A 2021-es szezonban az Epronex gárdájának a Tour of Malopolska 4 napos lengyel verseny volt az első UCI 2.2-es többnaposa, ahova idén első alkalommal sikerült meghívót szereznünk! A Solidarnosc et des Champ. 5 napos versenyhez hasonlóan a Tour of Malopolska is rendekívüli versenyélményt nyújtott a csapat számára köszönhetően a lengyel vendégszeretetnek és igényes szervezésnek. A rendezés UCI 2.2-es szinten példaértékű, kevés helyen tudják megközelíteni ezt a színvonalat: ahogy a 28 csapat , 165 versenyzője és több mint 100 tagú kísérete ki van szolgálva.
A verseny színvonalát jelzi, hogy összesen 28 csapat, 164 kerekese állt rajthoz (24 nemzetből), 5 nemzeti válogatott - Ukrán, Török, Bulgár, Német, Kuvaiti válogatott sorokkal. A nevesebb cspatok közül csak néjány: JUMBO Visma development ; UNO X ; Elkov-Kasper ; Mazowsze-2020 ban Europa tourt nyert csapata- Voster, hogy csak a legnevesebb kontinentális csapaatokat említsem.
Photos: Tour of malopolski / facebook
Facebook - Tour of Malopolska photos
Lengyel sajátosság, hogy versenyeiket a kis falvakat összekötő hegyek-völgyek között tekergő szűk utakon visz a mezőny útja. A három relatív rövid etap mindegyikén 2200-2400 méter szintet kellett megmásznunk annak ellenére, hogy a szó klasszikus értelmében csupán a zárószakasz befutó emelkedője minősül hegynek a maga 10km össz hosszával, utolsó 5km átlag 10%meredekségével - 1150m magas pont. Ez sokat kivesz a versenyzőkből, az állandó koncentrálás, kigyorsítások, helyezkedés miatt, illetve a segítők dolgát is igencsak megnehezíti a logisztika és kiszolgálás miatt. -frissítőpontok elérése, elmenéshez való felzárkózás a mezőnyön keresztül.
Az első napon a mezőny erősségére és a befutó előtti 4km hosszú meredek befutó hegyre való tekintettel az szökésekre koncentráltunk, hogy mutassa magát a csapat, ne csak mellékszereplői legyünk az előadásnak! Ahogy az várható volt a nyitószakasz borzasztóan gyorsan és hektikusan indult, egy megvadult 164 fős mezőny durálta neki magát a távnak. Az első órát folyamatos adok-kapok és lószparádé jellemezte, mindenki megpróbált belekerülni a szökésbe. A csapatból Gönczy Geri és Szatmáry Andris voltak a legaktívabbak, végül sokadik próbálkozásra Andrisnak sikerült beletenni a a kereket a nap elmenésébe. A szökevénycsoport előnye is jól alakult, a mért legnagyobb előnyük elérte az 1’45”-et, hátul közben az UNO X diktálta a tempót és kontrollálta az elmenést. A szökevények előnyét körülbelül 30 km-rel a cél előtt kezdte felszámolni a mezőny. A hegyre Balázs és Zsolt értek fel a csapatból elsőként mindössze 1’15”-re a szakaszt lenyerő Elkovo-Kasperes Michal Schlegel mögött. Andrisék szökevénycsoportja összességében hazaért 3 hegyihajrára is, ahol Andris a hegyi trikóért folyó versenyben a harmadik helyen állt az első nap végén. A csapatversenyben pedig az előkelő 13. helyen zártuk a napot!
Photos: Tour of malopolski / facebook
A második nap volt a leghosszabb és egyben az egyetlen, ahol sprintbefutóra lehetett számítani- Balázs a 18. helyen érkezett egy körforgalmakkal és derékszögű kanyarokkal tarkított befutón.
