Tour du Loire Et-Cher 2023 - France UCI 2.2

Tour du Loire Et-cher első francia többnapos versenyünk volt a csapat történetében!

A Tour du Loire Et-Cher 2023 -első alkalom, hogy az Epronex gárdája francia földön versenyzett 8 éves fennállása óta A Loire Et-Cher az egyetlen komolyabb többnaposunk lett a Tour de Hongrie májusi rajtját megelőző időszakban - a felkészülés jegyében. A csapatvezetés minden követ megmozgatott hogy többnapos versenyekre meghívókat szerezzen a tavaszi időszakban - számos francia, egy portugál és a Rodoszi körversenyekre is megküldtük a meghívóbekérőket még 2022 decemberben! Mégis a Loire Et-Cher az egyetlen francia többnapos ahova meghívót kaptunk - ennek legfőbb oka, hogy meglehetősen nehéz meghívókat szerezni a ‘bejáratott’, megszokott mezőnnyel/csapatokkal rendelkező tavaszi versenyekre. Például az Istarsko Proljece horvátországi többnapos UCI versenyre az idén szám szerint 56 csapat adta le a nevezési igényét - ezt a főszervező közölte velünk telefonon, miszerint 2 teljes versenyt tudott volna indítani párhuzamosan a bejelentkezett létszám alapján (hozzávetőlegesen 5000-6000.- EUR nevezési költség mellett!!).

Eddig csapatunk nemigen versenyzett a lélektaninak mondható 800-1000 km rádiuszon kívül, mivel ezen a hatósugáron belül még könnyen megoldható a logisztika. Ahogy távolodunk Budapesttől, mind anyagilag, mind fizikálisan egyre nagyobb terhet jelent mindenkinek az utazás a beiktatott megállók.

A Loire Et-Cher-re 5 napos versenye összességében 9 napig tartott az oda és visszaúttal együtt,

Bátran mondhatom hogy ez volt a szezon egyik legnehezebb 2.2 UCI rendezvénye, érzésre olyan volt mint egy 5 napos ‘Flandria’ 8-12°C, eső, legtöbbször hurrikán erejű széllel, így egész nap a padkán közlekedett a teljes mezőny egyesével. Sok bukás, technikai probléma, hosszú transzferek. Az első szakaszon elrajtoló 155versenyzőből mindössze 108-an futottak be Blois-ban a zárónapon. Nagyon komoly kihívást jelentettek a rendkívül keskeny utak,a kísérőautók is külön versenyt futottaka a kocsisoron, sokszor 2 kerékkel az árokban próbáltak előrébb kerülni a sorban, hogy a bukásba keveredett vagy defektet szenvedett versenyzőjükön segítsenek. A World Tour és PRO csapatok helyismerete és ahogy helyezkedtek tolakodtak a kocsisorban az egészen egyszerűen ‘B’ level volt, a Bogár Gabi és Köllő Zsuzsi teljesen lefáradva szálltak ki a kísérőautóból. Az ítéletidőhöz hozzáadódik a rengeteg transzfer, ami szakaszok előtt és után időt emészt fel, így mindig sötétedésig tartott minden napunk: a kerékpárok, autók mosása, a géppark szervizelése, a masszírozás és alapvetően technika következő napra való felkészítése..

Az első nap nem alakult túl jól: rögtön a 10. km-nél hegyiha, előtte pedig bukásba keveredett Gönczy Gergő, felállt, továbbment, de sajnos eltörött az első átdobója. ezért végül kerékpárt kellett cserélnie, így sajnos már nem tudott felzárkózni a konstans 55-el közlekedő mezőnyre. A verseny elején eltávolodott egy 3 fős szökevénycsoport - egész nap üldözöte a mezőny a szökevényeket, a nagy tmepó és a kegyetlen oldalszél megtizedelte a mezőnyt, a mieink is megküzdöttek az elemekkel és megérkeztek második illetve a harmadik sorokkal..

