Edzőtábor 2021, két hét Horvátországban, az Adria partján

2021 február 27-én utaztunk ki Horvátországba, a szokásos 2 hetes edzőtáborba hogy megkezdjük a felkészülést . Idén a szokásosnál kicsit több volt a teendőnk: meg kellett tervezni a ki és hazautazást a pandemia miatt: ezúttal szükség volt regisztrációra, meghívóra, szövetségi igazolásra, valalmint minden tagnak - legyen az versenyző, vagy kísérő- friss, 48 óránál nem régebbi negatív PCR tesztre.

Az Epronex csapat versenyzői és kísérői mellett a korábbi évekhez hasonlóan az SVS PRO Team kerékpárosai is csatlakoztak hozzánk erre a 2 hétre, így összesen 15 fővel mozogtunk. Mindkét csapat edzéseit Bogár Gábor koordinálja, vele egyeztetünk folymatosan a kiírt programról, így a szakmai munkát könnyű volt összehangolni. Egészen családias volt a hangulat a ‘csapatházban’, hiszen a 2 fiatal újoncot leszámítva mindenki állandó és visszatérő vendég már. Helyben, a ‘csapatházban’ Kenyeres Ábel és Köllő Zsuzsanna segítette a versenyzők mindennapjait, és edzésmunkáját, kísérték az edzéseket, gondoskodtak a megfelelő háttérről, dokumentáltak, fotóztak.

Általánosságban az edzőtáborok legfontosabb szerepe az elvégzendő minőségi edzésmunka mellett az új csapattagokkal való ismerkedés és a csapat egységgé kovácsolása, hiszen sokan vidéken laknak, így az összehangolt csapatedzésekre kevés alkalom nyílik. Az táborban apartmanokban lakunk, apartmanonként külön főznek a versenyzők, készítik a frissítőt, és intézik a mindennapi teendőket. Az idősebb versenyzők négyen osztoznak a közösségi térrel rendelkező legnagyobb lakrészen - itt zajlanak a megbeszélések, kiértékelések, a közös lazulás, illetve a masszázsra is itt kerül sor esténként. A 2 fiatal U23-as versenyzőinket rábíztuk Gönczy Gergőre, aki amellett, hogy mostanra a tapasztalt versenyzők közé tartozik, frissen végzett dietetikus. Ehhez mérten komolyan vette a feladatot: étrendjüket és szemléletüket egyaránt igyekezett megreformálni és alakítani ezalatt a szűk 2 hét alatt, hogy a lehető legtöbb ismerettel gazdagodjanak. Ebben a 15 napban biztosan nem lett vegetáriánus sem Bendéből, sem Marciból - Gergő elkötelezettsége ellenére- de bizonyosan egészségesebben táplálkoztak és sok újdonsággal találkoztak ez idő alatt.

Összességében mindenki nagyon várta már a hosszú szürke téli hónapok és sötétben, görgőn megtett kilóméterek után a tengerparti napsütést, a közös edzéseket, hogy kipróbálhassák a lábakat, meghúzgálhassák egymás bajszát. Bátran mondhatjuk, hogy az eddig eltelt 6 év alatt egyszer sem volt ilyen kegyes hozzánk az időjárás, hiszen egyetlen esőnap sem törte meg a kiírt edzésprogramot. Bogár Gabival történt egyeztetés nyomán 4 napos edzésblokkokat tartottunk 1 napos pihenőkkel, ami szokatlanul erős terhelés, de elég felkészülten érkezett a teljes gárda és eltekintve a második hétre érezhető fáradtságtól mindenki remekül abszolválta azt a nem kevesebb, mint 2000 edzéskilómétert, melyhez több mint 24000 méter szint társult. Érzésre - nekem legalábbis - ez volt a legerősebb Epronexes edzőtábor, talán a 2019-es mellett. Ebben minden bizonnyal nagy szerpe volt az állandó résztávos feladatokkal tarkított edzésmunkának is - amihez mindig meg kellett találni a megfelelő hosszúságú és meredekségű emelkedőket, az útvonalat ehhez igazítani, összevárni és újraindítani a résztávok után a csapatot.

