A Gemenc Nagydíj igencsak hosszú múlttal rendelkezik, Magyarország egyik hagyományőrző versenyének tekinthető. Idén ugyan nem UCI besorolású versenyként lett megrendezve, csapatunk számára mégis fontos volt, hogy rajthoz álljunk.
Gönczy Gergő beszámolóját olvashatjátok a 2021-es Gemenc Nagydíjról:
1. szakasz: Igyekeztünk ‘versenyt csinálni’. Az első próbálkozásra elszakadt a nap elmenése, egész nagy létszámban, tőlünk hárman (Andris, Balázs és Steki) , az oldalszélben nem nagyon akartak menni utánuk. Mindenki inkább lószolgatott, én kontrákkal próbálkoztam, hátha sikerül felugrani, de csak módjával, nehogy tönkretegyem a már kialakult helyzetet elől. Az utolsó próbálkozás a hegyi hajrá előtt rossz ötletnek bizonyult, mert utána majdnem leszakadtam. Az elmenés előnye 1’30” - 2’30” között ingadozott. Leginkább a szerbek és az osztrák Arbö üldözte az elmenést. Nem volt igazán jó, hogy 4 Hrinkow-os volt elől a spiccen, ezért hátul mi minden körben megrángattuk a hegyi hajrá dombon, de sajnos nem sikerült elszakadnunk a mezőnytől. A hajrá után a síkon, pofaszélben mindig csak hárman, négyen forogtunk be, Gerivel és Buktával, pedig mindig 6-7 fővel szakadtunk el és persze az a pár szerb sem akart beforogni, akik addig üldözték az elmenést. Az utolsó körben inkább hagytuk ezt a mezőny szétrázós taktikát, mert Balázs és Steki visszaszakadtak, Andrisra pedig nem akartuk felhúzni. Egyben tartottuk a mezőnyt és készültünk a hajrára. Szekszárdra beérve Bendegúz készítette elő a terepet egy következő támadáshoz. Az utolsó km-en Steki belószolt, jól kanyarodott és meg tudta tartani majdnem végig az előnyt, pár méterre a céltól fogtuk meg. A mezőnyhajrán 3. lettem. A spiccen 4-en hazaértek, így végül Andris a 3. lett, Steki 6. és én pedig 7.
2. szakasz: Teljesen sík kör volt, de legalább a szél fújt, az okozott nehéz pillanatokat a mezőnynek. Igyekeztünk megőrizni Andris 3. helyét és a részhajrákon még pontokért és jóváírásért mentünk, Stekinek kellettek a pontok. Nem volt sok próbálkozás a szél miatt, inkább szélezéssel és a mezőny megszakításával próbálkoztak, de mindig össze tudtunk zárni. Minden hajrát szépen felvezettünk, én voltam az utolsó ember erre, Zsolti meg is nyerte mindhárom részhajrát, egyszer ugyan mellénk tudtak jönni az osztrákok a hajrá felvezetésben, de ránk kerülni már nem. A véghajrá kicsit lutri volt, Zsoltit próbáltuk pozícióba hozni, ám ezúttal negyedik lett a sprinten, mert elveszítettük egymást az utolsó kilométeren. Így GC-ben feljött 4. helyre és a sprint összetettben is 2. lett, Andris pedig megtartotta az összetett 3. helyét. Pár percig még kicsit morcosak voltunk, hogy szétestünk a véghajrá befutón, de össezsségében elég jól működött a csapat, jól sikerült összedolgoznunk.
3. Kritérium: Ez volt talán a leglátványosabb, a főattrakció a versenyen, ezt vártam legjobban. A nehézségét az adja, hogy egy kritériumverseny intenzitását kell elviselni a délelőtti mezőnyverseny után, vagyis egy nap két versenyt nyomtunk le. A pálya tetszett, szélesek voltak a kanyarok, nagyon gyorsan lehetett bevenni őket, szinte fékezni sem kellett. Az első kör „lassúrajt” volt, a szokásosnál tízzel gyorsabban mentünk már, de 40-nel menni 3,2km-t jó volt arra, hogy újra bemelegedjünk a rajtban ácsorgás után. Innentől még 16 kör volt vissza. A rajt után azonnal kezdődtek a próbálkozások. Először Bukta próbálta meg, utána KissG kontrázta meg, ahogy utolértük. Az Ő támadását én vittem tovább, ez sikeresnek is bizonyult: összeálltunk egy Hrinkow-ossal és egy szerbbel. 3-4 kört mentünk olyan tempóban, hogy csak pislogtam. 30 perc versenyzés után is 47km/h volt az átlagunk, vezetni konstans 450-500W közötti teljesítménnyel kellett. (Ezt persze csak utólag visszanézni tudtam, közben eléggé beszűkült a látóterem :D ) Aztán elkezdtünk lassulni, először a szerb versenyző kezdett lassabbakat vezetni, amikor már 1,5 perc előnyünk volt én is kicsit visszavettem, de az osztrák még nyakasan nyomta tovább és 2 perc környékén Ő is elkezdett lassulni. Az utolsó körig, sőt az utolsó kilométerig egység volt elől, nem piszkáltuk egymást, senki nem lógta le a vezetést és mindenki sprintre akarta hagyni. Én az osztrák kerekén akartam fordulni, ez be is jött, csak sajnos nagyon lassan fordultunk, pedig egy gyors kanyarvétellel a szerbet le tudtuk volna úsztatni, de az utolsó kanyartól még kb 400m volt a célig, azt nem lehetett végignyomni sprintben. Elkezdtük nézegetni egymást, kivártunk. Második helyen voltam, amikor a szerb megindította hátulról a sprintet, hirtelen elém került, de 100m-re a céltól visszaelőztem, az osztrák 1 kerékpárnyi előnnyel volt előttem és gyorsultam még, de nem eléggé sajnos, kb 1 kerék előnnyel előttem ért be. A célvonal után természetesen gratuláltunk és megköszöntük egymásnak a jó versenyt. Nem maradt bennem tüske, nagyon örültem ennek az eredménynek is, hogy sikerült jó teljesítménnyel zárni az évet.