2018. április 6-án kezdetét vette a Tour de Maroc, Afrika legnagyobb többnapos versenye. 10 szakasz, 1566km, több éghajlat, sokféle időjárás.
Április 3-án indult a gépünk Budapestről, majd megérkezve a fekete kontinensre, éjjel, kis várakozás után eljött a verseny szervezője értünk autóval, hogy elvigyen a szállásunkra, Casablancába. Itt két napot töltöttünk. Bejártuk az átmozgató edzések alkalmával a környéket, nagyokat csodálkoztunk egy-két dolog láttán. Igazi kultúrsokk volt ez nekünk. Láttunk lópatkolást a városban a kétsávos út belső sávjában, régi Mercedes taxikat és buszokat, amelyeket a lélek tartott össze, számtalan luxusautót, nyomortelepet és Beverly Hills-hez hasonló környéket is. Mindezt Casablancában.
6-án indult a verseny, és már az első szakasz előtt egy közel 3 órás transzferrel indítottunk aznap reggel. Itt még minden újdonság volt, így senki sem panaszkodott emiatt. 3 busz szállította az egész mezőnyt. A kerékpárokat egy teherautó vitte. A csomagok a busz aljában utaztak, míg a segítők a csapatok részére bocsájtott Dacia Loganekben. Az első szakasz majdnem teljesen sík volt, csupán egy negyedik kategóriás hegyihajrával megspékelve. E hajrá után egy bukás volt a mezőnyben, ami engem megállásra kényszerített. A mezőny ekkor óriási tempóra kapcsolt, ahova már nem sikerült felérnem. Össze is szedtem az első időhátrányomat már az első szakaszon. Gondoltam magamban, hogy ezzel a teljesítményemmel a maradék 9 szakasz elég nehéz lesz. A következő szakaszon a hegy után már gruppettóba verődve teljesítettem a távot. Továbbra sem voltam nyugodt a formámat illetően… A harmadik szakasz teljesen sík volt. Ábrók Norbertet próbáltuk sprintre hozni. Jómagam az utolsó pillanatig küzdöttem azon, hogy tudjak neki segíteni az utolsó kilométereken. Végül megjöttem a 22. helyen sprinten. Ez már örömmel töltött el az előző napok után. A negyedik szakasz az egyik királyetap volt. 190 km, benne többek közt egy 2200 méteres hegy is. Ez az emelkedő sohasem akart véget érni. Gruppettóval haladtunk. A hegytetőre érve 1 fok volt, tejköd, és a lefelében nagyon rossz aszfalt vagy murvás út. A kocsiból szerencsére kaptam thermo mezt és hosszú kesztyűt. Átkeltünk az Atlasz hegységen, majd a hegyről leérve már a sivatagban találtuk magunkat. Az ötödik szakaszt is gruppettóval teljesítettem.
Minkó Roland az Atlasz hegységen, 2000 méter magasan plusz ruhákat ölt magára
A másik királyetap, a 6. szakasz volt. a rajtnál kb. 30 fok. Már az első kilométereken óriási szélezés volt. 25 km-en keresztül mentünk fel egy 1800 méter magas hegyre, majd további 20 km-en keresztül haladtunk ezen a magasságon. Itt fent 6-9 fok volt. Rövid mezben, egy szélmellénnyel nagyon fáztam. A szél egész nap erősen fújt. Végig szemből vagy oldalról. A 202 km-es szakaszt sikerült a mezőnnyel befejeznem. A 7. szakasz egy 120 km-es sprintszakasz volt. A csapatból hárman is top 30-ba jöttünka befutónál. Ábri, Szeghalmi Bálint és én. A 8. szakasz volt számomra a verseny mélypontja. Végig vagy fel vagy le mentünk. Amikor megindult a mezőny fölfelé, leszakadtam. Amikor átbuktam az emelkedőn, lejtmenetben és a kocsisoron felértem. Egyszerűen fáradt voltam. A lábaim azonnal elsavasodtak. Ezen a napon csapatunkból Pályi Csabi volt egész napos elmenésben. Mielőtt ez a szökés kialakult, én is sokszor próbálkoztam belószolni. Csabi 9. lett végül. Aznap este igencsak kimerült voltam, de a már megszokott napi rutin (szállás elfoglalása, tusolás, masszázs, vacsora, csapatmegbeszélés és egy kis zene) tartotta bennem a ritmust. Másnap sík szakaszon Csabi és Szega kemény munkájával bejöttem sprinten a 10. helyre. Szega 13. lett. Ezek az eredmények kitűnő hangulatot teremtettek a csapaton belül. Ezt csak fokozta a az esti ünnepség, amit a versenyszervező-brigád rendezett a versenyzők és segítőik tiszteletére. Itt egy nagy, díszes sátorban hagyományos marokkói ételeket szolgáltak fel.
Az utolsó szakasz előtt amolyan meghitt hangulat uralkodott. Nagyon közel volt már a verseny vége, nemsokára mehettünk pihenni. (10 nap pihenő nélkül még a háromhetes versenyeken sincs). Reggel jól éreztem magam, a lábaim jók voltak, mondhatni éreztem a bugit. 100 kilométer megtétele után visszaérkeztünk a rég látott Casablancába, ahol 5 db 5 km-es városi kör után Szega és Kiss Geri segítségével a befutón 14. lettem. Jó érzés volt meginni az utolsó szakasz utáni regó italt a kocsi mellett.
Összességében óriási élmény volt Afrika. Rengeteget tanultam a verseny során a tapasztaltabb csapattársaimtól. Köszönöm nekik, illetve Köllő Zsuzsinak, Garamszegi László Ottónak, valamint Szabó Tominak a kéthetes segítséget, bringamosást, masszázst, frissítést és a jó hangulatot!
Kiss Gergely, Szeghalmi Bálint, Minkó Roland
