V4 versenyek : 2 hétvége, 4 verseny - HUN, SVK, CZE, POL

HUN V4 : A verseny szokás szerint Budapestről rajtolt és a Pannonhalmán az apátságnál volt a befutó, de a korábbiakkal ellentétben 1 kört kellett csak teljesíteni Panonhalma körül.A csapat taktikát meghatározta hogy a pannonhalmi technikás hegyi kör isten igazából Balázsnak fekszik, tehát a végjátékra őt tartalékoltuk. A csapat minden tagja azon dolgozott, hogy elől legyünk, érdemben hozzászóljunk a történésekhez és ha esetleg olyan elmenés alakulna ki ami hazaérhet, mi is ottlegyünk a végjátékban. Az első óra nagyon gyors és zaklatott volt, a nap szökése csak Bicske után tudott elszakadni. A lószparádéban mindenki kivette a részét, igyekeztünk kezdeményezni, végül Istlstekker Zsoltnak ‘adta ki’, aki másodmagával együtt több mint 80 kilómétert töltött elmenésben a mezőny előtt - csupán az utolsó 30 kilóméteren fogták meg őket. Magyarok közül végül Filutás Viktor remekelt és 3. helyen futott be, így nem csak a dobogóra szólították fel, de felhúzhatta a legjobb magyarnak járó trikót is. A csapatunk hatalmas balszerencséjére Balázs eldefektelt az első pannonhalmi áthaladásnál, ráadásul az első sorból, ahonnan már nem tudott az élre felzárkózni a kerékcserét követően.

SVK V4 : A V4 versenyek közül idén a szlovák és cseh állomások voltak a nehezebbek, részint a táv, részint pedig az időjárás miatt. A szlovák versenyen a kora reggeltől folyamatosan szakadó eső és hegyes pálya várta a mezőnyt, ráadásul igen technikás lejtmenetekkel. A rajt után azonnal ‘nekirontott a mezőny az első hosszú emelkedőnek, ami a szűk utakon szét is zilálta a sort. Tőlünk Bende és Balázs maradtak elől, Steki, Andris és jómagam leúsztunk , így a síkra leérve realizáltuk , hogy nehéz lesz felérni, mert bizony az eleje is maxot megy és alig közeledünk. Azonnal előre álltunk és megkezdtük a pánikszerű felzárkózást, mert közel volt a következő meredek emelkedő! Nagy nehezen összezárt a sor, így innentől újra 5-en voltunk a mezőny első felében - a spicc, vagy ha úgy tetszik a ‘krém’ már elszakadt, és az Elkov, Mazowse vezetésével fénysebességgel távolodtak. A következő hegyen sajnos Balázsnak technikai problémája akadt, és hiába álltam meg hozzá én is, a lánca összenyomódott egy váltásnál és végleg megszorult. A mezőny megmaradt 25 fős csoportjában Orosz Gergő, Szatmáry András és Nagy Bendegúz küzdhettek meg a legjobb magyarnak járó nemzeti trikóért. A mieink többször támadtak, próbáltak elszakadni a csonka mezőnyüktől, de onnan már senkit nem hagytak megszökni, így végül mezőnyhajrá döntött a trikó sorsáról. Mondhatjuk , hogy a papírforma érvényesült, mert az Epronexes Andrisnál és Bendénél is gyorsabb Orosz Gergő, így végül ő vihette haza erről a nehéz egynaposról a megkülönböztetett mezt. Ez egy nehéz nap volt - aki befejezte a versenyt, mindent kiadott magából.

CZE V4 : Második hétvégén szombaton Brno környékén zajlott az idei év talán legnehezebb UCI egynaposa, a maga 182 kilométerével, erősen hullámos, olykor meredek flakkal tűzdelt terepen. A cseh és lengyel élmezőny egész nap a padkán közlekedett a reggeltől folyamatosan erősödő szélben. A számok is magukért beszélnek, míg a magyar V4-et 133-an fejezték be a 150 indulóból, a szlovákot már csak 62-en a 119-ből. A cseh rendezvényen csupán 32-en futottak be értékelhetően a 110 indulóból! A rajtot követően azonnal hatalmas tempóra kapcsolt a mezőny és a hullámokon hullani kezdtek a gyengék, az elmenések nem jutottak messze, teljesen kontrollálta az eseményeket az Elkov, a Mazowse és a nagyobb konti sorok. Nagyon résen kellett legyek és is, mert a sor végén haladva többször össze kellett zárjam a megszakadt, elnyúlt sort, több alkalommal arra eszméltem hogy megint a sor végén lobogok. A táv felénél lévő nagyobb hegyre ,ami gyakorlatilag a ‘fordító’ volt a versenyen, legfeljebb 40-45-en értünk át. Innen kezdődött az igazi adok-kapok, folymatosan felérésben, vagy leszakadásban voltam, a sor végén kerülgettük egymás Buktával , a komplett Duklával a kocsisoron ingázva. Azt gondoltam innen már biztosan hazaérünk, hiszen ahogy teltek a kilóméterek, közeledett a cél, már belül voltunk a 40, 30, majd a 20 kilóméteren is. Végül nekem a kegyelemdöfést az a húzódások adta meg, ahol a Voster megpróbálta kenyértörésre vinni a dolgot, ezt a lószparádét nem tudtam kimozogni. Gondoltam sebaj a hegyihajrától már csak 15 kilóméter a célig. Azonban ahogy fáradtan gurultunk Brno külsőn egy leszakadt Mazowse és Voster versenyzővel, mellénk jött a záróautó és mutatta , hogy ‘fine la comedia’ , vége az útzárnak (holott ekkor maximum 4-5’re lehetett az eleje és belül voltunk az utolsó 10 kilóméteren..Hiába ez egynaposokon így megy, ha leszakadtál a spicctől számított 5. -ben kiállítanak hiába vagy az utolsó 20kilóméteren belül - mert a mezőnnyel mozgó dinamikus útzárral dolgoznak a rendezők, igazi olasz style! Így gyakorlatilag forgalomban autók, lámpák között gurultunk keresztül Brno-n gyalogtempóban, egészen a befutó várdomb aljáig, ahol a cspatautók parkoltak - én fel sem mentem a célig, hiszen kiszólítottak 10 kilóméterrel korábban. Végül Ata a szakvezetőnk mondta, mikor vetkőzni kezdtem: miért nem gurulok fel a várba a célhoz?- megnézem legalább Buktát a dobogón… Bukta egy kisebb sorral ért célba legjobb magyarként, alig 3’39”-re a hajrázó spicc mögött egy borzasztóan nehéz nap végén az igen előkelő 21. helyen! Én pedig utolsóként felkerültem a listára, mivel még átgurultam a célon. Sokat elárul a szakaszról , hogy 110 indulóból mindössze 34-en fejezték be értékelhetően!

