59. Tour of Malopolska

A 2021-es szezonban az Epronex gárdájának a Tour of Malopolska 4 napos lengyel verseny volt az első UCI 2.2-es többnaposa, ahova idén első alkalommal sikerült meghívót szereznünk! A Solidarnosc et des Champ. 5 napos versenyhez hasonlóan a Tour of Malopolska is rendekívüli versenyélményt nyújtott a csapat számára köszönhetően a lengyel vendégszeretetnek és igényes szervezésnek. A rendezés UCI 2.2-es szinten példaértékű, kevés helyen tudják megközelíteni ezt a színvonalat: ahogy a 28 csapat , 165 versenyzője és több mint 100 tagú kísérete ki van szolgálva.

A verseny színvonalát jelzi, hogy összesen 28 csapat, 164 kerekese állt rajthoz (24 nemzetből), 5 nemzeti válogatott - Ukrán, Török, Bulgár, Német, Kuvaiti válogatott sorokkal. A nevesebb cspatok közül csak néjány: JUMBO Visma development ; UNO X ; Elkov-Kasper ; Mazowsze-2020 ban Europa tourt nyert csapata- Voster, hogy csak a legnevesebb kontinentális csapaatokat említsem.

Photos: Tour of malopolski / facebook

Facebook - Tour of Malopolska photos

Lengyel sajátosság, hogy versenyeiket a kis falvakat összekötő hegyek-völgyek között tekergő szűk utakon visz a mezőny útja. A három relatív rövid etap mindegyikén 2200-2400 méter szintet kellett megmásznunk annak ellenére, hogy a szó klasszikus értelmében csupán a zárószakasz befutó emelkedője minősül hegynek a maga 10km össz hosszával, utolsó 5km átlag 10%meredekségével - 1150m magas pont. Ez sokat kivesz a versenyzőkből, az állandó koncentrálás, kigyorsítások, helyezkedés miatt, illetve a segítők dolgát is igencsak megnehezíti a logisztika és kiszolgálás miatt. -frissítőpontok elérése, elmenéshez való felzárkózás a mezőnyön keresztül.

Az első napon a mezőny erősségére és a befutó előtti 4km hosszú meredek befutó hegyre való tekintettel az szökésekre koncentráltunk, hogy mutassa magát a csapat, ne csak mellékszereplői legyünk az előadásnak! Ahogy az várható volt a nyitószakasz borzasztóan gyorsan és hektikusan indult, egy megvadult 164 fős mezőny durálta neki magát a távnak. Az első órát folyamatos adok-kapok és lószparádé jellemezte, mindenki megpróbált belekerülni a szökésbe. A csapatból Gönczy Geri és Szatmáry Andris voltak a legaktívabbak, végül sokadik próbálkozásra Andrisnak sikerült beletenni a a kereket a nap elmenésébe. A szökevénycsoport előnye is jól alakult, a mért legnagyobb előnyük elérte az 1’45”-et, hátul közben az UNO X diktálta a tempót és kontrollálta az elmenést. A szökevények előnyét körülbelül 30 km-rel a cél előtt kezdte felszámolni a mezőny. A hegyre Balázs és Zsolt értek fel a csapatból elsőként mindössze 1’15”-re a szakaszt lenyerő Elkovo-Kasperes Michal Schlegel mögött. Andrisék szökevénycsoportja összességében hazaért 3 hegyihajrára is, ahol Andris a hegyi trikóért folyó versenyben a harmadik helyen állt az első nap végén. A csapatversenyben pedig az előkelő 13. helyen zártuk a napot!

Photos: Tour of malopolski / facebook

Facebook / Malopolski photos

A második nap volt a leghosszabb és egyben az egyetlen, ahol sprintbefutóra lehetett számítani- Balázs a 18. helyen érkezett egy körforgalmakkal és derékszögű kanyarokkal tarkított befutón.