Az 2020-as évvel ellentétben jóval kevesebb intenzív anaerob/max intervall résztáv várt ránk a táborban, ennek leginkább az az oka, hogy tavaly az áprilisi 10 napos Marokkói körverseny miatt ideje korán csúcsra kellett járatni a sort. Sajnos a pandemia következtében elmaradt a verseny és júniusig egyáltalán nem tudtunk rajthoz állni sehol. Idén tervezetetten és kiszámítható módon legkésőbb április végével megkezdjük a 2021-es versenyszezont, a külföldi UCI kategorizált többnaposaink júniussal indulnak majd, azonban az már január elején érződött, mikor visszaigazolták a meghívóinkat, hogy a tavalyihoz hasonló módon nagyon nehéz és többszörösen teltházas lesz minden verseny - mindenhol 30-32 csapattal, melynek nagy része vagy Kontinentális vagy Prokontinentális PRO csapat. Egyszóval a csapatnak igencsak össze kell kapnia magát hogy a korábbi évekhez hasonló módon helytálljon, és eredményesen szerepeljen.

Istlstekker Zsolt beszámolója az edzőtáborról:

A jelenlegi járványügyi helyzet kissé felülírta a téli alapozás megszokott rutinját. Ennek ellenére úgy érzem, hogy egy egészen jó téli alapozást tudtam végig csinálni. Biztos, hogy vannak még hiányosságok és van mit finomítani a formámon. Ezért is vártam már nagyon, hogy az egész csapat együtt tudjon edzeni, megismerkedjünk az új fiatalokkal. Na meg persze hogy felmérjem hogy, ki milyen állapotban van az év elején hozzám képest... Az edzőtáborban természetesen végig jó hangulat uralkodott. A hosszú és fárasztó edzésekért kárpótolt a sok napsütés és a melegebb időjárás. A csapatépítés szempontjából fontos két hét volt ez Omisban. Szerintem egy eredményes két hetet tudhatunk magunk mögött. Remélem a versenyszezon nem lesz olyan rövid, mint a tavalyi évben. Bízom benne hogy, a versenyek is szépen lassan beindulnak, nem lesz sok a törölt verseny. Természetesen az a célom, hogy a lehető legjobban szerepeljek a versenyeken illetve ha az adott helyzet úgy kívánja a csapat többi tagját segítem a jó eredmény elérésében, hiszen itt a csapat összhangon nagyon sok múlik.

Elkezdődött a 2021-es szezon

Elkezdődött a 2021-es szezon, és évindítóként meginterjúvoltuk néhány versenyzőnket a felkészülésük kapcsán.

Oszlopos csapattagunk a kezdetektől fogva: Solymosi Márton, alias Bukta

Mióta vagy Epronex csapattag?

🤔Nagyon régóta! Nagyjából a kezdetek kezdete óta! 2016.

Ki az edződ?

Edddzőbá! Alias Bogár Gábor!

Hogyan készülsz jelenleg, hogy alakul a felkészülési programod?

Szorgalmasan! Csinálom, amit Gabi kiír az edzéstervbe. Eddig hiánytalanul mindent elvégeztem, amit kell (stréber😅)l! Határ a csillagos ég, jó az út, úgy érzem.

Mik a terveid a 2021-es szezonra? Fő verseny?

Bízom benne, hogy az idei szezon előre láthatóbb lesz, mint a tavalyi. Oszlopos csapattagként, fontos feladat a csapatot csapattá varázsolni, ehhez minden versenyen jól helyt kell állni, példát statuálni a friss gárdatagoknak.

Fő versenyként, a magyar országúti bajnokságot említeném, mint minden évben, idén is nagy presztízsű verseny mind csapatként, mind versenyzőként. Továbbá legalább egy többnapos versenyt szeretnék jó eredmény/eredményekkel zárni.

Versenyző és dietetikus, aki a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott: Gönczy Gergő

Mióta vagy Epronex csapattag?

2019 óta

Ki az edződ?

Fülöp Tibor

Hogyan készülsz jelenleg, hogy alakul a felkészülési programod?

Idáig 2 alap állóképességet fejlesztő mezocikluson vagyunk túl, ezután jönnek az erőfejlesztők, körülbelül edzőtáborig és, ha meglesz a versenynaptár, akkor ahhoz igazítva növekszik az intenzitás. Polarizált edzésmódszert alkalmaz Tibi. Egyelőre max 20 óra/hét, de ez növekszik, ahogy közeleg a szezon. Heti 2x 1,5 óra kondi, ebben stabilitás és erőfejlesztés. Szinte minden kerékpáros edzésben van állórajt a gyorsaság fejlesztése érdekében.

