A csapat újabb mérföldkövet tudhat maga mögött azzal, hogy az ibrányi országúti bajnokságot követő 2 hétben összesen 12 napot versenyzett UCI 2.2 szinten a lengyel Solidarnsoc et the Champ. illetve Bulgáriai többnaposokon. Ezalatt leutazva több mint 5000 kilómétert és 1800km -t leversenyezve. Elhasználtunk 2 teljes staffot, és kimaxoltuk a versenyzőink, és gépparkunk tűrőképességét is.
A Solidarnosc et des Champions viadala az egyik legrangosabb lengyel UCI 2.2-es többnapos verseny, amire ezúttal 3. alakalommal kapott meghívót az Epronex gárdája, ami önmagában is nagy szó.
A tendenciának megfelelően: sok transzfer, kemény mezőny, gyors szakaszok és sűrű programot jelent manapság egy UCI 2.2-es többnapos.
A mezőnyről csak annyit, hogy a DSM devo csapata mellett több északi, holland sor: az Ampler Devo sora, a Metec-Solarwatt, valamint a teljes cseh és lengyel élmezőny is tiszteletét tette, így kőkemény 4 nap várt ránk , a tavalyival ellentétben jobbára sík, ám annál hosszabb szakaszokkal. A verseny teles időtartama alatt erős szél fújt, ami igencsak meg tudja keseríteni az ember napjait egy ilyen erősségű mezőnyben!
A nagy csapatok természetesen teljesen kotrollálják az eseményeket az ideihez hasonló karakterisztikájú sík többnaposokon, ahova jól megkoreografált taktikávala sprinterekkel, és felvezető vonatokkal érkeznek. Általában 1-1,5 óra telik el , jobbára 47-50-es átlaggal, rengeteg újratevezéssel, támadással, mire elengednek egy megfelelő összetételűnek ítelt szökevény sort, amit azután az utolsó 1-1,5 órában felszámolnak. Szakaszok előtt általában végig vesszük, mi a várható forgatókönyv, az összetett állása, a csapatok összetétele és az időjárási előrejelzés alapján - hol milyen szélirányokra fordulunk majd rá, hol lesz v rizikós, támadásra alkalmas szakaszok. Mi ‘kis’ regionális csapatként az eseményekhez csak ideig óráig tudunk hozzászólni, tehát aktívan és támadóan lépünk fel a verseny első felében, hogy az esetlegesen létrejövő szökésbe embert delegáljunk, a nap során kijelölt hajrákon pontszerző pozícióhoz jussunk és egy esetlegesen hazaérő sorban szerepeljünk.
Idén szerencsénkre az első 3 éjszakán ugyanazon hotelben voltunk elszállásolva, így a logisztika egy kicsit egyszerűbb volt. A transzerek a szakszok előtt és után ellenben igen kellemetlenné tudják tenni az életünket, különösen, mikor mint jelen esetben is, a délutáni 100 km-es félszakasznak 18 órakor van a rajtja! 49-es átlag ide, vagy oda, 22.00-a értünk vissza a szállásra, mert több mint másfél óra volt a transzfer vissza a hotelba. Vacsora 22.40-től, és a kerékpárok mosásának, szervízelésének is csak 22 óra után tudnak nekilátni a szerelők , masszírozás sorban egymés után körülbelül éjfélig, így hajnal van, mire a Staff is ágyba kerül.
