Szlovénia - GP Kranj / UCI 1.2 - 2020.07.26

Idén 5. alkalommal kaptunk meghívást a GP Kranj szlovén versenyre, mely tradícionálisan egy esti kritériumból és a másnapi UCI 1.2-es viadalból áll, melyet a festői Kranj városában rendeznek egy igencsak technikás, 12 kilométeres erősen hullámos városi pályán- körforgalmak, macskaköves és díszköves sétálóutca szakaszokkal teletűzdelt pálya, melyben 2 nagyobb leejtő és a befutó emelkedője is nehezíti a kerekesek dolgát.

A lámpafényes kritérium verseny: 800 méteres pálya, macskakő, sétálóutca és 47km/h átlag:

A kritérium este 21.00 órakor rajtolt el egy körülbelül 60-70 fős mezőnnyel, ami szinte sok is a 800 méter hosszú, macskaköves szekcióval tarkított pályára. Ezen a körön nagyon nehéz előre keveredni, mert a rajt pillanatától ‘űrsebességgel’ halad az eleje, így a leszakadók és megszakadó sor okozta hátrány szinte behozhatatlan az egyes sorban robogó mezőnyben - igen hamar a farkába harap a kígyó és bizony akit utólér a felvezető autó azonnal kiszólítják. Tavaly a 40. perc után vert hátba bennünet a zsűriautó, idén csupán a 30-35. percig jutottunk, köszönhetően a ténynek hogy az utolsó sorból rajtoltunk el és át kellett rágjuk magunkat vagy 25 főn, mire elcsíptük az első sor végét. Innen nem nagyon tudunk újítani és előrébb keveredni, így mikor a 40 fős spicc ketté szakadt 20. perc körül nem volt mit tenni a sor végéről, elbúcsúztunk az elejétől. Két derékszögű kanyar, egy elnyújtott félköríves macskaköves sétálóutcai kanyar és a célegyenes , ennyiből áll a pálya, ami az egyik legtechnikásabb , amin valaha szerencsénk volt indulni, mindemellé tartozik egy 46-47 km/h-s átlag! Idén először először készült belső GOPRO kamerás felvétel a rajt pillanatától a versenyről, ami többé-kevésbe visszaadja, milyen is belülről egy ilyen futam..

Fotók : Köllő Zsuzsanna, Kiss Gergely

A vasárnapi UCI 1.2 országúti verseny - 153km , 1350m szint, 44km/h átlag és 33fok :

A 2020-as év sok tekintetben rendhagyó, ez igaz a GP Kranj-ra is:a rendezőség a korábbi évekkel ellentétben 8 fős csapatok helyett csak 5 versenyzőt számláló sorokat hagyott elindulni tekintettel a hatalmas túljelentkezésre!! Így a történelemben először 30 csapat állhatott rajthoz. A csapatunk : Dina Dániel, Gönczy Gergő, Solymosi Márton, Orosz Gergő, Vas Balázs, szakvezetés : Szeghalmi Bálint és Köllő Zsuzsanna voltak! Egy 30 csapatot számláló mezőny elképesztően hosszú kísérő kocsisort jelent, melyben mi az előkelő 23. helyet kaptuk (a regionális ‘amatőr’ csapatok automatikusan a Kontinentális és Prokontinentális ‘profi besorolású’ csapatok mögé vannak sorolva, itt pedig egy hihetetlennek tűnő 20 profi csapat képviseltette magát, így technikailag a a 3-as kocsisorszám volt a miénk a 10-ből). A feladat egyértelmű volt, mindenáron belekerülni a nap szökésébe, aktívan szerepelni, mert a 20 darab pro csapat soraiban annyi nagyágyú szerepelt, hogy az emelkedős befutó a sprinten szinte semmi esélyünk sem lehetett a végjátékban. A nap szökése nem váratott sokáig magára, rögtön a 2. körben kialakult egy 5 főt számláló csoporttal, melyben Dina Dani is benne volt; továbbá Guerini (Voralberg); Groslej MAtic (Ljubjana Gusto Santic); Jaka Primozic (KK Kranj)> és egy Firulis versenyző. Hatalmas tempót diktálva hamar eltávolodtak, és az előnyük elérte a 4’-et, mely több körön keresztül meg is maradt- s szökevények stabil 45-ös átlaggal haladtak, a mezőny elején pedig a Bardiani az Adria Mobil és a FElbermayer diktálta a tempót. Óriasi dolog és remek érzés volt, hogy 8 körön keresztül szólt a hangosból : Epronex Team, Ungarese. Az előny valahol a 7. kör környékén kezdett lassan csökkenni, közben a szél is feltámadt, ekkor 2’40”-es előnnyel érkezett spicc a befutó hegyre, ahol mi frissítettük Danit és a mezőnyben lévő versenyzőinket. Dani végül a 10. körben úszott le az elmenésről, amit a hihetetlen sebességre kapcsolt mezőny másfél körrel később be is darált. A papírforma többé kevésbé bejött, bár a befutó körében szemerkélni kezdett az eső, ami a hektikus végjátékot még veszélyesebbé tette, több bukáést is eredményezve az utolsó 10kilométeren belül. A srcácok közül Bukta -Solymosi Márton haladt keresztül először a célvonalon 31. helyen, a többiek a bukás következtében valamivel hátrébb. A versenyen egyetlen magyar csapatként álltunk rajthoz - ilyen még nem fordult elő; rajtunk kívül csupán : Molnár Gábor és Móricz Dániel képviselték hazánkat, mindketten olasz csapat színeiben.