Mik a terveid a 2021-es szezonra? Fő verseny?

Több versenyt szeretnék nyerni, mint tavaly. UCI versenyeken szerintem reális célkitűzés egy-egy mezőnyhajrán a top 10. A gyorsaságom megvan hozzá szerintem, csak agresszívabban kell helyezkednem, amihez fejben is ott kell lenni, nyilván ez az erővel és tapasztalattal együtt jön meg. Illetve a számomra kevésbé kedvező szakaszokon elmenésbe kerülni.

Fő versenynek a mezőny OB-t tűzöm ki, mert júniusban szoktam rátalálni a formámra, ha addig normálisan tudunk versenyezni. A másik számomra fontos verseny a GP Kranj és a Székely kör. Ha már lesz eggyel biztosabb versenynaptárunk, akkor egyeztetem Tibivel, hogy hol szeretnék nagyon jól menni.

Tour de Zalakaros - Amatőr maraton - 2020.09.27

Idén sem hagyhattuk ki a Tour de Zalakaros versenyt, ami kétségkívül a legjobban megrendezett hazai amatőr országúti verseny volt 2020-as szezonban, külön köszönet a szervezőknek, útvonal biztosítóknak, kísérőknek és a kivonult hivatalos szerveknek munkájukért!

Fotók: Tirszin János

A pálya nyomvonalán több apró módosítást is eszközöltek, melyek mindegyike a verseny biztonságosabb lebonyolítását célozta: így került bele az útvonalba egy 10%-os fal a lassúrajt után közvetlenül. Ez a meredek emelkedő rögtön a legelején meg is rostálta a mezőnyt - nagyon rosszul tud esni, ha valaki melegítés nélkül ‘hideg lábakkal’ áll rajthoz abban a hitben, hogy majd a verseny első felében majd bemelegszik. Tulajdonképpen itt elszakadt az az alig közel 15-20 fő, akiből a későbbiekben a végleges szökevény csoport is kikerült.

A szakadást észlelve az elől maradtak, már nem vettek vissza - mi hatan ragadtunk meg elől. Érezhető volt, hogy a DKSI, illetve a többi csapat U19-es versenyzője meg tudja nehezíteni a dolgunkat a verseny első felében, egyrészt koruknál fogva a melegítés nem játszik akkora szerepet náluk, másrészt a pálya meredek emelkedőkkel tartkított profilja kedvezett a lepkesúlyú fiataloknak. A többi ellenfél közül leginkább a tavalyi győztessel -Blazsó Mártonnal és a NOVAK kerekesével, Rózsa Balázzsal kellett számolnunk. Továbbá 2 Zengős versenyző is meg tudott ragadni a spiccen a verseny első harmadában.

A hullámos terepen meglehetősen keményen beleálltunk és folyamatosan tartottuk a 45-53-as tempót-az oldal-hátszélben. Ez arra elég volt, hogy hátulról senki nem tudott már felzárkózni, de ahhoz kevés hogy bárkit elrázzunk az élbolyból. Tulajdonképpen így futottunk rá a 37.kilométernél a gelsei falra, amin csupán hárman jutottunk túl az első 14 fős sorban - ez igen nyugtalanító volt, de tulajdonképpen ‘még el sem kezdődött a verseny’ -lassan mi is bemelegszünk gondoltammagamban. A síkon szerencsére Krisztián és Bukta is felzárkózott hozzánk, így már jobb volt a leosztás nekünk. A következő meredek emelkedő a 47. kilométerre esett, hosszabb volt és lépcsőzetesen emelkedett a hegyi hajráig. Ez már lényegesen jobban esett… Zsolt nyerte ezt a KOM-ot is, és megszakadva ugyan de Gönczy, Krisztián és én is összezártunk azonnal lefelé az első 13 fővel, míg Bukta kicsit később ért csak fel miután kilankult a terep - Ő a ‘no fear’ ereszkedés koronázatlan királya. A harmadik és egyben utolsó komolyabb kaptató az 57.kilométerre esett- ahogy felkanyarodtunk a dombra megindítottam a támadást - kicsit meg is lepett milyen hosszú a hegy, de jól kitartottuk a tempót egészen a tetőig -ahol kilankult 37km/h-re gyorsultunk fel - , így Zsolt ezt a harmadik hegyihajrát is levette. Itt már jobban szétrázódott az eleje és beletelt egy kis időbe mire újra összeért a 13 fős spicc - Buktát sajnos elvesztettük, de az ellenfeleken is érződött, hogy a kitartott tempó, a folyamatos nyomás megteszi hatását.

