot és kihagyni kényszerültem a Magyar Országúti Banokságot is.
A csapat legjobb napja kétségkívül Karl Ádinak köszönhetően a második szakasz sprintbefutóján elért 6. helye volt! Egy rendkívül technikás , több körforgalmat, hidat és díszköves célegyenest magában foglaló befutón beverekedte magát a top 10-be. A szakaszon sok kellemetlen emelkedőt kellett megmászni, a célhoz közeledve egyre gyorsuló tempóban, ráadásul az eső is rákezdett - így közülünk Balázs és Ádi tudtak elől ragadni; Steki, Bukta , Andris és jómagam a második sorral érkeztünk.4’42” hátrányban. Az esőnek és hektikus ritmusnak köszönhetően elég sok bukás volt főképp a lejtmenetek során- meg kell jegyezni, hogy ezen a 2.2 UCI szinten a mezőnynek körülbelül a fele, maximum harmada használ tárcsaféket, ami igen nagy rizikófaktor a technikás ereszkedések esetében. A tárcsafékkel egészen más ritmusban más féktávokkal közlekednek a versenyzők - járulékos probléma, hogy a tárcsafékkel sokan saját magukat is kipontozzák , mert a max sebességes kigyorsítások között a visszafordító kanyarokra történő lassításoknál sokszor magukat is földre viszik a tárcsaféknek köszönhetően - a ‘Mazowsze Serce Polski’ is így vesztette el egyik első emberét ezen az esős szerpentinen.
Szakasz után transzfer következett, mert költözni kellett a következő hotelba - ami az esős szakasz után késő estébe hajló teendőket jelentett a csapat szakvezetése számára: Bogár Gabi sötétedésig szerelte, mosta a kerékpárjainkat, majd hajnalban a csapatautókat tette rendbe, ezalatt Árvai Attila masszírozta srácokat. Zsuzsi, Soós Gabival együtt a másnapi frissítőket készítette elő-kulacsokat mosta el és keverte be; frissítő pontokat , menekülőutakat jelöltek ki a térképen az esti eligazításhoz.
Az utolsó nap az igazság napja, kétségkívül minden évben itt dőlt el véglegesen az összetett, hiszen az alig 125 kilométeres szakasz befutóját ezúttal is a Przehyba-i 5 kilométer hosszú átlagban 10%-os meredekségű hegycsúcsrára tették (ez a Radziejowa hegység nyugati részén található csúcs 1175 méteren). A rajttól rögtön magas tempóra kapcsolt a mezőny és a célhoz közeledve, az utolsó hegyihajrá előtt váltottak ritmust a ‘nagyok’, a csiki-csuki utakon igen hamar darabokra szakadt a teljes mezőny. Aki hátul volt, egészen biztosan nem tudott többet előre felzárkózni már az utolsó 10-15 kilométeren belül, így ki-ki megtalálta a ‘saját sorát’ és nekiveselkedett a 4 napos verseny záró emelkedőjének. A csapatból Stekker , Andris és Balázs értek fel elsőként a tetőre a bíztató 40-50. hel környékén,
Összességében napról napra jobban érezte magát mindenki, könnyebben estek a kilométerek és lassan de biztosan mi is felvesszük a hétmérföldes versenybakancsunkat! A csapat végül az előkelőnek mondható 14. helyen zárta a csapat összetettet!
Innen mintegy 6 óra transzfer vár ránk, a hét elején rövid akklimatizáció, a géppark rendbetétele és már utazunk is tovább a Linzi körre csütörtök hajnalban!
Fotók forrása: Tour of Malopolska.eu ; Illetve Köllő Zsuzsanna
Istlstekker Zsolt beszámolója :
Az első szakaszon küzdöttem az életemért, fénysebességnek tűnt ahogy a mezőny közlekedett. Az sem kedvezett, hogy a hőmérséklet nem volt magas viszont a napnak olyan ereje volt, hogy arra nem voltam felkészülve. A sok rövid, meredek emelkedő emiatt nagyon nehéz volt számomra. 30 kilométerrel a vége előtt több részre szakadt a mezőny, mi pedig sajnos a második bolyban ragadtunk. A lényeg ekkor már csak az volt, hogy beérjünk a célba.
A második szakasz a sprinterek szakasza volt, így Karl Ádi-é volt a főszerep ezen a napon. Körülbelül 30 kilométerrel a vége előtt kezdett esni az eső, ami nehezebbé tette az emelkedőt, a lejtmenetet pedig veszélyessé. Én sajnos leszakadtam az elejéről a hegymenetben... Ádi viszont ott tudott maradni és egy bravúros 6.helyet sikerült összehoznia a hajrában. Harmadik etapra kicsit kezdtem összeszedni magam, és csak az járt a fejemben, hogy eljussak a mezőnnyel az utolsó hegy lábáig, ami 5 kilométeres átléagban közel 10% meredekségű volt. Viszont úgy alakult, hogy egészen elöl tudtam maradni és akkor már úgy voltam vele, hogy akkor had szóljon.... De sajnos összeakadtak egy éles visszafordítós kanyarba előttem páran, így ketté szakadt az eleje és már nem értünk fel a spiccre. Onnantól szépen, saját tempóban megmásztam az utolsó hegyet és a 42. helyen értem fel a csúcsra.
Kezdésnek, bemelegítésnek nem volt olyan rossz ez az első több napos versenyünk, innen hosszú és nehéz szezon vár még ránk, jövő héten az Oberösterreich Rundfahrt-on állunk rajthoz Linzben…