V4 races - HUN - Procyclingstats eredmények

V4 races - SVK - Procyclingstats erermények

V4 races - CZE - Procyclingstats eredmények

V4 races - POL - Procyclingstats erermények

/Az Epronex gárdája a magyar-szlovák állomásokon 6 fővel, de a rákövetkező cseh-lengyel dupla hétvégén csupán 4 fővel állt rajthoz. A versenyzőink közül sajnos betegség miatt utolsó pillanatban kiesett Gönczy Gergő és Pápai Ádám is./


Solymosi Márton -.alias Bukta-ölthette magára a legjobb magyarnak járó megkülönböztető mezt a pódiumon a cseh és lengyel V4 versenyeken egyaránt. Alább olvashatjátok a két napról a beszámolóját:

Július 17-18-ra esett a 2021-es visegrádi négyek kerékpárversenyének utolsó két futama, melynek szombaton Csehország, valamint vasárnap Lengyelország adott otthont. A cseh verseny a brnoi velodromból rajtolt, és a brnoi várban ért véget. A két pont között pedig egy majd' 190 km-es útvonal várt ránk.
A csapat kissé foghíjasan, csupán négy versenyzővel érkezett: KIss Gergely, Istlstekker Zsolt, Nagy Bendegúz, valamint jómagam álltunk a rajtban.
A pálya technikás, amolyan "tavaszi klasszikus-szerű" volt, szűk utakkal, technikás kanyarokkal, meredek rövid emelkedőkkel tűzdelve, továbbá meglehetősen szeles idővel megspékelve.
Az elejétől kezdve óriási tempó volt, folyamatosan mentek a próbálkozások egy-egy szökésre, ám a mezőnyben domináló nagycsapatok nem engedtek senkit eltávolodni.
Végül, a táv felén is túl, végre megnyugodott az addigra már igen megcsappant létszámú peloton, és kialakult egy szökevénysor. A nyugalom nem tartott sokáig, a verseny utolsó harmadában sok-sok meredek emelkedő volt, amikre komoly tempóval mentünk fel. Az utolsó kilométerekre nagyjából 30-35-en maradtunk versenyben, ám az utolsó mászást követően ez a csoport is több részre szakadt. Tizenöten maradhattak legelöl, sajnos a szakadást követően nekem csak a második sorban sikerült megmaradnom. A finis a brnoi várban volt, meredek macskaköves út vezetett fel, amin jóformán egyesével érkezett meg mindenki. Végül a 21. helyen értem célba, három és fél perc hátránnyal, ezzel megszerezve a V4 versenyek különdíját, melyet minden szakaszon a célvonalon az elsőként áthaladó magyar liszenszes versenyző kap.
Másnap, Brnotól kb 300km-re folytatódott a hétvége, a lengyel Olesnica városában.
Az előző nappal ellentétben, itt egy teljesen sík verseny várt ránk. Az eredetihez képest, egy kis változtatással, kilenc darab, egyenként bő 13km-es kört kellett megtenni, majd azt követően a befutó 18km-rel odébb, Dlugolekaban volt.
A körözés már-már unalmasnak mondható volt, a mezőny végig kontrollálva volt, képtelenség volt belekerülni egy elmenésbe. Egyértelműen, a nagy erőt képviselő csapatok (Elkov-Kasper, HRE Mazowsze Serce Polski, Voster ATS Team) sprintbefutóra pályáztak, ezért tartották egyben a mezőnyt. A futam fordulópontját a körözés utáni szakasz hozta, ugyanis a célhoz vezető úton az erős oldal-szembeszelet kihasználva, a sprinterek csapatai szétcincálták a főmezőnyt. Pár km-rel a befutótól, kb 40-en maradtunk elöl. A csapatból Steki is ott volt, így ketten érkezhettünk a sprintre. Sajnos párszáz méterrel a célvonaltól Steki belekeveredett egy veszélyes szituációba, 'melyet ügyesen kivédett, ám a nagy fékezés miatt már nem tudta felvenni a harcot az élenállókkal, ezért nekem kellett még egyet hajráznom a sor végéről.
Végül 19. lettem, Steki 32., így újfent magamra ölthettem a pódiumon a különdíjasnak járó trikót.
Habár csak négy fővel voltunk jelen a hétvégén, mégis jól szerepelt a csapat, a staff szokás szerint >100%-ot nyújtott, ezúton is köszönet Nekik.
Mind a csapat, mind pedig a saját teljesítményem bizalommal tölt el a szezon hátralévő részét illetően.

Epronex-GESU BIkewear Team új mérföldkő : marokkó kör európában - 2. rész : Bulgár többnaposok, 7 nap

A Solidarnosc még be sem fejeződött mi már padlógázzal robogtunk lenygelország úttalan útjain hazafelé, mert egy ‘Lodz-Szófia’ 20 órás transzfer várt a csapatra. Szombat 18 órakor végződött Lodz-ban a Solidarnosc záró szakasza és vasárnap délután 15 órára Szófia alatt Bansko-ban technikai értekezleten, licensz bemutatáson kellett jelen lennünk - így mindössze 3 óra alvás fért bele a pakolás és logisztika miatt. Teljes Staff csere történt, csupán a csapat főnöknője, Zsuzsi állt bele mindkét többnaposba, Kenyeres Ábel mellett Árvai Attilával biztosították a csapat hátterét, működését; a versenyzők terén pedig 3 friss embert tudtunk indítani Bulgáriában: Istlstekker Zsoltot, aki egy héttel korábban ezüst érmet szerzet a csapatnak a Magyar bajnokságon, valamint Szatmáry Andrist és Pápai Ádámot. A fáradt Solidarnosc különítményből Rózsa, Solymosi, Kiss és Gönczy érkezett meg Bulgáriába. Maga a 20 óra autóban ülés is komoly kihívást jelent ha másnap rajthoz kell állni, különösen egy nehéz 5 napostól beállt lábakkal…

Külön köszönettel tartozunk a CUBE Csömör klubnak amiért kölcsön kaptuk a berendezett csapatbuszt erre a 10 napra, hihetetlen könnyebbség volt, hogy a buszban volt mosógép, amit éjjel nappal ment, illetve hogy fedett helyen tudunk kulacsokat keverni és mindennek megvolt a maga kialakított helye.

