2022 - Epronex-Hungary CT / horvátországi edzőtábor

Idén ismét Horvátországba, Omis városába költözött február végével az Epronex csapata -18 teljes napra -, hogy a tavaszi edzőtáborral hivatalosan is megkezdje a 2022-es szezont. Mindig nagyon várjuk ezt a majd 3 hetes közös felkészülést, a jó időt, a napsütésben eltöltött hosszú közös edzéseket és nem utolsó sorban, hogy végre újra összeálljon a csapat. Az edzőtábor egyik legfontosabb célja, természetesen a masszív edzésprogram teljesítése mellett mindig az összeszokás, az új csapattagokkal való megismerkedés és a frissen igazolt U23-as fiatal versenyzők ‘befogadása’. Összesen 13 fővel keltünk útra, 9 Epronexes versenyzővel, 2 főnyi Staff-val - Köllő Zsuzsival, és Soós Gáborral - és a korábbi évekhez hasonlóan most is csatlakozott hozzánk az SVS montainbike csapat 3 versenyzője erre a majd 3 hétre.

Hogy miért éppen horvátország? Sokan kérdezik, hiszen egyre többen választják a kanári szigetek egyikét a tavaszi edzőtábor helyszínéül. A válasz nagyon egyszerű: 8 óra alatt elérhető ‘lábon’ , azaz a csapatautóinkkal, végig autópályán haladva - a Porsche Budának köszönhetően a Skoda Octaviák mindig rajt készek és a spéci tetőtartóknak köszönhetően össezsen 19 bicót 5 pár tartalék keréket fogadnak. Továbbá eszközöket, csomagot és technikai hátteret szinte korlátlan mennyiségben tudunk magunkkal vinni, ami ugyancsak lehetetlen lenne repülővel!

Ami az időjárást illeti: többnyire elég jó ahhoz, hogy gond nélkül elvégezhető legyen az edzés munka: sok napsütés, olyannyira, hogy esőnapunk egyáltalán nem volt az elmúlt 2 évben. Mindössze a Bora széllel kellett megküzdenünk néhányszor és a hegyek között kellett valamivel többet öltözni-vetkőzni, ami hála az állandó edzéskísérésnek, a mögöttünk haladó csapatautónak nem volt probléma. /Ez úton is köszönet Soós Gabinak hogy heti 30 órát eltöltött, a gépjármű kormánya mögött, bennünket kísérve - lásd a fotókon!/. A hűvösebb idő miatt sokat mozogtunk a tengerparti főúton Split és Makarska között, mert itt stabilan 3-4 °C-al melegebb van, mint beljebb a szárazföld felé. A nagy forgalom ellenére a csapatot gyakorlatilag semmilyen affér nem érte a 18 nap alatt, valószínűleg a csapat profi megjelenésének, a csapatautó biztosította kíséretnek köszönhetően!

3 hét, ennyi időnk van hogy összecsiszolódjunk, a ‘technikát’ kipróbáljuk és beállítsuk a kerékpárokat; felgumizzuk és teszteljük a versenykerekeket. Itt kerülnek kiosztásra az új GESU csapatruházatok, a Force ruhakiegészítői: szemüvegek, bukósisakok és zoknik minden mennyiségben. Egyszóval itt áll össze a teljes történet, innen indul meg 2022...

Az edzés program - edzőinkkel egyeztetve: összehangolt közös edzések keretében adott útvonalon hajthatta végre mindenki a személyre szabott résztávokat , intervall edzéseket. Összességében nagyon hasonlított a 2021-es programra: 3 napos edzésblokkok, 1-1 pihenőnappal megszakítva, növekvő edzés óraszámokkal és intenzitással. Az edzőtábor röviden számokban így fest: 2 hét 30 óra körüli edzés óra átlaggal, mintegy 2000km , körülbelül 25 ezer szintemelkedéssel. Mindenki egészen könnyen belerázódott,felvette a ritmust - a friss U23-asaink kicsit ugyan megfáradtak a 2. blokk végére, de tulajdonképpen jól ‘kimozogták’ életük eddigi legnehezebb sorozatterhelését. Az edzések utáni program: minden apartmanban közösen főznek, kimosnak magukra a srácok, majd jöhet az esti nyújtás, hengerezés, végül pedig a másnapi frissítő lesütése. Ez mind hozzátesz a csapategység kialakulásához és hogy összerázódjon a ‘sor’. Egészen zökkenőmentesen lezajlott a 18 nap, az utolsó hétre lehetett érezni hogy 1-1 edzés után nagyobb a csend a házban, egyre többen tartottak délutáni pihenőt: lábak a falon, fejhallgatókkal a fejükön szenderegtek a riderek…

