2018.04.06-04.15. között rendezték meg a 31. markkói körversenyt, amely Afrika legnagyobb többnapos kerékpáros körversenye.Ez olyan,mint Európának a Tour de France.
A számok tükrében: 21 nemzet, 22 csapat,132 induló, 10 etap, összesen 1566,2km…
A versenyen rajthoz álló legtöbb csapat kontinental vagy pro-kontinental besorolású így nekünk az Epronex-Bike Hungary-nek, klub csapatként azaz „halandóként” igazi kihívást jelentett megmérettetni velük, a „halhatatlanokkal”. Félre értés ne essék, több csapatnyi halandó is volt a mezőnyben amit mi sem mutat jobban, mint hogy összesen 77-en fejezték be a versenyt. Volt, aki bukásba keveredett és volt aki gyomorrontás miatt kényszerült feladni. Ez utóbbi problémával Bukta szembesült és a 4. szakaszon sajnos feladni kényszerült.
A csapat tagjai:
Köllő Zsuzsi /szakvezető
Garamszegi „Ottó” László /szakvezető
Szabó Tamás/szerelő
Kiss Gergely/Kisgéé/csapatkapitány
Szeghalmi Bálint/ Szega
Solymosi Márton/ Bukta
Pályi Csaba/ a mezőtúri Contador :)
Minkó Roland, Rolika
és én Ábrók Norbert/Ábri
A mezőnyben néhány igazán nagy név is megtalálható volt:
MANCEBO Francisco/IntejaDominicanCycling Team/,aki még Pantanit lószolgatta Banesto-s mezben és még 42évesen is meg tudja tekerni. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy összetettben a 6. helyen végzett mindössze 47másodpercre a győztestől, aki RIVIERE David/Vendee U Pays De LA Loire/ volt 40ó04p35mp-el.
Vagy a második helyezett Vermuelen Alexey/Interpro Stradalli Cycling/ aki az elmúlt 2 évet a Team Lotto NL-Jumbo-nál töltötte és a végelszámolásnál mindössze 8mp-re volt a győztestől.
És persze a Wilier Triestina-Selle Italia első sora POZZATO Filippo vezetésével aki elárulta, hogy a Giro’dItalia-ra készülnek és „csak” edzeni jöttek. Ehhez képest első számú spinterük MARECZKO Jakub 6!!!szakaszgyőzelmet szerzett és a felvezető embereColedan Marco elmenésből hazaérve nyerte le a nyolcadik szakaszt.
Csapatunk a verseny előtt 2 nappal érkezett Casablanca-ba így bőven maradt időnk összerakni,beállítani a bicókat és megszokni a helyi klímát, ami elég változékony és szeszélyes, mert a szél hűvös még, de a nap perzselően éget .Egyébként az időjárás meglepő módon elég hasonló volt az itthonihoz. Minimális felszerelést tudtunk magunkkal vinni a nagy csapatokhoz képest akik saját kísérőautóval és szervízkamionokkal érkeztek. Nekünk 2.5pár tartalék kerék, néhány pót szingó és az elengedhetetlen SIS frissítők és regeneráló porok, gélek álltak a rendelkezésünkre. Ezen kívül a rendezőség biztosított egy személyautót a verseny kiséréséhez minden csapat számára. Nem mondom, hogy nem jött volna jól ha ott van a mi Skoda-k vagy egy mikrobusz amiben mosógép is van, de egy klubcsapathoz képest mindenünk meg volt és mindent megoldottunk. Ehhez kellett a „stáb” áldozatos munkája /amiért mindannyian nagyon hálásak vagyunk/ és a csapattársak között kialakult bajtársiasság, ami páratlan jókedvvel társulva gyakran tette mókássá a már-már elviselhetetlen fáradságot, rosszullétet vagy fájdalmat. Bírom hogy nálunk mindenki tudja a másikról milyen formában van, hogy érzi magát, hol? milye? és mennyire? fáj ,hogy verseny közben mindig helyzetjelentünk egymásnak és ha mindannyian együtt vagyunk akkor taktikai megbeszélés helyett élménymegosztás és klubozás van. Nálunk nincs szükség „irányított jókedv”-re :)
