A Solidarnosc még be sem fejeződött mi már padlógázzal robogtunk lenygelország úttalan útjain hazafelé, mert egy ‘Lodz-Szófia’ 20 órás transzfer várt a csapatra. Szombat 18 órakor végződött Lodz-ban a Solidarnosc záró szakasza és vasárnap délután 15 órára Szófia alatt Bansko-ban technikai értekezleten, licensz bemutatáson kellett jelen lennünk - így mindössze 3 óra alvás fért bele a pakolás és logisztika miatt. Teljes Staff csere történt, csupán a csapat főnöknője, Zsuzsi állt bele mindkét többnaposba, Kenyeres Ábel mellett Árvai Attilával biztosították a csapat hátterét, működését; a versenyzők terén pedig 3 friss embert tudtunk indítani Bulgáriában: Istlstekker Zsoltot, aki egy héttel korábban ezüst érmet szerzet a csapatnak a Magyar bajnokságon, valamint Szatmáry Andrist és Pápai Ádámot. A fáradt Solidarnosc különítményből Rózsa, Solymosi, Kiss és Gönczy érkezett meg Bulgáriába. Maga a 20 óra autóban ülés is komoly kihívást jelent ha másnap rajthoz kell állni, különösen egy nehéz 5 napostól beállt lábakkal…
Külön köszönettel tartozunk a CUBE Csömör klubnak amiért kölcsön kaptuk a berendezett csapatbuszt erre a 10 napra, hihetetlen könnyebbség volt, hogy a buszban volt mosógép, amit éjjel nappal ment, illetve hogy fedett helyen tudunk kulacsokat keverni és mindennek megvolt a maga kialakított helye.
In the Footsteps of the Romans /Bulgária :Bansko/- 2021.06.28 - 06.29
(2 szakasz):
126km, 137km
(versenyzők: Rózsa Balázs, Solymosi Márton, Istlstekker Zsolt, Szamtáry ANdrás, Kiss Gergely, Pápai Ádám)
68th Tour of Bulgaria - 2021.06.30- 07.05
(5 szakasz):
186km, 113km, 180km, 108km, 187km
(versenyzők: Rózsa Balázs, Solymosi Márton, Istlstekker Zsolt, Szamtáry ANdrás, Gönczy Gergő, Pápai Ádám)
A Bulgáriában 2 egymást követő többnaposon vettünk részt: 2 napos Footstpes in the Romans elnevezésű UCI 2.2 verseny központja a 900 méteren fekvő síparadicsomban, Banskoban volt, csodás thermal hotelben voltunk elszállásolva a máskülönben teljesen kihalt városkában.
Rózsa Balázs, a 9. helyet szerezte meg az ‘In the Footsteps in the Romans’ UCI 2.2-es viadalon, a beszámolóját itt olvashatjátok:
In the Footsteps of the Romans 2.2
Személy szerint nem éreztem túl frissnek magam Solidarnosc, és a Bulgáriába való utazás után, de bíztam benne, hogy a majd’ minden nap 45 körüli átlag hamar belekerül a lábainkba.
Ennek rendje és módja szerint aktívan kezdtük az „In the Footsteps of the Romans” 2.2-es körversenyt. Sajnos én az első 15 km-en a lejtmenetben egy éles tárgy miatt eldefekteltem az első kerekemre, melyet egy rövid, de annál intenzívebb felzárkózás követett. Azonban mire elkaptam a mezőny végét, a sor már darabokban hevert a Voster-ATS és a Mazowsze-Serce Polski csapatainak köszönhetően. Ekkor megfordult a fejemben az is, hogy ezt a versenyt elengedem és rápihenek a Bolgár Körversenyre. Elől viszont megálltak, és visszazárkóztam. Nem sokkal később egy 28 fős sor alakult ki, amelynek én is a tagja voltam, és az előnyünk folyamatosan nőtt. 30 kilométerrel a vége előtt,megindultak a támadások, és én mivel egyedül voltam a csapatból elől, okosan kellett „választanom”, hogy melyik az, amire rakom a kereket, annak érdekében, hogy minél előrébb végezzek a szakaszon. Végül az utolsó 10-esen az ukrán Eurocar-Grawe csapat versenyzőjével gurultunk el a maradék 20 versenyzőtől, és összedolgozva haladtunk az utolsó 500 méterig ahonnan ő már nem vezetett. A 8. helyért külön idővel érkezve sprintelt le, de számomra fontosabb volt az, hogy időt adjunk a mögöttünk érkező nagyobb mezőnynek, ahelyett, hogy nézegessük egymást, így a 9. helyen zártam. Ebből a napból egyszerűen nem tudtam többet kihozni.