Az első pihenőnapot arra használtuk, hogy felgumizzuk a versenykerekeket - 20 szingós carbon kerék, 2 krigli Palmatex és a Continental Sprinterek, hogy a következő relax napokon szerét ejthessük a szokásos tengerparti csapatfotózásnak - amiért a versenyzők mértékkel rajonganak: álljatok ide, most mindenki egyszerre lépjen előrébb, most hátrébb, cipzárakat felhúzni……-végül persze mindenki örül a remekbe szabott képeknek!

A közös csapatépítő kávézás, a régi motorosok szerint egy jó edzés elengedhetetlen része, igyekeztünk ennek szellemében cselekedni. Ha elég melegen sütött a nap horgonyt vertünk Makarska egyik teraszán, vagy Podgora kikötőben a pálmák alatt és együtt élveztük a napsütést és az életadó friss presso-t!

2021. Gemenc Nagydíj

A Gemenc Nagydíj igencsak hosszú múlttal rendelkezik, Magyarország egyik hagyományőrző versenyének tekinthető. Idén ugyan nem UCI besorolású versenyként lett megrendezve, csapatunk számára mégis fontos volt, hogy rajthoz álljunk.

Gönczy Gergő beszámolóját olvashatjátok a 2021-es Gemenc Nagydíjról:

1. szakasz: Igyekeztünk ‘versenyt csinálni’. Az első próbálkozásra elszakadt a nap elmenése, egész nagy létszámban, tőlünk hárman (Andris, Balázs és Steki) , az oldalszélben nem nagyon akartak menni utánuk. Mindenki inkább lószolgatott, én kontrákkal próbálkoztam, hátha sikerül felugrani, de csak módjával, nehogy tönkretegyem a már kialakult helyzetet elől. Az utolsó próbálkozás a hegyi hajrá előtt rossz ötletnek bizonyult, mert utána majdnem leszakadtam. Az elmenés előnye 1’30” - 2’30” között ingadozott. Leginkább a szerbek és az osztrák Arbö üldözte az elmenést. Nem volt igazán jó, hogy 4 Hrinkow-os volt elől a spiccen, ezért hátul mi minden körben megrángattuk a hegyi hajrá dombon, de sajnos nem sikerült elszakadnunk a mezőnytől. A hajrá után a síkon, pofaszélben mindig csak hárman, négyen forogtunk be, Gerivel és Buktával, pedig mindig 6-7 fővel szakadtunk el és persze az a pár szerb sem akart beforogni, akik addig üldözték az elmenést. Az utolsó körben inkább hagytuk ezt a mezőny szétrázós taktikát, mert Balázs és Steki visszaszakadtak, Andrisra pedig nem akartuk felhúzni. Egyben tartottuk a mezőnyt és készültünk a hajrára. Szekszárdra beérve Bendegúz készítette elő a terepet egy következő támadáshoz. Az utolsó km-en Steki belószolt, jól kanyarodott és meg tudta tartani majdnem végig az előnyt, pár méterre a céltól fogtuk meg. A mezőnyhajrán 3. lettem. A spiccen 4-en hazaértek, így végül Andris a 3. lett, Steki 6. és én pedig 7.

2.  szakasz: Teljesen sík kör volt, de legalább a szél fújt, az okozott nehéz pillanatokat a mezőnynek. Igyekeztünk megőrizni Andris 3. helyét és a részhajrákon még pontokért és jóváírásért mentünk, Stekinek kellettek a pontok. Nem volt sok próbálkozás a szél miatt, inkább szélezéssel és a mezőny megszakításával próbálkoztak, de mindig össze tudtunk zárni. Minden hajrát szépen felvezettünk, én voltam az utolsó ember erre, Zsolti meg is nyerte mindhárom részhajrát, egyszer ugyan mellénk tudtak jönni az osztrákok a hajrá felvezetésben, de ránk kerülni már nem. A véghajrá kicsit lutri volt, Zsoltit próbáltuk pozícióba hozni, ám ezúttal negyedik lett a sprinten, mert elveszítettük egymást az utolsó kilométeren. Így GC-ben feljött 4. helyre és a sprint összetettben is 2. lett, Andris pedig megtartotta az összetett 3. helyét. Pár percig még kicsit morcosak voltunk, hogy szétestünk a véghajrá befutón, de össezsségében elég jól működött a csapat, jól sikerült összedolgoznunk.