2020-TdZ_137km_407.jpg

Fotók: Tirszin János

Ahogy magunk mögött hagytuk az utolsó emelkedőt is, a síkra leérve igen erős pofa-oldalpofa szélbe futottunk bele, ami egészen a célig elkísért bennünket - ez kifejezetten nagy előnyt jelentett számunkra, mert más pofaszélben beleállni a kemény áttételbe órákon keresztül, mint dombokon húzdmeg- ereszdmeget játszani! Krisztiánnal össze is néztünk, hogy négyen vagyunk, meg kell kezdeni a 13 fős sor leszelektálását - felváltva egyesével majd kettesével lószolgatva kezdtük szétcincálni a megmaradt sort. Körülbelül a harmadik kontra el is lépett : Zsolt, Blazsó és én távolodtunk el elsőként, de hamarosan Mack Márton (U19) Gönczy Gerivel is csatlakozott hozzánk - Krisztián miatt nem aggódtam ilyen tempónál ha begyújtja a rakétákat maximum 3 percen belül felér ránk ezen a terepen. Így is lett, megjött, de Balázzsal érkezett, kialakítva így a végleges szökevény csoportot , ahol 7 főből négy fővel képviselte magát az Epronex csapata. Innen én már nem spóroltam, elég emberesen meglöktük, hadd fáradjon mindenki a kellemetlen szélben, én éreztem hogy a rajt óta közel maxot megyek, így a véghajrá nem fog elég erő maradni, inkább hosszúakat vezettem és megbeszéltük, hogy a végét intézik a többiek.

2020-TdZ_137km_405.jpg

Fotók: Tirszin János

Valahol 30 kilométerre a végétől folytattuk ahol abbahagytuk az adok -kapok játékot. Geri, majd kontrázott Zsolt, aki végül el is távolodott a szélben. Blazsó nem adta olcsón magátt és üldözőbe vette Krisztiánnal és Gerivel a nyakában Stekkert. Egészen addig bizonytalan volt a fogócska kimenetele, míg Gönczy Geri fel nem lószolt Zsoltra, így ketten már folymatosan távolodtak és magabiztosan hazaértek kéz a kézben átszakítva a célszalagot . Krisztiánnak éppen csak megkerülnie kellett a megfáradt Blazsót a célban. Én körülbelül 7 kilométerrel a vége előtt egy bukkanón intettem búcsút a Rózsa Balázs-Mack Márton duónak, és bár nagyon fájt a pofaszélben a vége, megérte végigszenvedni a napot! Jól esett mindannyiónknak hogy taktikázhattunk , versenyezhettünk, nem a túlélésért kellett küzdeni egész álló nap a konti, prokonti sorokkal. Ráfért egy kis sikerélmény a sorra így év végén. Különösen nagy öröm volt , hogy remek rendezés mellett , lezárt utakon és nem utolsó sorban szép időben tudtunk versenyezni végre itthon.

Fotók: Tirszin János

Köszönet a szakvezetésnek és kísérőinknek a támogatásért!

Köllő Zsuzsanna, Kenyeres Ábel

Spirit Auto - Skoda Országúti Maraton eredmények

Külön köszönet Tirszin Jánosnak a fotókért!

 

31. COURSE CYCLISTE DE SOLIDARNOŚĆ ET DES CHAMPIONS OLIMPIQUES

Idén 2. alkalommal kaptunk meghívást a Solidarnosc et des Champions Olimpiques elnevezésű  4 napos lengyel körversenyre, ami igen nagy megtiszteltetés regionalis csapatként, hiszen ez a lengyelek egyik legrangosabb 2.2 UCI többnapos versenye,  mind a rendezés mind a háttérkiszolgálás és infrastruktúra tekintetében. Minden szakasz előtt ünnepélyes  csapat bemutató keretében konferálták fel a teljes mezőnyt – a speaker minden alkalommal boldogan kántálta el lengyelül és magyarul is a ’lengyel-magyar két jóbarátot’ az Epronex csapat színpadra lépésekor!