Az országról annyit ,hogy varázslatosan változatos tájak, meglepően jó minőségű közutak, vendégszerető, barátságos emberek jellemzik. A rendezésre sem lehet panaszunk, mindenben igyekeztek a lehető legmagasabb minőséget hozni. Kiváló hotelekben laktunk, teljes igényt kielégítő ,roskadozó svédasztal várt minket minden reggel és minden este. Egyszer még lovaskocsikat is felsorakoztattak, ha esetleg kedvet kapnánk egy jó kis városnézéshez./nyilván ez kimaradt/
Számomra a verseny jól indult az első szakaszon begyűjtött 9. helyemmel, amivel az egyik kitűzött célomat /hogy valamelyik szakaszon egyszámjegyű helyezés legyen a nevem mellett/ rögtön ki is pipáltam. Meg kell jegyeznem, hogy remekül sikerült a felkészülésem a Horvátországi edzőtáborral és a szezon eleji egynaposokkal ezért kiváló formában érkeztem Marokkóba.Kifejezetten a sprintbefutókra készültem. A későbbiekben sikerült még egy 15. és egy 20.helyet is megcsípnem a mezőnyhajrákon. Ez utóbbit már sérülésekkel küszködve, amit az 5.szakaszon a motorosrendőrök által kreált tömegbukásban szereztem. Ez karrierem egyik legnagyobb tömegbukása volt, egész helyszín úgy nézett ki a sivatag közepén, mintha légikatasztrófa történt volna. A Wilier váz 4helyen tört el és a hátsó kerekem 6-8méterre volt a váztól. Brutális alkatrésztörmelék hevert szinte teljes széltében beborítva az utat. A versenyzőkről nem is beszélve. Sokan lent maradtak és mentőt kellett hívni hozzájuk. Nekem szerencsére nem törött csontom, de a horzsolások, zúzódások, rándulások is kellőképen megnehezítették a verseny második felét. A szerencsém a szerencsétlenségben az volt, hogy Bukta gyomorrontás miatt az előző szakaszt feladni kényszerült ezért a bringája a tetőre került tartaléknak amit Tomiék néhány perc alatt beállítottak nekem így nem csak a szakasz, hanem az egész körverseny be tudtam fejezni vele. Utólag is külön köszönet Sz.Tominak, hogy visszarakott a bringára és a versenybe :) Ezek után már nem igazán a versenyzésről, mint inkább a túlélésről szóltak a napjaim. A 6.szakasz 187km helyett 205km-re sikerült és végig sivatagi viharban nyomtuk ami természetesen végig szemből fújt. Ezt nehezítette, hogy nem igazán tudtam kiállni a nyeregből és a tartalékcipőn a stoplit nem lehetett beállítani rendesen ezért a szakasz végére teljesen kimerültem. Ekkor már nem voltam a csapat teljes értékű tagja, csak a „sánta gyerek, aki ránézésre maga sem tudja miért csinálja”. Csak teltek a napok és fogytak a szakaszok én pedig próbáltam túlélni valahogy. Éjszaka alig aludtam, mert bármerre fordultam mindenhol fájt valamim.Mind ezek ellenére szuper volt látni Csabit a nap elmenésében és Rolit két top20-as helyezését amivel a legjobb U23-as volt aznap mezőnyben De én tudtam, miért csinálom. A második elhatározásom az volt, hogy végig megyek és értékelhető helyen be fogom fejezni a versenyt. Ezzel a tudattal vezérelve végül a 10.szakaszon visszaértünk Casablanca-ba és a 60.helyen zártam az összetettben.
Összességében eredményesnek és jövőbe mutatónak tartom az afrikai szereplésünket, sok ilyen harcot kell még megvívnunk, hogy fel tudjuk venni a versenyt a „halhatatlanokkal” ,de rajta vagyunk és mindent beleadva dolgozunk tovább.
Most újabb egynaposok majd Gemenc GP és az OberÖsterreich Rundfahrt vár ránk, mert mi ilyenek vagyunk és ezt nevezzük magas minőségű életnek.:)