Fotók : Köllő Zsuzsanna, Kiss Gergely

Dina Dániel eképp számolt be a versenyről és a szökésről:

A hétvégén reszt vettunk az idei első uci versenyünkön. Egy nagyon nívós mezőny jött össze a teknikas mégis gyors pályán. A harmadik kör elején sikerült páran elszakadnunk a mezőnytől, igy alakult ki az 5 fős elmenés. Sikerült jól együtt dolgozni a 10. korig, mikor is elkezdett fokozódni a tempó. Ez a ritmusváltás nekem már soknka bizonyult. Nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnöm az elmenésbe, ahol 4 kiváló, erős es tapasztalt versenyzővel tempóztunk együtt 2 órát. Nagyon várom a következő versenyt, hogy ismét bizonyíthassak!

Eredménylista

Youtube - Epronex Cycling Team - GP Kranj

Következő héten KSI kupa, majd utazunk Székelyföldre a XIV. SZékely körversenyre!

Szurkoljatok és kövessetek bennünket!

Üdvözlettel a csapat és a cspaat vezetése!

CSehország - SKODA kupa / Zabori - 2020.07.18

Egy újabb cseh verseny, nagyon várta mindenki , hogy végre rajtszámot tűzhessen és egy rendes távon, nemzetközi mezőnnyel állhasson rajthoz!  130 fő, számos kontinentális csapattal, a táv 153 kilométer. A pálya nyomvonala sejtette, ez egy igazán nehéz nap lesz: szűk utak- néha alig fért el rajta a kísérőautó, belógó fák,  rengeteg derékszögű kanyar, mohás nedves útfelület és kátyúk, gödrök mindenütt. Így utólag értékelve technikailag és fejben sokkal megerőltetőbb volt a nap, mint fizikálisan. A folyamatos koncentráció, minden kanyar előtt agresszívan összetorlódó mezőny, a füvön kerülések, padkázások és a rengeteg kigyorsítás nagyon fárasztó. Hasonlót az első többnaposon szoktunk tapasztalni  tavasszal, hiszen erre edzésen nehezebb felkészülni, mint a fizikális terhelésre: centikre egymástól 45-55km/h-val , összeérnek a kormányok, térelőny harcok minden egyes pozícióért...Belülről olyan egy ilyen hömpölygő mezőny mint a folyó ami körülfolyja a kerékpárost, a szélek előre törnek, ezek a leggyorsabb részek, míg a boly közepén lévők szép lassan tehetetlenül sodródnak hátra - aki nagyon érzi a helyezkedést ,meg tudja tartani a pozícióját középütt is, de ez általában meglehetősen nehéz, igencsak fürgén és hatékonyan kell minden talpalatnyi helyre betenni a kereket, kormányt. Előre rettegtem mi lesz ha ezen a pályán elered az eső, de szerencsénk volt, néha még ki is derült az idő.