In the Footsteps of the Romans /Bulgária :Bansko/- 2021.06.28 - 06.29

(2 szakasz):

126km, 137km

(versenyzők: Rózsa Balázs, Solymosi Márton, Istlstekker Zsolt, Szamtáry ANdrás, Kiss Gergely, Pápai Ádám)

68th Tour of Bulgaria - 2021.06.30- 07.05

(5 szakasz):

186km, 113km, 180km, 108km, 187km

(versenyzők: Rózsa Balázs, Solymosi Márton, Istlstekker Zsolt, Szamtáry ANdrás, Gönczy Gergő, Pápai Ádám)

A Bulgáriában 2 egymást követő többnaposon vettünk részt: 2 napos Footstpes in the Romans elnevezésű UCI 2.2 verseny központja a 900 méteren fekvő síparadicsomban, Banskoban volt, csodás thermal hotelben voltunk elszállásolva a máskülönben teljesen kihalt városkában.

Rózsa Balázs, a 9. helyet szerezte meg az ‘In the Footsteps in the Romans’ UCI 2.2-es viadalon, a beszámolóját itt olvashatjátok:

In the Footsteps of the Romans 2.2

Személy szerint nem éreztem túl frissnek magam Solidarnosc, és a Bulgáriába való utazás után, de bíztam benne, hogy a majd’ minden nap 45 körüli átlag hamar belekerül a lábainkba.
Ennek rendje és módja szerint aktívan kezdtük az „In the Footsteps of the Romans” 2.2-es körversenyt. Sajnos én az első 15 km-en a lejtmenetben egy éles tárgy miatt eldefekteltem az első kerekemre, melyet egy rövid, de annál intenzívebb felzárkózás követett. Azonban mire elkaptam a mezőny végét, a sor már darabokban hevert a Voster-ATS és a Mazowsze-Serce Polski csapatainak köszönhetően. Ekkor megfordult a fejemben az is, hogy ezt a versenyt elengedem és rápihenek a Bolgár Körversenyre. Elől viszont megálltak, és visszazárkóztam. Nem sokkal később egy 28 fős sor alakult ki, amelynek én is a tagja voltam, és az előnyünk folyamatosan nőtt. 30 kilométerrel a vége előtt,megindultak a támadások, és én mivel egyedül voltam a csapatból elől, okosan kellett „választanom”, hogy melyik az, amire rakom a kereket, annak érdekében, hogy minél előrébb végezzek a szakaszon. Végül az utolsó 10-esen az ukrán Eurocar-Grawe csapat versenyzőjével gurultunk el a maradék 20 versenyzőtől, és összedolgozva haladtunk az utolsó 500 méterig ahonnan ő már nem vezetett. A 8. helyért külön idővel érkezve sprintelt le, de számomra fontosabb volt az, hogy időt adjunk a mögöttünk érkező nagyobb mezőnynek, ahelyett, hogy nézegessük egymást, így a 9. helyen zártam. Ebből a napból egyszerűen nem tudtam többet kihozni.
Amit pedig a második nap a csapat művelt… Az első nap az utolsó sprinthajrát megnyertem, így azonos pontszámmal álltam a zöld trikóért folyó harcban az első helyezettel.Mindent megpróbáltunk a szakasz elején annak érdekében, hogy a szökésbe belekerüljek és gyűjtögessem a pontokat, de erre nem volt lehetőségem az összetett pozícióm miatt. Az első hegyi hajrát követően ment el a nap elmenése, akik közül ketten is közel voltak hozzám, veszélyeztetve az összetett pozícióm. Kiss Gerivel abban maradtunk, hogy a srácok az összetettben élen álló csapatnak besegítve előreállnak kontrollálni a szökevényeket. Mindenki egytől-egyig odatette magát, hogy utolérjük őket, és a végjátékban is legyen esélyem egy jó helyezésre, azonban a sprintre aznap nem volt meg a sebességem, de összetettben a csapat megőrizte a 9. helyem, ezzel 3 UCI pontot is gyűjtve!

In the Footsteps of the Romans összetettje / procyclingstats

Majd a 2 ‘kurta’ 130 és 140 kilóméteres szakaszt követően utoljára megaludtunk Banskoban a Regnum szállodában hogy frissen álljon másnap oda a csapat a Szófiában elrajtoló 5 napos Bulgár körverseny rajtjához. Csak egy versenyzőt cseréltünk, tekintettel az 5+2 napra amit magunk mögött tudhattunk : Kiss Gergely helyén Gönczy Gergő rajtolt el kicsit frissebben,mert az előző 2 napban nem kellett rajtszámot tűznie. Versenyzők : Rózsa, Solymosi, Szatmáry, Istlstekker, Gönczy, Pápai

Rózsa Balázs első napon kereken 130 kilómétert töltött szökésben egyedül egy nagyon fárasztó és forró szakaszon , aminek során elvitte az összes hajrát, így a szakaszt követően rajta volt mind a hegyi mind a sprint trikó! Óriási szó egy olyan UCI 2.2-es versenyen, ahol a Bardiani, Alpecin , Voster, Mazowsze , Metaltechnik sorai álltak mellettünk a rajtban. Azt felmértük, hogy az egyes szakaszokon a hegyi trikót szinte lehetetlen lenne megtartani 1300-1500-as hegyeken átkelve, így a csapat a sprint trikóra fókuszéált és a teljes csapattaktika erre lett felépítve, hogy a lehető legtöbb sprinthajrára érjen oda Balázs, vagy vigyes el semleges versenyző, caspattárs a pontokat minden alkalommal. Egészen az utolsó szakasz utolsó hajrájáig bizonytalan volt a trikó sorsa, de végül sikerült hazahozni a csapat első nemzetközi többnapos megkülönböztetet trikóját!

Alább Balázs beszámolóját olvashatjátok:

68.th Tour of Bulgaria UCI 2.2

Az előző versenyt újabb, de rövidebb utazás követte, már eléggé éreztem az előző szakaszokat a lábaimban.
A prológ egy teljes egészében kockaköves, 1 km hosszú pályán zajlott. Semmit sem melegítettem rá, mert ez volt a „pihenőnap” a 13 szakaszos Grand Touromon, és így is a 44. helyen zártam.
Az első napon mindannyian próbálkoztunk belekerülni a megfelelő elmenésbe, ez végül nekem sikerült „da solo” és közel 130 kilométert töltöttem az élen. Megnyertem az aznapi egyetlen hegyi és sprint hajrát is, így abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy viselhettem (volna) mindkét trikót a második szakaszon! Az utolérésem után a sprintben még megpróbáltam segíteni Gönczy Gerinek, aki sajnos bukott, de szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta.
A második napnak azzal a céllal vágtunk neki, hogy megpróbáljuk megőrizni a zöld trikót. Annak rendje és módja szerint belekerültem a nap elmenésébe, rajtam kívül 15 versenyzővel és 1.5 perces előnyt harcoltunk ki a mezőnnyel szemben, de a hajrá előtt 20 kilométerrel szétszakadtunk, és én hátul ragadtam. Nem volt meg bennem az erő ahhoz, hogy az élen maradt 7 versenyzőhöz felzárkózzak. Ezt követően Andris, Buktu és Zsolti maradtak velem a 23 km-es emelkedőn, amin át kellett verekedni magunkat Troyanig, hogy pontazonossággal a GC eredmény alapján megőrizzem a zöld trikót, de a sprinthajrá győztest nem tudtuk utolérni, visszacsúsztam a második helyre.
A harmadik napon meglepetés ért a rajt előtt, mert hegyi trikóban állhattam oda a rajtkapuba, mert a hegyi összetettben első és második helyen álló versenyzők más mezeket viseltek, így ha nem is alanyi jogon, de mehettem egy napot pöttyösben is. J Megint csak szerettünk volna elmenésbe kerülni, mert 2 sprinthajrá is volt a szakaszon, de pont lekéstem róla. 15 mp-ig tudtam megközelíteni az élen haladó hármast, utána azonban az előnyük fokozatosan nőtt, így jobbnak láttam megvárni a mezőnyt. A hajrákat ugyanazon személy nyerte meg, a pontversenyben a hátrányom 3 ponttal nőtt, a szakaszon azonban a 16. helyen zártam.
A negyedik napon rövid, de annál intenzívebb etap várt ránk Burgaszig, az összetettben élen álló versenyző csapata a rajttól fogva kemény tempót diktált, egyértelművé téve azt, hogy nem engednek hazaérni senkit. Sokat próbálkoztam, hogy a féltávnál lévő sprinten valahogy pontokat szerezzek, és egy ukrán versenyzővel sikerült is megszöknünk. Megint megvolt az összhang köztünk, igyekeztünk egyenlő arányban kivenni részünket a munkából. A hajrá előtt biztos, ami biztos alapon azért megkérdeztem őt, hogy érdekli-e a sprint, melyre határozott nemmel felelt. A sprint előtt többet vezettem, nehogy elvétsem a vonalat, ő azonban szimpatikus módon az utolsó 50 méteren rám került… A harmadik helyért a srácok nagyot mentek, és Zsolti leszedte a zöld trikóst, megadva nekem az esélyt, hogy felzárkózzam 1 pontra a zárónap előtt.
Az utolsó nap… Nem is tudom mit is mondhatnék… Az első hajráig, ami 58 km-nél volt 50 km/h-s átlagot mentünk az oldal pofaszélben, mert nyílt volt még az összetett, a hegyi összetett, és a sprint összetett is. Rengeteget próbálkoztunk, mindenki 110%-ot adott azért, hogy megszerezzem a trikót. Ha nem sikerült szökésbe kerülnöm, azonnal előreálltak a srácok és összehúzták a sort, ha elmentem, akkor viszont a zöld trikós során kívül a szerb válogatott is jelentős erőket mozgósított. A hajrá előtt megint elől voltam, és rá tudtam menni a sprintre, ahol a már korábban kétszer is említett ukrán versenyzőtársamtól kb fél kerékkel kikaptam. Ezzel a 2 ponttal azonban visszavettem a vezetést a zöldért folyó küzdelemben, de nem nyugodhattam meg, főleg azért mert egy olyan versenyző került szökésbe, aki veszélyes volt rám, ha megnyeri az utolsó hajrát. A sprintet megnyerte, ugyanakkor 8 perccel jobban álltam nála összetettben, így csak azt kellett menedzselnünk, hogy ne verjen meg ennyivel a szakaszon. Szerencsére a hegy előtt utolértük őt, de „hivatalból” végignyomtam a szakaszt a srácok belerakott munkája miatt. A második csoporttal érkeztem 2.5 perc hátrányban, 32. helyen zártam az összetettben, de ami még ennél is fontosabb, hogy ZÖLD TRIKÓBAN! Elmondhatatlan érzés átélni azt, hogy Andris, Ádám Buktu, GönczyGeri és Zsolti egy emberként, önmagukat feláldozva, 110%-ot adva mindent megtett ezért az eredményért. Egyszerűen nem tehettem meg, hogy feladom a harcot a trikóért, csupán azt sajnáltam, hogy egyedül álltam fel a pódiumra, és ők nem jöhettek fel velem.
Tényleg köszönöm NEKTEK! Várom már, hogy visszaadhassam azt a munkát, amit értem tettetek!

Továbbá 1000 köszönet a Staffnak, akik szerveznek, kerékpárokat szervizelik, gondoskodnak minden nap a jégbe hűtött 70-100 bekevert frissítőről, és mindenben kiszolgálják a csapatot. A Solidarnosc et des Champ. lengyel többnaposért: Szegának, Bogár Gabinak, Bódi Marcinak és Zsuzsinak, a Bulgár túráért pedig Kenyeres Ábelnek, Árvai Atának, Gerinek és Zsuzsinak! Mert ezeket az eredményeket közösen értük el!

Epronex-GESU BIkewear Team új mérföldkő : marokkó kör Európában - 1. rész lengyelország : Solidarnosc et des Champions 5 naposa

A csapat újabb mérföldkövet tudhat maga mögött azzal, hogy az ibrányi országúti bajnokságot követő 2 hétben összesen 12 napot versenyzett UCI 2.2 szinten a lengyel Solidarnsoc et the Champ. illetve Bulgáriai többnaposokon. Ezalatt leutazva több mint 5000 kilómétert és 1800km -t leversenyezve. Elhasználtunk 2 teljes staffot, és kimaxoltuk a versenyzőink, és gépparkunk tűrőképességét is.

A Solidarnosc et des Champions viadala az egyik legrangosabb lengyel UCI 2.2-es többnapos verseny, amire ezúttal 3. alakalommal kapott meghívót az Epronex gárdája, ami önmagában is nagy szó.

A tendenciának megfelelően: sok transzfer, kemény mezőny, gyors szakaszok és sűrű programot jelent manapság egy UCI 2.2-es többnapos.

A mezőnyről csak annyit, hogy a DSM devo csapata mellett több északi, holland sor: az Ampler Devo sora, a Metec-Solarwatt, valamint a teljes cseh és lengyel élmezőny is tiszteletét tette, így kőkemény 4 nap várt ránk , a tavalyival ellentétben jobbára sík, ám annál hosszabb szakaszokkal. A verseny teles időtartama alatt erős szél fújt, ami igencsak meg tudja keseríteni az ember napjait egy ilyen erősségű mezőnyben!