A harmadik, zárószakaszon már nem volt hova tartogatni az erőt, hiszen a klasszikus hegyi befutón nem tudtuk felvenni a kesztyűt a pro csapatokkal, így mindenképpen előre kellett ‘delegálnunk’ valakit a szökésbe, hogy Andris hegyihajrá összetett beli pozicióját javíthassuk és előnnyel érkezhessen a csapatból egy versenyző a befutó hegyhez. Többen is rápróbáltak, ám ismét Andris volt a legkitartóbb, mert a mezőny már elengedett egy 8 fős sort, mire újra induló támadáshullámban másodmagával Andris tudott elszakadni és egy több mint 20km üldözéses küzdelem árán tudták ledolgozni a 40” hátrányt ami a szökevényektől elválasztotta hármukat. Andris elmondása szerint ez teljesen kizsigerelte őket, sokkal nehezebb volt, mint az első napi szökés: padlógázt nyomtak a felzárkózás teljes 30’-re, ami rengeteget kivett belőle is… Az Elkov-Kasper katonáinak az ukrán válogatott segített be az üldözésbe, egyre gyorsuló tempót diktálva. Három nappal a lábakban függőleges falnak tetsző befutóra az ukrán Budilak Anatoliy érkezett meggyőző fölényben , miután 7km-rel a cél előtt (!!) megkínálta a spiccet és 30” előnyét nem tudták ledolgozni. Az összetettet az Elkov kerekese, Michal Schlegel nyerte meg, miután 2. helyen ért fel az 1150m magas Przehyba.

A kezdeti 164 versenyzőből végül 140-en fejezték be a versenyt értékelhetően. A mezőny elit volt, csupán 1-1 nem-odavaló versenyző vagy csapat akadt, akik nem tudtak eléggé kerékpározni, vagy kultúráltan viselkedni: a bulgár riderek és egy kis regional holland csapat kerekesei állandó veszélyforrás jelentettek, de hála istennek közüülük sokan elfogytak a verseny alatt…

Az Epronex csapatról az UCI bírák is elismerően nyilatkoztak: a kocsisoron és mezőnyben való viselkedésről, illetve egy hízelgő és egyben mókás jelent volt, mikor az egyik holland csapat szekvezetője megkérdezte hogy mi konti vagy prokonti csapat vagyunk-e és szemmel látható módon megrökönyödött, mikor kiderült hogy kis regionalis cspat az epronex. Ennyire egységes, kultúrált és profi a csapat megjelenése, ennek köszönhetjük külföldi szponzorok támogatását és a sok versenymeghívót is.

Gönczy Gergő beszámolóját olvashatjátok:

1.szakasz: Nem volt egy zenés táncos menet, de tudtam próbálkozni néhányszor. Egyszer sikerült eltávolodni, de túl erős csapatokkal voltam elől: Mazowsce, Német válogatott, Uno-X, Jumbo-Visma devo meg én, így az Elkov, Hrinkow, Voster nem hagyhatta, hogy eltávolodjunk. Utána kettőt pislogtam a mezőnyben és Andris már belerúgta magát a nap elmenésébe. Onnantól igazából csak megültünk a mezőnyben. Az emelkedők egész jól mentek, nem volt egy méter sík sem, csak meredek emelkedők, lejtők és sok kanyar. A mezőny kicsit olyan volt, mint egy ifi mezőny, sok fékezés, legalább bukás nem volt sok. Valahol 100.km környékén megszakadt a mezőny felfelé, onnan kerülgetni kellett a leszakadókat viszont a mezőny eltávolodott úgyhogy nagyon nyélen kellett menni lefelé. Már majdnem felértünk a következő emelkedő előtt, erre egy poros kanyarban lefeküdtek előttem úgyhogy nem sikerült felérni, de megfeszültem és a következő emelkedőn sikerült felzárkózni, csak így nem volt olyan elegáns Onnan már kihúztam a mezőnnyel az utolsó 4km-ig. A hegyre már inkább saját tempó, nem próbáltam tartani a tempót, különben elgörcsölök. Megjöttem 3,5 perc hátrányban, a 70. hely környékén