Várható módon az első körben a még friss és ideges mezőny csomót kötött a saját derekára, kicsi a rakást játszottak legalább 15-en egy éles balos kanyar utáni útszűkületnél. Mivel a rajtot hátsó harmadból  indítottuk, Orosz Gerivel, Danival és Buktával az esés pillanatában már igyekeztünk a mezőny első felébe verekedni magunkat a széltől szélig tömött úton, de nem elég gyorsan, mert megállásra kényszerültünk, míg a szerencsétlenül jártak összeszedik magukat és szabaddá válik az út. Innen kisebb nagyobb sorok próbáltak a folyamatosan robogó spicchez felzárkózni. Meg is volt ezzel az első savsokk, sebaj legalább lassan bemelegedtünk :). Hála istennek elmenéseket teljesen kontrollálta a mezőny, így mikor sikerült felzárkózni szinte minden epronexes előre menekült és a mezőny első harmadában vert sátrat. Sajnos a verseny egészét nézve pech, hogy a nagy konti csaaptok foghíjas sorokkal érkeztek , illetve 1-2 nagyobb csapat el sem jött, mivel a párhuzamosan folyó lengyel UCI többnaposon vitézkedtek. Ezért a tempó néha földöntúli volt, amikor az elmenéseket próbálták összehozni vagy utolérni, de 1-1 gyors kört követően mindig belassultunk, megtorpant a boly- összességében nemigen akadt csapat aki összefogja és levezényelje kíméletlen sebességet diktálva a nap folyását. Ez a sebességen is megmutatkozott néhány átlaga  44-45km/h lett a csiki-csuki  folyamatosan hullámzó pálya ellenére, de volt hogy alig 38-al dülöngéltünk, ilyenkor a leszakadó sorok mindig felértek, magukkal hozva a megfáradt lovasokat. Ez Ábelünknek és a teljes kocsisornak egyaránt komoly feladatot adott, miként kerülgessék, vagy engedjék el újra és újra a leszakadókat a zsebkendőnyi utakon.

Összességében mindenki kitett magáért, próbálkoztak szökésekkel, jól helyezkedtek a srácok, egyedül Ádám esett el az egyik derékszögű kanyarban a sóderen megcsúszva, de visszaült és befejezte a versenyt sajgó háttal, elgörbült váltópapuccsal.

Én személy szerint a mezőny farkán kerestem a formámat amit még tavaly ősszel akasztottam szegre ilyen tájt a székely körversenyt követően. Próbáltam akklimatizálódni és kerülgettem a leszakadókat, alkalmatlanokat. Legalább hatszor kellett összezárni a sor végét,mikor nagyobb űr támadt -ebben remek partnerre találtam 2 Sparta Praha pályásban. Ilyen esetekben érdemes olyan kerékpárosokkal 'körülvenni magunkat' akik láthatóan magabiztosan és magától értetődően kezelik a kerékpárt meg persze  a szituációkat: nem vész-fékelnek, hagynak helyet maguk körül, inkább kihagynak, nem lökdösődnek feleslegesen és erőből, meglepő könnyedséggel  kompenzálva zárkóznak fel. A pálya nyomvonalát körülbelül 2 kör alatt sikerült kiismerni, innen tudatosan azokon az íveken és oldalakon közlekedtem egész verseny alatt , ahol sem gödör sem nedves moha nem kerülhetett a kerekem útjába - mindez persze csak a laza szövetű hátsó szekcióban opció, előrébb, a sűrűjében ez nem adatik meg, ott pillanat-kríziskezelni kell a gödrök , törött útszélek között ugrálva...!

A végéhez közeledve nagyjából 4 körrel a finish előtt sajnos pont mikor Ádámot elvesztettük hihetetlen sebességre kapcsolt a spicc és végérvényesen elszakadt 11 fő, akiket már csak a célban láttunk újra. Ebbe a szökésbe nem tudtunk embert delegálni. Az utolsó 2 kör már nyugdíjas tempóban zajlott, hiszen a legtöbb csapatnak volt elől embere.

A szakasz után, mikor már mindenki lehiggadt és tisztába tette magát, átbeszéljük a történteket, ki hogy végezte a feladatokat és min múlott hogy a végső szituációban lemaradtunk laposztásnál.

Következő héten újra nekiveselkedünk, ezúttal a festői Kranj városában egy hihetetlennek tetsző 35!! csapatot magába foglaló mezőnnyel.

