Kiss Gergely beszámolója a nehéz 4 nap/5 szakaszos lengyel körversenyünkről
2022 második lengyel többnapos UCI 2.2-es versenye a Solidarnosc et des Champion, melyen idén harmadszor állhattunk rajthoz. Ez a verseny nagyon közel áll a szívünkhöz, részint a verseny profi rendezése, remek szakaszai, részint pedig a helybeliek vendégszeretete miatt..
Idén mintegy 27 csapat, 149 versenyzője állt a rajtban , 17 nemzetből. Ebből összesen 13 konti csapat és 2 nemzeti válogatott képviselte magát!
Mindezzel együtt ez az év egyik legnehezebb körversenye számiunkra, mert mindig emberes távok , hőség és sok transzfer vár ránk.
Idén 4 nap , 5 szakasz volt a penzum az alábbi lebontásban: 1a szakasz:90km, 1b szakasz:130km (rajt 17.30-kor!!); 2.szakasz : 207km (a harag napja); 3.szakasz : 144km (piano-itt próbálta kiheverni mindenki a 2.szakasz sokját); 4.szakasz : 210km (sík, pofaszél egész nap, hőségben).
A szakaszok közötti transzferek pedig legkevesebb 40’, de 2 napon is több, mint 1óra 30’-et kellett a hotelig utazni, ami 21.03-22.00 közötti érkezéseket jelentett - hajnali 00.30-as fekvés jelent a Staffnak és a versenyzők egy részének - kerékpárok mosása, masszázsok, géppark rendbe tétele, másnapi menetrend összeállítása, kulacsok elmosása, defektes szingók cseréje ..stb.... Eleve akinek volt alkalma dupla napot teljesíteni többnaposon, az tudja, hogy meglehetősen nehéz kétszer kell megindulni, felkészülni,csúcsra járni, közte pedig igen nehéz enni, és feltöltődni,mert a hotelban összesen 1-2 óránk van a restart-ra!
A Staff feje::Köllő Zsuzsanna (kis feleségem) aki DS-ként volt megnevezve a rendezvényre, Árvai Ata-a technikai DS, aki a kapitány és vezeti szakaszok alatt az autót; Bogár Gabi, aki a Staff lelke, aki 00.30-kor még reflektofénynél szereli és mossa a kerékpárokat, hogy aztán másnap 6.00-kor nekiálljon a csapatautók lesuvickolásának - mindezt csak azért,hogy ténylegesen PRO legyen a csapat külleme; Soós Gabi, aki mindent is elintéz, frissít bennünket szakaszok alatt - és bizony vagy 1 kilométerről látszik a Fluo epronex mellényében :).
A csapat tartalékokkal kiegészülve érkezett meg Bytom-ba a regisztrációra, sajnos a múlt heti bajnokságon Gönczy Gergő kulcscsontját törte, Solymosi Márton és Szatmáry András pedig betegeskedtek. Ezzel együtt bizakodóak voltunk a performanszunkat illetően: 5 elittel: Istlstekker Zsolti, Karl Ádi, Rózsa Balázs, Patrick Dolleschall, jómagam és a bajnokságon remeklő elsőéves U23-asunk: Drijver Bertold képviselték az Epronex-Hungary csapatát.
Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindenki legjobbját nyújtotta: ez 3 top tízes helyezést ért Karl Ádi személyében sprintbefutókon, valamint kétszer szerepelt a csapat a nap elmenésében Steki révén -aki számos prémium hajrát elhozott! -, ami nem kis szó ilyen mezőnyben! Végül összetett 14. helyen zárt csapatunk a 27 elrajtoló klub közül, Karl Ádi pedig összetett 23. helyen végzett.