Amit pedig a második nap a csapat művelt… Az első nap az utolsó sprinthajrát megnyertem, így azonos pontszámmal álltam a zöld trikóért folyó harcban az első helyezettel.Mindent megpróbáltunk a szakasz elején annak érdekében, hogy a szökésbe belekerüljek és gyűjtögessem a pontokat, de erre nem volt lehetőségem az összetett pozícióm miatt. Az első hegyi hajrát követően ment el a nap elmenése, akik közül ketten is közel voltak hozzám, veszélyeztetve az összetett pozícióm. Kiss Gerivel abban maradtunk, hogy a srácok az összetettben élen álló csapatnak besegítve előreállnak kontrollálni a szökevényeket. Mindenki egytől-egyig odatette magát, hogy utolérjük őket, és a végjátékban is legyen esélyem egy jó helyezésre, azonban a sprintre aznap nem volt meg a sebességem, de összetettben a csapat megőrizte a 9. helyem, ezzel 3 UCI pontot is gyűjtve!
In the Footsteps of the Romans összetettje / procyclingstats
Majd a 2 ‘kurta’ 130 és 140 kilóméteres szakaszt követően utoljára megaludtunk Banskoban a Regnum szállodában hogy frissen álljon másnap oda a csapat a Szófiában elrajtoló 5 napos Bulgár körverseny rajtjához. Csak egy versenyzőt cseréltünk, tekintettel az 5+2 napra amit magunk mögött tudhattunk : Kiss Gergely helyén Gönczy Gergő rajtolt el kicsit frissebben,mert az előző 2 napban nem kellett rajtszámot tűznie. Versenyzők : Rózsa, Solymosi, Szatmáry, Istlstekker, Gönczy, Pápai
Rózsa Balázs első napon kereken 130 kilómétert töltött szökésben egyedül egy nagyon fárasztó és forró szakaszon , aminek során elvitte az összes hajrát, így a szakaszt követően rajta volt mind a hegyi mind a sprint trikó! Óriási szó egy olyan UCI 2.2-es versenyen, ahol a Bardiani, Alpecin , Voster, Mazowsze , Metaltechnik sorai álltak mellettünk a rajtban. Azt felmértük, hogy az egyes szakaszokon a hegyi trikót szinte lehetetlen lenne megtartani 1300-1500-as hegyeken átkelve, így a csapat a sprint trikóra fókuszéált és a teljes csapattaktika erre lett felépítve, hogy a lehető legtöbb sprinthajrára érjen oda Balázs, vagy vigyes el semleges versenyző, caspattárs a pontokat minden alkalommal. Egészen az utolsó szakasz utolsó hajrájáig bizonytalan volt a trikó sorsa, de végül sikerült hazahozni a csapat első nemzetközi többnapos megkülönböztetet trikóját!
Alább Balázs beszámolóját olvashatjátok:
68.th Tour of Bulgaria UCI 2.2
Az előző versenyt újabb, de rövidebb utazás követte, már eléggé éreztem az előző szakaszokat a lábaimban.
A prológ egy teljes egészében kockaköves, 1 km hosszú pályán zajlott. Semmit sem melegítettem rá, mert ez volt a „pihenőnap” a 13 szakaszos Grand Touromon, és így is a 44. helyen zártam.
Az első napon mindannyian próbálkoztunk belekerülni a megfelelő elmenésbe, ez végül nekem sikerült „da solo” és közel 130 kilométert töltöttem az élen. Megnyertem az aznapi egyetlen hegyi és sprint hajrát is, így abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy viselhettem (volna) mindkét trikót a második szakaszon! Az utolérésem után a sprintben még megpróbáltam segíteni Gönczy Gerinek, aki sajnos bukott, de szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta.
A második napnak azzal a céllal vágtunk neki, hogy megpróbáljuk megőrizni a zöld trikót. Annak rendje és módja szerint belekerültem a nap elmenésébe, rajtam kívül 15 versenyzővel és 1.5 perces előnyt harcoltunk ki a mezőnnyel szemben, de a hajrá előtt 20 kilométerrel szétszakadtunk, és én hátul ragadtam. Nem volt meg bennem az erő ahhoz, hogy az élen maradt 7 versenyzőhöz felzárkózzak. Ezt követően Andris, Buktu és Zsolti maradtak velem a 23 km-es emelkedőn, amin át kellett verekedni magunkat Troyanig, hogy pontazonossággal a GC eredmény alapján megőrizzem a zöld trikót, de a sprinthajrá győztest nem tudtuk utolérni, visszacsúsztam a második helyre.
