Idén 2. alkalommal kaptunk meghívást a Solidarnosc et des Champions Olimpiques elnevezésű 4 napos lengyel körversenyre, ami igen nagy megtiszteltetés regionalis csapatként, hiszen ez a lengyelek egyik legrangosabb 2.2 UCI többnapos versenye, mind a rendezés mind a háttérkiszolgálás és infrastruktúra tekintetében. Minden szakasz előtt ünnepélyes csapat bemutató keretében konferálták fel a teljes mezőnyt – a speaker minden alkalommal boldogan kántálta el lengyelül és magyarul is a ’lengyel-magyar két jóbarátot’ az Epronex csapat színpadra lépésekor!
Ahogy a versenyzők körében ez közismert tény, egy lengyel 2.2-es verseny nehézségét tekintve 2.1-es szintnek felel meg, ez különösen igaz az idei foghíjas szezonra, ahol a 24 csapatból 19 kontinentális vagy pro kontinentális sor állt rajthoz több protour versenyzővel soraikban. Tudva levő, hogy a helyi csapatoknak kiemelt fontosságú a rendezvény, de idén az Israel Cycling Academy, a Lotto Soudal U23-as sora és az UNO X norvég pro kontinentális csapata is erősítette a mezőnyt, melyben 13 nemzet 137 versenyzője startolt el.
Youtube - Epeonex Cycling Team
Az idei Solidarnosc et des Champions Olimpiques körverseny idén ellentétben a tavalyi útvonallal, a közeli Niskóból rajtolt, és jó nagy karikát leírva végül Lodz városában végződött a viadal 4 nappal később. A verseny 160 és 200 kilométer közötti hosszúságú szakaszokból állt, melyek mindvégig kifogástalan utakon, teljes útzár mellett futottak - egyedül a záró szakasz futott le rosszabb minőségű utakra Lodz város környékén. A 4 napot végig konstans magas tempó jellemezte, ahol a nagy csapatok folyamatosan kontrol alatt tartották a történéseket és a szökevényeket minden nap bedarálták a befutó előtt, hogy a sprintre helyzetbe hozzák a legjobb hajrázókat - hiszen a legtöbb csapat elhozta leggyorsabb lábú embereit. A mi taktikánk a terep és a mezőny ismeretében a szakaszokon való megjelenés volt, a tavalyihoz hasonló módon , mikor minden nap delegáltunk legalább 1 versenyzőt a nap elmenésébe és a top 10 közelében érkeztünk spintbefutókon. Ez sajnos idén jóval nehezebb feladatnak bizonyult, mert ahogy az a teljes 2020-as szezonra igaz, itt is kétszer annyi profi csapat és ex protour rider állt fel a rajtvonalhoz az általános versenyhiány következtében, így a folyamatos próbálkozások ellenére nem sikerült úgy megmutatnunk magunkat mint 2019-ben. Ezzel együtt remekül helytállt a csapat, hiszen ellentétben a riválisokkal akik egyenesen a szerb és más körversenyekről érkeztek a mi utolsó jegyzett versenyünk egy hónappal korábban ért véget - Székelyföldön a XIV. székely körverseny, ami azt jelentette hogy a versenyzőinknek 1-2 napba is beletelt mire felvették a ritmust. Ki kell emeljük Gönczy Gergőt és Istlstekker Zsoltot, akik többször megérkeztek a spiccel a véghajrára, 22. és 25. helyeken.
Komoly kihívást jelentett a terep és a változékony időjárás, mert az otthon uralkodó 30°C fokos melegből kellemetlen és nehéz volt átállni egy nap alatt a helyi 16-20°C hőmérsékletre, amit helyenként zivatarok , majd a második szakaszon végig szakadó eső kísért 13-14°C hőmérséklettel. A verseny tipikus lengyel terepen, a falvak között tekergő keskeny utakon, 90%-os kanyarral, rengeteg meredek fallal tűzdelt útvonalon zajlott mindvégig, ami cseppet sem könnyítette meg a dolgunkat. Az állandó kigyorsítások és a mezőny mérete miatt a mezőnyben való jó helyezkedés itt különösen nagy előnyt jelent,ami a bukásokat illeti, szerencsére a mezőny szinte kizárólag 'pro' riderekből' állt, így főképp az első szakaszon akadtak csak kisebb bukások, azok is a szakasz vége felé, illetve a második, esős napon csúszkáltak, estek, akiknek rosszabb gumijuk volt. Szerencsére a csapat kísérői, szerelői remek munkát végeztek , a technika is remekül vizsgázott ezúttal is, a teljes körversenyt megúsztuk 2 defekttel és komolyabb géphiba nélkül!
