HUN V4 : A verseny szokás szerint Budapestről rajtolt és a Pannonhalmán az apátságnál volt a befutó, de a korábbiakkal ellentétben 1 kört kellett csak teljesíteni Panonhalma körül.A csapat taktikát meghatározta hogy a pannonhalmi technikás hegyi kör isten igazából Balázsnak fekszik, tehát a végjátékra őt tartalékoltuk. A csapat minden tagja azon dolgozott, hogy elől legyünk, érdemben hozzászóljunk a történésekhez és ha esetleg olyan elmenés alakulna ki ami hazaérhet, mi is ottlegyünk a végjátékban. Az első óra nagyon gyors és zaklatott volt, a nap szökése csak Bicske után tudott elszakadni. A lószparádéban mindenki kivette a részét, igyekeztünk kezdeményezni, végül Istlstekker Zsoltnak ‘adta ki’, aki másodmagával együtt több mint 80 kilómétert töltött elmenésben a mezőny előtt - csupán az utolsó 30 kilóméteren fogták meg őket. Magyarok közül végül Filutás Viktor remekelt és 3. helyen futott be, így nem csak a dobogóra szólították fel, de felhúzhatta a legjobb magyarnak járó trikót is. A csapatunk hatalmas balszerencséjére Balázs eldefektelt az első pannonhalmi áthaladásnál, ráadásul az első sorból, ahonnan már nem tudott az élre felzárkózni a kerékcserét követően.
SVK V4 : A V4 versenyek közül idén a szlovák és cseh állomások voltak a nehezebbek, részint a táv, részint pedig az időjárás miatt. A szlovák versenyen a kora reggeltől folyamatosan szakadó eső és hegyes pálya várta a mezőnyt, ráadásul igen technikás lejtmenetekkel. A rajt után azonnal ‘nekirontott a mezőny az első hosszú emelkedőnek, ami a szűk utakon szét is zilálta a sort. Tőlünk Bende és Balázs maradtak elől, Steki, Andris és jómagam leúsztunk , így a síkra leérve realizáltuk , hogy nehéz lesz felérni, mert bizony az eleje is maxot megy és alig közeledünk. Azonnal előre álltunk és megkezdtük a pánikszerű felzárkózást, mert közel volt a következő meredek emelkedő! Nagy nehezen összezárt a sor, így innentől újra 5-en voltunk a mezőny első felében - a spicc, vagy ha úgy tetszik a ‘krém’ már elszakadt, és az Elkov, Mazowse vezetésével fénysebességgel távolodtak. A következő hegyen sajnos Balázsnak technikai problémája akadt, és hiába álltam meg hozzá én is, a lánca összenyomódott egy váltásnál és végleg megszorult. A mezőny megmaradt 25 fős csoportjában Orosz Gergő, Szatmáry András és Nagy Bendegúz küzdhettek meg a legjobb magyarnak járó nemzeti trikóért. A mieink többször támadtak, próbáltak elszakadni a csonka mezőnyüktől, de onnan már senkit nem hagytak megszökni, így végül mezőnyhajrá döntött a trikó sorsáról. Mondhatjuk , hogy a papírforma érvényesült, mert az Epronexes Andrisnál és Bendénél is gyorsabb Orosz Gergő, így végül ő vihette haza erről a nehéz egynaposról a megkülönböztetett mezt. Ez egy nehéz nap volt - aki befejezte a versenyt, mindent kiadott magából.
CZE V4 : Második hétvégén szombaton Brno környékén zajlott az idei év talán legnehezebb UCI egynaposa, a maga 182 kilométerével, erősen hullámos, olykor meredek flakkal tűzdelt terepen. A cseh és lengyel élmezőny egész nap a padkán közlekedett a reggeltől folyamatosan erősödő szélben. A számok is magukért beszélnek, míg a magyar V4-et 133-an fejezték be a 150 indulóból, a szlovákot már csak 62-en a 119-ből. A cseh rendezvényen csupán 32-en futottak be értékelhetően a 110 indulóból! A rajtot követően azonnal hatalmas tempóra kapcsolt a mezőny és a hullámokon hullani kezdtek a gyengék, az elmenések nem jutottak messze, teljesen kontrollálta az eseményeket az Elkov, a Mazowse és a nagyobb konti sorok. Nagyon résen kellett legyek és is, mert a sor végén haladva többször össze kellett zárjam a megszakadt, elnyúlt sort, több alkalommal arra eszméltem hogy megint a sor végén lobogok. A táv felénél lévő nagyobb hegyre ,ami gyakorlatilag a ‘fordító’ volt a versenyen, legfeljebb 40-45-en értünk át. Innen kezdődött az igazi adok-kapok, folymatosan felérésben, vagy leszakadásban voltam, a sor végén kerülgettük egymás Buktával , a komplett Duklával a kocsisoron ingázva. Azt gondoltam innen már biztosan hazaérünk, hiszen ahogy teltek a kilóméterek, közeledett a cél, már belül voltunk a 40, 30, majd a 20 kilóméteren is. Végül nekem a kegyelemdöfést az a húzódások adta meg, ahol a Voster megpróbálta kenyértörésre vinni a dolgot, ezt a lószparádét nem tudtam kimozogni. Gondoltam sebaj a hegyihajrától már csak 15 kilóméter a célig. Azonban ahogy fáradtan gurultunk Brno külsőn egy leszakadt Mazowse és Voster versenyzővel, mellénk jött a záróautó és mutatta , hogy ‘fine la comedia’ , vége az útzárnak (holott ekkor maximum 4-5’re lehetett az eleje és belül voltunk az utolsó 10 kilóméteren..Hiába ez egynaposokon így megy, ha leszakadtál a spicctől számított 5. -ben kiállítanak hiába vagy az utolsó 20kilóméteren belül - mert a mezőnnyel mozgó dinamikus útzárral dolgoznak a rendezők, igazi olasz style! Így gyakorlatilag forgalomban autók, lámpák között gurultunk keresztül Brno-n gyalogtempóban, egészen a befutó várdomb aljáig, ahol a cspatautók parkoltak - én fel sem mentem a célig, hiszen kiszólítottak 10 kilóméterrel korábban. Végül Ata a szakvezetőnk mondta, mikor vetkőzni kezdtem: miért nem gurulok fel a várba a célhoz?- megnézem legalább Buktát a dobogón… Bukta egy kisebb sorral ért célba legjobb magyarként, alig 3’39”-re a hajrázó spicc mögött egy borzasztóan nehéz nap végén az igen előkelő 21. helyen! Én pedig utolsóként felkerültem a listára, mivel még átgurultam a célon. Sokat elárul a szakaszról , hogy 110 indulóból mindössze 34-en fejezték be értékelhetően!
