A linzi körverseny előkészítője: 32. GP Südkärnten

Solymosi Márton beszámolója az osztrák völkermarkti versenyről:

32. G.P. Südkärnten Június elsó hétvégéjén, Ausztriában, Völkermarktban versenyeztünk. Szombaton délelőtt indultunk útnak, így érkezésünk után még volt lehetőségünk bejárni kerékpárral a másnapi verseny 25km-es körpályáját átmozgatás jelleggel.

A vasárnapi verseny távja 8 kör volt, minden kör nagyjából 300m szintkülönbséggel bírt, a célvonal egy több, mint 1km-es szerpentin tetején volt, melyen minden körben áthaladt a mezőny. 10.30-kor vágtunk neki a 193 km-es viadalnak. Az első körök viszonylag gyorsan, ám egyenletes tempóban zajlottak, nem volt ideges a mezőny, annak ellenére, hogy sok elmenési kísérlet volt. Sokat próbálkoztam az elején, volt, hogy egyedül, volt, hogy kisebb sorokkal tudtunk el-elszakadni, de egyik sem bizonyult életképesnek sajnos. Nagyjából féltávnál azonban egy csoportnak sikerült meglépnie, melyben Zatu is benne volt. Már-már jónak tűnt, de az osztrák Felbermayer csapata felforgott, és egy kör alatt utolérte a szökevényeket. Három körrel a vége előtt, a célvonal után újfent megszakadt a sor, és nagyjából 12 versenyző lett az élboly, melyet a mezőny elengedett. Egy ideig úgy tűnt, hogy senki nem fogja csökkenteni a távolságot, ami 1 perc 45 másodpercnél tetőzött, azonban az élen állóknál is megbomlott az egység, több részre szakadt, a mezőny pedig az utolsó körben elkezdte bekebelezni az elmenésből leszakadókat. A véghajrához már szinte együtt érkezett a mezőny, összeolvadva. Az utolsó kilométereken Szarka Gerivel a mezőny első felében helyezkedtünk. Az utolsó 1km "sikítós" volt a szerpentinen fel, csak tartani tudtam a pozíciómat, így végül a 24. helyen értem célba. Remek hétvége volt, összességében a csapat jól szerepelt, mindenki kivette a részét a versenyben, a szakvezetést is beleértve, akik megint átlagon túl teljesítettek!

V4 versenysorozat, 3-ból 2 Magyar Trikó a miénk!

A 2019-es V4 versenysorozat első állomásán, Lengyelországban Lovassy Krisztián húzta fel a legjobb magyarnak járó trikót

Pápai Ádám a 2019-es szlovák V4-en legjobb magyar trikóban

Solymosi Márton duplázott a hétvégén

“One Belt One Road" XVII. Kínok Kínja Kerékpárverseny, 2019.05.05. Esztergom

Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto

Solymosi Márton beszámolója a vasárnapi Kínok Kínja mezőnyversenyéről:

"Nomen est omen", tartja a mondás, hiszen az esztergomi Kínok Kínja országúti verseny mindig tartogat valami meglepetést az indulók számára. Idén sem volt ez másképp, hiszen heves eső áztatta a térséget, ráadásul a hőmérséklet sem egy május 5-i napról árulkodott a maga 8-9, helyenként 4°C-ával. De mint tudjuk, "Verseny van, volt, lesz", plusz "az eső, a hideg, a szél stb. mind a kerékpáros barátja".

Az előző napi Hatvanban elért sikereink után nem sok időnk volt ünnepelni, hiszen vasárnap 10 órakor már rajtoltunk is újfent, Esztergom városából. A táv 120km- volt, három, Esztergom-Pilismarót-Két-Bükkfanyereg-Esztergom körben. A csapat taktika egyszerű volt: domináljuk a versenyt! Így is volt, hiszen a rövid lassú rajt után azonnal előre állt a komplett Epronex-BSS Oil Team, elkerülve ezzel bármilyen atrocitást a mezőnyben az extrém körülmények miatt. Jó tempóban közlekedtünk, belülről úgy tűnt, mindenki jó erőben van a csapatból, szépen ment a lánctalp. Pilismarótra érvén, a 11-es utat elhagyva, rákanyarodtunk a hegyre vezető erdészeti útra. Mi maradtunk elöl, diktálva egy olyan egyenletes, ám kellemetlen tempót, amely a mezőnyben maradásra késztette az ellenfeleket, senki nem gondolt rá, hogy esetleg "megkínálna" minket. Felfele a lankás, bő 10km-es emelkedőn mindenki vállalt egyet-egyet a vezetésből. Nagyjából 3km-rel a hegytető előtt Pályi Csabi húzta, én szorosan mögötte, majd én következtem a vezetés tekintetében az emelkedő utolsó szakaszára. Amint felértünk, maradtam elöl, hiszen a vizes, esős, ködös időben a lejtmenet korántsem ígérkezett veszély nélkülinek, elöl pedig kisebb a rizikó. A nyomvonalat, az úthibákat szinte tökéletesen ismervén, hatalmába kerített az a bizonyos "flow érzés". Éreztem a határokat, így afelett egy kicsivel vettem a kanyarokat, törekedtem letolni az útról a felvezető rendőrautót (párszor sikerült).

