UCI verseny Szlovéniában: GP Kranj
GEMENC GP - Gönczy Gergő beszámolója
Hiánypótló versenyen vehettem részt ezen a hétvégén, nevezetesen a Gemenci nagydíjon. Már 5 éve megtehetném, hogy elinduljak rajta, de eddig valahogy ez kimaradt az életemből, viszont ami késik, az nem múlik…
Már csütörtökön leutaztunk, nem apróztuk el, a teljes gépparkkal érkeztünk. Mindhárom Skoda Octavia és a kisbuszunk, mondanom sem kell nagyon impresszív volt ez a kis Epronex karaván. Király Levi kivételével minden versenyzőnk vagy a klubcsapat vagy a nemzeti válogatott színeiben jelen volt. A szállásunk príma volt és az étel is példátlanul jó volt, le a kalappal a szervezők előtt!
Pénteken elkezdődött a derbi, kezdésnek egy 175km-es szakasz volt Bonyhád környéki dombos körözéssel és szekszárdi befutóval a kilátónál, ahova új út vezetett fel, szolid 20-25%-os részekkel. A verseny elején mentek a szokásos próbálkozások, nekem össze is jött egy 10-15 perc erejéig, azalatt nyertem egy részhajrát is, de a következő emelkedőn jöttek sorra a támadások a mezőnyből, így sajnos felrángatták ránk, ezután még pár kilométernyi lószolgatás és Bonyhád után Rózsa Balázsnak sikerült elszakadnia egy Novákos versenyzővel. Ezután megnyugodott a mezőny, már kezdtük azt hinni, hogy haza is érhetnek Balázsék olyan sokáig nem akartak menni, de az utolsó körben megfogtuk őket majd utána többé-kevésbé egyben érkezett a mezőny Szekszárdra. Még a sík részen megkérdeztem Valter Atit:
-Jól érzed magad, nyered?
-Aha, jó lesz!
Kicsit agresszívabb helyezkedéssel sikerült is egész jó helyről elkezdeni a meredek mászást. Az emelkedő elején elmentek mellettem páran, de nem estem pánikba, bejártuk délelőtt az emelkedőt, tudtam már, hogy ennek nem szabad izomból nekiesni. Az emelkedő felére már ki is kerültem azokat, akik az elején rámkerültek és előzgettem tovább az embereket. Mondanom se kell, az én alkatommal ez az emelkedő nem volt egy kéjutazás :D Az emelkedő vége felé megpróbáltam beülve is forgatni miután már lassan egy kilométert mentem kiállva, de akkor azonnal visszarúgott a pedál úgyhogy az utolsó 200m-re még kiálltam a nyeregből és felerőltettem magam. Ezután egy technikás meredek lejtő következett és végül még 400m +10%-os emelkedő macskakővel együtt. Itt már csak megtartottam a pozícióm, előzni nem sikerült, de bejöttem 17. helyen, kevesebb, mint 1 percen belül (jó ez talán csak nekem nagy dolog :D )Valter Atihoz, aki tényleg meg is nyerte! Gratula neki!
Másnap délután egy 153km-es többnyire sík szakasz következett, de hegyi körözéssel ért véget. Esőben rajtoltunk, azért ez kicsit megtörte a lelkesedést, de abban motivált voltam, hogy a kiadott munkát elvégezzem, „Elmenésbe kell kerülni!”. De ez mindenkire igaz volt a csapatból és elég korán el is ment a szökés, amibe végül Krisztiánnak és Vas Balázsnak is sikerült belekerülnie. A szökevények egészen a hegyi körökig jutottak, ahol aztán szétszakadt a spicc. Az elmenésben Krisztián majd minden síkhajrát lenyert, így a nap végén felölthette a sprinttrikót! Hála a a két magyarnak , akik az öt fős szökevény csoportban voltak, nekünk hátul csak szerelni kellett a további próbálkozásokat, ami sikerült is és mondhatni pihenten érkeztünk a hegyi körökbe. Nekem a végén ez a körözés nem adta ki sajnos, előző nap túl mélyre nyúltam az erőmbe vagy talán jobb lett volna, ha kicsit nehezebb úton jutunk el idáig, nem tudom. Végigszenvedtem a hegyi köröket és 28. helyen bejöttem. Pelikán Jani nyerte és Valter Ati 2. lett, óriási gratula Nekik, ez nagyon kemény!