A nagy csapatok természetesen teljesen kotrollálják az eseményeket az ideihez hasonló karakterisztikájú sík többnaposokon, ahova jól megkoreografált taktikávala sprinterekkel, és felvezető vonatokkal érkeznek. Általában 1-1,5 óra telik el , jobbára 47-50-es átlaggal, rengeteg újratevezéssel, támadással, mire elengednek egy megfelelő összetételűnek ítelt szökevény sort, amit azután az utolsó 1-1,5 órában felszámolnak. Szakaszok előtt általában végig vesszük, mi a várható forgatókönyv, az összetett állása, a csapatok összetétele és az időjárási előrejelzés alapján - hol milyen szélirányokra fordulunk majd rá, hol lesz v rizikós, támadásra alkalmas szakaszok. Mi ‘kis’ regionális csapatként az eseményekhez csak ideig óráig tudunk hozzászólni, tehát aktívan és támadóan lépünk fel a verseny első felében, hogy az esetlegesen létrejövő szökésbe embert delegáljunk, a nap során kijelölt hajrákon pontszerző pozícióhoz jussunk és egy esetlegesen hazaérő sorban szerepeljünk.

Idén szerencsénkre az első 3 éjszakán ugyanazon hotelben voltunk elszállásolva, így a logisztika egy kicsit egyszerűbb volt. A transzerek a szakszok előtt és után ellenben igen kellemetlenné tudják tenni az életünket, különösen, mikor mint jelen esetben is, a délutáni 100 km-es félszakasznak 18 órakor van a rajtja! 49-es átlag ide, vagy oda, 22.00-a értünk vissza a szállásra, mert több mint másfél óra volt a transzfer vissza a hotelba. Vacsora 22.40-től, és a kerékpárok mosásának, szervízelésének is csak 22 óra után tudnak nekilátni a szerelők , masszírozás sorban egymés után körülbelül éjfélig, így hajnal van, mire a Staff is ágyba kerül.

Hála istennek a 3. szakasz 14.00-kor kerzdődött, alig egy órányi utazásra, így kicsit komfortosabb volt a második napunk. 46-47-es átlagot hozott az első óra, ahogy az várható volt, nagyon gyorsan teltek a kilóméterek, megállás nélkül támadások, szökési kísérletetek tették hektikussá a nap első felét.Ráadásul a keskeny utako és az ideges mezőny szerencsétlen kombinációjának köszönhetően nagyon sok volt a bukás is. Egy alkalommal elém esett be két összeakadt hollnad egy kanyarban és szó szerint első keréken gurulva mentem neki a földön guruló sporttársnak. Többiek aztmondták hogy a hátsó kerekem magasabban volt mint a fejem, de valahogy sikerülkt megfogni, megállni és letenni a lábam, mi több a hátulról érkezők nem vertek telibe hátulról mikor megálltam. Másik alkalommal pont előre küzdöttük magunkat a szélezést követően, és konstatálva hogy egy pillanatnyi szünet van, igyekeztem gyorsan lefrissíteni maga, enni, inni,mert könnyen lehet hogy utána egyórán keresztül a kulacsért sem tud lenyúlni az ember -tettem mindezt a sor mellett valalhol a 30-40. hely környékén tehát viszonlag ‘biztonságos helyen’. A következő amire emlékszem hogy a kezemben a kulacs, amit nem győzök eldobni, mert a 45-ös tempónál vagy 10 ember terítette be az utat, ahogy összeakadtak a spicc mögött lökdösődve, én lerántottam a kormányt balra a fűre - Balázs jobbra. Valami csoda fojtán egyikünk sem esett el emberekben, pattogó kerékpárokon, sem az útszéli susnyában, de egy negyed órás üldözés vette kezdetét, a mezőny eleje nem lassított, a darabokra szakadt sorok csak nehezn zártak össze. Én ezzel kimaxoltam a felhasználható szerencsekrediteimet, Gönczy Geri elmondása szerint az év mentése volt , de valójában inkább csak hihetetlen ’mák’. A szakasz vége felé egyre intenzívebb lett a tempó, és végül Bukta volt a legharcosabb Epronexes és remek helyezkedéssel és hajrával belekerült a szökevény csoportba. Mindeközben az oldalszélben a mezőny több darabra szakadt és sajnos a befutó előtt a városi körökbe érve utólérte egy nagyobb sor Buktáék at, de így is nagyon elől érkezett a 25. helyen 29” előnnyel!

Solidarnosc et the Champ /Lengyelország/ - 2021.06.22 - 06.26

(5 szakasz):

első 2 félszakasz:75km+97km

3.szakasz: 192km

4.szakasz: 212km

5.szakasz: 165km

Solidarnosc et des Champions összetettje / procyclingstats

Gönczy Gergő beszámolóját alább olvashatjátok.

Nyitó etap: 1a szakasz - 75km

Kicsit álmosan kezdett a mezőny, 2 embert engedtek el. Attól, hogy nyugisabb volt a mezőny eleje, hátul tülekedés volt meg néhány bukás is. Amikor elkezdtünk felgyorsulni és kanyargott az út, előre tudtam kerülni és előlmaradni, egészen könnyen ment. Az utolsó kilométereken kellett a szerencse is, hogy ne álljunk fejre, elég sok volt a kátyú meg persze a lökdösődés. Egyre jobban érzem megint ezt a részét. A vége felé jobban kellett volna helyezkedni, hogy ne szoruljak be az utolsó előtti kanyarban, az utolsó kilométeren fel tudtam jönni összesen talán 30 helyet, az utolsó kanyar után talán még 10-et és végül 41. helyen futottam be. A befutó után nagyon fájtak a combhajlítóim - tegnap este még kaptam masszázst, talán jobban belenyúlt Marci, mint kellett volna, dehát nem fájt, amikor csinálta úgyhogy hagytam.  Utána zuhany, ebéd, nyújtás, főztem rízst a csapatnak és aludtam fél órát.

Este 18:00-s rajttal az 1b szakaszon 100km

Mezőnyhajrá volt estére is. Hála istennek délutánra elmúltak a fájdalmak a combjaimból nyom nélkül. Most igyekeztem végig elöl helyezkedni és nem lazázni hátul, ha már nem sikerült belekerülni az elmenésbe. Az elején nagyon kanyargós, szűk utakon mentünk, sokat egyesével, izomból szakadt el az elmenés. Rövid időre kicsit megnyugodott és összeért a mezőny, onnantól többnyire kétsávos úton haladtunk - nem lassan. A 30-40.km környékén volt is egy fekte az elejében, keresztbe az úton, szerencsére én is elől voltam és egy kis ügyességgel sikerült hamar visszaérnem az elejébe. Hirtelen harmincan maradtunk elől, volt egy kis fogócskázás, de hamarosan teljesen összezárt a mezőny. Ezt követően sokáig ideges volt mindenki és nagy volt a tülekedés, de egész jól együtt tudtuk maradni csapatként 4-5-en. A végén elég trükkös volt a pálya: sok kanyar, járdaszigetek, de sikerült majdnem úgy helyezkedni, ahogy akartam. Az utolsó kilométeren nem volt meg az erő, hogy sokkal előrébb kerüljek az utolsó kanyarokban. Így kb 30. hely környékén jöttem be.