Kiérve a síkra, magam mögé tekintve gyanús volt az üresség, nem láttam senkit, majd kaptam az információt, hogy 41 másodperc előnyöm van a mezőnnyel szemben. Megmaradt a lendület, egyedül maradtam, a pályát ismertem, tehát "had szóljon, innentől egyedül"! A második kör számomra magányosan telt, egész jól haladt, az előnyöm folyamatosan nőtt a mezőnnyel szemben, ami részben saját, de nagyobb részben a csapat munkájának volt köszönhető: a srácok kontrollálták az addigra már foghíjasabb mezőnyt. Elkezdve a harmadik karikát, Esztergom után az előnyöm közel 5 percnél tetőzött. Viszont a hosszú elmenésnek néha megvan az ára, éreztem, hogy lassultam a síkon, és az utolsó hegymenet még rám várt. Tudtam, ha sikerül felérnem elsőként a hegyre, onnantól már jók az esélyeim, csakhogy a hegy lábánál már csak bő két perc volt a különbség. Először azt hittem, hogy az egész mezőny ért ilyen közel, de a csapatautóból Ottó tájékoztatott, hogy négyen érkeznek csak mögöttem, abból hárman a saját csapatomból, egy a Narke Cycling Teamből.

Az utolsó mászás utolsó harmadában Pályi Csabi ugrott fel rám az üldöző kvartettből. Ha Csabi nem jött volna, talán még mindig jönnék valahol, hatalmas segítség volt számomra, "csak" tenni kellett a kereket a hegy végén. Az utolsó 20km-t már ketten abszolváltuk, együtt érkeztünk az Esztergomi Bazilika elé. A célvonalat végül Csabi előtt, én léptem át elsőként, majd 3 perc sem kellett, és Kiss Geri is csatlakozott hozzánk a célterületen, bezsebelve ezzel az abszolút 3. helyet, amely az Elit2 kategória aranyérmét jelentette. Újabb 1 perc telt el, és Szarka Geri is befutott, teljessé téve az Elit1-es Epronex-dobogót. Külön elismerés részére, hogy az első lejtmenet során bukott egy nagyot, amit leginkább a bukósisakja bánt, de visszaülve kerékpárjára, a kiváló 3. helyet szerezte meg. Megjegyzem, ha a sisak nem védi meg, most kevésbé tudnék vidám hangvétellel írni, intő jel tehát az eset a védőfelszerelés fontosságára! A zord időjárás ellenére kijelenthetem, hogy egy abszolút sikeres napot, sőt, hétvégét hagytunk magunk mögött. Nagyon hálás köszönet az egész csapatnak, beleértve a szakvezetést is, akik 1000%-on teljesítve segítik a versenyzőket, köszönet illeti továbbá szponzorainkat, akik nélkül ezek az eredmények nem születtek volna meg. Hatalmas köszönet Csabinak, mind a versenyen történtekért, mind a száraz zokniért amit adott a verseny után!!!

On the photos you can see Gergely Szarka’s helmet. Our ELITE rider came on 3rd position, crashed during the first downhill. He could finish the race without any injuries thanks to his FORCE helmet!

Allways wear a helmet!

A képeken Szarka Gergely bukósisakja látható, aki az első lejtmenetben bukott. A FORCE sisakjának köszönhetően sérülésmentesen tudta befejezni a versenyt és így felállhatott a dobogó 3. fokára.

Nem győzzük hangsúlyozni a bukósisak viselésének fontosságát!

Gönczy Gergő: "úgy örültünk egymásnak és magunknak, mint a gyerekek"

2019.05.04. "One Belt One Road" Cycling Tournament of Qinghai Lake – Hungary

Fotók: Vanik Zoltán © www.facebook.com/VanikZoltanFoto

Beszámoló Gönczy Gergő tollából, aki a Budapest-Hatvan versenyén a dobogó harmadik fokára állt fel:

“ Szombaton esős hideg reggelre keltünk, általában kerékpárra ülni van ilyenkor legkevésbé kedve az embernek, mezőnyben versenyezni pedig még vadabb elgondolás a csúszós és sáros utakon. De valahogy ezen a hétvégén mintha nekünk, magyaroknak és főleg az Epronex versenyzőinek több kedvünk lett volna ehhez, ha átpörgetjük az eredménylistákat, mert a szokásosnál jobban mentünk a mezőnyben.