A harmadik, zárószakaszon már nem volt hova tartogatni az erőt, hiszen a klasszikus hegyi befutón nem tudtuk felvenni a kesztyűt a pro csapatokkal, így mindenképpen előre kellett ‘delegálnunk’ valakit a szökésbe, hogy Andris hegyihajrá összetett beli pozicióját javíthassuk és előnnyel érkezhessen a csapatból egy versenyző a befutó hegyhez. Többen is rápróbáltak, ám ismét Andris volt a legkitartóbb, mert a mezőny már elengedett egy 8 fős sort, mire újra induló támadáshullámban másodmagával Andris tudott elszakadni és egy több mint 20km üldözéses küzdelem árán tudták ledolgozni a 40” hátrányt ami a szökevényektől elválasztotta hármukat. Andris elmondása szerint ez teljesen kizsigerelte őket, sokkal nehezebb volt, mint az első napi szökés: padlógázt nyomtak a felzárkózás teljes 30’-re, ami rengeteget kivett belőle is… Az Elkov-Kasper katonáinak az ukrán válogatott segített be az üldözésbe, egyre gyorsuló tempót diktálva. Három nappal a lábakban függőleges falnak tetsző befutóra az ukrán Budilak Anatoliy érkezett meggyőző fölényben , miután 7km-rel a cél előtt (!!) megkínálta a spiccet és 30” előnyét nem tudták ledolgozni. Az összetettet az Elkov kerekese, Michal Schlegel nyerte meg, miután 2. helyen ért fel az 1150m magas Przehyba.
A kezdeti 164 versenyzőből végül 140-en fejezték be a versenyt értékelhetően. A mezőny elit volt, csupán 1-1 nem-odavaló versenyző vagy csapat akadt, akik nem tudtak eléggé kerékpározni, vagy kultúráltan viselkedni: a bulgár riderek és egy kis regional holland csapat kerekesei állandó veszélyforrás jelentettek, de hála istennek közüülük sokan elfogytak a verseny alatt…
Az Epronex csapatról az UCI bírák is elismerően nyilatkoztak: a kocsisoron és mezőnyben való viselkedésről, illetve egy hízelgő és egyben mókás jelent volt, mikor az egyik holland csapat szekvezetője megkérdezte hogy mi konti vagy prokonti csapat vagyunk-e és szemmel látható módon megrökönyödött, mikor kiderült hogy kis regionalis cspat az epronex. Ennyire egységes, kultúrált és profi a csapat megjelenése, ennek köszönhetjük külföldi szponzorok támogatását és a sok versenymeghívót is.
Gönczy Gergő beszámolóját olvashatjátok:
1.szakasz: Nem volt egy zenés táncos menet, de tudtam próbálkozni néhányszor. Egyszer sikerült eltávolodni, de túl erős csapatokkal voltam elől: Mazowsce, Német válogatott, Uno-X, Jumbo-Visma devo meg én, így az Elkov, Hrinkow, Voster nem hagyhatta, hogy eltávolodjunk. Utána kettőt pislogtam a mezőnyben és Andris már belerúgta magát a nap elmenésébe. Onnantól igazából csak megültünk a mezőnyben. Az emelkedők egész jól mentek, nem volt egy méter sík sem, csak meredek emelkedők, lejtők és sok kanyar. A mezőny kicsit olyan volt, mint egy ifi mezőny, sok fékezés, legalább bukás nem volt sok. Valahol 100.km környékén megszakadt a mezőny felfelé, onnan kerülgetni kellett a leszakadókat viszont a mezőny eltávolodott úgyhogy nagyon nyélen kellett menni lefelé. Már majdnem felértünk a következő emelkedő előtt, erre egy poros kanyarban lefeküdtek előttem úgyhogy nem sikerült felérni, de megfeszültem és a következő emelkedőn sikerült felzárkózni, csak így nem volt olyan elegáns Onnan már kihúztam a mezőnnyel az utolsó 4km-ig. A hegyre már inkább saját tempó, nem próbáltam tartani a tempót, különben elgörcsölök. Megjöttem 3,5 perc hátrányban, a 70. hely környékén