A Solidarnosc lett az Epronex csapat egyetlen idei igazi nagy körversenye , ahol nap-nap után mindig más hotelbe költözik a teljes karaván, ami rengeteg szakasz előtti és utáni transzferrel és logisztikai kihívással jár. Az elmúlt években a 'Tour de Maroc' tíznaposa volt az első komoly körversenyünk, ami sajnos idén a COVID vírushelyzet miatt - sok egyéb versennyel együtt elmaradt. Az ilyen többnaposok mindig különlegesek és ezek jelentik az országúti kerékpározás 'sava-borsát'. A staff-nak ezek a rendezvények általában éppen olyan leterhelőek, mint a versenyzőknek - igen komoly feladat kiszolgálni és ellátni egy teljes csapatot és megoldani minden nemű logisztikai kihívást , még úgy is, hogy igen jól felszerelt háttérrel rendelkezünk. Azonban míg mi a Porsche Buda biztosította Skoda Octavia csapatautóinkkal oldjuk meg a feladatot, ezen a szinten a külföldi csapatok már szerelő kamionokkal és buszokkal is el vannak látva, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát, csapat körüli teendők ellátását.
Összességében tisztességgel beleállt és helytállt az Epronex-BSS OIL Team regionális csapat ezen az igen nehéz 4 napos lengyel körversenyen, ahonnan igen fáradtan indultunk haza a 200 kilométeres záró szakaszt követően, egy cseh országi megalvással - mivel az út hazáig több mint 9 óra lett volna az egész napi versenyt követően, délután 16 órai indulással, amit sem a segítők sem a versenyzők nem mozogtak volna ki egykönnyen. Vasárnap értünk a szlovák magyar határra, ahol szerencsénkre gond nélkül át tudtunk kelni, noha fel voltunk rá készülve, hogy akár karanténba is kerülhet mind a kilencünk. Minden lehetséges papírral felfegyverkezve érkeztünk a határra: a lengyel rendezők és a szövetség hivatalos igazolásaival felvértezve, miszerint meghívásos nemzetközi versenyen vettünk részt , ahol szigorú szabályozás és minimalizált lakossági érintkezés mellett tartották meg a rendezvényt - voltak befutó városok ahol a városi körözést teljesen törölték vagy módosították a Covid 19 -re való tekintettel, ezen kívül a teljes mezőny lehetőségekhez mérten el volt elkülönítve mind a szállásokon, mind a ceremóniák alatt. Természetesen a hatályos UCI-Covid19 protokoll értelmében az összes meghívott csapat minden tagjának(versenyző és Staff egyaránt) 3 napnál nem régebbi negatív Covid-19 PCR teszttel kell rendelkeznie, hogy rajthoz állhasson. Ez természetesen sem a logisztikát, sem pedig a szervezés-versenyeztetés finanszírozását nem könnyíti meg számunkra.
A közeli jövőben cseh versenyekre adtunk le nevezéseket, de sajnos ezeken való részvételünk a napi vírushelyzettől és protokolltól függ majd.
A csapat eddig szinte minden hétvégén versenyzett, mióta júniusban feloldották a szigorú karantén helyzetet és enyhültek a határátlépés szabályai. Túl vagyunk két UCI többnapos versenyen , és számtalan egynaposon, így mostanra kezd is elfáradni a csapat fixen utazó keménymagja.
Kiss Gergely
Fotók: Köllő Zsuzsanna , Bujtás Krisztián
Eredmények:
Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions Olimpiques ..eredmények
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gönczy Gergő beszámolója a Lengyel Solidarnosc verseny 3. szakaszáról (172km)
“Nehéz volt ma is, eddig a legnehezebb. Kicsit morcos vagyok a mai miatt, mert jó lett volna a hajrá, de nem volt lekomunikálva hogy kivételesen van körözés a befutó városban, így én rámentem a 'csengőre' Ha így állt volna meg a verseny, akkor valahogy 10-ben jövök.
Utána meg koffeingörcs, esélyem se volt visszaállni. Nem a szokásos harmadnapos holtpontomon voltam ma, egész frissen ébredtem.