Hála istennek a 3. szakasz 14.00-kor kerzdődött, alig egy órányi utazásra, így kicsit komfortosabb volt a második napunk. 46-47-es átlagot hozott az első óra, ahogy az várható volt, nagyon gyorsan teltek a kilóméterek, megállás nélkül támadások, szökési kísérletetek tették hektikussá a nap első felét.Ráadásul a keskeny utako és az ideges mezőny szerencsétlen kombinációjának köszönhetően nagyon sok volt a bukás is. Egy alkalommal elém esett be két összeakadt hollnad egy kanyarban és szó szerint első keréken gurulva mentem neki a földön guruló sporttársnak. Többiek aztmondták hogy a hátsó kerekem magasabban volt mint a fejem, de valahogy sikerülkt megfogni, megállni és letenni a lábam, mi több a hátulról érkezők nem vertek telibe hátulról mikor megálltam. Másik alkalommal pont előre küzdöttük magunkat a szélezést követően, és konstatálva hogy egy pillanatnyi szünet van, igyekeztem gyorsan lefrissíteni maga, enni, inni,mert könnyen lehet hogy utána egyórán keresztül a kulacsért sem tud lenyúlni az ember -tettem mindezt a sor mellett valalhol a 30-40. hely környékén tehát viszonlag ‘biztonságos helyen’. A következő amire emlékszem hogy a kezemben a kulacs, amit nem győzök eldobni, mert a 45-ös tempónál vagy 10 ember terítette be az utat, ahogy összeakadtak a spicc mögött lökdösődve, én lerántottam a kormányt balra a fűre - Balázs jobbra. Valami csoda fojtán egyikünk sem esett el emberekben, pattogó kerékpárokon, sem az útszéli susnyában, de egy negyed órás üldözés vette kezdetét, a mezőny eleje nem lassított, a darabokra szakadt sorok csak nehezn zártak össze. Én ezzel kimaxoltam a felhasználható szerencsekrediteimet, Gönczy Geri elmondása szerint az év mentése volt , de valójában inkább csak hihetetlen ’mák’. A szakasz vége felé egyre intenzívebb lett a tempó, és végül Bukta volt a legharcosabb Epronexes és remek helyezkedéssel és hajrával belekerült a szökevény csoportba. Mindeközben az oldalszélben a mezőny több darabra szakadt és sajnos a befutó előtt a városi körökbe érve utólérte egy nagyobb sor Buktáék at, de így is nagyon elől érkezett a 25. helyen 29” előnnyel!
Solidarnosc et the Champ /Lengyelország/ - 2021.06.22 - 06.26
(5 szakasz):
első 2 félszakasz:75km+97km
3.szakasz: 192km
4.szakasz: 212km
5.szakasz: 165km
Gönczy Gergő beszámolóját alább olvashatjátok.
Nyitó etap: 1a szakasz - 75km
Kicsit álmosan kezdett a mezőny, 2 embert engedtek el. Attól, hogy nyugisabb volt a mezőny eleje, hátul tülekedés volt meg néhány bukás is. Amikor elkezdtünk felgyorsulni és kanyargott az út, előre tudtam kerülni és előlmaradni, egészen könnyen ment. Az utolsó kilométereken kellett a szerencse is, hogy ne álljunk fejre, elég sok volt a kátyú meg persze a lökdösődés. Egyre jobban érzem megint ezt a részét. A vége felé jobban kellett volna helyezkedni, hogy ne szoruljak be az utolsó előtti kanyarban, az utolsó kilométeren fel tudtam jönni összesen talán 30 helyet, az utolsó kanyar után talán még 10-et és végül 41. helyen futottam be. A befutó után nagyon fájtak a combhajlítóim - tegnap este még kaptam masszázst, talán jobban belenyúlt Marci, mint kellett volna, dehát nem fájt, amikor csinálta úgyhogy hagytam. Utána zuhany, ebéd, nyújtás, főztem rízst a csapatnak és aludtam fél órát.
Este 18:00-s rajttal az 1b szakaszon 100km
Mezőnyhajrá volt estére is. Hála istennek délutánra elmúltak a fájdalmak a combjaimból nyom nélkül. Most igyekeztem végig elöl helyezkedni és nem lazázni hátul, ha már nem sikerült belekerülni az elmenésbe. Az elején nagyon kanyargós, szűk utakon mentünk, sokat egyesével, izomból szakadt el az elmenés. Rövid időre kicsit megnyugodott és összeért a mezőny, onnantól többnyire kétsávos úton haladtunk - nem lassan. A 30-40.km környékén volt is egy fekte az elejében, keresztbe az úton, szerencsére én is elől voltam és egy kis ügyességgel sikerült hamar visszaérnem az elejébe. Hirtelen harmincan maradtunk elől, volt egy kis fogócskázás, de hamarosan teljesen összezárt a mezőny. Ezt követően sokáig ideges volt mindenki és nagy volt a tülekedés, de egész jól együtt tudtuk maradni csapatként 4-5-en. A végén elég trükkös volt a pálya: sok kanyar, járdaszigetek, de sikerült majdnem úgy helyezkedni, ahogy akartam. Az utolsó kilométeren nem volt meg az erő, hogy sokkal előrébb kerüljek az utolsó kanyarokban. Így kb 30. hely környékén jöttem be.