Ennyivel még nem ért véget a műsor, mert az 5 óra körüli befutó után gyors zuhany és vacsora következett, mert 20:00-kor lőtték el a szokásos záró verseny, a városi kritérium rajtját. Vacsira persze csak keveset volt szabad enni, hiába versenyeztünk előtte! Szóval a kritérium…
Szerintem kevesen álltunk oda motiváltan, olyan célokkal, hogy szétszaggatjuk az aszfaltot és ugratunk a sétálóutca tetején. Bevallom én se így álltam oda, 20 perccel rajt előtt nem mondom hova mentem még el, mert azt hittem ráérek még. Fenét! Talán a 10. sorba vagy még hátrébb tudtam már csak beállni, amikor 10 perccel rajt előtt odamentem. Na ekkor már az esélytelenek nyugalmával indultam el, hogy talán 10 kört megyek és végetérnek megpróbáltatásaim. Viszont a kiadott feladat szerint: „Harcosan gyerekek, csak erőből ér leszakadni, küzdjetek meg! Valakinek be kell fejeznie, ne érje szégyen a csapatot!”
Rajt után nyúlt is a sor, ahogy kell, egyesével 100m hosszan elnyúlva a mezőny. Nem izgultam túl a dolgot a fentiek után. De valahogy csak sikerült egyre feljebb ugrálni és a 10. kör felé már megelőztem minden csapattársam, innentől jött egy baljós érzés, hogy ezt nekem kell majd befejezni :D Közben az eső hol esett, hol nem, kicsit nyálkás utakon mentünk a táv feléig, onnantól végre elállt. Ugráltam egyre feljebb és a 15. kör felé már egész elöl voltam. A hangulat hatalmas volt, Bíró Ádám, a speaker felismert elöl és nagy erőkkel buzdította a közönséget, hogy szurkoljanak nekem, ami elmondhatatlan érzés volt, túlment a kizárható szinten, nagyon jól hatott rám. Hárman szökésben voltak és követtük őket, közben a mi csoportunk is fogyatkozott. Igyekeztem elöl helyezkedni, de nem annyira, hogy vezetni is kelljen, mert két csapat is ott volt 3-3 emberrel. Ők elvégezték a munkát és csak az utolsó körökben kezdett megbomlani az egység, de végig simán átvettem a támadásokat, közben utolértünk egy leszakadó Dukla-s versenyzőt is az elmenésből, innentől már a dobogóért ment a csata, igyekeztem spórolni az erőmmel és csak akkor menni, ha nagyon muszáj. 1 körrel a vége előtt Istlstekker Zsolt próbált hosszút nyitni, de két versenyző ugrott rá. A célegyenes utáni lejtőn megelőztük Zsoltit és így hárman mentünk elöl. A célegyenesre a harmadik helyen fordultam és hosszút nyitva, 300m-re a végétől én indultam meg először. Éreztem, hogy ezt a hajrát erőből kell megcsinálni, nem gyorsasággal. Ki is tartott a lendület a célig és sikerült megnyerni ezt az erősen megfogyatkozott mezőnyhajrát J
A célban tudtam meg, hogy Peák Barna nyert, ami tényleg feltette a pontot az i-re ezen a hétvégén, már ami a magyarok szereplését illeti. Persze azért magamnak is örültem, hát még a csapat, GESU-ék már-már jobban örültek, mint én.
Így telt hát az első Gemenc kupám. Várom a következőt J
Most hétvégén Kranj-ban állunk rajthoz, ahova egy villámnyaralás után érkezem, persze velem van a Wilier, nem marad el edzés attól még!
Hajrá Epronex!
30th Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions
A nemzeti bajnokságot vasárnapi napon ibrányban rendezték. Az egész napos tikkasztó melegtől és a nyeregben eltöltött 175 kilómétertől elcsigázottan örültünk együtt a csapat első országúti magyar bajnoki címének, de ünnepelni nemigen maradt sem erőnk, sem időnk-még várt ránk egy 250 kilóméteres transzfer Pestig. Este szétpakolás, logisztika, kerékpárok, eszközök, állványok, dobozok rendszerezése, mert másnap délben már úton is voltunk a következő meghívásos UCI 2.2es bejegyzésű lengyel többnapos versenyre! A GESU bikewear-nek hála - a csapat kerékpáros ruha szponzora- a hétfő délelőtti indulásig elkészültek a friss magyar bajnok-Szarka Gergely mezei,hiszen a szabályok szerint csak bajnoki ruhában állhatott rajthoz a 30th Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions verseny keddi startján, Lodz-ban! A dizájn és a nyomdaanyag még a helyszínen elkészült, mert a nyers mezek már vasárnap este a varrodába kellett kerüljenek.