2. szakasz: Ma sem volt könnyű napunk. Nagyon nehezen alakult ki az elmenés, már 20 perc után próbálták blokkolni a mezőnyt, de valahogy mindig áttörték egy-egy kanyar után vagy dombocskán és megint próbálkoztunk. 5-6 alkalommal nekifeszültem én is. Az lett volna a legjobb, ha Szatmáry Andrist bele tudjuk segíteni az elemnésbe a hegyi trikó miatt. Ma nem adott ki olyan helyzetet, mint tegnap, ma tényleg izomból sikerült elszakadnia az elmenésnek valahol az első óra után. Sajnos nekünk nem adta ki. Utána ücsörgés a mezőyben, végre lehetett enni - általában az első óra vége előtt már elkezdek enni, de most nem volt lehetőség rá, éreztem is, hogy ez nem jó. Bepótoltam, ami lemaradt, de azért így mégsem ugyanaz. 92. km-nél volt egy hegyi hajrá, amire hosszabb emelkedő vezetett, előtte lefrissítettem a srácokat, mert elég gyorsan mentünk idáig és bizonytalan voltam afelől, hogy felérek-e a mezőnnyel úgyhogy pbáltam hasznossá tenni magam. A hegyre végülis elviselhető tempóban mentünk fel, de nem szívesen mentem volna gyorsabban, ez elég közel volt a limithez. Utána hosszú lejtmenet, itt áztunk egy 10-15km-t és elkezdett ráncigálni is a görcs. Kicsit ledobtam az ékszíjjat, örültem, hogy átjutottam a hegyen a mezőnnyel, de nem tudtam, hogy innentől mit várjak, ha már most be ‘akarok’ göröcsölni. Szerencsére innentől kicsit lassabban mentünk, mert sokat levettünk a szökés előnyéből, tudtam regenrálódni. A hajrára sikerült azért felszívni magam, dologoztak a gel-ek meg a koffein, de elég hektikus volt, sokan próbáltak egyedül odaférni és folyton szétrázódtunk a csapattal, pedig könyököltem, fejeltem, lökdöstem, de így is csomószor mentenem kellett, hogy ne álljak fejre. Az utolsó kilométereken nem voltam olyan rossz helyen, de egy körforgalomban bukást kellett kivédenem és utána teljesen elkeveredtem. Végül már nem maradt elég erőm, hogy visszaérjek az elejére. Sokat kivett a hosszú hegyig vezető út és az oda való felmenetel is. Ma egy kicsit túlélővereseny volt. Balázs 18. helyen érkezett a sprinten.

3. szakasz: Túl vagyunk rajta. Az történt, amit megjósoltam az elején megpróbáltam elmenésbe kerülni, de nem adta ki, viszont megpuhítottam a mezőnyt Andrisnak, ő kontrázta meg az én lószomat és egyből el tudott menni. Elég hosszan üldözte a már elől lévőket. Nagyon lassan engedte el őket a mezőny, mi meg próbáltuk blokkolni, ahogy tudtunk. Jó egy óra után összeért az eleje és aztán inkább kontrollált a mezőny. A Topforex üldözte őket, mert náluk volt a hegyi trikó és tudták, hogy Andris 2. az összetettben, de az első hegyi hajrá után elengedték a dolgot és az Elkovra hagyták, ők meg max 2 percre engedték az elmenést. Ezután egész könnyen ment a mezőnyben, sokat lejtett ma az út amúgy is. Az utolsó hegy aljában kezdtek el csak igazán kellemetlen tempót menni. Mezőnyben hátrébb egyesével a szűk utak, szűk kanyarok miatt hamar széthullott a mezőny és darabokra szakadva kezdtük meg a hegyet. 5-tel a vége előtt felkaptam a tornazsákunkat szélkabátokkal és elkezdtem baktatni, közben utolértem Andrist és onnantól egy számára elviselhető tempót igyekeztem menni, nyilván rottyon volt egy ilyen szökés után (bár nem szívesen mentem volna gyorsabban ). Sajnos nem lett meg neki a hegyi trikó, de ma is bizonyítottuk, hogy nem csak azért jöttünk, hogy itt legyünk a mezőnyben, végül a hegyi összetettben az 5. helyre volt elegendő a pontja, alig 4 ponttal maradt le a dobogóról