1a. szakasz: https://www.strava.com/activities/5515627959

1b. szakasz: https://www.strava.com/activities/5518105052

2. szakasz : 191,6 km:

Az elején lószoltam párat, egész jól helyezkedtem aztán 25 percnél valahol eltűnt az út alólam, eldefekteltem, de gyorsan kicseréltük aztán be az autó mögé. Közben volt egy bukás is, úgyhogy a halottakat meg a kocsikat kellett kerülgetnem, de a kocsisor utána fénysebességgel ment el, így vagy negyed órán keresztül üldöztük a mezőnyt, közben Gerit is összeszedtük, mert úgy begomboltak elől. Mire felértünk elengedték az elmenést. Onnantól elég lassan gurulgattunk, sokáig, szerintem több, mint 100km-t ~35km/h-val. 10’30” volt a két fős elmenés legnagyobb előnye. Közben pisiszünetek, frissítések, plusz egy kerékcsere, mert nyikorgott és hülyét kaptam tőle. Közben jogitanácsok Balázstól, befektetési tanácsok, mindent megbeszéltünk. Körülbelül 45 km-rel a vége előtt megfogtuk az elmenést. Onnantól restart, próbálkozások, szélezések és végül 15-tel a vége előtt szélezés közben valaki megszakította a sort és harmincan maradtak elől, én meg a második sorban maradtam Balázzsal, Bukta viszont elől érkezett. A kergetőzés a végéig tartott, de a sorok már nem zártak össze többet. Jól ment, csak nem voltam elég elől, mikor megszakadt a sor. Mi 39" hátránnyal futottunk be. Most nem fáradtam el annyira, mint az előző dupla szakaszos napon.

Bukta a 8. GC-ben!

És 6.-ok vagyunk a csapatversenyben

 

4. szakasz: 212 km:

Hardcore volt a mai!

Hamar elengedték a szökést, aztán 40-nel gurulgattunk jó sokat. Sokszor komolyan rákezdett az eső. Néha tényleg nagyon intenzíven, tengelyig merültünk. Rengetegszer kellett pisilnem, talán négyszer is. Mikor kezdett beindulni a szakasz, leszakadt az ég, még egy defektet is kaptam. Nem izgultam túl a felzárkózást, hullámos terepen haladtunk, ami a kocsisoron jóval könnyebben ment, csak a felzárkózás után lett nehéz a sor végén, így igyekeztem előrébb kerülni. Jól lendült az emelkedőkön, de mikor be kellett tennem kistányérra, hát nem leesett a lánc... Visszaestem újra a sor végére, na onnantól szívás volt a derékszögű kanyarokban, hullámokon szűk utakon a fénysebességgel közlekedni. A harmadik hegyihajrát nem értem meg a mezőnnyel. Innentől saját tempó többnyire, majd grupetto. Buktával voltunk együtt aztán egyedül elrakta 30 másodpercre 50 perc erejéig Közben egyre többen lettünk és vagy 30-40 fős csoporttal békességben megérkeztünk együtt. Balázs tök jól megjött elől- pont mellette voltam, mikor leesett a láncom...

Elfáradtam, hosszú szakasz volt!!

 

5. szakasz: 165km :

Reggel még kicsit fáradt voltam, de a mait már megoldom emlékezetből. Egy húzós pontja lesz a mainak, azt ki kell mozogni az elejével és onnantól nem lehet leszakadni. Két éve legyintettünk arra a 300m-es emelkedőre, hogy itt nem lesz semmi. Most már tudom, hogy előtte csiki-csuki városi részek és aztán rossz minőségű macskaköves +10%-os emelkedő, utána megint csiki-csuki lefelé, ugyancsak macskakövön száguldva, ahol fetrengtek az emberek és utána 60km 55-tel lánctalpazás 10 fős sorok között. Na ezt nem akarom ma megismételni

Az elején igyekeztem előre menni, hátha kiadja és sikerül belekerülni az elmenésbe. Most nem így történt, mindenki beleállt a csapatból emberesen ,felváltva próbálkoztunk. 12km-nél volt egy prémium sprint, 24-nél pedig egy sprint hajrá, így senkit sem engedtek el. Utána folytatódot a lószparádé, de nem tudott elszakadni senki, nem volt igazi kontroll, csak annyira egymást érték a támadások ezen a szakaszon. 40-nél jött a következő részhajrá, majd hegyihajrá, a macsakaköves várdombbal, csiki-csuki kanyarokkal. Az emelkedőn szétszakadt a mezőny kis darabokra, én még pont elcsíptem az elejét, de valaki megszakította a sort, onnan életem árán kellett felzárkóznom, de csak megragadtam elől. Ezután rövid kergetőzés következett, épp mint két éve. Páran felértek hátulról és elől kezdődött az újratervezés, még jó sok lósz követte egymást. Ekkor már olyan 80km-nél jártunk 50-es átlaggal, mire végre ketten el tudtak szakadni, ekkor kicsit megnyugodott a mezőny. Ideje is volt, mert ekkor már eléggé elfáradtam, nem annyira volt erőm előrébb menni, vagy belószolni. Volt három elég komoly bukás, lezárta keresztben az utat. Valahogy mindet megúsztam, egy alkalommal pont előttem estek, egyszer rámbomrult valaki csak nem sikerült földre vinnie. Egy alkalommal láttam, hogy Alois Kankovskyt alól kiütik a kerékpárt: átugratta az előtte fekvőt csak a bringa tűnt el alóla, de lábra érkezett és kicsit távolabb sétált az eseményektől, úgy hogy mentünk 50-nel, amikor elestek! Persze én is elkerültem az esést, de én csak egy keréken ugrattam át Két nagyobbat rúgtam a pedálba és felértem az elejére. A befutónál még le kellett nyomni két városi kört, nem volt semmi extra, csak fordítós egyenesek oda-vissza. Ekkorra újra felszívtam magam, de egy ideig hátrébbról figyeltem, nem nagyon volt értelme előre törni, mert ott csak ölték egymást a versenyzők és nehéz volt a pozíciókat megtartani, így inkább lőtávolból kivártam az utolsó körig. Az utolsó fordító előtt előre mentem egy Voster-es kerekén, nagyon kedvező helyen voltam, de féktávon csak megjött még a Metec vonata és megint hátrébb szorultam. Ezt nem akartam, emiatt vártam ki, de innen már mindegy volt, kicsit hátrébbról kellett rápróbáljak a befutóra, de nem sikerült jó helyet elhozni annyira megmaradtak egyben a felvezető vonatok.