Az utazás Lengyelországban végeláthatatlannak tűnt, mintegy 9 órás autóút végeztével érkeztünk meg a Lodz-i hotelbe hétfőn késő este –ami a vasárnap esti transzferrel együtt és zaklatott készülődéssel megtoldva bizony nem esett jól.
Lodz belvárosában egy klassz hotelben volt elszállásolva a teljes mezőny, ahol semmiben nem szenvedtünk hiányt. A szállások és az ellátás milyensége nagyon sokat számít, kiváltképpen a többnapos versenyeken, ahol a transzferek, a hosszú szakaszok miatt a csapat körüli teendők összezsúfolódnak.
A verseny 5 napja alatt összesen 920 km várt ránk, a szinte teljes egészében sík, vagy enyhén hullámos terepen : nyitóetap 230km; majd 155km, 175km és 180km-es távok következtek, egyedül a 185km-es záró etap profilja volt hegyesebb-mint később kiderült nem is kicsit.
A verseny nagyon fontos rendezvény a lengyel versenynaptárban, különös tekintettel arra, hogy az idei volt a jubileumi 30. kiadás, mint ezt hangsúlyozták a szervezők: élőben közvetítették a szakaszokat és ehhez mérten nagy hangsúlyt fektettek a megjelenésre, mind a start, mind a befutók helyszínein, a szakaszok előtti aláírási ceremóniákon. A csapatbemutatók alkalmával külön kiemelték, hogy az Epronex-BSS Oil csapata soraiban tudhatja az aktuális magyar bajnokot is!
A nyitó 230 kilóméteres etap a ráhangolódás jegyében telt zámunkra, próbáltuk kiheverni az előző napokat. Nem is sikerült senkinek belekerülni a nap elmenésébe. Szinte nekirontott a mezőny a távnak, igen sokáig nem engedtek el senkit, végül egy triót ért a megtiszteltetés, hogy egész napos húzd meg ereszd meg-et játsszon a pelotonnal. A kaotikus nyitótáncban én is a földön találtam magam egy fekvőrendőr kombináció után - megálltam de egy hátulról érkező játékos földre vitt. A váltópapucs megsemmisült, élettelünl lógott a madzagon a váltóm :( Egyetlen szerencsém, hogy isteni sugallatra magammal hoztam egy tarcsi bicót, ami így megmentett és nem kellett feladnom a 10. kilóméterben az 5 napos viadalt...csere, stéher: 5km-re 76os átlag 90km/h max, és egy csapásra újra a mezőnyben voltam-nyalogathattam a sebeimet. Minden többnapos első napja arról szól hogy megismerkedünk a gruppal, ki veszélyes, ki szerencsétlen és persze kik irányítják az eseményeket, ki-ki megtalálja a helyét. Szakasz után mindenki kicsit megkönnyebbülve konstatálta, hogy alig néhányszor széleztek le és kapcsolt űrsebességre a mezőny.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-1
Másnap aztán megmutatta az igazi arcát a 30th Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions verseny. Minden túlzás nélkül az idei év egyik legnehezebb sík etapja kerekedett a hurrikán erejű oldal pofaszélben. A városból kiérve azonnal átléptük a szökési sebességet, érezhető volt, hogy ez a nap nem zenés táncos körmenet lesz. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az 5. kilóméterben megszakadt sor nem fog összezárni többet, annak ellenére, hogy a spicc előnye a 15"-40”között mozgott az első 50-70 kilóméterben végig. A mezőny ugyanúgy maxot ment, mint a szökevények, ennek következtében valahol az 50.kilóméternél az üldöző boly is darabokra szakadt-míg Csabi, Bukta, és Gönczy kimozogták a szélezést, mi hátul ragadtunk Szarka Gerivel és Ádámmal. A frisstítő ponton azon élcelődtek a segítők , hogy szinte senki nem vett fel a kulacsokat, csak fogakat láttak – 47es átlaggal az első 2 órában a pofaszél ellenére! Egyik sor követte a másikat, és a távolságok alig-alig változtak, 100 kilcsinél egy vasúti átkelő, sorompó, innen lankadt a lelkesedés és a befutó városig felduzzadt a hátrányunk 2'-ről közel 7'-re. A befutó városi körözés mindig problematikus, itt sem volt másképp! Az 6 km-es körbe minket már nem engedhettek be,mert közvetlenül az elmenés elé kerültünk volna, így bemérték az időt és megállítottak, végignéztük az utolsó 30 km kergetőzést az út széléről, ezután jött csak az igazi meglepetés: a zsűri közölte, hogy miután minden sor befutott a mi 30 fős mezőnyünknek is teljesítenie kell a 6 városi kört. Meglehetősen elkedvetlenedtünk a hír hallatán, mert 45'et ácsorogtunk levizesedve a szélviharban, megettük megittuk minden frissítőnket-volt akinek ott volt a 2es kísérő autója és át is öltözött utcai ruhába :) - emellett persze eléggé elment a harci kedvünk is, mindenki szeretett volna mihamarabb elindulni a karavánnal vissza a hotelbe-70km transzfer. Eg y szóval jó nehéz, kalandos , végül a megfáradt jelzőkkel illetném a napot. Bukta, CSabi és Gönczy Geri is az üldöző sorral érkezett meg!
