A 2019-es V4 versenysorozat első állomásán, Lengyelországban Lovassy Krisztián húzta fel a legjobb magyarnak járó trikót
Pápai Ádám a 2019-es szlovák V4-en legjobb magyar trikóban
Solymosi Márton duplázott a hétvégén
“One Belt One Road" XVII. Kínok Kínja Kerékpárverseny, 2019.05.05. Esztergom
Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto
Solymosi Márton beszámolója a vasárnapi Kínok Kínja mezőnyversenyéről:
"Nomen est omen", tartja a mondás, hiszen az esztergomi Kínok Kínja országúti verseny mindig tartogat valami meglepetést az indulók számára. Idén sem volt ez másképp, hiszen heves eső áztatta a térséget, ráadásul a hőmérséklet sem egy május 5-i napról árulkodott a maga 8-9, helyenként 4°C-ával. De mint tudjuk, "Verseny van, volt, lesz", plusz "az eső, a hideg, a szél stb. mind a kerékpáros barátja".
Az előző napi Hatvanban elért sikereink után nem sok időnk volt ünnepelni, hiszen vasárnap 10 órakor már rajtoltunk is újfent, Esztergom városából. A táv 120km- volt, három, Esztergom-Pilismarót-Két-Bükkfanyereg-Esztergom körben. A csapat taktika egyszerű volt: domináljuk a versenyt! Így is volt, hiszen a rövid lassú rajt után azonnal előre állt a komplett Epronex-BSS Oil Team, elkerülve ezzel bármilyen atrocitást a mezőnyben az extrém körülmények miatt. Jó tempóban közlekedtünk, belülről úgy tűnt, mindenki jó erőben van a csapatból, szépen ment a lánctalp. Pilismarótra érvén, a 11-es utat elhagyva, rákanyarodtunk a hegyre vezető erdészeti útra. Mi maradtunk elöl, diktálva egy olyan egyenletes, ám kellemetlen tempót, amely a mezőnyben maradásra késztette az ellenfeleket, senki nem gondolt rá, hogy esetleg "megkínálna" minket. Felfele a lankás, bő 10km-es emelkedőn mindenki vállalt egyet-egyet a vezetésből. Nagyjából 3km-rel a hegytető előtt Pályi Csabi húzta, én szorosan mögötte, majd én következtem a vezetés tekintetében az emelkedő utolsó szakaszára. Amint felértünk, maradtam elöl, hiszen a vizes, esős, ködös időben a lejtmenet korántsem ígérkezett veszély nélkülinek, elöl pedig kisebb a rizikó. A nyomvonalat, az úthibákat szinte tökéletesen ismervén, hatalmába kerített az a bizonyos "flow érzés". Éreztem a határokat, így afelett egy kicsivel vettem a kanyarokat, törekedtem letolni az útról a felvezető rendőrautót (párszor sikerült).
Kiérve a síkra, magam mögé tekintve gyanús volt az üresség, nem láttam senkit, majd kaptam az információt, hogy 41 másodperc előnyöm van a mezőnnyel szemben. Megmaradt a lendület, egyedül maradtam, a pályát ismertem, tehát "had szóljon, innentől egyedül"! A második kör számomra magányosan telt, egész jól haladt, az előnyöm folyamatosan nőtt a mezőnnyel szemben, ami részben saját, de nagyobb részben a csapat munkájának volt köszönhető: a srácok kontrollálták az addigra már foghíjasabb mezőnyt. Elkezdve a harmadik karikát, Esztergom után az előnyöm közel 5 percnél tetőzött. Viszont a hosszú elmenésnek néha megvan az ára, éreztem, hogy lassultam a síkon, és az utolsó hegymenet még rám várt. Tudtam, ha sikerül felérnem elsőként a hegyre, onnantól már jók az esélyeim, csakhogy a hegy lábánál már csak bő két perc volt a különbség. Először azt hittem, hogy az egész mezőny ért ilyen közel, de a csapatautóból Ottó tájékoztatott, hogy négyen érkeznek csak mögöttem, abból hárman a saját csapatomból, egy a Narke Cycling Teamből.
Az utolsó mászás utolsó harmadában Pályi Csabi ugrott fel rám az üldöző kvartettből. Ha Csabi nem jött volna, talán még mindig jönnék valahol, hatalmas segítség volt számomra, "csak" tenni kellett a kereket a hegy végén. Az utolsó 20km-t már ketten abszolváltuk, együtt érkeztünk az Esztergomi Bazilika elé. A célvonalat végül Csabi előtt, én léptem át elsőként, majd 3 perc sem kellett, és Kiss Geri is csatlakozott hozzánk a célterületen, bezsebelve ezzel az abszolút 3. helyet, amely az Elit2 kategória aranyérmét jelentette. Újabb 1 perc telt el, és Szarka Geri is befutott, teljessé téve az Elit1-es Epronex-dobogót. Külön elismerés részére, hogy az első lejtmenet során bukott egy nagyot, amit leginkább a bukósisakja bánt, de visszaülve kerékpárjára, a kiváló 3. helyet szerezte meg. Megjegyzem, ha a sisak nem védi meg, most kevésbé tudnék vidám hangvétellel írni, intő jel tehát az eset a védőfelszerelés fontosságára! A zord időjárás ellenére kijelenthetem, hogy egy abszolút sikeres napot, sőt, hétvégét hagytunk magunk mögött. Nagyon hálás köszönet az egész csapatnak, beleértve a szakvezetést is, akik 1000%-on teljesítve segítik a versenyzőket, köszönet illeti továbbá szponzorainkat, akik nélkül ezek az eredmények nem születtek volna meg. Hatalmas köszönet Csabinak, mind a versenyen történtekért, mind a száraz zokniért amit adott a verseny után!!!