Megint a leggyorsabb itiner felett nyomtuk le. Persze ilyen első 80km-rel nem csoda. Összességében ez nehéz verseny volt, nehezebb mint 2 éve. Erősebbek a csapatok önmagukban is és több erős csapat jött el. De valószínűleg mentünk annyira jól, hogy jövőre is legyen meghívónk. Nem beszélve a mindennapos színpadi performanszról: A speaker minden nap átadta a mikrofont és felkonferáltam a komplett sort!

A verseny befutója után gyors pakolás és indulás, mert alig 24 óránk van átteleportálni Krakkó magasságából Sofia-n túlra, Bansko városában, ahol a Footsteps in the Romans 2 napos viadal technikai értekezlete lesz. Ez tulajdonképpen az ötnapos Bolgár kör előversenye. Én az első 2 napost kihagyom, megpróblom kipihenni a Solidarnosc -ot, és az utazást ami ránk vár, hogy frissen rajtoljak el a Bolgár körversenyen!

Photos - Facebook page of the race

Magyar Országúti Bajnokság 2021 - Ibrány

2021 Ibrány - Kiss Gergely

2021-ben 2019 után újra Ibrány adott otthont a Magyar Országúti Bajnokságnak. Ismét egy sík bajnokság a magyar pusztaságban, szerencsére idén a táv Elit mezőnyhöz illő volt a maga 190km-es hosszával.

2018 óta évről évre nehezebb a bajnokság, egyre nívósabb a mezőny, mind több world tour versenyző áll mellettünk a rajtban, egyre felkészültebb és erősebb a ‘krém’ aki ténylegesen megküzd a bajnoki címért. Mindig új kihívás összerani a csapatot a nap koreofgráfiáját és felkészíteni a srácokat. 2019 óta minden évben mi irányítottuk a verseny menetét, mi támadtunk , mi kontrolláltunk, a mi versenyzőink voltak elmenésben: 2020-ban a mádi pályán 90 kilóméteren, idén pedig több mint 140 kilóméteren keresztül üldözték a mi versenyzőinket. A 3 év alatt egy bajnoki cím és 2 második hely az eredmény, ez önmagáért beszél.Köszönhető ez annak, hogy minden versenyzőnk felkészülten áll a rajtvonalnál és a legjobbját nyújtja.

A korábbi évekhez hasonlóan , élve számbeli fölényünkkel olyan elmenés kiharcolása volt a cél, amiben erőfölényben vagyunk és olyan emberünk is van elől, aki adott esetben haza is érhet a szökésből. Mindez tökéletesen sikerült azzal hogy a négy fős elmenésben Solymosi Márton alias ‘Bukta’ és Szatmáry Andris képviselték az Epronex csapatát, kiegészülve azzal a Fejes Gáborral, aki tavalyi 3. helyen végzett, valamint az Svs Pro Team montisával Borsos Bencével. A jegyzett legnagyobb előny valahol 3’30” körül lehetett-bár ezt nehéz volt követni mert az időkülönbségeket jegyző táblás motoros nem volt a verseny folyamán, így csak a frissítő ponton áthaladva mondták be az előnyt a kísérőink. A ‘Pro’ riderek várható módon nem akartak beleesni a 2019-es hibába, ahol több mint 5’-re eltávolodott a szökés - Pápai Ádám és Vas Balázs-, ezért igyekeztek 3’ alatt tartani az előnyt - ez egy stabil viszonylag jól kontrollálható távolság, amíg elég erő van hátul. Természetesen ki volt adva feladaban, hogy amint lőtávolba kerül az elmenés, azaz 40-50”-re csökkenne az előny, azonnali újratervezés veszi kezdetét, mi kezdeményezünk, támadunk, hogy ne egy kivéreztetett, megfáradt szökéssel kelljen a mezőnynek megküzdenie. Erre így is sokat kellett várni: Valter Ati, Peák Barna, Dina Marci -aki Erikért ment egész nap-, Pelikán Jani, szóval a world tour menők irányították az üldözést és szinte minden csapatból besegítettek emberek. A szökevények azonban elég makacsul tartották előnyüket és csupán a 140.km környékén kerültünk igazán közel hozzájuk. Itt Istlstekker Zsolttal , Karl Dáviddal és Fetter Erikkel négyen támadtunk, de ezt nem engedték messze Peákék, így végül a kontra támadás kontrája tudott mérhetően eltávolodni: Rózsa Balázs állt bele a címvédővel Filutás Viktorral egy támadásba és több mint egy körön keresztül tartották előnyüket, ami 30-50” között ingadozott.

A dobogós hely egész nap elérhető közelségben volt szinte minden felállásban, igyekeztük úgy keverni a kártyákat hogy ne egy hektikus és kiszíthatatlan sprintbefutó döntsön. Végül mégis így lett, de az egész napos adok-kapok, a hőség megtette a hatását és nem egy klasszikus, sokkal inkább fásult sprintbefutó döntött a bajnoki cím sorsáról. Valter Ati ugyan még többször rápróbált az utolsó körben, hogy elszakadjon, de nem sikerült elszakadnia. A sprintet Filutás Viktor nyitotta meg olyan elánnal, hogy azt valójában senki nem tudta érdemben lereagálni és már csak a dobogó 2. és 3. foka volt kiadó. Stekker Zsolt megszerezte az ezüstérmet a csapatnak, míg 3. helyen Orosz Gergő gördült át a célvonalon.

Én személy szerint nagyon elfáradtam a nap végére, rengeteg helyzetet kellett lereagáni, a csapattársakat irányítani, többször magam is részt vettem döntő pillanatokban a támadásokban. A hektikussáv ált végjátékban néhányszor összezártam még a megszakadt sort. Utolsó erőmmel Ati lószát vettem át, az Ibrány előtti rázós útszakaszon, azután magára hagytam a srácokat remélve hogy meg tudjál oldani a végét. Az utolsó 4 kilómétert egyedül gurultam végig és reménykedtem a dobogóban. Pont olyan hihetetlen érzés volt a célba érkezve értesülni róla, hogy ezüstérmet szerzett a csapat ezen a nehéz napon, mint tavaly , mikor Dina Dani állt fel a dobogóra, vagy mint 2019-ben Szarka Geri bajnoki címet szerzett az Epronexnek.