1a. szakasz: https://www.strava.com/activities/5515627959
1b. szakasz: https://www.strava.com/activities/5518105052
2. szakasz : 191,6 km:
Az elején lószoltam párat, egész jól helyezkedtem aztán 25 percnél valahol eltűnt az út alólam, eldefekteltem, de gyorsan kicseréltük aztán be az autó mögé. Közben volt egy bukás is, úgyhogy a halottakat meg a kocsikat kellett kerülgetnem, de a kocsisor utána fénysebességgel ment el, így vagy negyed órán keresztül üldöztük a mezőnyt, közben Gerit is összeszedtük, mert úgy begomboltak elől. Mire felértünk elengedték az elmenést. Onnantól elég lassan gurulgattunk, sokáig, szerintem több, mint 100km-t ~35km/h-val. 10’30” volt a két fős elmenés legnagyobb előnye. Közben pisiszünetek, frissítések, plusz egy kerékcsere, mert nyikorgott és hülyét kaptam tőle. Közben jogitanácsok Balázstól, befektetési tanácsok, mindent megbeszéltünk. Körülbelül 45 km-rel a vége előtt megfogtuk az elmenést. Onnantól restart, próbálkozások, szélezések és végül 15-tel a vége előtt szélezés közben valaki megszakította a sort és harmincan maradtak elől, én meg a második sorban maradtam Balázzsal, Bukta viszont elől érkezett. A kergetőzés a végéig tartott, de a sorok már nem zártak össze többet. Jól ment, csak nem voltam elég elől, mikor megszakadt a sor. Mi 39" hátránnyal futottunk be. Most nem fáradtam el annyira, mint az előző dupla szakaszos napon.
Bukta a 8. GC-ben!
És 6.-ok vagyunk a csapatversenyben
4. szakasz: 212 km:
Hardcore volt a mai!
Hamar elengedték a szökést, aztán 40-nel gurulgattunk jó sokat. Sokszor komolyan rákezdett az eső. Néha tényleg nagyon intenzíven, tengelyig merültünk. Rengetegszer kellett pisilnem, talán négyszer is. Mikor kezdett beindulni a szakasz, leszakadt az ég, még egy defektet is kaptam. Nem izgultam túl a felzárkózást, hullámos terepen haladtunk, ami a kocsisoron jóval könnyebben ment, csak a felzárkózás után lett nehéz a sor végén, így igyekeztem előrébb kerülni. Jól lendült az emelkedőkön, de mikor be kellett tennem kistányérra, hát nem leesett a lánc... Visszaestem újra a sor végére, na onnantól szívás volt a derékszögű kanyarokban, hullámokon szűk utakon a fénysebességgel közlekedni. A harmadik hegyihajrát nem értem meg a mezőnnyel. Innentől saját tempó többnyire, majd grupetto. Buktával voltunk együtt aztán egyedül elrakta 30 másodpercre 50 perc erejéig Közben egyre többen lettünk és vagy 30-40 fős csoporttal békességben megérkeztünk együtt. Balázs tök jól megjött elől- pont mellette voltam, mikor leesett a láncom...
Elfáradtam, hosszú szakasz volt!!