A baljós rajtot követően azonnal fénysebességre kapcsolt a mezőny, a rajtvonalon való áthaladásra sík hajrá pontokat osztottak, majd minden átmenet nélkül nekiestünk az első komoly emelkedőnek. még jó, hogy be tudtam melegíteni, ahogy Bogár Gabi javasolta. Az elején próbáltam beletenni magam az elmenésbe, 6-7 alkalommal megpróbáltam, amíg nem lett meredek az emelkedő, ott egy Metec-es némettel voltam szökésben, de sajnos nem jutottunk messzire, megfogott bennünket a mezőny. Halatlmas tempó megmaradt, a hegyihajrákon átzuhantunk és az első óra átlaga 48km/h lett.
A második hegyi hajrára úgy mentünk, mintha az lenne a befutó, itt a CCC első embere, a verseny összetettjét végül lenyerő Aniolkowsky - visszaszakadt a kettészakadt mezőny első sorából, hogy rendbe szedje és felállítsa a katonáit. Innen kezdődött a spicc üldözése, mivel a CCC-n kívül minden nagyobb csapatnak volt néhány embere elől. A második hegyihajrás emelkedőn nagyon meg kellett 'feszülni', illetve több a szintrajzban nem szereplő emelkedő is akadt, amik igen kellemetlennek bizonyultak.
Próbáltam saját tempóval megoldani, az emelkedőket, viszonylag elölről kezdtem, egy ideig csúsztam hátra, hogy aztán a lejtmenetben újra összezáró mezőnyben előre küzdhessem magam ismét.Átjutva az utolsó kategorizált emelkedőn , ahol hegyihajrá pontokat osztottak a sor leért a síkságra, innen szusszantam egyet és mire feleszméltem már csak 50km volt hátra kb, nyomtam egy lapot, mert úgy éreztem visszarepülünk az időben Folyton 50-60 között haladtunk, amit a rengeteg 90°-os kanyar volt és rengeteg gonosz hullám nagyon megnehezített. Az utolsó 30-ra összeszedtem magam és elkezdtem nyomni a géleket, hogy felszívjam magam a hajrára. Kb 20 kilométerrel a befutó előtt megfogtuk az elmenést csodák csodájára úgyhogy tényleg megjött a kedvem sprintelni. Valahol ezen a ponton meg is torpant a mezőny, amíg újraszerveződtek a sorok. Egyből megindultak az opportunisták és innentől nem tudtak összeállni a vonatok, ez még jobb volt nekem, mert különben kilökdöstek volnaa sorból. Az utolsó 10km megint elég technikás volt, ez kedvezett nekem és jól elől tudtam maradni. Egy alkalommal annyira nehezített dolgunk volt a lemenő Nap miatt, hogy nem láttunk meg egy körforgalom előtti jobbra mutató nyilat és majdnem nekmentünk a kordonnak -majd gyors újratervezés és tovább. A következő jobb kanyarnál törtem megint előre, de kicsit vészfékezős volt, amit görcshatáron nem jó csinálni, konkrétan katapultált a jobb combfeszítőm, még a kerekem is megemelkedett, még jó hogy a pedálból nem jött ki a lábam
A maradék távon már csak simán bunyózni kellett a helyekért, még jó helyen is fordultam a célegyenesre, bár már rángatott a görcs, de megcsíptem a top 10-et a csengőre
Passzom...
Utána se fejben, se lábbal nem tudtam magam felszívni a tényleges sprintre. Elég bosszantó, de tanultam és láttam, hogy odaférek a hajrára. Holnap next try.”
Gönczy Gergő beszámolója a Lengyel Solidarnosc verseny 4., záró szakaszáról (200 km)
Már úton vagyunk hazafelé Lengyelországból, túl vagyunk ezen is.