—————————————————————————-

Összességében remek hangulatban zajlott le ez a 4 nap minden nehézsége ellenére (defektek, rádióhiba). A csapat kísérete igazi dreamteam-et alkotott: Köllő Zsuzsanna, a direktor Kenyeres Ábel vezett e a csapatautót , Szeghalmi Bálint és Bogár Gábor pedig szereltek, masszírozták szakaszok között a versenyzőket, illetve minden frissítő zónában ők várták a srácokat a behűtött frissítőkkel, kulacsokkal. Köszönet nekik odaadó munkájukért!

Final GC - Tour of Malopolska - procyclingstats

Köszönet támogatinknak és szponzorainknak, hogy mindezt lehetővé teszik!

GP Slovenia - UCI 1.2

GP Slovenia - UCI 1.2, az első kategorizált versenyünk 2021-ben:

2021-ben első kategorizált UCI 1.2 versenyünk a GP Slovenia volt., Kamnik környékén dombos pályán zsebkendő szélességű utakon megrendezett 173km-es verseny, melyen 21 csapat, 11 nemzet képviseltette magát.

A meghívót ezúton is köszönjük D Kovács Dávidnak, aki csapatuk visszalépésekor jelezte a rendezőnek , hogy az Epronex csapata kapja a felszabadult maghívót! :)

A csapatprezentáció és a lassúrajt egyaránt Terme Snovikban a thermal és wellnes hotelnél bonyolították le, a szállásuk is itt volt. Magáról a versenyről elég annyit mondani, hogy első osztályú volt mind helyszín, mind rendezés tekintetében: hermetikusan lezárt pályán, elképzelhetetlen mennyiségű kísérő motoros és rendőr biztosította, hogy zavartalanul folyjon le az esemény. A színvonalat a megjelent csapatok mellett többek között az is jelzi, hogy a kiszólítási limit mindössze 4 perc volt, tehát leszakadó versenyző technikailag nem volt, hiszen aki elvesztette a kontaktot a mezőnnyel (nem technikai okokból), arról szinte azonnal levették a rajtszámot - erre részben a szakaszos, hermetikus útzár miatt volt szükség. A pálya 3 hegyesebb jellegű 20 kilóméteres nagy körből, majd 6 kisebb körből állt - ezutóbbi Cerklje városa körül volt kijelölve a sík, kanyargós csiki-csuki mezőgazdasági utakon. A cerkjlei befutó egyenesen hajmeresztőre sikerült, mert az utolsó kilóméteren belül útszűkület, kanyargós kordonnal övezett, körforgalomban végződő utolsó 500m fogadta a hajrázókat egy alig 200m hosszú célegyenessel.

Meglepő módon az idejekorán kialkult 7 fős szökevénycsoport magja végül hazaért, annak ellenére, hogy a legnagyobb előnyük alig érete el a 1’40”-et. Az utolsó 50 kilóméteren pedig végig 30-45“ között mozgott az előnyük, ahonnan a véghajrában egy Bardianis versenyző diadalmaskodott. Csapatunkból mindenki jól érezte magát egész nap, jól vették az akadályokat: hegymenet, hegytetőn átbukva ereszkedés az erdőben, a nedves, néhol saras úttesten. Egyedül Pápai Ádám keveredett a szűk hegyi úton való ereszkedés közepette tömegbukásba, végül Ádám vissza tudott ülni a kerékpárra, de a kocsisoron való felzárkózás már nem sikerült neki. Rózsa Balázs végül 23. , Bukta pedig 34. helyen végzett, mindketten épphogy megúszták ép bőrrel az utolsó kilóméteren az útszűkületnél történt tömegbukást. Nagyon fontos és hasznos versenykilómétereket gyűjtöttek a srácok , amire nagy szükség lesz a most hétvéginél nehezebbnek ígérkező 4 napos lengyel ‘Tour of Malopolska’ UCI 2.2 -es versenyen, ahova szerdán délután utazunk!