A legnehezebbnek egyértelműen a harmadik szakasz 180 km-es távja bizonyult, ahol a rajt pillanatában alig 7°C volt!! - sokan kockára fagytak a jeges szélben , szakadó esőben - Byront lilára fagyott szájjal szedtük össze a 2. frissítőponton a 110.km magasságában (az első frissítőponton űrsebességgel haladt keresztül a mezőny, mert egyik kísérlet érte a másikat, és még nem sikerült elszakadnia szökevénycsoportnak. Így gyakorlatilag esélye sem volt a srácoknak frissítőt felvenni.. Karl Ádit szó szerint fel kellett öltöztetnie Gabiéknak mert úgy elfagyott a keze, hogy nem tudta felhúzni az esődzseki cipzárját, ehhez sajnos meg is kellett álljanak,mert esélytelen volt menet közben, így Ádi legalább 15 km-t töltött el a kocsisoron, mire sikerült felzárkóznia a mezőnyhöz..Balázs érkezett meg az első mezőnnyel a többiek alig 2 perccel később, köszönhetően rutinjának és a hosszú éveknek alatt összegyűlt versenykilómétereknek köszönhetően. Márk és Ádi ugyancsak jól túlélték ezt a borzasztó szakaszt.Mindenkit kimosdattunk a koszból és siettünk vissza a szállásra, hogy elkezdjük a géppark rendbetételét.,a mosások, szerelés, masszírozás, kerékpárokat szerelni szingókat ragasztani plusz ráadásul még ételt is szerezni kellett mert a kantin koszt ami járt a szálláshoz nem csak kevés volt de érdemtelen is arra hogy 15 percet autókázzunk érte.

Az utolsó előtti nap távja 203km volt . Bár hála istennek cspadék nem nehezítette a dolgunkat, de a 133.km -nél ráfutott a mezőny a városi körökre, itt a szűk utak és az egyre fokozódó tempó miatt egyre több bukás és technikai probléma adódott a befutóhoz közeledve. Márk sajnos 7 km-el a finis előtt csúnya tömegbukásba keveredett, és szó szerint ordítva közlekedett a csapatautó mögött, közben teljesen összevérezte a kormányát, nyakasságának hála még épp felért a mezőni farkára pont a utolsó kilóméteres kapunál és azonos időt kapott. A célban a mentősök igen praktikusan kezekték a szittuációt és ott helyben összevarrták az állát a mentőautóban - érzéstelenítés nélkül.

A zárónap Blois-ban ugyan Ádi, Márk és Balázs is aláírtak a podiumon, de végül csak Balázs és Ádi álltak rajthoz , mert Márk a tegnapi bukásban enyhébb agyrázklódást szenvedett és enyhe szédülésre panaszkodott, így inkább úgy döntött, hogy nem engedi elrajtolni. Ádi még a harmadik napon megfázott, így sajnos nem ért végig a záró etpon.

Összességében technikailag hárman jutottak el a záró szakaszig, de csak Balázsnak sikerült értékelhetően befutnia első francia UCI 2.2 -es versenyünkön. A srácok formája ugyan alakul, de még sok a teendőnk hogy megfelelő formában állhassunk a Tour de Hongrie Szentgothárdi rajtjánál!

Eredmények:

Procyclignstats - Tour de Loire et-cher 2023

Rózsa Balázs, a csapatkapitány beszámolója a francia hétről!

A harmadik szakaszon minden eddiginél rosszabb időjárási körülmények közepette kellett rajthoz állnunk. Az egész napos esőt és 6 fokot személy szerint egész jól kimozogtam, és az első sorral érkeztem meg. Sajnos a hidegben Byront is elveszítettük, ezért a negyedik napra már csak hárman álltunk rajtvonalhoz. Megint hideg idő fogadott minket, de az addigi szakaszoktól jóval könnyebb szélviszonyok és pálya várt minket. A sprintben Ádinak igyekeztem segíteni és végül a 15. helyen érkezett a célba. Sajnos Márk elesett az utolsó 5 kilométeren belül, és fejsérülése miatt elővigyázatosságból az utolsó napra már ő sem állt rajthoz. Ádi immunrendszerét az előző napok zord időjárása szintén megviselte és az utolsó szakaszon lázasan, formalitásból rajtolt csak el, de azonnal félre is állt.

Valent Márk , a csapat legfiatalabb versenyzője eképp számolt be élete első felnőtt többnapos versenyéről:

"Ez volt életem legelső többnapos versenye, így óriási motivációval és izgalommal álltam rajthoz. Tudtam, hogy komoly csapatok lesznek versenyben és, hogy az ilyen jellegű versenyeken van a legtöbb hiányosságom amit pótolnom kell. (fizikálisan és taktikailag is)
Az idő sajnos nem kedvezett számunkra.. Az első három napon esőzés nehezítette a dolgunkat, amit szépen kimozogtunk a csapatból hárman is. A negyedik szakaszon remekül éreztem magam, és a helyezkedés is nagyon szépen ment. 200 km megtétele után ketten összeakadtak előttem, és már nem tudtam kikerülni őket, így sajnos a földre kerültem.. Igaz nagyon gyorsan sikerült felállnom és egy kis idő hátránnyal beérnem a mezőny mögött, de a mentőben kiderült, hogy felszakadt az állam amit varrni kellet, és agyrázkódást kaptam.. Aznap nem éreztem fájdalmat, de az utolsó szakasz reggelén nagyon rosszul lettem, és sajnálatos módon nem sikerült rajthoz állnom bármennyire szerettem volna.