3.  Kritérium: Ez volt talán a leglátványosabb, a főattrakció a versenyen, ezt vártam legjobban. A nehézségét az adja, hogy egy kritériumverseny intenzitását kell elviselni a délelőtti mezőnyverseny után, vagyis egy nap két versenyt nyomtunk le.  A pálya tetszett, szélesek voltak a kanyarok, nagyon gyorsan lehetett bevenni őket, szinte fékezni sem kellett. Az első kör „lassúrajt” volt, a szokásosnál tízzel gyorsabban mentünk már, de 40-nel menni 3,2km-t jó volt arra, hogy újra bemelegedjünk a rajtban ácsorgás után. Innentől még 16 kör volt vissza. A rajt után azonnal kezdődtek a próbálkozások. Először Bukta próbálta meg, utána KissG kontrázta meg, ahogy utolértük. Az Ő támadását én vittem tovább, ez sikeresnek is bizonyult: összeálltunk egy Hrinkow-ossal és egy szerbbel. 3-4 kört mentünk olyan tempóban, hogy csak pislogtam. 30 perc versenyzés után is 47km/h volt az átlagunk, vezetni konstans 450-500W közötti teljesítménnyel kellett. (Ezt persze csak utólag visszanézni tudtam, közben eléggé beszűkült a látóterem :D ) Aztán elkezdtünk lassulni, először a szerb versenyző kezdett lassabbakat vezetni, amikor már 1,5 perc előnyünk volt én is kicsit visszavettem, de az osztrák még nyakasan nyomta tovább és 2 perc környékén Ő is elkezdett lassulni. Az utolsó körig, sőt az utolsó kilométerig egység volt elől, nem piszkáltuk egymást, senki nem lógta le a vezetést és mindenki sprintre akarta hagyni. Én az osztrák kerekén akartam fordulni, ez be is jött, csak sajnos nagyon lassan fordultunk, pedig egy gyors kanyarvétellel a szerbet le tudtuk volna úsztatni, de az utolsó kanyartól még kb 400m volt a célig, azt nem lehetett végignyomni sprintben. Elkezdtük nézegetni egymást, kivártunk. Második helyen voltam, amikor a szerb megindította hátulról a sprintet, hirtelen elém került, de 100m-re a céltól visszaelőztem, az osztrák 1 kerékpárnyi előnnyel volt előttem és gyorsultam még, de nem eléggé sajnos, kb 1 kerék előnnyel előttem ért be.  A célvonal után természetesen gratuláltunk és megköszöntük egymásnak a jó versenyt. Nem maradt bennem tüske, nagyon örültem ennek az eredménynek is, hogy sikerült jó teljesítménnyel zárni az évet.

XV. Székely körverseny

Kiss Gergely tollából:

A XV. Székely kerékpáros körversenyen a csapat megalakulása óta minden évben rajthoz állt, idén hatodik alkalommal. Számomra és a csapat számára egyaránt kiemelt fontossággal bír Székelyföld többnapos versenye: ‘hazai közönség’, a személyes baráti kötelékek és rengeteg szép emlék, élmény fűz ide. Idén harmadik alkalommal barátaink, a hajdani Tusnad kísérői segítették a csapatot az itt töltött 5 nap alatt, kísérésben, ügyintézésben, a cspt körüli teendőkben: Török Atti és Lehel barátunknak ezúton is köszönettel tartozunk odaadó munkájukért! - jövőre ugyanitt, ugyanígy!

A versenyről röviden: a korábbi évekkel ellentétben rövidebb szakaszok és kevesebb emelkedő várt a versenyzőkre.Első alkalommal kimaradt a programból a tradícionális hegyi egyenkénti szakasz is. Ez azt eredményeztee, hogy a verseny végkimenetelében a helyezésekről igen kis időkülönbségek döntöttek, az első 45 versenyző 40” -en belül volt egymástól. A legjobb magyarnak járó trikóval is hasonlóképpen történt: először Giotti Victoria szaneiben rajtoló Filutás Viktor, majd Gönczy Gergő öltehtett magára a befutókon elért helyezéseik alapján - időazonosság miatt ez volt a döntő. Végül azonban Istlstekker Zsolt viselhette a záró szakaszon a ‘legjobb magyar mezt’ , amit egy időjóváírással járó sík hajrá megszerzésével biztosított be.