5. szakasz: 165km :
Reggel még kicsit fáradt voltam, de a mait már megoldom emlékezetből. Egy húzós pontja lesz a mainak, azt ki kell mozogni az elejével és onnantól nem lehet leszakadni. Két éve legyintettünk arra a 300m-es emelkedőre, hogy itt nem lesz semmi. Most már tudom, hogy előtte csiki-csuki városi részek és aztán rossz minőségű macskaköves +10%-os emelkedő, utána megint csiki-csuki lefelé, ugyancsak macskakövön száguldva, ahol fetrengtek az emberek és utána 60km 55-tel lánctalpazás 10 fős sorok között. Na ezt nem akarom ma megismételni
Az elején igyekeztem előre menni, hátha kiadja és sikerül belekerülni az elmenésbe. Most nem így történt, mindenki beleállt a csapatból emberesen ,felváltva próbálkoztunk. 12km-nél volt egy prémium sprint, 24-nél pedig egy sprint hajrá, így senkit sem engedtek el. Utána folytatódot a lószparádé, de nem tudott elszakadni senki, nem volt igazi kontroll, csak annyira egymást érték a támadások ezen a szakaszon. 40-nél jött a következő részhajrá, majd hegyihajrá, a macsakaköves várdombbal, csiki-csuki kanyarokkal. Az emelkedőn szétszakadt a mezőny kis darabokra, én még pont elcsíptem az elejét, de valaki megszakította a sort, onnan életem árán kellett felzárkóznom, de csak megragadtam elől. Ezután rövid kergetőzés következett, épp mint két éve. Páran felértek hátulról és elől kezdődött az újratervezés, még jó sok lósz követte egymást. Ekkor már olyan 80km-nél jártunk 50-es átlaggal, mire végre ketten el tudtak szakadni, ekkor kicsit megnyugodott a mezőny. Ideje is volt, mert ekkor már eléggé elfáradtam, nem annyira volt erőm előrébb menni, vagy belószolni. Volt három elég komoly bukás, lezárta keresztben az utat. Valahogy mindet megúsztam, egy alkalommal pont előttem estek, egyszer rámbomrult valaki csak nem sikerült földre vinnie. Egy alkalommal láttam, hogy Alois Kankovskyt alól kiütik a kerékpárt: átugratta az előtte fekvőt csak a bringa tűnt el alóla, de lábra érkezett és kicsit távolabb sétált az eseményektől, úgy hogy mentünk 50-nel, amikor elestek! Persze én is elkerültem az esést, de én csak egy keréken ugrattam át Két nagyobbat rúgtam a pedálba és felértem az elejére. A befutónál még le kellett nyomni két városi kört, nem volt semmi extra, csak fordítós egyenesek oda-vissza. Ekkorra újra felszívtam magam, de egy ideig hátrébbról figyeltem, nem nagyon volt értelme előre törni, mert ott csak ölték egymást a versenyzők és nehéz volt a pozíciókat megtartani, így inkább lőtávolból kivártam az utolsó körig. Az utolsó fordító előtt előre mentem egy Voster-es kerekén, nagyon kedvező helyen voltam, de féktávon csak megjött még a Metec vonata és megint hátrébb szorultam. Ezt nem akartam, emiatt vártam ki, de innen már mindegy volt, kicsit hátrébbról kellett rápróbáljak a befutóra, de nem sikerült jó helyet elhozni annyira megmaradtak egyben a felvezető vonatok.
Megint a leggyorsabb itiner felett nyomtuk le. Persze ilyen első 80km-rel nem csoda. Összességében ez nehéz verseny volt, nehezebb mint 2 éve. Erősebbek a csapatok önmagukban is és több erős csapat jött el. De valószínűleg mentünk annyira jól, hogy jövőre is legyen meghívónk. Nem beszélve a mindennapos színpadi performanszról: A speaker minden nap átadta a mikrofont és felkonferáltam a komplett sort!
A verseny befutója után gyors pakolás és indulás, mert alig 24 óránk van átteleportálni Krakkó magasságából Sofia-n túlra, Bansko városában, ahol a Footsteps in the Romans 2 napos viadal technikai értekezlete lesz. Ez tulajdonképpen az ötnapos Bolgár kör előversenye. Én az első 2 napost kihagyom, megpróblom kipihenni a Solidarnosc -ot, és az utazást ami ránk vár, hogy frissen rajtoljak el a Bolgár körversenyen!
Photos - Facebook page of the race