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-2
A Harmadik etapon borzalmasan rosszak voltak az utak, meg is küzdöttünk az elemekkel: hatalmas gödrök , útjavítások, rázató, hogy a szó szoros értelmében a mezőny nem tudott haladni, mert mindenki azzal volt elfoglalva hogy egyben tartsa kerékpárját és nyeregben maradjon valamiképpen. Így telt vagy 1,5 óra, mire végre valahára nagyobb főútra kiértünk, ami megváltás volt. Szarka Gerinek a rázkódástól leszakadt a hátsóváltó, papucsostul, ami rögtön fel is tekeredett, így végül kerékpárcsere (pedálcserével) majd stéher, felzárkózás kocsisoron és újra velünk volt .Gari harcedzett Wilierjével tudta befejezni a szakasz - egy váltó, egy váltópapucs egy lánc és a teljes bovdenezés semmisült meg,végül a TUFO Prostejovtól tudtunk venni egy új hátsó váltót..A szakasz vége egy csiki-csuki városi körözésben végződött, ahol igen kemény tempó és lökdösődés, így végül Gönczy és Bukta futottak be 25. és 26. helyeken. 10kilire elgurultunk a szállásra, ami a korábbi napokhoz képest kiábárndító kamionos szállás volt a város határában. Vacsora technikailag nem volt reggeli is alig, a szállást csak nagy sokára tudtuk elfoglalni, ami kellemetlen , ha több kerékpárt is újra kell éleszteni a másnap reggeli startig.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-3
A negyedik napon mintha csak a 2. szakaszt folytattuk volna, lószparádé, állandó kontrák és alapjában véve nagy tempó, 50-100km is eltelt mire elengedték az elmenést. Bukta nagyon harcos volt, vagy 4 szökésben is benne volt, mire óriási küzdelem árán végre átlépte másodmagával a lélektani 1'30" körüli előnyt. Egész nap 2-3'en belül tartotta őket a CCC sora, aki utánuk forgott! 110. km-nél felkanyarodtunk egy terméskövekből kirakott fellegvárba - sok bénázó, dölöngélő kerékpáros összetorlódott, a járdán próbáltunk mi is kerülni a sor végét, pedig az is macskakő volt. Mire legurultunk a várdomb túloldalán már nem is látszódott az első sor - lefelé a macskakövön jó páran eldobták a vasat, ez is lelassított bennünket felzárkózókat. Konzekvencia, a farka tényleg mindig leszakad és valóban mindig gyorsabban kell hátul menni , mint elől. Ami innen következett talán a legnehezebb 40 kilométer az 5 nap alatt: 50 feletti átlaggal, a hátul ragadt sorokat magunk mögött hagyva nyélen forogva próbáltunk felérni a mezőnyre: egy szlovénnel Csabi, és Szarka Gerivel először még 4en, majd 3 felzárkózó litvánnal. Egy tízes után nekem már a kapuzás is emberfeletti erőfeszítésembe került, csak lobogtam hatuk mögött - maxot mentem szélárnyékban, géleket mind elnyomtam és abba kapaszkodtam fejben , ennél egyszerűen nem lehet rosszabb. A mezőny farka nem volt messze, végig láttuk, éppen csak nem közeledtünk! Akkor torpant meg a mezőny egy lélegzetvételnyi időre, mikor a szökevényeket - Buktástul- utólérték, ez éppen elég, hogy végre valahára elcsípjük a kocsisort, majda a sor farkát. A befutó városban, ezúttal fel-alá köröztünk a főúton: 4 kör -természetesen hatalmas tömegbukással az utolsó 500-on! Bukta ma hatalmasat ment elől és a többiek is mind kitették a lelküket az aszfaltra! Mára már a Staff is eléggé megrogyott az elmúlt 1 hét teendőitől, ezért klüön öröm volt, hogy egy szuper hotelben lettünk elszállásolva, a befutótól néhány sarokra, így mindenre jutott időnk, bicókat, autókat mosni, szerelni, ruhát mosni és kicsit összeszedni magunkat a záró etapra!