A kurta szakaszok jellemzően igen gyorsan elteltek, a forgatókönyv egyszerű volt - a rajtot követően hektikus és tempós első óra következett, míg maga mögött nem hagyta a mezőny az első hegyi és sík hajrákat ahol az összetettben érdekelt csapatok megküzdöttek a jóváírásokért. Ezután járhattak csak sikerrel a szökési kísérletek, melyeket végül a cél előtt újra bekebelezett a mezőny, hogy a sprinthajrán dőljenek el a dobogós helyezések. Rendre a Mazowse-ból Alan Banaszek, vagy a Giotti Victoria olasz sprintere Guardini került ki győztesként.

A záró , negyedik szakasz hektikusra sikerült: az első órában vonat miatt meg kellett állítani a mezőny elejét, aki átcsúszott a piros jelzés előtt, majd Csíkba visszaérve egy autó figyelmen kívül hagyta a rendőri felvezetést, az útzárat és kihajtott az 50km/h-val robogó mezőny elé, aminek a Dukla egyik rutinos versenyzője- Patrick Tibor- esett áldozatul és kényszerült feladni a versenyt. Újabb technikai szünet, majd újabb start. A próbálkozások , támadások egymást érték, de senki nem tudott eltávolodni érdemben. Végül valahol az első óra végén egy jókor indított lószból nekem sikerült egy Mazowse és egy Delio-s versenyzővel elszakadnom, de az előnyünket csak lassan tudtuk 1 perc fölé vinni. Mire elértük a hegyihajrát közel 2’40” volt az időkülönbség köztünk és az üldözők között. Jól haladtunk , én nemigen spóroltam, hiszen majdnem biztosra vehető volt, hogy a mezőny hajrára akarja majd behozni a végét. Az olasz delios rider eléggé küszködött, jóval kevesebbet vállalt, mint mi ketten a lengyellel, de tulajdonképpen elég jől haladtunk. A városi köröket betéve ismerem, mert ez nem az első alkalom , hogy itt körözök, mezőnyben, vagy éppen szökésben töltve a napot, első ízben 2007-ben volt ehhez szerencsém még Tusnad színeiben, majd tavaly előtt, 2019-ben harmad magammal haza is értünk ezen a szakaszon, de a véghajrában alul maradtam. Ezúttal sem vártunk senkire, meglöktük, lássuk meddig jutunk. Biztos ami biztos az első hegyi hajrát elvittem, majd a városban a ‘Puskaporoson’ a hegyi hajrákon is gyűjtöttem a pontokat. A végelszámolásban csupán két pont választott el a hegyitrikós dobogó 3. helyétől. A mezőny az utolsó 2 körben ért utól bennünket. A szakaszt a WSA osztrák kerekese Auer Daniel nyerte, így összetettben második lett Alan Banaszek mögött. Az Epronexből Rózsa Balázs érkezett meg a 10. helyen a mezőnyhajrán.

Az egész cspat jól szerpelt mindeki megmutatta magát a 4 nap alatt!

Most pihenő vár ránk, hogy azután újult erővel vágjun kneki a szezon záró versenyeinek.

Istlstekker Zsolt - legjobb magyarnak járó trikó 2021-es győztese következőképpen számol be a versenyről:

Egy elég hosszú és fárasztó utazás után megérkeztünk Marosvásárhelyre, ahol a Székely kör csapatbemutatója tartották. A bemutató után a csapattal elmentünk egy laza átmozgató edzésre. Az első szakaszon még fáradtnak és erőtlennek éreztem magam az utazás miatt. A rövid szakasz miatt elég nagy sebességgel közlekedünk és ezt egy cseppet sem élveztem. Ezen a szakaszon csak a túlélésre játszottam és hogy megjöjjek a mezőnnyel. A második nap már kicsivel jobbnak éreztem a fizikális állapotomat és ezért próbálkoztam is szökésbe kerülni, de ez nem sikerült, így a sprint befutóra koncentráltam. Sajnos kb 300 m-rel a cél előtt volt egy bukás, emiatt le kellett lassítanom így a 22. helyen gurultam át. Viszont Gönczy Gergő a 11. helyen be jött és ezzel összetettben is előrébb jött, ezzel megelőzve Filutás Viktort, így átvette a Legjobb Magyarnak járó trikót. A harmadik szakaszra úgy álltunk oda, hogy a trikót meg kell tartani és ezért meg is teszünk mindent. Szökésekkel próbálkoztunk, de senkit se engedett el a mezőny. Az utolsó sprinthajrára rámentem, amit meg nyertem. Így szereztem 3mp időjóváírást. Így virtuálisan átvettem Geritől a trikót és már csak arra kellet koncentrálni, hogy a befutóra a mezőnnyel érkezzek meg, ami sikerült is. Így átvettem a Legjobb Magyarnak járó trikót és az utolsó szakaszon is én viselhettem. Mivel szereztem jóváírást ezért a 11. helyre jöttem előre az összetettben. Az utolsó szakaszra úgy álltam oda, hogy a trikót meg kell tartani és jó lenne a TOP10-be megjönni összetettben. Az elején próbáltam szökni, de az nem jött össze, így az első sprintre koncentráltam, ami 36km körül volt, ahol kaptam segítséget a jó pozícióba maradásért Rózsa Balázstól, de sajnos nem adta ki és csak 4-ik lettem. Nem sokra rá elment egy 3 fős szökés, amibe benne volt Kiss Gergely, ami számunkra nagyon jó volt így és lehetett koncentrálni a 11 körből álló Csíkszeredai körözésre. Ahol már csak az volt a feladat, hogy ne kerüljek bukásba és megjöjjek minél előbb. Ez össze is jött és a 22. helyen gurultam át a célon. Így megtartottam a trikót és összetettben is előrébb jöttem egy hellyel és így a 10. helyen fejeztem be a versenyt.

V4 versenyek : 2 hétvége, 4 verseny - HUN, SVK, CZE, POL

HUN V4 : A verseny szokás szerint Budapestről rajtolt és a Pannonhalmán az apátságnál volt a befutó, de a korábbiakkal ellentétben 1 kört kellett csak teljesíteni Panonhalma körül.A csapat taktikát meghatározta hogy a pannonhalmi technikás hegyi kör isten igazából Balázsnak fekszik, tehát a végjátékra őt tartalékoltuk. A csapat minden tagja azon dolgozott, hogy elől legyünk, érdemben hozzászóljunk a történésekhez és ha esetleg olyan elmenés alakulna ki ami hazaérhet, mi is ottlegyünk a végjátékban. Az első óra nagyon gyors és zaklatott volt, a nap szökése csak Bicske után tudott elszakadni. A lószparádéban mindenki kivette a részét, igyekeztünk kezdeményezni, végül Istlstekker Zsoltnak ‘adta ki’, aki másodmagával együtt több mint 80 kilómétert töltött elmenésben a mezőny előtt - csupán az utolsó 30 kilóméteren fogták meg őket. Magyarok közül végül Filutás Viktor remekelt és 3. helyen futott be, így nem csak a dobogóra szólították fel, de felhúzhatta a legjobb magyarnak járó trikót is. A csapatunk hatalmas balszerencséjére Balázs eldefektelt az első pannonhalmi áthaladásnál, ráadásul az első sorból, ahonnan már nem tudott az élre felzárkózni a kerékcserét követően.

SVK V4 : A V4 versenyek közül idén a szlovák és cseh állomások voltak a nehezebbek, részint a táv, részint pedig az időjárás miatt. A szlovák versenyen a kora reggeltől folyamatosan szakadó eső és hegyes pálya várta a mezőnyt, ráadásul igen technikás lejtmenetekkel. A rajt után azonnal ‘nekirontott a mezőny az első hosszú emelkedőnek, ami a szűk utakon szét is zilálta a sort. Tőlünk Bende és Balázs maradtak elől, Steki, Andris és jómagam leúsztunk , így a síkra leérve realizáltuk , hogy nehéz lesz felérni, mert bizony az eleje is maxot megy és alig közeledünk. Azonnal előre álltunk és megkezdtük a pánikszerű felzárkózást, mert közel volt a következő meredek emelkedő! Nagy nehezen összezárt a sor, így innentől újra 5-en voltunk a mezőny első felében - a spicc, vagy ha úgy tetszik a ‘krém’ már elszakadt, és az Elkov, Mazowse vezetésével fénysebességgel távolodtak. A következő hegyen sajnos Balázsnak technikai problémája akadt, és hiába álltam meg hozzá én is, a lánca összenyomódott egy váltásnál és végleg megszorult. A mezőny megmaradt 25 fős csoportjában Orosz Gergő, Szatmáry András és Nagy Bendegúz küzdhettek meg a legjobb magyarnak járó nemzeti trikóért. A mieink többször támadtak, próbáltak elszakadni a csonka mezőnyüktől, de onnan már senkit nem hagytak megszökni, így végül mezőnyhajrá döntött a trikó sorsáról. Mondhatjuk , hogy a papírforma érvényesült, mert az Epronexes Andrisnál és Bendénél is gyorsabb Orosz Gergő, így végül ő vihette haza erről a nehéz egynaposról a megkülönböztetett mezt. Ez egy nehéz nap volt - aki befejezte a versenyt, mindent kiadott magából.