Így volt ez “OneBeltOneRoad” CyclingTournament of Qinghai Lake – Hungarymezőnyversenyen is, ahol relatív korán, 9:30-kor lőtték el a rajtot. Az elején lassúrajt, kigurultunk az Ázsaicentertől, ha addig nem, akkor itt elkezdtünk fázni 7°C, eső mellett. Budapest határán megvolt az élesrajt, nem finomkodtunk, azonnal nagy tempóval kezdtünk és máris belekeveredtünk 3-4-en a csapatból egy 10 fős elmenésbe, bár sajnos rövid életű volt, csak az első 20km-t sikerült így együtt megtenni, utána felért a mezőny, mert több csapat nem került bele ebbe a sorba, viszont a 10 főből mellettünk többen is csak nehezéknek voltak ott, nem vezettek. Miután felért a mezőny nem sokat szusszantunk, Galgalmácsa előtt a lejtmenetben Ádám állt előre, ami csak nagy tempót jelenthet.  Így hatan a bátrabbak közül elszakadtunk lefelé és megint sikerül elszakadni a mezőnytől kis időre, de a következő körben megfogtak minket. Innen megint továbbment egy sor benne három emberünkkel, ez már hosszabb életű volt, két kört tudtak elöl menni a srácok, de nem engedték messzire őket a szlovákok, 55 másodperc volt a legnagyobb előnyük. Mi addig a mezőnyben „élvezkedtünk”, ettünk ittunk, hogy ki ne hűljünk ki még jobban és igyekeztünk elöl helyezkedni, hogy lássuk a versenyt.

Az utolsó áthaladásnál Veresegyházán megfogtuk a szökést, ekkor Kiss Gerivel azonnal megkontráztuk az üldöző Spartac és WSA-Graz csapatát, ketten sikerült is elszakadnunk, de sajnos nem húztuk sokáig, mert többen próbáltak ránk felzárkózni, 10km után, Galgamácsán utolértek minket, akkor Szarka Geri ment tovább lendületből egy darabig. Megint egy rövid szusszanás és Ikladnál újra megpróbáltunk elmenni Buktával, de a mezőny nem engedett, többen is jönni akartak utánunk. Aszódon Bukta még egyszer nekifeszült egyedül és sikerült is elszakadnia, ebbe beleegyezett a mezőny is, megint a Spartac kontrollálta a távolságot. 10km-re a céltól kezdtük megbeszélni, hogy mi legyen, ha utolérjük Buktát, onnantól nyilván nem engednek el senkit. Én nagyon jól éreztem magam, szinte szárnyaltam miután levettem az esőkabátom és nem kapott bele a szél. Felálltunk egyes sorba, mint sprintvonat, irányítgattam is kicsit a fiúkat, mentünk azok után, akik megpróbáltak felugrani a szökevényünkre, illetve felkészültünk lélekben egy mezőnyhajrára is. Ismerve az utolsó kilométert tudtuk, hogy ott mindenképp elöl kell lennünk, ez sikerült is, a körforgalmakban szétterültünk az úton, hogy senki ne akarja gyorsabban bevenni nálunk (mi nagyon lassan vettük, hogy Bukta szökése sikeres legyen) és ugyanígy 700m-re a céltól a visszafordító kanyarban. Itt már Buktának elég nagy előnye volt az utolsó kilométerre, 14”-et bőven be tudott osztani, így már gondolhattunk arra, hogy hogyan szerezzük meg a második helyet. Ádám indult meg először a visszafordító után és én követtem őt, a cél utolsó 300m-én volt még 4db 90°-os kanyar úgyhogy innentől nem is volt nehéz megtartanunk a helyünket. A célegyenesben még felrúgtam magam Ádám mellé és úgy örültünk egymásnak és magunknak, mint a gyerekek .

Sikerült egy remek versenyt összehoznunk, Bukta 1., Ádám 2., én 3. lettem ezzel, de a legfontosabb, hogy a csapat sikere óriási! Feltöltöttük a dobogós helyeket és még 5., 6. helyre is bejött Szari és Zatu.

Köszönjük a segítséget a csapatnak, le a kalappal a staff előtt, ők is motiváltak voltak a segítésünkben, nem tudta őket se megborítani az eső, ezt még szüleim is megjegyezték, akiknek szintén köszönet, hogy kivittek és verseny után otthon segítettek harcra kész állapotba kerülni a másnapi versenyre, ahol még kevésbé volt kegyes az időjárás.

-Gergő”