Fotók: Vanik Zoltán
Innen újratervezés és lószparádé, aminek eredményeképpen jóval a hegy előtt Pályi Csabi és Gönczy Gergő távolodott el majd 1 percre Vermeser Zsomborral együtt, ám a trió előnye csak a hegytetőig tartott ki, mert az emelkedőn próbáltak a titánok kenyértörésre vinni a dolgot-ezt én már nem tudtam átvenni,így innen saját tempóval gurultam el a célig. A srácok óriási tűzijátékról számoltak be, egyik támadás érte a másikat, tulajdonképpen egy mezőny ellen kellett versenyezniük, megköttettek a dac-véd szövetségek, sőt elhangzott a "csak epronexes ne nyerje!"...Így mikor Karl Ádám támadott, Buktának kellett minden maradék erejét összeszedve felhúzni a sort. Innen pedig már nem a kimondott taktika szerint sprintre próbálták meghozni a végét, hanem Dani kapott szabad kezet , hogy rápróbáljon Gönczy Gergővel a befejezésre. Dani beleállt és egyedül próbálkozott be az utolsó 8km-en belül, erre csak a Fliutás, Pelikán , Fejes trió regált időben - Gönczy éppen a kritikus pillanatban kapott defektet, így veszítettük el a véghajrára az erőfölényünket. A befutóra hosszú hajrát indított Filutás Viktor aki egyértelműen esélyes volt a négyesből egy sprintbefutón. Dani másodikként érkezett Fejes Gabi előtt.
Gönczy Gergő beszámolója:
Az alaptaktika az volt, hogy hasonlóan mint tavaly opportunista versenyzést folytattunk, igyekeztünk élni a létszámfölénnyel és, hogy ezzel lefárasztjuk fizikailag és szellemileg a profikat. Több hullámban támadva, felosztva, ki mikor - én a harmadik hullámba voltam beosztva a 100. km után. A verseny egészen barátságosan indult, elment 2 emberünk, Pályi és Pápai majd elkezdtek rájuk felugrálni, köztük Kuszti is, akit már nem hagytak szó nélkül, mert ő azért veszélyes mindenkire nézve. Ahogy felértünk ment is a kontra, Kiss G. és 'Stekker szöktek el Kusztival, ezt már el is engedték. A hosszú emelkedő aljában elment még 3 fő, de nem sikerült felérniük a spiccre. Az emelkedőt és utána a lejtőt még békésen vettük majd utána a síkon volt egy kis szélezés majd elkezdték kontrollálni a szökést. Ez még így jó volt nekünk. A második kör elején leszakadt az ég, az nem volt ajándék, egy óra leforgása alatt leesett 20mm csapadék. A 2. kör viszonylag békésen telt, kaptunk szünetet is, amíg elment egy vonat, utána elég vacogós volt az újraindul az emelkedőig, ott sikerült újra kimelegedni, komolyan megindult az üldözés, az emelkedő tetején szét is szakadt a sor. Itt sikerült fogást találniuk rajtunk, mert relatív hátul volt szinte az egész csapat, amikor megindultak, mert kb 15 ember dolgozott az üldözésen. Az emelkedő tetején sikerült még kikerülni pár embert, de egy bevállalós lejmenet kellett hozzá, hogy felérjek, végülis sikerült, mert közeledtem, a kanyarokban kívülről, belülről kerültem az embereket de még így is nagy volt a rés. Az utolsó kanyarnál utolértem Krisztiánt is, akit aztán tényleg fel kellett juttatni az életem árán is. Sikerült, de azt hittem megszülök, itt már voltak csatakiáltások Kerültem közben a síkon vagy enyhe emelkedőn leszakadó Dina Marcit, Pelikán Janit A lejtő aljában voltunk talán 10-en, 4-en a csapatból és még mindig ketten elől- ez egy nagyon jó leosztás, tulajdonképpen erre jétszottunk. A csapatból mi nem is forogtunk be, a profik pedig méltatlankodtak ezen, itt már sejtettük, hogy fáradnak. Ebből az egyet nem értésből csak az lett, hogy hátulról felértek és még többen lettünk a csapatból. Gyors meeting, megbeszéltük, hogy mikor és hogyan tovább, rövisesen mi is beforogtunk hogy haladjunk -ha nem is teljes létszámban, azonban sajnos nemsokára összezárt a mezőny leszakadt fele. A harmadik, egyben utolsó kör elején megfogtuk az elmenést - Zsoltot,KissGét és Kusztit- és újra kezdődött az adok-kapok.