Eredmények:

GP Slovenia / procyclingstats oldal

Gönczy Gergő a következőképp számol be az eseényről a mezőnyből:

“Na ez verseny volt!” Nehezen indult be, az elején csak pislogtam, hogy mi ez a sebességtartomány, de másnak sem lehetett könnyű, mert általában a mezőny elejében tudtam mozogni, viszont esélytelennek éreztem, hogy ezt a tempóról támadni tudjak. Az elején a nagykörök voltak nehezebbek és technikásabbak, de menedzselhető volt. Még a mezőny is egész kultúrált volt, így kevés bukás és veszélyes helyzet alakult ki. Talán 3 bukást láttam összesen, bár abból egy pont félbevágta a mezőnyt egy rövid időre. A második nagy körben kialakult az elmenés legnagyobb előnye 1'30” volt , nagyon sokáig cicáztott velük a mezőny, 20-40" környékén az utolsó körökben. A nagy körökben a meredekek meg a kigyorsítások egész jól mentek, ezek az 1 perces vagy rövidebb mászások most jók voltak. Rövid átvezető szakasszal mentünk át a kisebb körökbe, ami már nem volt annyira technikás, csak kicsit lasabb, mert az éles kanyarokkal tűzdelt szűk utakon, volt, hogy csak hárman fértünk el egymás mellett, emiatt sokszor közlekedtünk a porban, ha helyezkedni kellett vagy levágni egy-egy kanyart - ez elég jól ment. A kis körökre már megszoktam a sebességet és a mezőnyt is. A frissítő felvételével voltak nehézségeim, még nem nőttem elég nagyra, hogy észrevegyen az emberünket, de ki tudtak segíteni a csapattársaim. 2 óra környékén volt egy kis holtpontom, ott kezdtem úgy érezni, hogy most már fejben kellően elfáradtam és egy kis ideig csak automatizmusok működtek. Az utolsó 50km-en kezdtem el nyomni a géleket meg egy koffeintabit, Odáig 4 SIS energiaszelet fogyasztottam el. Ahogy közeledett a vége úgy kezdtem egyre jobban érezni magam, jobban mentek a nehéz részek és a kigyorsítások, mint másoknak körülöttem úgyhogy bizakodó voltam. Az utolsó dombon még egész előre is kerültem és az azt követő technikás részeken remekül tartottam a pozíciót, csak az kavart be, hogy az utolsó 5km az már nem volt annyira nehéz, sík, széles út és nem volt olyan tempó, hogy egyesével menjünk, de ahhoz sok volt, hogy belószoljon valaki és felzárkózott a mezőny többi része, elkezdődött a tülekedés. Jól ment ez a része is az utolsó 500m-ig, de ekkor valaki úgy gondolta, hogy kiegyensít egy balkanyart és visz magával néhány embert, itt valakinek a kiskertjébe ugrottam be, hogy kivédjem az esést így sajnos lemaradtam a sprintről, de legalább talpon maradtam. Egész idáig úgy éreztem jól megy a verseny, görcsre utaló jelek nem voltak, amíg be nem ugrottam a kertbe, ott a vészhelyzet miatt csak berántotta a combom. Végül az elmenés hazaért pár másodperccel, elszámolta a mezőny. Én meg begurultam valahol a 70. hely környékén. Ráadásul most már nem úgy halok meg, hogy ne versenyeztem volna Davide Rebellin-nel Az utolsó 500m-től eltekintve örülök ennek a versenynek, mert versenyképesnek éreztem magam végre és minőségi versenykilométerek kerültek a lábakba.