2. szakasz: Ma sem volt könnyű napunk. Nagyon nehezen alakult ki az elmenés, már 20 perc után próbálták blokkolni a mezőnyt, de valahogy mindig áttörték egy-egy kanyar után vagy dombocskán és megint próbálkoztunk. 5-6 alkalommal nekifeszültem én is. Az lett volna a legjobb, ha Szatmáry Andrist bele tudjuk segíteni az elemnésbe a hegyi trikó miatt. Ma nem adott ki olyan helyzetet, mint tegnap, ma tényleg izomból sikerült elszakadnia az elmenésnek valahol az első óra után. Sajnos nekünk nem adta ki. Utána ücsörgés a mezőyben, végre lehetett enni - általában az első óra vége előtt már elkezdek enni, de most nem volt lehetőség rá, éreztem is, hogy ez nem jó. Bepótoltam, ami lemaradt, de azért így mégsem ugyanaz. 92. km-nél volt egy hegyi hajrá, amire hosszabb emelkedő vezetett, előtte lefrissítettem a srácokat, mert elég gyorsan mentünk idáig és bizonytalan voltam afelől, hogy felérek-e a mezőnnyel úgyhogy pbáltam hasznossá tenni magam. A hegyre végülis elviselhető tempóban mentünk fel, de nem szívesen mentem volna gyorsabban, ez elég közel volt a limithez. Utána hosszú lejtmenet, itt áztunk egy 10-15km-t és elkezdett ráncigálni is a görcs. Kicsit ledobtam az ékszíjjat, örültem, hogy átjutottam a hegyen a mezőnnyel, de nem tudtam, hogy innentől mit várjak, ha már most be ‘akarok’ göröcsölni. Szerencsére innentől kicsit lassabban mentünk, mert sokat levettünk a szökés előnyéből, tudtam regenrálódni. A hajrára sikerült azért felszívni magam, dologoztak a gel-ek meg a koffein, de elég hektikus volt, sokan próbáltak egyedül odaférni és folyton szétrázódtunk a csapattal, pedig könyököltem, fejeltem, lökdöstem, de így is csomószor mentenem kellett, hogy ne álljak fejre. Az utolsó kilométereken nem voltam olyan rossz helyen, de egy körforgalomban bukást kellett kivédenem és utána teljesen elkeveredtem. Végül már nem maradt elég erőm, hogy visszaérjek az elejére. Sokat kivett a hosszú hegyig vezető út és az oda való felmenetel is. Ma egy kicsit túlélővereseny volt. Balázs 18. helyen érkezett a sprinten.
3. szakasz: Túl vagyunk rajta. Az történt, amit megjósoltam az elején megpróbáltam elmenésbe kerülni, de nem adta ki, viszont megpuhítottam a mezőnyt Andrisnak, ő kontrázta meg az én lószomat és egyből el tudott menni. Elég hosszan üldözte a már elől lévőket. Nagyon lassan engedte el őket a mezőny, mi meg próbáltuk blokkolni, ahogy tudtunk. Jó egy óra után összeért az eleje és aztán inkább kontrollált a mezőny. A Topforex üldözte őket, mert náluk volt a hegyi trikó és tudták, hogy Andris 2. az összetettben, de az első hegyi hajrá után elengedték a dolgot és az Elkovra hagyták, ők meg max 2 percre engedték az elmenést. Ezután egész könnyen ment a mezőnyben, sokat lejtett ma az út amúgy is. Az utolsó hegy aljában kezdtek el csak igazán kellemetlen tempót menni. Mezőnyben hátrébb egyesével a szűk utak, szűk kanyarok miatt hamar széthullott a mezőny és darabokra szakadva kezdtük meg a hegyet. 5-tel a vége előtt felkaptam a tornazsákunkat szélkabátokkal és elkezdtem baktatni, közben utolértem Andrist és onnantól egy számára elviselhető tempót igyekeztem menni, nyilván rottyon volt egy ilyen szökés után (bár nem szívesen mentem volna gyorsabban ). Sajnos nem lett meg neki a hegyi trikó, de ma is bizonyítottuk, hogy nem csak azért jöttünk, hogy itt legyünk a mezőnyben, végül a hegyi összetettben az 5. helyre volt elegendő a pontja, alig 4 ponttal maradt le a dobogóról
—————————————————————————-
Összességében remek hangulatban zajlott le ez a 4 nap minden nehézsége ellenére (defektek, rádióhiba). A csapat kísérete igazi dreamteam-et alkotott: Köllő Zsuzsanna, a direktor Kenyeres Ábel vezett e a csapatautót , Szeghalmi Bálint és Bogár Gábor pedig szereltek, masszírozták szakaszok között a versenyzőket, illetve minden frissítő zónában ők várták a srácokat a behűtött frissítőkkel, kulacsokkal. Köszönet nekik odaadó munkájukért!
Final GC - Tour of Malopolska - procyclingstats
Köszönet támogatinknak és szponzorainknak, hogy mindezt lehetővé teszik!