Ritka, de az elrajtoló 146 főből mindössze 101-en jutottak el a Lodz-i zárószakasz sprintbefutójáig, ehhez elég volt a 2. napon a hőségben a 200km-es szakasz és a pusztító tempó, amit a mezőny diktált, hogy utól érje a szökevénycsoportot /a 10 fő között Stekivel /, ám ez nem sikerült és végül 4-en hazaértek-innentől az Alpecin dominált és védte a sárga trikót! Ezen a napon összesen mintegy 37 versenyzőtől búcsuztunk el : 10 OTL (out of time limit, mely több,mint 25’ hátránytet jelentett a spicctől, azaz első idejének 8%-a), valamint 27 DNF (did not finish) a szumma. Első 2 félszakaszon sok bukás, defekt és hektikus lefolyás jellemzte a szakaszokat, ez a probléma egycsapásra megoldódott a pusztító 2, nappal, mert elhullottak a ‘füvek’. (2 teljes csapat hazautazott, mert minden embere kipontozódott ezen a napon - ez elég szokatlan ezen az UCI 2.2 szinten!) Mi ezen a napon elvesztettük Patrickot, aki az utolsó pillanatban ugrott be az OB-n kulcscsont törést szenvedett Gönczy helyett, de a többiek gond nélkül , mi több eredményesen hazaértek, teljesítették ezt a majd 800km -t, behozva az Epronex-Hungary gárdáját az összetett 14. helyre, legjobb regionalis csapatként
Procyclingstats Results / Soidarnosc et des Champions UCI 2.2
Istlstekker Zsolt , a nagy szökevény beszámolója a lengyel 4 naposról!
Forrás: www.stekizsolti.hu
“Az első nap dupla szakasszal kezdtünk, délelőtt egy 92,5 km-s, míg délután egy 125,8 km-es táv várt ránk.
Délelőtt mindenki friss volt, ezért sok volt a próbálkozás. Természetesen én is sokat próbálkoztam a szökéssel, de nem jártam sikerrel. Így inkább beültem a mezőnybe a többiekkel és csak vártam…
A végére egy körpályán kellett megtenni egy kört, ami elég technikás volt. Én sajnos eléggé hátul ragadtam, viszont Rózsa Balázs, Karl Ádám és Dolleschal Patrick eléggé jó pozícióban voltak, de nem jött ki nekik a lépés, így nem sikerült jó eredményt elérni. De nem búslakodtunk, mert tudtuk, hogy van még vissza négy szakasz, ahol lehet majd villantani.
A délutáni szakasz előtt nem sok időnk volt pihenni. A mezőnyön is érződött, hogy agresszívebb, sokan tolakodtak, lökdösődtek. Ennek következtében a 10 km körül volt egy útszűkület és ott összeakadtak páran, ezzel több részre szakítva a mezőnyt. Balázsnak és nekem sikerült elől maradnom a csapatból. Egy-két csapat egyből élre állt és óriási tempót kezdek el diktálni, hogy ne érjenek fel hátulról. Először egy 20-30 fős sor ért fel ránk, majd 20-30 km-l később, egy újabb csoport csatlakozott, amiben Ádi is ott volt. A mezőny fele 70 km környékén zárkózott fel, ahol Kiss Gergely, Patrick és Drijver Bertold is volt. Nem sokkal később elkezdett esni az eső, így a mezőny is óvatosabb tempóra váltott. A cél város előtt sajnos kaptam egy hátsó defektet és utána egy nagyon nehéz felzárkózás következett. Az eső miatt egyedül gyorsabban tudtam haladni, mint a mezőny, így a városi körözésben sikeresen utolértem őket. Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, amint felértem jött is az első bukás, amiben sajnos Balázs is benne volt. A mezőny szétszakadt és kezdődhetett a felzárkózás ismét… Végül 3 km-l a vége előtt felértünk páran az elejére, ami már nagyon meg volt fogyatkozva. Láttam, hogy Ádi jó pozícióban van, de már sajnos nem tudtam neki segíteni, mert sokat kivett belőlem a felzárkózás, így csak begurultam a célba, míg Ádi a 7. helyen érkezett meg.
A második szakasz - a kellemetlen dupla nap után- , egy 210 km-s táv, mintegy 2100 méter szintemelkedéssel. A szakasz elején sokan szerettek volna bekerülni a szökésbe, ezért elég nagy “lószparádé” volt.
Elszöktek 6-an a mezőnytől, de ez nem tetszett egy-két csapatnak, ezért tovább mentek a próbálkozások, amíg elszakadt a mezőnytől újabb 6 ember, akik között ott voltam én is.
