2021 február 27-én utaztunk ki Horvátországba, a szokásos 2 hetes edzőtáborba hogy megkezdjük a felkészülést . Idén a szokásosnál kicsit több volt a teendőnk: meg kellett tervezni a ki és hazautazást a pandemia miatt: ezúttal szükség volt regisztrációra, meghívóra, szövetségi igazolásra, valalmint minden tagnak - legyen az versenyző, vagy kísérő- friss, 48 óránál nem régebbi negatív PCR tesztre.
Az Epronex csapat versenyzői és kísérői mellett a korábbi évekhez hasonlóan az SVS PRO Team kerékpárosai is csatlakoztak hozzánk erre a 2 hétre, így összesen 15 fővel mozogtunk. Mindkét csapat edzéseit Bogár Gábor koordinálja, vele egyeztetünk folymatosan a kiírt programról, így a szakmai munkát könnyű volt összehangolni. Egészen családias volt a hangulat a ‘csapatházban’, hiszen a 2 fiatal újoncot leszámítva mindenki állandó és visszatérő vendég már. Helyben, a ‘csapatházban’ Kenyeres Ábel és Köllő Zsuzsanna segítette a versenyzők mindennapjait, és edzésmunkáját, kísérték az edzéseket, gondoskodtak a megfelelő háttérről, dokumentáltak, fotóztak.
Általánosságban az edzőtáborok legfontosabb szerepe az elvégzendő minőségi edzésmunka mellett az új csapattagokkal való ismerkedés és a csapat egységgé kovácsolása, hiszen sokan vidéken laknak, így az összehangolt csapatedzésekre kevés alkalom nyílik. Az táborban apartmanokban lakunk, apartmanonként külön főznek a versenyzők, készítik a frissítőt, és intézik a mindennapi teendőket. Az idősebb versenyzők négyen osztoznak a közösségi térrel rendelkező legnagyobb lakrészen - itt zajlanak a megbeszélések, kiértékelések, a közös lazulás, illetve a masszázsra is itt kerül sor esténként. A 2 fiatal U23-as versenyzőinket rábíztuk Gönczy Gergőre, aki amellett, hogy mostanra a tapasztalt versenyzők közé tartozik, frissen végzett dietetikus. Ehhez mérten komolyan vette a feladatot: étrendjüket és szemléletüket egyaránt igyekezett megreformálni és alakítani ezalatt a szűk 2 hét alatt, hogy a lehető legtöbb ismerettel gazdagodjanak. Ebben a 15 napban biztosan nem lett vegetáriánus sem Bendéből, sem Marciból - Gergő elkötelezettsége ellenére- de bizonyosan egészségesebben táplálkoztak és sok újdonsággal találkoztak ez idő alatt.
Összességében mindenki nagyon várta már a hosszú szürke téli hónapok és sötétben, görgőn megtett kilóméterek után a tengerparti napsütést, a közös edzéseket, hogy kipróbálhassák a lábakat, meghúzgálhassák egymás bajszát. Bátran mondhatjuk, hogy az eddig eltelt 6 év alatt egyszer sem volt ilyen kegyes hozzánk az időjárás, hiszen egyetlen esőnap sem törte meg a kiírt edzésprogramot. Bogár Gabival történt egyeztetés nyomán 4 napos edzésblokkokat tartottunk 1 napos pihenőkkel, ami szokatlanul erős terhelés, de elég felkészülten érkezett a teljes gárda és eltekintve a második hétre érezhető fáradtságtól mindenki remekül abszolválta azt a nem kevesebb, mint 2000 edzéskilómétert, melyhez több mint 24000 méter szint társult. Érzésre - nekem legalábbis - ez volt a legerősebb Epronexes edzőtábor, talán a 2019-es mellett. Ebben minden bizonnyal nagy szerpe volt az állandó résztávos feladatokkal tarkított edzésmunkának is - amihez mindig meg kellett találni a megfelelő hosszúságú és meredekségű emelkedőket, az útvonalat ehhez igazítani, összevárni és újraindítani a résztávok után a csapatot.
Az 2020-as évvel ellentétben jóval kevesebb intenzív anaerob/max intervall résztáv várt ránk a táborban, ennek leginkább az az oka, hogy tavaly az áprilisi 10 napos Marokkói körverseny miatt ideje korán csúcsra kellett járatni a sort. Sajnos a pandemia következtében elmaradt a verseny és júniusig egyáltalán nem tudtunk rajthoz állni sehol. Idén tervezetetten és kiszámítható módon legkésőbb április végével megkezdjük a 2021-es versenyszezont, a külföldi UCI kategorizált többnaposaink júniussal indulnak majd, azonban az már január elején érződött, mikor visszaigazolták a meghívóinkat, hogy a tavalyihoz hasonló módon nagyon nehéz és többszörösen teltházas lesz minden verseny - mindenhol 30-32 csapattal, melynek nagy része vagy Kontinentális vagy Prokontinentális PRO csapat. Egyszóval a csapatnak igencsak össze kell kapnia magát hogy a korábbi évekhez hasonló módon helytálljon, és eredményesen szerepeljen.
Istlstekker Zsolt beszámolója az edzőtáborról:
A jelenlegi járványügyi helyzet kissé felülírta a téli alapozás megszokott rutinját. Ennek ellenére úgy érzem, hogy egy egészen jó téli alapozást tudtam végig csinálni. Biztos, hogy vannak még hiányosságok és van mit finomítani a formámon. Ezért is vártam már nagyon, hogy az egész csapat együtt tudjon edzeni, megismerkedjünk az új fiatalokkal. Na meg persze hogy felmérjem hogy, ki milyen állapotban van az év elején hozzám képest... Az edzőtáborban természetesen végig jó hangulat uralkodott. A hosszú és fárasztó edzésekért kárpótolt a sok napsütés és a melegebb időjárás. A csapatépítés szempontjából fontos két hét volt ez Omisban. Szerintem egy eredményes két hetet tudhatunk magunk mögött. Remélem a versenyszezon nem lesz olyan rövid, mint a tavalyi évben. Bízom benne hogy, a versenyek is szépen lassan beindulnak, nem lesz sok a törölt verseny. Természetesen az a célom, hogy a lehető legjobban szerepeljek a versenyeken illetve ha az adott helyzet úgy kívánja a csapat többi tagját segítem a jó eredmény elérésében, hiszen itt a csapat összhangon nagyon sok múlik.