CZE V4 : Második hétvégén szombaton Brno környékén zajlott az idei év talán legnehezebb UCI egynaposa, a maga 182 kilométerével, erősen hullámos, olykor meredek flakkal tűzdelt terepen. A cseh és lengyel élmezőny egész nap a padkán közlekedett a reggeltől folyamatosan erősödő szélben. A számok is magukért beszélnek, míg a magyar V4-et 133-an fejezték be a 150 indulóból, a szlovákot már csak 62-en a 119-ből. A cseh rendezvényen csupán 32-en futottak be értékelhetően a 110 indulóból! A rajtot követően azonnal hatalmas tempóra kapcsolt a mezőny és a hullámokon hullani kezdtek a gyengék, az elmenések nem jutottak messze, teljesen kontrollálta az eseményeket az Elkov, a Mazowse és a nagyobb konti sorok. Nagyon résen kellett legyek és is, mert a sor végén haladva többször össze kellett zárjam a megszakadt, elnyúlt sort, több alkalommal arra eszméltem hogy megint a sor végén lobogok. A táv felénél lévő nagyobb hegyre ,ami gyakorlatilag a ‘fordító’ volt a versenyen, legfeljebb 40-45-en értünk át. Innen kezdődött az igazi adok-kapok, folymatosan felérésben, vagy leszakadásban voltam, a sor végén kerülgettük egymás Buktával , a komplett Duklával a kocsisoron ingázva. Azt gondoltam innen már biztosan hazaérünk, hiszen ahogy teltek a kilóméterek, közeledett a cél, már belül voltunk a 40, 30, majd a 20 kilóméteren is. Végül nekem a kegyelemdöfést az a húzódások adta meg, ahol a Voster megpróbálta kenyértörésre vinni a dolgot, ezt a lószparádét nem tudtam kimozogni. Gondoltam sebaj a hegyihajrától már csak 15 kilóméter a célig. Azonban ahogy fáradtan gurultunk Brno külsőn egy leszakadt Mazowse és Voster versenyzővel, mellénk jött a záróautó és mutatta , hogy ‘fine la comedia’ , vége az útzárnak (holott ekkor maximum 4-5’re lehetett az eleje és belül voltunk az utolsó 10 kilóméteren..Hiába ez egynaposokon így megy, ha leszakadtál a spicctől számított 5. -ben kiállítanak hiába vagy az utolsó 20kilóméteren belül - mert a mezőnnyel mozgó dinamikus útzárral dolgoznak a rendezők, igazi olasz style! Így gyakorlatilag forgalomban autók, lámpák között gurultunk keresztül Brno-n gyalogtempóban, egészen a befutó várdomb aljáig, ahol a cspatautók parkoltak - én fel sem mentem a célig, hiszen kiszólítottak 10 kilóméterrel korábban. Végül Ata a szakvezetőnk mondta, mikor vetkőzni kezdtem: miért nem gurulok fel a várba a célhoz?- megnézem legalább Buktát a dobogón… Bukta egy kisebb sorral ért célba legjobb magyarként, alig 3’39”-re a hajrázó spicc mögött egy borzasztóan nehéz nap végén az igen előkelő 21. helyen! Én pedig utolsóként felkerültem a listára, mivel még átgurultam a célon. Sokat elárul a szakaszról , hogy 110 indulóból mindössze 34-en fejezték be értékelhetően!

