Fotó: Vígh Attila
A verseny első és második helyezettje Pályi Csaba és Solymosi Márton; Fotó: Vígh Attila
Harmadikként Zathureczky Márk haladt át a célvonalon; Fotó: Vígh Attila
Epronex - Bss Oil versenyzők a dobogó mindhárom fokán: az abszolút győztes Pályi Csaba, második Solymosi Márton és harmadik Zathureczky Márk; Fotó: Vígh Attila
Solymosi Márton beszámolója az osztrák völkermarkti versenyről:
32. G.P. Südkärnten Június elsó hétvégéjén, Ausztriában, Völkermarktban versenyeztünk. Szombaton délelőtt indultunk útnak, így érkezésünk után még volt lehetőségünk bejárni kerékpárral a másnapi verseny 25km-es körpályáját átmozgatás jelleggel.
A vasárnapi verseny távja 8 kör volt, minden kör nagyjából 300m szintkülönbséggel bírt, a célvonal egy több, mint 1km-es szerpentin tetején volt, melyen minden körben áthaladt a mezőny. 10.30-kor vágtunk neki a 193 km-es viadalnak. Az első körök viszonylag gyorsan, ám egyenletes tempóban zajlottak, nem volt ideges a mezőny, annak ellenére, hogy sok elmenési kísérlet volt. Sokat próbálkoztam az elején, volt, hogy egyedül, volt, hogy kisebb sorokkal tudtunk el-elszakadni, de egyik sem bizonyult életképesnek sajnos. Nagyjából féltávnál azonban egy csoportnak sikerült meglépnie, melyben Zatu is benne volt. Már-már jónak tűnt, de az osztrák Felbermayer csapata felforgott, és egy kör alatt utolérte a szökevényeket. Három körrel a vége előtt, a célvonal után újfent megszakadt a sor, és nagyjából 12 versenyző lett az élboly, melyet a mezőny elengedett. Egy ideig úgy tűnt, hogy senki nem fogja csökkenteni a távolságot, ami 1 perc 45 másodpercnél tetőzött, azonban az élen állóknál is megbomlott az egység, több részre szakadt, a mezőny pedig az utolsó körben elkezdte bekebelezni az elmenésből leszakadókat. A véghajrához már szinte együtt érkezett a mezőny, összeolvadva. Az utolsó kilométereken Szarka Gerivel a mezőny első felében helyezkedtünk. Az utolsó 1km "sikítós" volt a szerpentinen fel, csak tartani tudtam a pozíciómat, így végül a 24. helyen értem célba. Remek hétvége volt, összességében a csapat jól szerepelt, mindenki kivette a részét a versenyben, a szakvezetést is beleértve, akik megint átlagon túl teljesítettek!
A 2019-es V4 versenysorozat első állomásán, Lengyelországban Lovassy Krisztián húzta fel a legjobb magyarnak járó trikót
Pápai Ádám a 2019-es szlovák V4-en legjobb magyar trikóban
“One Belt One Road" XVII. Kínok Kínja Kerékpárverseny, 2019.05.05. Esztergom
Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto
Solymosi Márton beszámolója a vasárnapi Kínok Kínja mezőnyversenyéről:
"Nomen est omen", tartja a mondás, hiszen az esztergomi Kínok Kínja országúti verseny mindig tartogat valami meglepetést az indulók számára. Idén sem volt ez másképp, hiszen heves eső áztatta a térséget, ráadásul a hőmérséklet sem egy május 5-i napról árulkodott a maga 8-9, helyenként 4°C-ával. De mint tudjuk, "Verseny van, volt, lesz", plusz "az eső, a hideg, a szél stb. mind a kerékpáros barátja".