V4 races - HUN - Procyclingstats eredmények
V4 races - SVK - Procyclingstats erermények
V4 races - CZE - Procyclingstats eredmények
V4 races - POL - Procyclingstats erermények
/Az Epronex gárdája a magyar-szlovák állomásokon 6 fővel, de a rákövetkező cseh-lengyel dupla hétvégén csupán 4 fővel állt rajthoz. A versenyzőink közül sajnos betegség miatt utolsó pillanatban kiesett Gönczy Gergő és Pápai Ádám is./
Solymosi Márton -.alias Bukta-ölthette magára a legjobb magyarnak járó megkülönböztető mezt a pódiumon a cseh és lengyel V4 versenyeken egyaránt. Alább olvashatjátok a két napról a beszámolóját:
Július 17-18-ra esett a 2021-es visegrádi négyek kerékpárversenyének utolsó két futama, melynek szombaton Csehország, valamint vasárnap Lengyelország adott otthont. A cseh verseny a brnoi velodromból rajtolt, és a brnoi várban ért véget. A két pont között pedig egy majd' 190 km-es útvonal várt ránk.
A csapat kissé foghíjasan, csupán négy versenyzővel érkezett: KIss Gergely, Istlstekker Zsolt, Nagy Bendegúz, valamint jómagam álltunk a rajtban.
A pálya technikás, amolyan "tavaszi klasszikus-szerű" volt, szűk utakkal, technikás kanyarokkal, meredek rövid emelkedőkkel tűzdelve, továbbá meglehetősen szeles idővel megspékelve.
Az elejétől kezdve óriási tempó volt, folyamatosan mentek a próbálkozások egy-egy szökésre, ám a mezőnyben domináló nagycsapatok nem engedtek senkit eltávolodni.
Végül, a táv felén is túl, végre megnyugodott az addigra már igen megcsappant létszámú peloton, és kialakult egy szökevénysor. A nyugalom nem tartott sokáig, a verseny utolsó harmadában sok-sok meredek emelkedő volt, amikre komoly tempóval mentünk fel. Az utolsó kilométerekre nagyjából 30-35-en maradtunk versenyben, ám az utolsó mászást követően ez a csoport is több részre szakadt. Tizenöten maradhattak legelöl, sajnos a szakadást követően nekem csak a második sorban sikerült megmaradnom. A finis a brnoi várban volt, meredek macskaköves út vezetett fel, amin jóformán egyesével érkezett meg mindenki. Végül a 21. helyen értem célba, három és fél perc hátránnyal, ezzel megszerezve a V4 versenyek különdíját, melyet minden szakaszon a célvonalon az elsőként áthaladó magyar liszenszes versenyző kap.
Másnap, Brnotól kb 300km-re folytatódott a hétvége, a lengyel Olesnica városában.
Az előző nappal ellentétben, itt egy teljesen sík verseny várt ránk. Az eredetihez képest, egy kis változtatással, kilenc darab, egyenként bő 13km-es kört kellett megtenni, majd azt követően a befutó 18km-rel odébb, Dlugolekaban volt.
A körözés már-már unalmasnak mondható volt, a mezőny végig kontrollálva volt, képtelenség volt belekerülni egy elmenésbe. Egyértelműen, a nagy erőt képviselő csapatok (Elkov-Kasper, HRE Mazowsze Serce Polski, Voster ATS Team) sprintbefutóra pályáztak, ezért tartották egyben a mezőnyt. A futam fordulópontját a körözés utáni szakasz hozta, ugyanis a célhoz vezető úton az erős oldal-szembeszelet kihasználva, a sprinterek csapatai szétcincálták a főmezőnyt. Pár km-rel a befutótól, kb 40-en maradtunk elöl. A csapatból Steki is ott volt, így ketten érkezhettünk a sprintre. Sajnos párszáz méterrel a célvonaltól Steki belekeveredett egy veszélyes szituációba, 'melyet ügyesen kivédett, ám a nagy fékezés miatt már nem tudta felvenni a harcot az élenállókkal, ezért nekem kellett még egyet hajráznom a sor végéről.
Végül 19. lettem, Steki 32., így újfent magamra ölthettem a pódiumon a különdíjasnak járó trikót.
Habár csak négy fővel voltunk jelen a hétvégén, mégis jól szerepelt a csapat, a staff szokás szerint >100%-ot nyújtott, ezúton is köszönet Nekik.
Mind a csapat, mind pedig a saját teljesítményem bizalommal tölt el a szezon hátralévő részét illetően.