A harmadik napon meglepetés ért a rajt előtt, mert hegyi trikóban állhattam oda a rajtkapuba, mert a hegyi összetettben első és második helyen álló versenyzők más mezeket viseltek, így ha nem is alanyi jogon, de mehettem egy napot pöttyösben is. J Megint csak szerettünk volna elmenésbe kerülni, mert 2 sprinthajrá is volt a szakaszon, de pont lekéstem róla. 15 mp-ig tudtam megközelíteni az élen haladó hármast, utána azonban az előnyük fokozatosan nőtt, így jobbnak láttam megvárni a mezőnyt. A hajrákat ugyanazon személy nyerte meg, a pontversenyben a hátrányom 3 ponttal nőtt, a szakaszon azonban a 16. helyen zártam.
A negyedik napon rövid, de annál intenzívebb etap várt ránk Burgaszig, az összetettben élen álló versenyző csapata a rajttól fogva kemény tempót diktált, egyértelművé téve azt, hogy nem engednek hazaérni senkit. Sokat próbálkoztam, hogy a féltávnál lévő sprinten valahogy pontokat szerezzek, és egy ukrán versenyzővel sikerült is megszöknünk. Megint megvolt az összhang köztünk, igyekeztünk egyenlő arányban kivenni részünket a munkából. A hajrá előtt biztos, ami biztos alapon azért megkérdeztem őt, hogy érdekli-e a sprint, melyre határozott nemmel felelt. A sprint előtt többet vezettem, nehogy elvétsem a vonalat, ő azonban szimpatikus módon az utolsó 50 méteren rám került… A harmadik helyért a srácok nagyot mentek, és Zsolti leszedte a zöld trikóst, megadva nekem az esélyt, hogy felzárkózzam 1 pontra a zárónap előtt.
Az utolsó nap… Nem is tudom mit is mondhatnék… Az első hajráig, ami 58 km-nél volt 50 km/h-s átlagot mentünk az oldal pofaszélben, mert nyílt volt még az összetett, a hegyi összetett, és a sprint összetett is. Rengeteget próbálkoztunk, mindenki 110%-ot adott azért, hogy megszerezzem a trikót. Ha nem sikerült szökésbe kerülnöm, azonnal előreálltak a srácok és összehúzták a sort, ha elmentem, akkor viszont a zöld trikós során kívül a szerb válogatott is jelentős erőket mozgósított. A hajrá előtt megint elől voltam, és rá tudtam menni a sprintre, ahol a már korábban kétszer is említett ukrán versenyzőtársamtól kb fél kerékkel kikaptam. Ezzel a 2 ponttal azonban visszavettem a vezetést a zöldért folyó küzdelemben, de nem nyugodhattam meg, főleg azért mert egy olyan versenyző került szökésbe, aki veszélyes volt rám, ha megnyeri az utolsó hajrát. A sprintet megnyerte, ugyanakkor 8 perccel jobban álltam nála összetettben, így csak azt kellett menedzselnünk, hogy ne verjen meg ennyivel a szakaszon. Szerencsére a hegy előtt utolértük őt, de „hivatalból” végignyomtam a szakaszt a srácok belerakott munkája miatt. A második csoporttal érkeztem 2.5 perc hátrányban, 32. helyen zártam az összetettben, de ami még ennél is fontosabb, hogy ZÖLD TRIKÓBAN! Elmondhatatlan érzés átélni azt, hogy Andris, Ádám Buktu, GönczyGeri és Zsolti egy emberként, önmagukat feláldozva, 110%-ot adva mindent megtett ezért az eredményért. Egyszerűen nem tehettem meg, hogy feladom a harcot a trikóért, csupán azt sajnáltam, hogy egyedül álltam fel a pódiumra, és ők nem jöhettek fel velem.
Tényleg köszönöm NEKTEK! Várom már, hogy visszaadhassam azt a munkát, amit értem tettetek!
Továbbá 1000 köszönet a Staffnak, akik szerveznek, kerékpárokat szervizelik, gondoskodnak minden nap a jégbe hűtött 70-100 bekevert frissítőről, és mindenben kiszolgálják a csapatot. A Solidarnosc et des Champ. lengyel többnaposért: Szegának, Bogár Gabinak, Bódi Marcinak és Zsuzsinak, a Bulgár túráért pedig Kenyeres Ábelnek, Árvai Atának, Gerinek és Zsuzsinak! Mert ezeket az eredményeket közösen értük el!