A lassúrajt elég hosszú volt, 11km így nem kellett melegítenünk. Az éles rajt után nem akartam azonnal beleállni a próbálkozásokba, mert 10km-nél volt gyorsasági hajrá, majd 11-nél egy macskaköves emelkedő tetején hegyihajrával, de végig elől helyezkedtem és ezeken a hajrákon 10-20. hely között haladtam át. Utána Zsoltival próbálkoztunk párszor, de túl gyorsan mentünk, lehetetlen volt elszakadni, nem engedtek el senki, én innentől csak figyeltem, tudtam, hogy az első óra végéig ez így fog menni. Valahol 55 perc környékén tűnt már engedékenyebbnek a mezőny és tényleg párszor kiadta, 3-5 fővel, mikor hogy elől tudtunk maradni de csupán percekig tartottak szökési kísérleteink. Végül valahol a 65.kilométer után engedtek el 3 főt és utána blokádot alakítottak ki a CCC és az Israel csapata. Ezt párszor megint megbolygatta a Metec a füvön megkerülve őket, akkor kinyúlt a sor és vagy háromszor megint megpróbáltam a kontrákból felugrani, de nem engedtek el
Az egyik Lotto-Soudal-os versenyző a harmadik ilyen próbalkozásom után nekem szegezte:
-Why are you still attacking?
-I get premium for the breakaways, sorry.
-Okay, I understand
Viszont ezután sem mehettem
Innentől szépen megültünk a mezőnyben, elintézte mindenki, amit kellett és elindult a kergetőzés a maradék 130 kilométeren. Nem akartak mezőny formát felvenni, úgyhogy egy kicsit nehezebb dolgunk volt, több szél ért mindenkit, viszont nagyon ügyesen befészkeltük magunkat a Lotto, CCC, Uno-X sorai mögé negyedikként, ez azért nagy könnyebbség volt, mert hátrébb biztos sokkal jobban harmónikázott a mezőny, hullottak is az emberek a sok kigyorsítás és folymatosan fokozódó tempó miatt. Valahol 160. kilométer környékén már eléggé megközelítettük az elmenést , inen előkerültek a hajrára apelláló csapatok és felborult a 'nyugodt' törékeny egyensúl ami az előző 1-2 órát jellemezte. Közben Zsolti többször lefrissítette a sorunkat. innentől megkezdősött a befutó előtti pozícióharcinnentől "csak" bunyózni kellett a helyekért, de az jól szokott menni. Közben elnyomtam az első koffeines SiS gel-t, hogy felébredjek az éles helyzetekre. Sikerült is szépen együtt maradnunk Krisztiánnal és Buktával, így meg tudtuk őrizni a helyünket a felbolydult hömpölygő mezőny első felében. A befutó városában a kanyarok és a városszéli kátyús ipari utak viszont teljesen szétrázták a vonatokat. Ezúttal nem néztem be a körözést viszont az utolsó 1000 méter elég félelmetes volt, sínek macskakő, sétálóutca. A lábaim ugyan jók voltak, de nagyon paráztam, hogy kordon nélküli sétáló utcán robogunk a térkövön 2 vízelvezető között, ami nagyon veszélyes volt, különösen a párhuzamosan futó villamos sínek között mentünk, amire párszor még be is csatlakozott 1-1 másik vonal, azon is volt bukás. Az utolsó 2km-en egész jól helyezkedtem, valahol a 10. hely környékén aztán persze az utolsó 1000m-en csak belecsúsztam egy villamos sínbe, amikor egy bukást kellett kivédeni, de sikerült kijönni a helyzetből, éppen csak közben kihordtam két szívleállást
Sajnos így visszacsúsztam a 35. hely környékére,ahonnan a sprintet a 22. helyig tudtam felérni. Kicsit elkenődtem, hogy csak 22., de ez ilyen. Az UCI nem tudom hogy engedhette ezt a városi kört (ha jól tudom az utolsó 10km-en semmilyen sín nem lehetne).
All in all jót tett ez a verseny. Normál esetben most jönne július, hisz négy hónapja versenyzünk csak, ilyenkor szokott beindulni igazán a bicó. Most is biztos megindulna, mert elég gyorsan közlekedtünk 4 napig, de majd a "reklám" után meglátjuk a folytatást.”
Lovassy Krisztián is remekül vette az akadályt, különösen hogy ez volt az idei szezonban az első és minden bizonnyal az egyetlen többnapos UCI versenye, Ő a következő hétvégén megrendezésre kerülő pálya bajnokságra koncentrál innentől.
Solymosi Márton , alias Bukta aktívan versenyezve, napról napra maximumot nyújtva teljesítette ezt a 4 igen nehéz napot, az első naptól súlyosbodó megfázással küzdve, amit a jeges esőben eltöltött 160-170km-es szakaszok sem könnyítettek meg!