IMG_3155.JPG

Ahogy a versenyzők körében ez közismert tény, egy lengyel 2.2-es verseny nehézségét tekintve 2.1-es szintnek felel meg, ez különösen igaz az idei foghíjas szezonra, ahol a 24 csapatból 19 kontinentális vagy pro kontinentális sor állt rajthoz több protour versenyzővel  soraikban. Tudva levő, hogy a helyi csapatoknak kiemelt fontosságú a rendezvény, de idén az Israel Cycling Academy, a Lotto Soudal U23-as sora és az UNO X norvég pro kontinentális csapata is erősítette a mezőnyt, melyben 13 nemzet 137 versenyzője startolt el.

Youtube - Epeonex Cycling Team

Az idei Solidarnosc et des Champions Olimpiques körverseny idén ellentétben a tavalyi útvonallal, a közeli Niskóból rajtolt, és jó nagy karikát leírva végül Lodz városában végződött a viadal 4 nappal később. A verseny 160 és 200 kilométer közötti hosszúságú szakaszokból állt, melyek mindvégig kifogástalan utakon, teljes útzár mellett futottak - egyedül a záró szakasz futott le rosszabb minőségű utakra Lodz város környékén. A 4 napot végig konstans magas tempó jellemezte, ahol a nagy csapatok folyamatosan kontrol alatt tartották a történéseket és a szökevényeket minden nap bedarálták a befutó előtt, hogy  a sprintre helyzetbe hozzák a legjobb hajrázókat - hiszen a legtöbb csapat elhozta leggyorsabb lábú embereit. A mi taktikánk a terep és a mezőny ismeretében a szakaszokon való megjelenés volt, a tavalyihoz hasonló módon , mikor minden nap delegáltunk legalább 1 versenyzőt a nap elmenésébe és a top 10 közelében érkeztünk spintbefutókon. Ez sajnos idén jóval nehezebb feladatnak bizonyult, mert ahogy az a teljes 2020-as szezonra igaz, itt is kétszer annyi profi csapat és ex protour rider állt fel a rajtvonalhoz az általános versenyhiány következtében, így  a folyamatos próbálkozások ellenére nem sikerült úgy megmutatnunk magunkat mint 2019-ben. Ezzel együtt remekül helytállt a csapat, hiszen ellentétben a riválisokkal akik egyenesen a szerb és más körversenyekről érkeztek a mi utolsó jegyzett versenyünk egy hónappal korábban ért véget  - Székelyföldön a XIV. székely körverseny, ami azt jelentette hogy a versenyzőinknek 1-2 napba is beletelt mire felvették a ritmust. Ki kell emeljük Gönczy Gergőt és Istlstekker Zsoltot, akik többször megérkeztek a spiccel a véghajrára, 22. és 25. helyeken.

Komoly kihívást jelentett a terep és a változékony időjárás, mert az otthon uralkodó 30°C fokos melegből kellemetlen és nehéz volt átállni egy nap alatt a helyi 16-20°C hőmérsékletre, amit helyenként zivatarok , majd a második szakaszon végig szakadó eső kísért 13-14°C hőmérséklettel. A verseny tipikus lengyel terepen, a falvak között tekergő keskeny utakon, 90%-os kanyarral, rengeteg meredek fallal tűzdelt útvonalon zajlott mindvégig, ami cseppet sem könnyítette meg a dolgunkat. Az állandó kigyorsítások és a mezőny mérete miatt a mezőnyben való jó helyezkedés itt különösen nagy előnyt jelent,ami a bukásokat illeti, szerencsére a mezőny szinte kizárólag 'pro' riderekből' állt, így főképp az első szakaszon akadtak csak kisebb bukások, azok is a szakasz vége felé, illetve a második, esős napon csúszkáltak, estek,  akiknek rosszabb gumijuk volt.  Szerencsére a csapat kísérői, szerelői remek munkát végeztek , a technika is remekül vizsgázott ezúttal is, a teljes körversenyt megúsztuk 2 defekttel és komolyabb géphiba nélkül!