Rengeteget tanultam ezen a versenyen, szerintem ez a csúnya befejezés ellenére is egy hasznos, és nagyon jó verseny volt a számomra. Sokkal több motivációt adott ez a szerencsétlenség mint amennyit elvett, így bizakodva várom a csapattal a folytatást ! "

ReplyForward

Tavasz Szlovéniában - GP Vipava UCI 1.2 / Gp Adria UCI 1.2

Byron Munton : Summary of the Slovenian races:

After much anticipation we finally got to stand on the start line of a race, for most of us close to 7months without top level competition. Leading up to this the team spent a good amount of time together in Croatia. Putting in the hard work during the Training camp and most importantly getting to know each other.

GP Goriska & Vipava Valley

The first of two races in Slovenia. The plan was to try and have someone represented in the breakaway, an opportunity to show off the Epronex-Hungary colors and potentially a way to get a good result based on the terrain/roads. 

My self and Szarka Gergely were able to get in a move each but unfortunately due to the makeup of the move each were brought back rather quickly. And unfortunately once a small move did go we were not represented. 

With a small group up the road we put all the focus on trying to have Karl  positioned as well as possible going into the final circuits in the city, a 5km lap with a climb of around 800m in length. We knew if he was able to go with the leaders to the finish there was a good chance of him getting a result for the team. With two laps to go Karl Adam just lost touch with the lead riders and rolled over the line in the next chasing group. 

To summarize the opening race for 2023: a shock to the system. 

GP Adria Mobil

On paper a race that would likely be a lot more controlled and end up with a bunch sprint, and that is exactly how it played out. We again tried to have a rider represented in the breakaway, between Stekki,Marton and Mark they gave their all to be there. On the other hand we also needed to make sure that we didn't let anything go too far up the road as we had Karl eagerly awaiting a fast finish.  Eventually a move went away after a crash that I managed to find myself involved in. Luckily I was able to get back to the peloton relatively quickly. Entering the final circuit the breakaway started to look more and more dangerous, with about 40km to the finish we decided that I would try to assist ATT Investments and Maloja Pushbikers in chasing. All three teams chasing had now committed to bring the breakaway back and with 20km to go the race was neutralised!  

I can't say much about the last part of the race after the effort put into the chase, but we had both the youngest riders in the team, Kristoff and Mark. As well as Szarka and Marton there to help Karl in the final. In the end Karl finished 17th in a technical bunch sprint. We could visibly see he was really not happy about which shows there is a lot more to come from him. It may not have been the result we came for, however from start to finish we showed we were there to win, maybe the final did not plan out but for our 2nd race of the season we definitely made a big step forward. We showed we were there to Win!

A huge thank you to everyone behind the scenes, sponsors and partners of the team. Getting to the start line of the races, knowing we have the full support of everyone really goes a long way into getting the best possible results out of each of us!

Kritérim OB - Békéscsaba

Az év egyik fontos hazai rendezvénye a Békéscsabán megrendezésre kerülő Kritérium bajnokság. Mi minden évben örömmel térünk vissza a bajnokságra, Békéscsabára és nem csak azért, mert jobbára címvédőként tesszük, hanem mert ritkán adatik meg Elit/U23 korosztályban, hogy kritérium versenyen rajtolhassunk - pedig talán ez az egyik legnehezebb és legizgalmasabb szám az országúti szakágon belül.

Szám szerint Kranj belvárosában szlovéniában és szekszárdon, a Gemencen kupán tudunk 1-1 lámpafényes gálakritériumon indulni és bizony maradandó élmény minden egyes kiadás - nekem személy szerint talán ez hiányzik leginkább az utánpótlás szezonokból! Sok mindenre megtanít a kritérium versenyzés - először is - melegíts be, különben a 10. percben garantáltan kiállítanak, mikor hátbaver az eleje (nemzetközi kritériumokon általában pálya függetlenül borítékolható a 46-48-as átlag)! Ezen kívül rákényszerít, hogy megtanulja az ember , hogy a verseny kezdete előtti melegítés - pályabejárás során a neki megfelelő keréknyomást ‘kisilabizálja’, megkeresse az íveket és megtalálja a kritikus pontokat - íveken elhelyezkedő csatornafedeleket és gödröket…Szóval előre fel kell készülni a pusztító tempóra, ami a a rajtpisztoly eldördülésével megkezdődik!