IX. DÉVA kupa - első külföldi versenyünk!

A csapat első külföldi versenye Déván volt egy kétnapos rendezvény keretében, első nap 20km időfutam , míg a második napon egy 125km-es országúti szakasz , igen hegyes, technikás pályán. Nagyon fontos volt, hogy végre elkezdje a versenyszezont a csapat, hogy mihamarabb belerázódjanak a srácok a ritmusba, hiszen hamarosan UCI többnapos körversenyeken kell majd helytállnunk, igen kemény mezőnyökben.

Ide s tova 8 hónapja nem versenyeztünk ,ami hihetetlenül hosszú idő, ez a csapat taktikáját is meghatározta annyiban, hogy alaptaktikát és párokat határoztunk meg bizonyos feladatokra: két részre osztottuk a sort aszerint , hogy ki végez offenzív feladatokat a verseny elején és ki az a 4 ember akik befejező szerepkörben lesznek.

A verseny végül jól ‘sült el’, egy 3. hellyel és számos top tíz helyezéssel, annak ellenére, hogy voltak géphibák, defektjeink és bukás is - mindez szerencsére komolyabb ember vagy gép veszteség nélkül! Így csak bizakodóan tekinthetünk a következő hetek versenyeire, Csehország SKODA kupa, Kecskeméti Kun kör, a GP Slovenia, majd június első hetében az első lengyel UCI többnapos, a Tour of Malopolska.

Köszönet a STAFF tagjaink Köllő Zsuzsannának, Kenyeres Ábelnek a csapatvezetőnknek odaadó és remek munkájukért, hogy kísérnek, támogatnak és alapvetően mindenben rájuk támaszkodhatunk!

Továbbá, Bagoly Botond barátunk rengeteget segített a versenyre való kijutás, szállás és minden ügyes bajos dolog intézésében, ezúton is köszönjük neki!

VERSENYZŐINK beszámolói:

Solymosi Márton alias ‘Bukta’ beszámolója az eseményről:

Megkezdtük májusban a 2021-es nemzetközi szereplésünket. Dévában versenyeztünk a múlt hétvégén. Dupla nap várt ránk, szombaton egy közel 20 km-es egyenkénti időfutammal, míg vasárnap, egy 125 km-es mezőnyversennyel.
A szombati nap, amolyan ráhangoló nap volt, nagy elvárások nem voltak, viszont mindenki derekasan helytállt. A távot a csapatból mindenki hagyományos országúti bringával teljesítette, "parasztba'". Szép volt, jó volt, viszont nagyon szeles volt a pálya, de így is odafértem a 11. helyre az eliteknél. Az időfutam után, közösen levezetésképp megnéztük a másnapi szakasz "vízválasztó" emelkedőjét, aztán vissza a szállásra.

Országúti szakasz:

Vasárnap 11-kor Déva főteréről rajtolva kezdődött a mezőnyverseny. A pálya, egy az egyben a tavalyi román országúti bajnokság pályája volt, így némi előnyben voltak a helyiek. Az előnyt tovább növelte, hogy jóformán minden hasznos információt románul közöltek, így azokat sem értettük kristálytisztán. Pl.: hivatalosan beszólításos lett volna a rajt, aztán végül ennek nyomát sem láttuk, össze-vissza, mindenki ahogy épp odaért. Papíron volt lassúrajt, de aztán valahogy mégsem, vagy ha volt is, nem tudni meddig.
Ilyen és ehhez hasonló körülmények tarkították a versenyt, továbbá a nekünk már nem ismeretlen tömegrajtos rendszer, ahol minden kategória minden résztvevője egyszerre indult. Szerencsére ebből semmit nem érzékeltem. A rajtvonalon áthaladva, azonnal a sor elején találtam magam. Talán még a városból sem értünk ki, amikor kis hezitálás után, hogy ez most vajon még a lassú rajt, vagy már ellőtték az élesrajtot? az andalgós tempót megunva ritmust váltottam, aztán azonnal egyedül találtam magam. Nem nagyon nézelődtem, de úgy tűnt elengedtek. Saját tempóban követtem a felvezető rendőrautót és a zsűri 1-et. Bár sokszor teljesen magamra hagytak, eltűntek előlem, csak-csak gyanítani tudtam, hogy merre is kell mennem, pláne, hogy a forgalom is zavartalanul hömpölygött mellettem a főutakon. Az első kör így telt el, magányosan valahol a felvezető autó és a mezőny között. Természetesen semmi információm nem volt az előnyömről, de még a csapatautónknak sem, amivel először nagyjából a versenytáv felénél találkoztam, mert egy komplett 150 fős mezőnyön kellett keresztülverekedniük magát a szkvezetésnek a szűk utakon. Addigra már harmad magammal voltam elöl, ugyanis utolért az első meredek hegy mászásánál a román bajnok, Daniel Crista, valamint két Giotti Vittoriás, Dima Emil és az U23-as Raul Sinza.
Velük a második meredek fal mászásig jutottam a spiccel, a meredek emelkedőn elráztak, aztán a harmadik kör elején csatlakoztam, az addigra már igencsak megfogyatkozott üldöző mezőnyhöz, ahol tőlünk már csak Andris volt ott. Andris bő 20 km-rel a vége előtt támadott egyet, és előnyét megőrizve az elmenés mögött az abszolút 4. helyen ért célba, ezzel megszerezve az elit kategória bronzérmét, ezúton is gratula, nagy voltál!
Nekem végül ezen kategória 7. helye jutott.
Folytatás: május 16. vasárnap, Csehország, Force kupa.

Gönczy Gergő így kommentálta az országúti szakaszt:

Nehéz verseny volt. Az alap taktikánk az volt, hogy 4 fő van, akit szeretnénk az elején előre küldeni. Ádám, Bukta, Geri, Marci volt erre kijelölve. Bukta a rajt után 1km-rel azonnal elrakta és da solo nagyon sokáig. Mi hátul helyezkedtünk a mezőnyben és nagyon szépen együtt mozogtunk. A 12.km környékén 4 sávról 1-re szűkült az út egy 10%-os emelkedőre fordulva. Odáig volt egy közepes erősségű verekedés, de jól megoldottuk. A mezőny ezután megnyugodott, jó ideig 30-35-tel ügettünk, néha megráncigálták a rövidebb emelkedőket, de semmi komoly támadás nem történt, Bukta ezalatt igencsak eltávolodott, bár a pontos előnyről semmi nem tudtunk. A második hosszabb emelkedőt végig egy kemény tempóval nyomták, ott nagyon kinyúlt a mezőny és nem is maradtunk sokan. A lejtmenetben és a városi kivezető szakaszon némileg összeért a mezőny, de legalább a fele eltűnt. A meredek emlkedőnek viszoont keményen nekirontottunk - tegnap bejártuk ezt az emelkedőt és tudtam, hogy ez a tempó sok lesz, megpróbáltam hát saját tempóban, lássuk mire megyek vele. Egész jól felértem, kb 16-18. helyen és még előttem elérhető távolságban az első csoport vége alig 30-40m-re volt, mikor átbuktunk a tetőn. Marci és Andris ott tudtak maradni az első sorral. A lejtmenetben nagyon fel akartam zárkózni, de sajnos a hypoxia kicsit tompította az emlékeket, hogy milyenek voltak a kanyarok, az íveket láttam ugyan az órámon, de azt nem, hogy melyik poros vagy nedves. Hát sikerült az első kanyarban kicsúszni a poron, ami az ideális íven volt. Egyszer megcsúszott, megfogtam, a második porcsíkon viszont megint megcsúsztam és onnantól csak azon tudtam gondolkozni, hogy az aszfaltra vagy az árokba feküdjek. Utóbbit választottam. Megúsztam kisebb vágásokkal a lábamon, karomon, megzúztam a bordáim (jó ez kicsit fáj, ha nevetek vagy köhögök) a nyakamat húztam meg vagy fejrázkódásom lett, de szerintem előbbi. 5 másodperc pihenés után összeszedtem magam és a bringát, helyretettem, amit kellett és folytattam. Itt sajnos elment a felzárkózás lehetősége úgyhogy csak összeszedtem egy 4 fős sort és annak voltam a motorja. Innentől leginkább saját tempó és szedegettük össze szép lassan a többi leszakadót, mert a saját ritmusom egészen jó volt szerintem, könnyedén talpaltam 320-370W környékén. A második kör meredek emelkedője előtt megfogtuk Marcit is pár másik versenyzővel és még az emelkedőn is elkaptunk pár srácot. A harmadik kört többé-kevésbé egyetértésben forogtuk végig 8 fővel, csak amikor dőlt az út, akkor nem akartak beforogni. A második emelkedőn egyikük meg is lószolt minket, ennek nem örültünk különösebben, hiszen idáig nem segített... Mindegy, saját tempómban felértünk rá, és ő pedig belerogyott a támadásába, de legalább volt egy kis szelekció, öten maradtunk, a meredekig és mindenki beforgott. A meredek előtt mondtam Marcinak, hogy ha bárki meglószol minket, akkor ugorjon rá, ne várjon meg és lehetőleg még kontrázza is meg Végülis ketten egymás mellett "billegtünk" addig, amíg nem lett igazán goromba az emelkedő. Ott még szóltak is, hogy lassítsunk, dehát nem volt könnyebb áttétel Így aztán ebből a billegésből (anaerob küszöbön) ketten maradtunk, el is távolodtunk annyira, hogy ketten maradtunk a célig. Beértünk 13 perc hátrányban a 10. és 9. helyen. Helyezés tekintetében azt hittem rosszabb lett. Andris 3. lett, Bukta pedig 7., nagyon szép tőlük! A magam részéről úgy érzem, hogy nagyon jó most már hozzám képest a saját tempó, még az anaerob részen kell fejleszteni majd.