A Solidarnosc lett az Epronex csapat egyetlen idei igazi nagy körversenye , ahol nap-nap után mindig más hotelbe költözik a teljes karaván, ami rengeteg szakasz előtti és utáni transzferrel és logisztikai kihívással jár. Az elmúlt években a 'Tour de Maroc' tíznaposa volt az első komoly körversenyünk, ami sajnos idén a COVID vírushelyzet miatt - sok egyéb versennyel együtt elmaradt. Az ilyen többnaposok mindig különlegesek és ezek jelentik az országúti kerékpározás 'sava-borsát'.  A staff-nak ezek a rendezvények általában éppen olyan leterhelőek, mint a versenyzőknek - igen komoly feladat kiszolgálni és ellátni egy teljes csapatot és megoldani minden nemű logisztikai kihívást , még úgy is, hogy igen jól felszerelt háttérrel rendelkezünk. Azonban míg mi a Porsche Buda biztosította Skoda Octavia csapatautóinkkal oldjuk meg a feladatot,  ezen a szinten a külföldi csapatok már szerelő kamionokkal és buszokkal is el vannak látva, ami nagyban megkönnyíti a logisztikát, csapat körüli teendők ellátását.

Összességében tisztességgel beleállt  és helytállt az Epronex-BSS OIL Team regionális csapat ezen az  igen nehéz 4 napos lengyel körversenyen, ahonnan igen fáradtan indultunk haza a 200 kilométeres záró szakaszt követően, egy cseh országi megalvással - mivel az út hazáig több mint 9 óra lett volna az egész napi versenyt követően, délután 16 órai indulással, amit sem a segítők sem a versenyzők nem mozogtak volna ki egykönnyen. Vasárnap értünk a szlovák magyar határra, ahol szerencsénkre gond nélkül át tudtunk kelni, noha fel voltunk rá készülve, hogy akár karanténba is kerülhet mind a kilencünk. Minden lehetséges papírral felfegyverkezve érkeztünk a határra: a lengyel rendezők és a szövetség hivatalos igazolásaival felvértezve, miszerint meghívásos nemzetközi versenyen vettünk részt , ahol szigorú szabályozás és minimalizált lakossági érintkezés mellett tartották meg a rendezvényt - voltak befutó városok ahol a városi körözést teljesen törölték vagy módosították a Covid 19 -re való tekintettel, ezen kívül a teljes mezőny lehetőségekhez mérten el volt  elkülönítve mind a szállásokon, mind a ceremóniák alatt. Természetesen a hatályos UCI-Covid19 protokoll értelmében az összes  meghívott csapat minden tagjának(versenyző és Staff egyaránt) 3 napnál nem régebbi negatív Covid-19 PCR teszttel kell rendelkeznie, hogy rajthoz állhasson. Ez természetesen sem a logisztikát, sem pedig a szervezés-versenyeztetés finanszírozását nem könnyíti meg számunkra.

 A közeli jövőben cseh versenyekre adtunk le nevezéseket, de sajnos ezeken való részvételünk a napi vírushelyzettől és protokolltól függ majd.

A csapat eddig szinte minden hétvégén versenyzett, mióta júniusban feloldották a szigorú karantén helyzetet és enyhültek a határátlépés szabályai. Túl vagyunk két UCI többnapos versenyen , és számtalan egynaposon, így mostanra kezd is elfáradni a csapat fixen utazó keménymagja.

 

Kiss Gergely

Fotók: Köllő Zsuzsanna , Bujtás Krisztián

Eredmények:

Course Cycliste de Solidarnosc et des Champions Olimpiques ..eredmények

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gönczy Gergő beszámolója a Lengyel Solidarnosc verseny 3. szakaszáról (172km)

 

“Nehéz volt ma is, eddig a legnehezebb. Kicsit morcos vagyok a mai miatt, mert jó lett volna a hajrá, de nem volt lekomunikálva hogy kivételesen van körözés a befutó városban, így én rámentem a 'csengőre' Ha így állt volna meg a verseny, akkor valahogy 10-ben jövök.

Utána meg koffeingörcs, esélyem se volt visszaállni. Nem a szokásos harmadnapos holtpontomon voltam ma, egész frissen ébredtem.