V4 races - HUN - Procyclingstats eredmények

V4 races - SVK - Procyclingstats erermények

V4 races - CZE - Procyclingstats eredmények

V4 races - POL - Procyclingstats erermények

/Az Epronex gárdája a magyar-szlovák állomásokon 6 fővel, de a rákövetkező cseh-lengyel dupla hétvégén csupán 4 fővel állt rajthoz. A versenyzőink közül sajnos betegség miatt utolsó pillanatban kiesett Gönczy Gergő és Pápai Ádám is./

Solymosi Márton -.alias Bukta-ölthette magára a legjobb magyarnak járó megkülönböztető mezt a pódiumon a cseh és lengyel V4 versenyeken egyaránt. Alább olvashatjátok a két napról a beszámolóját:

Július 17-18-ra esett a 2021-es visegrádi négyek kerékpárversenyének utolsó két futama, melynek szombaton Csehország, valamint vasárnap Lengyelország adott otthont. A cseh verseny a brnoi velodromból rajtolt, és a brnoi várban ért véget. A két pont között pedig egy majd' 190 km-es útvonal várt ránk.
A csapat kissé foghíjasan, csupán négy versenyzővel érkezett: KIss Gergely, Istlstekker Zsolt, Nagy Bendegúz, valamint jómagam álltunk a rajtban.
A pálya technikás, amolyan "tavaszi klasszikus-szerű" volt, szűk utakkal, technikás kanyarokkal, meredek rövid emelkedőkkel tűzdelve, továbbá meglehetősen szeles idővel megspékelve.
Az elejétől kezdve óriási tempó volt, folyamatosan mentek a próbálkozások egy-egy szökésre, ám a mezőnyben domináló nagycsapatok nem engedtek senkit eltávolodni.
Végül, a táv felén is túl, végre megnyugodott az addigra már igen megcsappant létszámú peloton, és kialakult egy szökevénysor. A nyugalom nem tartott sokáig, a verseny utolsó harmadában sok-sok meredek emelkedő volt, amikre komoly tempóval mentünk fel. Az utolsó kilométerekre nagyjából 30-35-en maradtunk versenyben, ám az utolsó mászást követően ez a csoport is több részre szakadt. Tizenöten maradhattak legelöl, sajnos a szakadást követően nekem csak a második sorban sikerült megmaradnom. A finis a brnoi várban volt, meredek macskaköves út vezetett fel, amin jóformán egyesével érkezett meg mindenki. Végül a 21. helyen értem célba, három és fél perc hátránnyal, ezzel megszerezve a V4 versenyek különdíját, melyet minden szakaszon a célvonalon az elsőként áthaladó magyar liszenszes versenyző kap.
Másnap, Brnotól kb 300km-re folytatódott a hétvége, a lengyel Olesnica városában.
Az előző nappal ellentétben, itt egy teljesen sík verseny várt ránk. Az eredetihez képest, egy kis változtatással, kilenc darab, egyenként bő 13km-es kört kellett megtenni, majd azt követően a befutó 18km-rel odébb, Dlugolekaban volt.
A körözés már-már unalmasnak mondható volt, a mezőny végig kontrollálva volt, képtelenség volt belekerülni egy elmenésbe. Egyértelműen, a nagy erőt képviselő csapatok (Elkov-Kasper, HRE Mazowsze Serce Polski, Voster ATS Team) sprintbefutóra pályáztak, ezért tartották egyben a mezőnyt. A futam fordulópontját a körözés utáni szakasz hozta, ugyanis a célhoz vezető úton az erős oldal-szembeszelet kihasználva, a sprinterek csapatai szétcincálták a főmezőnyt. Pár km-rel a befutótól, kb 40-en maradtunk elöl. A csapatból Steki is ott volt, így ketten érkezhettünk a sprintre. Sajnos párszáz méterrel a célvonaltól Steki belekeveredett egy veszélyes szituációba, 'melyet ügyesen kivédett, ám a nagy fékezés miatt már nem tudta felvenni a harcot az élenállókkal, ezért nekem kellett még egyet hajráznom a sor végéről.
Végül 19. lettem, Steki 32., így újfent magamra ölthettem a pódiumon a különdíjasnak járó trikót.
Habár csak négy fővel voltunk jelen a hétvégén, mégis jól szerepelt a csapat, a staff szokás szerint >100%-ot nyújtott, ezúton is köszönet Nekik.
Mind a csapat, mind pedig a saját teljesítményem bizalommal tölt el a szezon hátralévő részét illetően.