On the photos you can see Gergely Szarka’s helmet. Our ELITE rider came on 3rd position, crashed during the first downhill. He could finish the race without any injuries thanks to his FORCE helmet!
Allways wear a helmet!
A képeken Szarka Gergely bukósisakja látható, aki az első lejtmenetben bukott. A FORCE sisakjának köszönhetően sérülésmentesen tudta befejezni a versenyt és így felállhatott a dobogó 3. fokára.
Nem győzzük hangsúlyozni a bukósisak viselésének fontosságát!
Gönczy Gergő: "úgy örültünk egymásnak és magunknak, mint a gyerekek"
2019.05.04. "One Belt One Road" Cycling Tournament of Qinghai Lake – Hungary
Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto
Beszámoló Gönczy Gergő tollából, aki a Budapest-Hatvan versenyén a dobogó harmadik fokára állt fel:
“ Szombaton esős hideg reggelre keltünk, általában kerékpárra ülni van ilyenkor legkevésbé kedve az embernek, mezőnyben versenyezni pedig még vadabb elgondolás a csúszós és sáros utakon. De valahogy ezen a hétvégén mintha nekünk, magyaroknak és főleg az Epronex versenyzőinek több kedvünk lett volna ehhez, ha átpörgetjük az eredménylistákat, mert a szokásosnál jobban mentünk a mezőnyben.
Így volt ez “OneBeltOneRoad” CyclingTournament of Qinghai Lake – Hungarymezőnyversenyen is, ahol relatív korán, 9:30-kor lőtték el a rajtot. Az elején lassúrajt, kigurultunk az Ázsaicentertől, ha addig nem, akkor itt elkezdtünk fázni 7°C, eső mellett. Budapest határán megvolt az élesrajt, nem finomkodtunk, azonnal nagy tempóval kezdtünk és máris belekeveredtünk 3-4-en a csapatból egy 10 fős elmenésbe, bár sajnos rövid életű volt, csak az első 20km-t sikerült így együtt megtenni, utána felért a mezőny, mert több csapat nem került bele ebbe a sorba, viszont a 10 főből mellettünk többen is csak nehezéknek voltak ott, nem vezettek. Miután felért a mezőny nem sokat szusszantunk, Galgalmácsa előtt a lejtmenetben Ádám állt előre, ami csak nagy tempót jelenthet. Így hatan a bátrabbak közül elszakadtunk lefelé és megint sikerül elszakadni a mezőnytől kis időre, de a következő körben megfogtak minket. Innen megint továbbment egy sor benne három emberünkkel, ez már hosszabb életű volt, két kört tudtak elöl menni a srácok, de nem engedték messzire őket a szlovákok, 55 másodperc volt a legnagyobb előnyük. Mi addig a mezőnyben „élvezkedtünk”, ettünk ittunk, hogy ki ne hűljünk ki még jobban és igyekeztünk elöl helyezkedni, hogy lássuk a versenyt.
Az utolsó áthaladásnál Veresegyházán megfogtuk a szökést, ekkor Kiss Gerivel azonnal megkontráztuk az üldöző Spartac és WSA-Graz csapatát, ketten sikerült is elszakadnunk, de sajnos nem húztuk sokáig, mert többen próbáltak ránk felzárkózni, 10km után, Galgamácsán utolértek minket, akkor Szarka Geri ment tovább lendületből egy darabig. Megint egy rövid szusszanás és Ikladnál újra megpróbáltunk elmenni Buktával, de a mezőny nem engedett, többen is jönni akartak utánunk. Aszódon Bukta még egyszer nekifeszült egyedül és sikerült is elszakadnia, ebbe beleegyezett a mezőny is, megint a Spartac kontrollálta a távolságot. 10km-re a céltól kezdtük megbeszélni, hogy mi legyen, ha utolérjük Buktát, onnantól nyilván nem engednek el senkit. Én nagyon jól éreztem magam, szinte szárnyaltam miután levettem az esőkabátom és nem kapott bele a szél. Felálltunk egyes sorba, mint sprintvonat, irányítgattam is kicsit a fiúkat, mentünk azok után, akik megpróbáltak felugrani a szökevényünkre, illetve felkészültünk lélekben egy mezőnyhajrára is. Ismerve az utolsó kilométert tudtuk, hogy ott mindenképp elöl kell lennünk, ez sikerült is, a körforgalmakban szétterültünk az úton, hogy senki ne akarja gyorsabban bevenni nálunk (mi nagyon lassan vettük, hogy Bukta szökése sikeres legyen) és ugyanígy 700m-re a céltól a visszafordító kanyarban. Itt már Buktának elég nagy előnye volt az utolsó kilométerre, 14”-et bőven be tudott osztani, így már gondolhattunk arra, hogy hogyan szerezzük meg a második helyet. Ádám indult meg először a visszafordító után és én követtem őt, a cél utolsó 300m-én volt még 4db 90°-os kanyar úgyhogy innentől nem is volt nehéz megtartanunk a helyünket. A célegyenesben még felrúgtam magam Ádám mellé és úgy örültünk egymásnak és magunknak, mint a gyerekek .