Sajnos a Kritérium Bajnokság nem kapja meg a neki kijáró figyelmet és a versenyzők sem szentelnek ennek elég nagy figyelmet, nem vesznek rajta részt elég nagy számban, pedig a békéscsabai pálya egy nagyon jó ritmusú , gyors és jól zárt kritérium kör. Idén 40 kör várt az Elit/U23 szám résztvevőire, 10 hajrával (5,3,2,1 pontozással). Dina Márton , az MKB, a DKSI állt mellettünk a rajtban - mondhatni egyenlőtlen arányban, de így is remek verseny kerekedett, főként Marcinak köszönhetően, aki Istlstekker Zsoltival szinte a kezdő körök során az élre törtek és valahol 10 körrel a vége előtt kört is adtak a mezőnynek. A hajrákon ugyan Zsoltink volt gyorsabb, de megleehtősen megnehezítette a dolgát Marci. A harmadik helyért én harcoltam, mert -számbeli fölényünkkel élve a ‘kontra’ ‘kontrájából’ továbbmentem és mintegy 20 kört töltöttem az elmenés és a mezőny közötti légüres térben. Előre felérni nem tudtam csak 10 körig tartani a távolságot, így végül 3 hajrával a vége előtt utól ért az MKB vezetésével csonka kis mezőny.

Az Elit futám Istlstekker Zsolt győzelmével zárult, Dina Marci a kedden kezdődő szlovák kör elptt felkészülés és hangolódás jegyében indult és szerezte meg a 2. helyet, nekem pedig bronz jutott kedvenc pályámon 2022-ben! Az U23-asaink is remekeltek, Drijver Bertold nyert, Móré-Gosselin Olivier pedig a második helyen zárt a DKSI-s Sidló Dániel előtt.

Gratulálunk mindenkinek aki eljött és tiszteletét tette ebben a számban Békéscsabán!

Remélem jövőre többen leszünk!

Fotók : Vígh Attila

69. Tour of Bulgaria - 6 nap 7 szakasz / In the Footsteps of the Romans 2 nap/ 2 szakasz

A Bolgár körverseny és a Footsteps in the Romans, az év utolsó többnaposai az Epronex csapata számára - összesen 8 nap alatt 9 szakasz - egy végtelenül hosszúnak tűnő szezon záró akkordja. Sikerült megkoronáznunk a már eleve remekül sikerült évet : 6 napnyi küzdelem árán megszereztük a sprinttrikót 2021 után második alkalommal, valamint megszületett a csapat első UCI szakasz győzelme a Footsteps in the Romans záró etapján. Így 2022-es szezonban összesen 5 UCI dobogós helyezés, összetettben 3., 5. és 7. helyek születtek többnaposokon - amivel összesen 197 UCI pontot gyűjtöttek az Epronex-Hungary Cycling Team versenyzői!

Gratuláció a csapat minden tagjának, a versenyzőknek, a fáradhatatlan Staffnak, mindenkinek akik napról napra , hétről hétre 110%-on teljesített , ha fújt ha esett - ebből rengeteg jutott idén. Ennek és persze az eredményeknek köszönhetően a szezon végére a nagy kontinentális csapatok is egyenlő ellenfélként és teljes értékű konti gárdaként tekintettek az Epronex-Hungary csapatára. Óriási köszönettel tartozunk minden szponzorunknak és támogatónknak, akik mindezt lehetővé tették, akik hittek az Epronex kerékpáros projektben és kitartottak mellettünk 2022-ben, a hetedik szezonunkban!