Az előző napi Hatvanban elért sikereink után nem sok időnk volt ünnepelni, hiszen vasárnap 10 órakor már rajtoltunk is újfent, Esztergom városából. A táv 120km- volt, három, Esztergom-Pilismarót-Két-Bükkfanyereg-Esztergom körben. A csapat taktika egyszerű volt: domináljuk a versenyt! Így is volt, hiszen a rövid lassú rajt után azonnal előre állt a komplett Epronex-BSS Oil Team, elkerülve ezzel bármilyen atrocitást a mezőnyben az extrém körülmények miatt. Jó tempóban közlekedtünk, belülről úgy tűnt, mindenki jó erőben van a csapatból, szépen ment a lánctalp. Pilismarótra érvén, a 11-es utat elhagyva, rákanyarodtunk a hegyre vezető erdészeti útra. Mi maradtunk elöl, diktálva egy olyan egyenletes, ám kellemetlen tempót, amely a mezőnyben maradásra késztette az ellenfeleket, senki nem gondolt rá, hogy esetleg "megkínálna" minket. Felfele a lankás, bő 10km-es emelkedőn mindenki vállalt egyet-egyet a vezetésből. Nagyjából 3km-rel a hegytető előtt Pályi Csabi húzta, én szorosan mögötte, majd én következtem a vezetés tekintetében az emelkedő utolsó szakaszára. Amint felértünk, maradtam elöl, hiszen a vizes, esős, ködös időben a lejtmenet korántsem ígérkezett veszély nélkülinek, elöl pedig kisebb a rizikó. A nyomvonalat, az úthibákat szinte tökéletesen ismervén, hatalmába kerített az a bizonyos "flow érzés". Éreztem a határokat, így afelett egy kicsivel vettem a kanyarokat, törekedtem letolni az útról a felvezető rendőrautót (párszor sikerült).
Kiérve a síkra, magam mögé tekintve gyanús volt az üresség, nem láttam senkit, majd kaptam az információt, hogy 41 másodperc előnyöm van a mezőnnyel szemben. Megmaradt a lendület, egyedül maradtam, a pályát ismertem, tehát "had szóljon, innentől egyedül"! A második kör számomra magányosan telt, egész jól haladt, az előnyöm folyamatosan nőtt a mezőnnyel szemben, ami részben saját, de nagyobb részben a csapat munkájának volt köszönhető: a srácok kontrollálták az addigra már foghíjasabb mezőnyt. Elkezdve a harmadik karikát, Esztergom után az előnyöm közel 5 percnél tetőzött. Viszont a hosszú elmenésnek néha megvan az ára, éreztem, hogy lassultam a síkon, és az utolsó hegymenet még rám várt. Tudtam, ha sikerül felérnem elsőként a hegyre, onnantól már jók az esélyeim, csakhogy a hegy lábánál már csak bő két perc volt a különbség. Először azt hittem, hogy az egész mezőny ért ilyen közel, de a csapatautóból Ottó tájékoztatott, hogy négyen érkeznek csak mögöttem, abból hárman a saját csapatomból, egy a Narke Cycling Teamből.
Az utolsó mászás utolsó harmadában Pályi Csabi ugrott fel rám az üldöző kvartettből. Ha Csabi nem jött volna, talán még mindig jönnék valahol, hatalmas segítség volt számomra, "csak" tenni kellett a kereket a hegy végén. Az utolsó 20km-t már ketten abszolváltuk, együtt érkeztünk az Esztergomi Bazilika elé. A célvonalat végül Csabi előtt, én léptem át elsőként, majd 3 perc sem kellett, és Kiss Geri is csatlakozott hozzánk a célterületen, bezsebelve ezzel az abszolút 3. helyet, amely az Elit2 kategória aranyérmét jelentette. Újabb 1 perc telt el, és Szarka Geri is befutott, teljessé téve az Elit1-es Epronex-dobogót. Külön elismerés részére, hogy az első lejtmenet során bukott egy nagyot, amit leginkább a bukósisakja bánt, de visszaülve kerékpárjára, a kiváló 3. helyet szerezte meg. Megjegyzem, ha a sisak nem védi meg, most kevésbé tudnék vidám hangvétellel írni, intő jel tehát az eset a védőfelszerelés fontosságára! A zord időjárás ellenére kijelenthetem, hogy egy abszolút sikeres napot, sőt, hétvégét hagytunk magunk mögött. Nagyon hálás köszönet az egész csapatnak, beleértve a szakvezetést is, akik 1000%-on teljesítve segítik a versenyzőket, köszönet illeti továbbá szponzorainkat, akik nélkül ezek az eredmények nem születtek volna meg. Hatalmas köszönet Csabinak, mind a versenyen történtekért, mind a száraz zokniért amit adott a verseny után!!!
On the photos you can see Gergely Szarka’s helmet. Our ELITE rider came on 3rd position, crashed during the first downhill. He could finish the race without any injuries thanks to his FORCE helmet!
Allways wear a helmet!
A képeken Szarka Gergely bukósisakja látható, aki az első lejtmenetben bukott. A FORCE sisakjának köszönhetően sérülésmentesen tudta befejezni a versenyt és így felállhatott a dobogó 3. fokára.
Nem győzzük hangsúlyozni a bukósisak viselésének fontosságát!