Sikerült egy remek versenyt összehoznunk, Bukta 1., Ádám 2., én 3. lettem ezzel, de a legfontosabb, hogy a csapat sikere óriási! Feltöltöttük a dobogós helyeket és még 5., 6. helyre is bejött Szari és Zatu.
Köszönjük a segítséget a csapatnak, le a kalappal a staff előtt, ők is motiváltak voltak a segítésünkben, nem tudta őket se megborítani az eső, ezt még szüleim is megjegyezték, akiknek szintén köszönet, hogy kivittek és verseny után otthon segítettek harcra kész állapotba kerülni a másnapi versenyre, ahol még kevésbé volt kegyes az időjárás.
-Gergő”
Solymosi Márton a Budapest-Hatvan abszolút győztese
2019.05.04. "One Belt One Road" Cycling Tournament of Qinghai Lake – Hungary Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto
Solymosi Márton, a Budapest- Hatvan abszolút győztese a következőképp számol be a versenyről:
"2019-ben először rendezték meg hazánkban a "One Belt One Road" Cycling Tournament of Qinghai Lake versenyt. A táv 135,3 km volt, Budapest 15. kerületéből rajtoltunk, majd három balos galgamácsai kört követően Hatvan városába vettük az irányt. Borzalmas időjárás fogadta a verseny résztvevőit, esős hideg nap köszöntött ránk. A rajt reggel 9-kor volt, a hőmérő higanyszála alig-alig lépte át a 10°C-ot. Csapatunk valamennyi tagja részt vett az eseményen, hiszen két sorral indultunk (Epronex-BSS Oil Team, valamint GESU Bikewear Team).
A mezőnyt lassú rajttal kivitték Fótligetig, majd onnan éles rajt. Az eső és a hideg miatt azonnal nagy tempóval kezdtünk, rögtön megpróbáltuk szétrázni a mezőnyt, ám az mindig összeért. Ahogy az lenni szokott, folyamatosan mentek a szökési kísérletek, míg végül az első galgamácsai kör végén Pályi Csabinak, Zathureczky Márknak, Pápai Ádámnak és az osztrák Stefan Pöllnek sikerült elszakadni a mezőnytől. A szökevény kvartett előnye 40 és 20 másodperc között mozgott, majd az utolsó kör végén a mezőny élén dolgozó cseh Forman Cinelli csapata utolérte Csabiékat. Ezt követően folyamatosan támadtunk, először KIss Gergely és Gönczy Gergő lószoltak, majd léptek meg pár másodpercnyire a pelotontól, majd Szarka Gergely kínálta meg a mezőnyt. Aztán Galgamácsa és Iklad között újból összezárt mindenki, itt éreztem, hogy a legtöbben már szusszannának, nekem pedig épp innentől kezdett jólesni, ezért be is lószoltam. Többször is, hiszen csak a harmadik próbálkozásra tudtam elszakdni, viszont senki más nem követett, így Aszódra már egyedül, kb 15 másodperces előnnyel érkeztem. A 3-as számú főútra kikanyarodva már nem gondolkodtam, éreztem, hogy menni kell, nem néztem hátra. Onnan szinte végig sík, csak az oldal-pofa szél nehezítette a dolgomat, de tudtam tartani a tempót, nem lassultam. A különbség 25 másodpercnél tetőzött, éreztem, hogy szoros lesz a vége, de menni fog, pláne, hogy a srácok minden erejükkel blokkolták a mezőnyt, senkit nem engedtek közelíteni.
Hatvanba érve még nagyjából 15 másodperc volt a különbség. A befutó igen technikás volt, hiszen a cél előtt a Zagyva-híd után egy 180°-os visszafordító volt, majd az utolsó 200m-en belül még két derékszögű jobb kanyar fogadott. A visszafordítónál szembesültem, hogy ténylegesen mennyire van a mezőny. Egy utolsó nagy megindulás kellett, és onnan már senki nem vehette el tőlem a győzelmet, 10 másodperccel hazaértem.
Külön öröm, hogy a mezőnyhajrát Pápai Ádám nyerte Gönczy Gergő előtt, így teljes Epronex siker született, az abszolút dobogó mindhárom fokát elfoglaltuk.
Ezúton is hálás köszönet a csapatnak, mind a csapattársaknak, mind a szakvezetésnek, hiszen ez a győzelem a közös munkánk gyümölcse."