Utolértük az előttünk haladókat és így 12-en haladtunk tovább, a mezőny megnyugodott és elengedték a szökést. Ez nagyjából az első sprint hajrá után lehetet, 25 km-él. Nem sokkal később azt vettük észre, hogy megáll a versenybíró autója és jelzi, hogy álljunk meg. Hirtelen nem értettük mi történhetett… Az UCI bíró közölte velünk, hogy technikai problémák vannak a rádióikkal és nem tudnak egymás között illetve a csapatokkal kommunikálni. Közben a mezőny is felért, azt mondták, hogy amíg ez nem oldódik meg nem indítanak miket újra. Úgy gondoltuk hogy, 5-10 percet várunk és mehetünk tovább, de ez nem így volt… 30 perc várakozás után még mindig nem történt semmi. Már abban bíztunk, hogy neutralizálják a szakaszt, de nem így lett. 55 perc után sikerült megoldaniuk a probléma és tovább engedtek minket. Éreztem, hogy ez “nagyon fog fájni”, mert csak még akkor kezdődtek az emelkedők illetve nem volt olyan nagy egyetértés köztünk sem. Mindig kihagyott valaki és ezzel megbomlasztotta az egyenletes haladást, összhangot.
Nagyon lassan teltek a kilométerek és nekem egyre rosszabbul esett, a második hegyi hajrá előtt leszakadtam és onnantól pár kilométert egyedül tettem meg, amíg utol nem ért a mezőny. Akkor szembesültem vele, hogy ez számomra nagyon nehéz lesz még, mert kb a táv felénél lehettünk még csak. Vissza volt a leghosszabb emelkedő ráadásul… Próbáltam regenerálódni, pihenni, hogy túléljem valahogy a szakaszt. Az utolsó emelkedőn szakadt szét a mezőny darabjaira és végül egy 30-40 fős bóllyal fejeztem be a szakaszt.
Sajnos Patrick korábban leszakadt és egy kisseb bóllyal tette meg a verseny jelentős részét, viszont olyan hátrányt szereztek, hogy idő limitet kaptak így másnap nem álhatott már rajthoz.
A harmadik szakasz mondhatni egy “gyógy” szakasz volt. Gyorsan elengedték a szökést és senkinek nem volt kedve kontrollálni a mezőnyből az elmenést. Végül olyan előnyre tettek szert a szökevények, amit nagyon nehéz volt ledolgozni és végül nem is sikerült. De persze ettől függetlenül arra törekedtünk, hogy Ádi a lehető legjobb helyezés érje el a befutónál.
Az utolsó 3-4 km-en megpróbáltam minél jobb pozícióba előre vinni, végül a mezőny sprinten a 6. helyen ért célba, ami abszolútban a 10. helyet jelentette számára.
A negyedik szakasz a lassú rajttal együtt 214 km volt. Ismételten a szakasz eleje a “lószparádéról” szólt és az se könnyítette meg a dolgunk, hogy elég nagy oldal és szembe szelünk volt. Próbálkozott tőlünk Balázs, Ádi és én is jó párszor, míg végül egy kisebb dombocskán lószoltam egyet, ahol utánam jött egy Mazowsze-s és egy kicsivel később felugrott ránk egy Santic - Wibatech-es. A mezőny megnyugodott és hagyott minket elmenni, innentől kezdve hárman szépen összedolgozva tettük meg a szakasz több mint felét, kb 120 km-t.
A legnagyobb előnyünk 5 perc 55 másodperc volt , 140 km környékén kezdett el rohamosan csökkeni az előnyünk. Próbáltunk minél tovább kitartani elöl és végül 170 km körül fogtak meg minket. Viszont a mezőny már több részre szakadt a szélezés miatt, nagyjából 30-an maradtak elől, ahol Ádi volt csak a csapatból. Később hátulról felértek a többiek is és így haladtunk a cél fellé. Az utolsó 10 km-n belül volt egy bukás, ahol le kellett lassítanom és ott el is engedtem a versenyt. Łódź központjában a kört már egyedül teljesítettem és magányosan fejeztem be a versenyt a mezőny végén.
Folytatás július 9-10-én a V4 cseh, majd a V4 lengyel állmásán.