Rózsa Balázs beszámolója:

Az idei utolsó UCI versenyblokkunkra Bulgáriában került sor, ahol a 69. alkalommal megrendezett Bulgár Körversenyen és az „In the footsteps of the Romans” többnaposán álltunk rajthoz. Előzetesen a tavaly elért eredményeinket szerettük volna beállítani, illetve megszerezni a csapat első UCI győzelmét, ami már hónapok óta lógott a levegőben. A Bolgár Körversenyen ennek megfelelően az első naptól aktívan versenyeztünk és Istlstekker Zsoltival egymásnak adogattuk a zöld trikót, mely végül az utolsó napon heroikus küzdelem után hozzám került Kiss Geri hatalmas munkájának és Karl Ádi sprintjének köszönhetően. A versenyen minden szakaszon ott volt valaki a szökésben képviselve az Epronex-Hungary CT színeit, és Ádi révén szakasz 2., 5., 6., 10., illetve Zsolti által 7 helyet. , valamint a sprint összetett 1., és 3. hellyel zártuk a hetet. Ugyanakkor sajnálatos módon Zsolti az utolsó napon hatalmasat bukott, és óriási fájdalmakkal küzdve, de befejezte a Bolgár Kört! A második versenyen azonban már nem tudott rajthoz állni és az esés következtében a lehetőséget is elveszítette, hogy velem együtt küzdjön a zöldért, ami neki is kijárt volna a héten nyújtott teljesítményéért.

In the footsteps of the Romans!

Az „In the footsteps of the Romans” többnaposának már nyomás nélkül állhattunk neki, mert az előzetesen kitűzött céljainkat elértük, csupán a szezon megkoronázása, a szakaszgyőzelem hiányzott… Ennek megfelelően aktívan versenyeztünk az elejétől kezdve és Ádi bele is tudta verekedni magát a győztes elmenésbe, ahol aztán végül a 4. helyen zárt. A második napon az UCI szezonunk zárásaként mindent egy lapra feltéve próbáltuk megszerezni a hőn áhított első győzelmünket. A szakasz során a szökevények üldözésében tevékeny részt vállalt Gönczy Gergő és Stefan Pöll, míg Gerivel Ádi pozícionálásában segédkeztünk. Sajnos a végére Ádival elvesztettem a kontaktot és nem tudtam a felvezetésből kivenni a részem, úgy ahogy szerettem volna, de nélkülem is megoldotta, és megszerezte a saját maga, illetve a csapat első UCI győzelmét! Ezúton is szeretném megköszönni az összes csapattársamnak a szezonban nyújtott segítségét, illetve a „csapatnak a csapat mögött”, hogy 110%-ot nyújtottak azért, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt és csak a versenyzésre kelljen koncentrálnunk! Köszönjük a szponzorainknak a támogatást, bízunk benne, hogy az idei évben nekik sem okoztunk csalódást a teljesítményünkkel, és a továbbiakban is kitartanak a csapat mellett! Továbbá köszönjük mindenkinek a szurkolást, rengeteg plusz energiát adott a nehéz pillanatokban!

Gönczy Gergő beszámolója a 9 szakaszról és a visszatérésről:

Visszatértem! Még nem vagyok 100%-os, még mindig 1,5-2 hónap munkája lenne elérni a formát, amivel kiestem a nemzeti bajnokságon, de most már megfelelő formában voltam ahhoz, hogy alkalmas legyek az év utolsó UCI többnapos versenyére. Tudom, két külön verseny volt, de technikailag egy versenynek tekinthetjük a 6+2 napot. Ez volt benne a legnagyobb kihívás, 6+2 nap. A júniusi formámmal nem remegett volna meg a térdem tőle, de ez most csak a felkészülésemre, a rutinomra és a tudásomra volt alapozható, Nem sokat tudtunk együtt edzeni a csapattal, hogy közös edzésen bizonyíthassak valamit, hiszen a srácok egy nagyon kemény versenyprogramot teljesítettek egész nyáron. Az egyetlen lehetőség egy esős hétvégén lett VOLNA. De enélkül is megkaptam a lehetőséget az indulásra a szubjektív tapasztalataim és számaim alapján. Egyébként határesetnek éreztem előzetesen, hogy fogom-e tudni teljesíteni. Magáról a versenyről. 1 prológ, 2 félszakasz és 6 normál szakasz. Amit vállaltam előzetesen, sikerült teljesítenem, hogy intézem a kulacshordást és frissítést, ha kell, beállok előre tempót menni, elmenéseket összezárni. Az első szakasz már egy komolyabb erőpróbának és technikai próbának bizonyult. Az első szakaszon rengeteg volt az úthiba, hatalmas kátyúk között kellett lavírozni, nagyon sokan kaptak defektet és törtek kereket, tőlünk szerencsére mindenki megoldotta. Az elején eléggé jól tartottam magam, viszont az első emelkedő utáni fennsíkon Gerivel felváltva mentünk a mezőny elején tempót, hogy csillapodjon a mezőny, addig senki nem akart kontrollálni, tempót menni, úgyhogy mi álltunk előre, hogy el tudjon távolodni az elmenés, amiben Steki benne volt. Ebben így elsőre lefőttem és le is szakadtam a hegyi hajrá előtt, de sikerült felérni kocsisoron. Onnantól már csak a kulacsokat kellett hordanom. A nap végén miénk lett a zöld trikó, aminek megszerzése célunk is volt a versenyen. A többi nap forgatókönyve is hasonló volt, a 4. szakasz volt húzósabb, mert pont leszéleztek, amikor felérésben voltam frissítés után 6-7 kulaccsal a hátamon. Még volna 20-30 méter kellett, hogy felérjek a csapatomig a mezőnyben, de elhúzták előlem a sort és ezzel a plusz 3,5 kg-val a hátamon nem mondom, hogy lendületes volt a haladás  Később Bujtinál le tudtam adni őket szerencsére. Az utolsó napon még harcolnunk kellett a zöld trikóért, amihez elég hamar kialakult az elmenésünk egy szerencsétlen bukás miatt, amiben Steki is érintett volt, de Balázs és Geri el tudtak szakadni ezzel a szökéssel. Amíg utol nem értük az elmenést, részt vettem a pozícióharcban, frissítettem, igyekeztem elöl tartani a sort. A szakasz vége felé, az utolsó frissítésem után hátramaradtam egy ritmusváltás után, láttam, hogy Steki is küszködik, úgyhogy igyekeztem vele maradni és végigsegíteni a szakaszon. A verseny végére megtartottuk a zöld trikót, Balázs megnyerte.