A baljós rajtot követően azonnal fénysebességre kapcsolt a mezőny, a rajtvonalon való áthaladásra sík hajrá pontokat osztottak, majd minden átmenet nélkül nekiestünk az első komoly emelkedőnek. még jó, hogy be tudtam melegíteni, ahogy Bogár Gabi javasolta. Az elején próbáltam beletenni magam az elmenésbe, 6-7 alkalommal megpróbáltam, amíg nem lett meredek az emelkedő, ott egy Metec-es némettel voltam szökésben, de sajnos nem jutottunk messzire, megfogott bennünket a mezőny. Halatlmas tempó megmaradt, a hegyihajrákon átzuhantunk és az első óra átlaga 48km/h lett.

A második hegyi hajrára úgy mentünk, mintha az lenne a befutó, itt a CCC első embere, a verseny összetettjét végül lenyerő Aniolkowsky -  visszaszakadt a kettészakadt mezőny első sorából, hogy rendbe szedje és felállítsa a katonáit. Innen kezdődött a spicc üldözése, mivel a CCC-n kívül minden nagyobb csapatnak volt néhány embere elől. A második hegyihajrás emelkedőn nagyon meg kellett 'feszülni', illetve több a szintrajzban nem szereplő emelkedő is akadt, amik igen kellemetlennek bizonyultak.

Próbáltam saját tempóval megoldani, az emelkedőket,  viszonylag elölről kezdtem, egy ideig csúsztam hátra, hogy aztán a lejtmenetben újra összezáró mezőnyben előre küzdhessem magam ismét.Átjutva az utolsó kategorizált emelkedőn , ahol hegyihajrá pontokat osztottak a sor leért a síkságra, innen szusszantam egyet és mire feleszméltem már csak 50km volt hátra kb, nyomtam egy lapot, mert úgy éreztem visszarepülünk az időben Folyton 50-60 között haladtunk, amit a rengeteg 90°-os kanyar volt és rengeteg gonosz hullám nagyon megnehezített. Az utolsó 30-ra összeszedtem magam és elkezdtem nyomni a géleket, hogy felszívjam magam a hajrára. Kb 20 kilométerrel a befutó előtt megfogtuk az elmenést csodák csodájára úgyhogy tényleg megjött a kedvem sprintelni. Valahol ezen a ponton meg is torpant a mezőny, amíg újraszerveződtek a sorok. Egyből megindultak az opportunisták és innentől nem tudtak összeállni a vonatok, ez még jobb volt nekem, mert különben kilökdöstek volnaa sorból. Az utolsó 10km megint elég technikás volt, ez kedvezett nekem és jól elől tudtam maradni. Egy alkalommal annyira nehezített dolgunk volt a lemenő Nap miatt, hogy nem láttunk meg egy körforgalom előtti jobbra mutató nyilat és majdnem nekmentünk a kordonnak -majd gyors újratervezés és tovább. A következő jobb kanyarnál törtem megint előre, de kicsit vészfékezős volt, amit görcshatáron nem jó csinálni, konkrétan katapultált a jobb combfeszítőm, még a kerekem is megemelkedett, még jó hogy a pedálból nem jött ki a lábam

A maradék távon már csak simán bunyózni kellett a helyekért, még jó helyen is fordultam a célegyenesre, bár már rángatott a görcs, de megcsíptem a top 10-et a csengőre

Passzom...

Utána se fejben, se lábbal nem tudtam magam felszívni a tényleges sprintre. Elég bosszantó, de tanultam és láttam, hogy odaférek a hajrára. Holnap next try.”

 

Gönczy Gergő beszámolója a Lengyel Solidarnosc verseny 4., záró szakaszáról (200 km)

 

Már úton vagyunk hazafelé Lengyelországból, túl vagyunk ezen is.