CIPOLLINI - az új családtag az Epronex csapatnál

2021-es szezonban különleges lehetőség adatott meg az Epronex versenyzőinek: Cipollini BOND 2 csúcs kerékpárokkal versenyezhetünk! Köszönet a Special-bikes kerékpárboltnak, Patricknak és Anna-nak a töretlen bizalomért és támogatásért! A kerépárokért a csapat vezetése utazott ki április végén. Majd hazaút és a hétvégén Bogár Gabi segedelmével kerkpárok személyre szabása, beállítása következett. Mind szombaton, mind vasárnap közös megmozdulás, hosszú közös edzés következett.

In the 2021 season, Epronex riders were given a special opportunity: we can ride Cipollini BOND 2 top bikes! Thanks to Special-bikes bike shop Patrick and Anna for the support! The team’s leadership traveled for the bikes in mid April, after landing at home we spent a whole weekend with personalizing and setting the bikes for the riders with the help of our No1. mechanic guy, Gábor. Since the team were together we took some team rides with full support to prepare for the upcoming races. Everybody is excited to use the new machines on the ‘battlesfields’ . See You at the startlines, some regional Romanian, Czech Hugarian races in May. Our first UCI stagerace will be the 59th Tour of Malopolska in june.

A kerépárok beállítására egy teljes hétvégét szánt a csapat és elsőszámú szerelőnk: Bogár Gábor. Természetesen minden vidéki versenyző felutazott Budapestre, így a kerékpárok testrszabása mellett végre jutott alkalom szervezett közös csapatedzésekre is, amire igen nagy szükség van az előttünk álló sűrű hónapok előtt!

Ábel és Zsuzsi kísérték az edzéseket, frissítettek és fotóztak. Mindenki feszülten várja hogy végre élesben versenyen próbálhassa ki magát és vadonatúj csodagépét!