Solymosi Márton alias ‘Bukta’ beszámolója az eseményről

Múlt szombaton, újból Csehországban álltunk rajthoz. A cseh Skoda Kupa ezen fordulója a Plzen és Ceske Budejovice között található Zaboriban került megrendezésre. Nívós mezőny sorakozott a rajtvonalhoz, cseh, német, szlovák, osztrák, lengyel csapatokkal, köztük jó pár erős kontinentális sorral. A táv 156km volt, amit egy 12,2km-es körpályán abszolváltunk.
Melegítés gyanánt bejártuk a pályát a verseny rajtja előtt, amely nyomvonala egy igencsak technikás, nagyon keskeny, folyamatosan hullámzó aszfaltcsíkon futott körbe. Sok veszélyes kanyart tartalmazott, egyes szakaszokon pedig az út minősége is rossz volt, nagy, mély kátyúkkal tarkítva.
A közel 140 fős mezőny hatalmas tempóban kezdte a körözést, azonnal 60-70km/h-s sebességgel haladtunk a szűk utakon. A rajtnál viszonylag hátul álltam, így komoly meló volt előrébb jutni a mezőnyben ilyen iramnál. Az első kör, mint minden ilyen verseny eleje, belülről nagyon hektikus volt. 7km-nél egy bukás miatt a mezőny hátsó része megállni kényszerült, hosszú időbe telt átjutni a póruljártakon, aztán kezdődhetett a felzárkózás. Egy ponton már igencsak reménytelennek tűnt, a mezőny nem látszott, a csapatautók már közvetlenül mögöttünk voltak, aztán egy teljes kör nyélen forgás után, egyszer csak felértünk. Ettől kezdve többnyire a mezőny első negyedében próbáltam tartani a pozíciót, ahonnan könnyebb volt követni a verseny eseményeit. Sok próbálkozás volt a szökésre, de a mezőny kontrollált mindent. Kb féltáv után 2 főnek sikerült elszakadni, 'kiket 5 percre elengedett a peloton. 5 körrel a vége előtt azonban megkezdődött a különbség megsemmisítése. Az üldözés közben 11 fő meg tudott lépni, abban sajnos tőlünk nem volt ott senki, a mezőny pedig kényelmes tempóra váltott egészen a célig.
Végül 35-ként végeztem, a főmezőnyben átgurulva a célon.
Nehéz verseny volt, személy szerint inkább fejben volt nagyon fárasztó, folyamatosan figyelni és koncentrálni kellett a szűk pálya és a haladós tempó miatt.
Folytatás jövő hétvégén, Szlovéniában az idei első UCI kategóriás versenyünkön, Kranjban.   

Eredménylista:

https://sportsoft.cz/OfficialResults

I. Gran Gella (storno) kupa - tömeges bukás az első körben

I. Gran Gella (storno) kupa - tömeges bukás az első körben - beszámoló

2020. július 12-én, Magyarország Hegyi Bajnokságának másnapján a Balaton felvidékre utaztunk versenyre, Tótvázsonyba, az I. Gran Gella kupára.

Minden egyes versenykilométerre óriási szüksége van a csapatnak, a soron következő UCI versenyekre való felkészüléshez, ezért teljes létszámban álltunk rajthoz, három U23-as és nyolc elit versenyzővel, továbbá a csapat amatőrjei közül ketten is rajtszámot tűztek.

A Gran Gellát edzőversenynek szántuk, a taktika az lett volna, hogy uraljuk a versenyt, és mi irányítsuk a történéseket, tehát már a rajtot követően komoly tempót diktáljunk és az élről tudjuk megkezdeni a támadásokat. Erre azért is lett volna óriási szükség, mert a verseny harmadik kilométerében egy nagyon veszélyes lejtmenet következett, ahol akár 80-90km/h sebességre is fel tud gyorsulni egy mezőny.

Sajnos kénytelenek voltunk az utolsó sorból elrajtolni, mert a rendezőség képtelen volt egyértelműen lekommunikálni a rajt körülményeinek forgatókönyvét - kis híján még le is késtük a rajtot, így a lejtőig tartó első 2,5 kilométer azzal telt, hogy rákerülve a teljes mezőnyre felzárkózzunk az élre és annyira elől kezdhessük a lejtmenetet, amennyire csak lehetséges. Az első 20 főbe körülbelül  7-en értünk fel, innen kezdődött az őrült száguldás lefelé. A sor elején sokkal könnyebb ilyen tempóval gurulni, mivel többé-kevésbé belátja az ember az utat és van mozgástere, de hátrébb a mezőny közepén gurulók már sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mindezen csak rontott az úttest mindkét oldalán húzódó  korlát, magas padka és kerítés, aminek köszönhetően sem hely, sem lehetőség nincs korrigálni, kerülni vagy megállni.