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-4
A záró szakasz hullámosnak ígérkezett, a vége pedig kifejezetten kellemetlen merdek hegyi körözésben végződött. De ne szaladjunk előre: újra adok kapok volt a rajttól, szökés nem tudott kialakulni , csak valahol 50 km után szakadtak el 3an Szarka Geri , két litván társaságában , akikre felugrott még 3 rider. Sajnos Geri így az 5. napon fáradt volt már és leszakadt a szökevényekről. Végül Gönczy Geri volt aki mentette a szitut és 20 km fogócska árán egy Belorusz válogatottal felrúgta magát a spiccer! Ez a hét szökésének bizonyult, úgy megállt a mezőny, teadélután kerekedett hátul, 25-el gurulgattunk - csakhamar kiírtak egy 7'30" előnyt!-ami rengeteg még ha 110 van is hátra a befutóig. Majdnem pezsgőt bontottam hátul örömömben, mert Gönczy az egyik leggyorabnb elől , ebben biztosak voltunk. Először a sárgatrikós sora forgott elől, de csak távolodtak a menekülők, a legnagyobb előny 8'20" körül volt! Álmomban sem gondoltam volna hogy utól érhetik őket. Majd a a lengyel konti sorok előre álltak és pontosan addig gyorsultak , míg utol nem értünk előbb 4 főt, majd végül Gönczyék hármasát is a hegyi körökben! Hihetetlen volt, ahogy robogott elől kíméletlen tempót diktálva a CCC,a Hurom és a Voster sora- pedig mi 'csak' a CCC diétás sorát kaptuk erre az 5 napra... A szakaszt, ezúttal a harmadikat ismét behúzta a sárgatrikós észt óriás a macsakaköves városi befutón. Ez érthetetlen, mert az első hegyi körben velünk szakadt le, és csak hajszál híján csípte el a spicc farkát a második fal aljában 'rottyon'- innen 2-3-5 fős sorok követték egymást. Egyértelműen Gönczy volt aki letette a csapat nevét a mai napon az asztalra, de mindannyian megküzdöttük a magunkét.
https://www.procyclingstats.com/race/course-cycliste-de-solidarnosc/2019/stage-5
Összességében nagyon erős vállalás volt a az elmúlt hetekkel a hátunk mögött ez az ötnapos, ráadásul lengyel többnapos rendezvény, de nem lehet okunk panaszra, aktívan részt vettünk az eseményekben , majd minden nap volt emberünk a nap szökésében, ami önmagában is komoly kihívás volt. Többször sikerült top 20-ba érkezni!
Hála istennek a befutó közelebb volt a magyar határhoz, mint a a rajt városa, Lodz, innen csupán 6 óra kocsikázás várt ránk és már pesten is voltunk, újra..
Most rövid pihenő következik , majd a magyar V4 versenyek és a Gemenc van a júliusi étlapon.
Köszönjük a Szakvezetésnek , hogy erőn felül teljesítve segített bennünket ezalatt az 1000 versenykilométer és másik 500 transzferkilométer alatt. Szereltek, mostak, élelmiszert varászoltak, kávét szereztek és próbálták minél elviselhetőbbé tenni az nehéz pillanatokat! Köszi Zsuzsi, Bujti és Ottó.
Versenyzők: Gönczy Gergő; Kiss Gergely; Pályi Csaba, Pápai Ádám; Solymosi Márton; Szarka Gergely,
Szakvezetők: Köllő Zsuzsanna; Bujtás Krisztián, direktor: Garamszegi László