Hatalmas gratuláció az egész csapatnak: a versenyzőknek akik önzetlenül egységként megcsinálták a feladatukat és nem különben a szakvezetőknek akik több mint 120 hideg bekevert kulacsot adtak fel a 190km-es távon, szerveztek, vezettek és támogatták a csapatot. Külön köszönet Skoff Gábornak aki a csapat ‘bázisát’ biztosította buszával és árnyat adó sátrával a forró napon!

Az Epronex csapata rendeületlen szponzori hátterének köszönhetően a magyar kerékpársport elitjének elvitathatatlan része évek óta, ezúton is köszönettel tartozunk a támogatásért és bizalomért!

Kiss Gergely /csapat kapitánya/

Beszámoló Istlstekker Zsolt tollából, egy hosszú forró nap margójára:

Nagyon meleg napra ébredtünk, és rajt idején az aszfalt csak úgy ontotta a forróságot. A rajt után egyből elkezdődött a loszparádé és elég gyorsan kialakult egy 4 fős szökés (Bukta, Szatmári, Fejes, Borsos). A mezőny ekkor végre megnyugodott. A nagy meleg miatt nagyon oda kellett figyelni a frissítésre, fogytak is kulacsok szép számmal. A szökés kialakított egy 2 perc feletti előnyt, és ez nekünk nagyon jó volt így, szépen beültünk a mezőnybe és csak figyeltük, hogy mit lépnek erre a többiek. Végül összefogtak az idegenlégiós versenyzők és az elmenésből kimaradt hazai csapatok és elkezdték ledolgozni a hátrányt. Szépen lassan elkezdett csökkenni a szökevények előnye. Nem kapkodtuk el a dolgot, mert nagyon hosszú volt a verseny a maga 196 kilóméterrel. Három körrel a befutó előtt, értük utól a szökevényeket, azonnal elkezdődött a lószparádé, ami már nagyon fájt mindenkinek, érezhető volt hogy a meleg és a táv megtették a hatásukat. Folyamatosan volt pár másodperces 1-2 fős elmenés (többek közt én is próbálkoztam), de mindig újra összezárt a mezőny. Az utolsó 3 km-re egy nagyobb bollyal érkeztünk meg, amiben 4-5 fővel voltunk a csapatból. De már mindenki nagyon fáradt volt és nem tudtunk összeállni vonatba. Én ekkor már csak a sprinter koncentráltam. Jól tudtam helyezkedni, de éreztem, hogy a meleg és a táv miatt nagyon fog fájni. Nagyjából 300 méterrel a vége előtt Filutás Viktor indított hatalmasat. Peák Barna reagált rá leggyorsabban, én rátettem a kereket. Barnát még ki tudtam kerülni, de Viktor olyan előnyt szerzett a megindulással, hogy a dobogó második fokát tudtam megszerezni. Nagyon nehéz verseny volt, a csapatunk minden tagja kitett magáért, így 2020 után újra 2. helyen végzett az Epronex csapata a bajnokságon

Gönczy Gergő beszámolóját olvashatjátok:


Nos, nem volt túl pihentető az éjszaka. Nehezen aludtam el a meleg miatt meg utána sem aludtam jól. Magas volt a nyugalmi pulzusom is egészen a rajtig. Az első körben már nagyon korán elengedték az elmenést. Bukta, Szatmáry Andris, Fejes Gabi és Borsos Bence négyes alkotta az elmenést. A második körben még nem nyugodott bele a Zengő és az MKB különítménye, folymatosan próbálkoztak, amiknek megvoltak a kontrái is. Az egyik ilyen megindulás alkalmával kiküllőztek, majd kerékcsere, felérés. Közben kerülgettük a leszakadókat, még egy bukás is volt, a kocsisor pedig feltorlódott. Innentől nyugalom volt egész sokáig, a ‘profik’ kontrolláltak (Marci, Barna, Jani, Ati) és néha besegített nekik a Zengő meg az MKB csapata, amit mi kicsit furcsálltunk. Mintha nekik nem lett volna jó, ha a profik elfáradnak és pihentebben érkeznek a végére. U23-as sem volt elmenésben, amiben érdekeltek lehettek. De egyébként eltűntek az éles helyzetekben, persze előbb jól megszakították a sort [(sorry (not sorry)]. Az utolsó 50 kilóméteren kezdtek húzós helyzetek kialakulni és 3-4 alkalommal nem láttam sehol a csapattársaim, valahol hátrébb voltak és akkor elmorzsoltam egy-egy könnycseppet, hogy most nekem kell összezárni. Az egyik esetben tényleg elég hosszasan kellett vezetnem 55-tel, mert átvenni sem tudták mögöttem, hiába ráztam a könyököm és előttünk összhangban volt Ati és Erik. Sikeresen összezártam, csak fújnom kellett egyet utána. Körülbelül 2 körrel a vége előtt utólértük az elmenést, de mielőtt megfogtuk volna már meg is kontráztuk, hogy ne nagyon gondolkozhassanak újratervezésen az ellenfelek. Kicsit később Filutás Viktor és Balázs kerültek szökésbe egy teljes körre. Mi hátul folymatosan kontrolláltunk, lószoltunk vagy épp összezártuk a megszakadó sort. Én szinte minden második próbálkozásba belerúgtam magam, amikor láttam, hogy helyzet van. Az utolsó körben Kuszti is előkerült, elég kellemetlen volt, hirtelen csak heten maradtunk és egy ideig beállt a 190 körüli pulzus. Azt nem éreztem nehéznek, még ment volna, de megérkezett a mezőny és valaki azonnal fel akart rakni, én meg ahogy kivédtem a bukást azonnal el görcsöltem. Onnan jó 1km-t be sem tudtam hajlítani a lábam és aztán a hasam is elkezdett görcsölni a gélektől. Nem nagyon akart lemenni a pulzusom. Vastag sóréteg ült ki mindenemre.

Összességében a csapat nagyon jól teljesített, velem is meg voltak elégedve, mert látták, hogy sokszor összezártam a kedvezőtlen helyzeteket. Én kevésbé. Persze feláldoztam magam a csapatért, nem is teljesen hiába, mert Steki odaért a bajnoki dobogót második fokára! Nem volt bennem több, ez tiszta sor, elfáradtam. Megint kicsit az volt, mint tavaly, hogy mi nem akarjuk, hogy a profik elmenjenek, ők nem akarják, hogy mi elmenjünk és végül megint Viktor nyert..

Gratula!

Fotók : Vígh Attila