Az egyik magyar amatőr csapat, a Sólyom Team egy héttel korábban a pályabejárást követően inkább visszalépett a nevezési szándékától, csak néhányan vállalták az indulást, felismerve a lejtmenet veszélyeit, és erre figyelmeztettek bennünket is. Felvetődik a kérdés, hogy ha ezt egy amatőr csapat egy pályabejárás során fel tudta mérni, akkor a rendezők és a bírók miért nem változtattak a verseny körülményein? Például lassú rajttal vagy fordított körrel - a verseny korábbi években fordított körben zajlott, így a pálya karakterisztikája miatt lassabb és biztonságosabb lett volna a pálya.

A bukás valószínűleg elkerülhetetlen volt ezen a pályán egy az 5 kategóriát magába sűrítő és így ?130-150? főnyi  mezőny esetén, a tömegszerencsétlenség viszont egy bevett és versenyeken alkalmazott lassúrajttal, amivel az éles rajtot a lejtmenet utánra tolják elkerülhető lett volna. Ebben az esetben a második körben már csak kisebb csoportok érték volna le a kritikus leejtőt, ez abszolút rendezői mulasztás és felesleges kockázat vállalás volt.

Köszönhetően a rajt szituációnak , sajnos nem a teljes csapat ért fel a mezőny legelejére, így Lovassy Krisztián, Vas Balázs és Pályi Csaba estek áldozatul a tömegbukásnak.  Krisztián járt legrosszabbul, agyrázkódással, 2 törött ujjal és combizom sérüléssel fekszik kórházban, Balázs és Csabi megúszták zúzódásokkal horzsolásokkal. Az ő beszámolóját a 444.hu-n olvashatjátok.

A lejtmenetet követően  a zsűri autó elénk vágódott -mivel 5 epronexes robogott a sor elején- és magállásra bírta a még mindig 60 felett robogó mezőnyt, ami önmagában sem volt veszélytelen manőver. Utána tanácstalanság, várakozás, számba vettük a csapatot és kiderült hárman hiányoznak - ekkor jártunk nem egészen 5 kilométernél, 6 perc elteltével.  Prohászka Attila,  a főrendező , ha tehette volna, újra ellövi a rajtot: "Amint kerül másik mentő a mezőny mögé." Szerencsére erre nem került sor, mert több mint egy órába került a sebesültek ápolása, mentőbe ültetése és ellátása, így a Balatonszőlős felé vezető út teljes lezárás alatt maradt.

A csapatautóinkat nem mertük kockára tenni a verseny kísérésével, de az első kört megtette volna az egyes számú kísérőautónk, hogy megtalálja a szakvezetés a frissítésre megfelelő helyet, ennek köszönhetően rögtön tudtak segíteni a bukásba került versenyzőkön .

Csapat kapitánya és a teljes  csapatvezetés nagyon rosszul érezte magát,  amiért ilyen körülményeknek tette ki a versenyzőket, sajnos úgy tűnik Magyarországon továbbra sem lehet és nem érdemes  amatőr rendezvényen rajthoz állni  -tisztelet a néhány kivételnek-, mert sem a körülmények sem az útbiztosítás nem megfelelő. Egy ehhez hasonló versenyen a rendező felel a résztvevők biztonságáért!  Reméljük az eset nem marad következmények nélkül és a rendezőség érintettnek érzi magát annyira a történtek kapcsán, hogy a nevezési díjakat visszafizesse, bár csekély vigasz,  mivel sem a sebesüléseket, sem a keletkezett anyagi károkat nem kompenzálja.

A versenyt követően a 3 sérültet hazaszállította a csapat szakvezetője és vezetője Köllő Zsuzsanna , míg a talpon maradt  8 versenyző csapatedzés keretében hazakerékpározott  a Balaton felvidékről  a 2 csapatautó,  Bogár Gábor és Kenyeres Ábel kíséretében.

Minden a balesetben érintett versenyzőnek jobbulást és gyors felépülést kívánunk!

 Továbbá köszönjük az egészségügyi dolgozók, mentősök munkáját!

Az Epronex-BSS OIL Team csapat vezetése

Magyarország Hegyi Bajnoksága 2020