 A lassúrajt elég hosszú volt, 11km így nem kellett melegítenünk. Az éles rajt után nem akartam azonnal beleállni a próbálkozásokba, mert 10km-nél volt gyorsasági hajrá, majd 11-nél egy macskaköves emelkedő tetején hegyihajrával, de végig elől helyezkedtem és ezeken a hajrákon 10-20. hely között haladtam át. Utána Zsoltival próbálkoztunk párszor, de túl gyorsan mentünk, lehetetlen volt elszakadni, nem engedtek el senki, én innentől csak figyeltem, tudtam, hogy az első óra végéig ez így fog menni. Valahol 55 perc környékén tűnt már engedékenyebbnek a mezőny és tényleg párszor kiadta, 3-5 fővel, mikor hogy elől tudtunk maradni de csupán percekig tartottak szökési kísérleteink. Végül valahol a 65.kilométer után engedtek el 3 főt és utána blokádot alakítottak ki a CCC és az Israel csapata. Ezt párszor megint megbolygatta a Metec a füvön megkerülve őket, akkor kinyúlt a sor és vagy háromszor megint megpróbáltam a kontrákból felugrani, de nem engedtek el

Az egyik Lotto-Soudal-os versenyző a harmadik ilyen próbalkozásom után nekem szegezte:

-Why are you still attacking?

-I get premium for the breakaways, sorry.

-Okay, I understand

Viszont ezután sem mehettem

Innentől szépen megültünk a mezőnyben, elintézte mindenki, amit kellett és elindult a kergetőzés a maradék 130 kilométeren. Nem akartak mezőny formát felvenni, úgyhogy egy kicsit nehezebb dolgunk volt, több szél ért mindenkit, viszont nagyon ügyesen befészkeltük magunkat a Lotto, CCC, Uno-X sorai mögé negyedikként, ez azért nagy könnyebbség volt, mert hátrébb biztos sokkal jobban harmónikázott a mezőny, hullottak is az emberek a sok kigyorsítás és folymatosan fokozódó tempó miatt. Valahol 160. kilométer környékén már eléggé megközelítettük az elmenést , inen előkerültek a hajrára apelláló csapatok és felborult a 'nyugodt' törékeny egyensúl ami az előző 1-2 órát jellemezte. Közben Zsolti többször lefrissítette a sorunkat. innentől megkezdősött a befutó előtti pozícióharcinnentől "csak" bunyózni kellett a helyekért, de az jól szokott menni. Közben elnyomtam az első koffeines SiS gel-t, hogy felébredjek az éles helyzetekre. Sikerült is szépen együtt maradnunk Krisztiánnal és Buktával, így meg tudtuk őrizni a helyünket a felbolydult hömpölygő mezőny első felében. A befutó városában a kanyarok és a városszéli kátyús ipari utak viszont teljesen szétrázták a vonatokat. Ezúttal nem néztem be a körözést viszont az utolsó 1000 méter elég félelmetes volt, sínek macskakő, sétálóutca. A lábaim ugyan jók voltak, de nagyon paráztam, hogy kordon nélküli sétáló utcán robogunk a térkövön 2 vízelvezető között, ami nagyon veszélyes volt, különösen a párhuzamosan futó villamos sínek között mentünk, amire párszor még be is csatlakozott 1-1 másik vonal, azon is volt bukás. Az utolsó 2km-en egész jól  helyezkedtem, valahol a 10. hely környékén aztán persze az utolsó 1000m-en csak belecsúsztam egy villamos sínbe, amikor egy bukást kellett kivédeni, de sikerült kijönni a helyzetből, éppen csak közben kihordtam két szívleállást

Sajnos így visszacsúsztam a 35. hely környékére,ahonnan a sprintet a 22. helyig tudtam felérni. Kicsit elkenődtem, hogy csak 22., de ez ilyen. Az UCI nem tudom hogy engedhette ezt a városi kört (ha jól tudom az utolsó 10km-en semmilyen sín nem lehetne).

All in all jót tett ez a verseny. Normál esetben most jönne július, hisz négy hónapja versenyzünk csak, ilyenkor szokott beindulni igazán a bicó. Most is biztos megindulna, mert elég gyorsan közlekedtünk 4 napig, de majd a "reklám" után meglátjuk a folytatást.”

Lovassy Krisztián is remekül vette az akadályt, különösen hogy ez volt az idei szezonban az első és minden bizonnyal az egyetlen többnapos UCI versenye, Ő a következő hétvégén megrendezésre kerülő pálya bajnokságra koncentrál innentől.

Solymosi Márton , alias Bukta aktívan versenyezve, napról  napra maximumot nyújtva teljesítette ezt a 4 igen nehéz napot, az első naptól súlyosbodó megfázással küzdve, amit a jeges esőben eltöltött 160-170km-es szakaszok sem könnyítettek meg!