In the Footsteps of the Romans:

A második versenyünk a Pirin-hegység egyik völgyében volt. Az első szakasz nem csak nekem, a többiek elmondása alapján is az év legnehezebb szakasza volt. Sajnos hamar leszakadtam, keveset tudtam segíteni előtte a csapatnak, de ez versenyzés volt mindenkinek 110%-on, minimális taktika, rengeteg erő. A pálya önmagában nem lett volna nehéz, de kellően erős szél fújt hozzá, hogy vérszemet kapjanak a lengyelek. Miután leszakadtam azért nem álltam meg, mindig voltak előttem néhányan, vagy kocsisoron tudtam feljebb ugrálni és végül összejött egy bő 50 fős grupetto az utolsó körökre, úgyhogy jól tettem, hogy nem adtam fel 40km után. Ebben a csoportban már viszonylagos nyugalom volt, az elöl maradó 20 fő lemeccselte egymás között a szakaszt. A második etap már sokkal békésebben kezdődött, az első 20km-en elengedték az elmenést. Ebbe majdnem sikerült is bekerülnöm, amikor azt hittem, hogy Stefannak vezetem fel épp a próbálkozást, amikor kiálltam volna előle tűnt fel, hogy már nincs is a kerekemen, bezárta őt a mezőny. Akkor megpróbáltam saját zsíron felérni az elöl lévő 3 emberre, de sajnos ehhez még kevés voltam, pár perc után lefőtt a kávé és eltávolodtak tőlem, úgyhogy megvártam a mezőnyt és megpróbáltam hasznossá tenni magam a csapat számára. Ez mondhatjuk, hogy sikerült is, mert Ádi megnyerte a szakaszt. A csapat első UCI többnaposán szakaszt nyertünk, hihetetlen jó érzés volt, hogy részese lehettem az eddig elért jó eredményeknek, ez a szakaszgyőzelem viszont más volt: óriási örömtett az is hogy hozzátehettem a részelese lehettem. Összességében nagyon elfáradtam a versenyen, a kiesett edzésmunka és kihagyott versenyek még sok korlátot állítottak elém, de az OB-n elszenvedett balesetből már kevesebb egészségügyi problémám volt. Néha még zsibbadt a karom egy-egy mozdulatra, a bordáim viszont mintha újra eltörtek volna. Ennek a fájdalomnak még utána kell járni. A verseny teljesítésének végülis nagyon örülök, a csapat jó szereplésének pedig még jobban. A problémákon dolgozunk tovább a gyógytornászokkal.

Köszönöm mindenkinek az érdeklődő, biztató üzeneteket, köszönöm a lehetőséget a csapatnak, külön köszönöm a gyors felépülésben való segítséget Ákosnak, Máténak, Nórinak, Szilveszternek, Tibinek és Zsófinak, akikre mondhatom, hogy a team-em és segítenek a gyógytornában, edzésben, sport tudományban..